Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-12 / 291. szám

pszruTj-inru-vj ## Ha nincs népművelési felügyelő. NEHÉZ ügy ") a lakáskerdés. E sorok írója legszívesebben mindenkit la­káshoz juttatna, erre azonb >n nincsen módja. Mégis,- némi -»vi­gasztalásul« szolgáljon az aláb­bi rövid szemelvény a Kecske­méten megjelenő napilap 1943. november 15-i számából: »»Kecs­keméten legnehezebb főbórleii lakást bérbevenni« írta és or­szágos viszonylatban értette a cikk. Kiderül még az is, hogy a bútorozott szobák körül szintén baj volt 14 évvel ezelőtt. A konyháról nyíló kis szoba bére- lésj feltételei: »»Nyolcvan pen­gőt!) egy hónapra. Természete­sen fűtés nélkül. A bérlő kapu­kulcsot kap, de a lakásban csak egymaga tartózkodhat!« S mit kapott ezért? »»Egy szalmazsá­kos ágy, egy párnával és egy dunnával, kis asztal két székkel, ruha- és éjjeliszekrény, fogas.« Lám, nincsen új a Nap alatt... A lakáshiány és az albérleti uzsora is milyen régi dolog..; SZIGORÉT főnökről je­lenti vidéki tudósítónk: Egyik beosz­tottja enge­délyt kért, hegy délben eltávozhasson. Meghalt a nagyanyja. A munkatársai ártal Nérónak becézett nagy ember elengedte ugyan a temetésre, de felháborodva jegyezte meg: >»£n régebben vagyok közszolgálat­ban, de még egyszer sem halt meg az öreganyám! Milyen ló­gósak ezek a mai fiatalok!« BESZÉLŐ fotelnak ne­vezett új ta­lálmányról ad hírt a »Tech­nika« c. nép­szerű havi szemle. Erről beszél­gettek legutóbb az egyik iskola nevelői szobájában. »»Áh, ez rop­pant költséges dolog lehet« je­gyezte meg valamelyik tanár., »»Hangszórók, huzalok, szerelés,* áramfogyasztás. Nálunk, otthon,| teljesen ingyen megoldható. Be-Í ültetem az anyósomat a fotelba,? s beszél, beszél. Igaz, kissé ne-; béz kikapcsolni.;.« KOPPEN­HÁGÁBAN nemrég úgy­nevezett »»esz­presszó-villa­mosokat« rendszeresí­tettek. Bár ilyesmi fe­lénk nin­csen, azért nem kell szégyen keznünk. Nálunk a szombati és; vasárnapi »koesma-buszok« di- J vatosak. Szálljon fel, aki nem; hiszi, bármelyik távolsági, vagy; helyi járat későesti autóbuszára!; Olyan tömény rum-, bor- és pá-? linkaszag fogadja, hogy ebben a légkörben tartózkodva fél órán belül énekelni kezd... HOLNAP, pénteken, azaz Luca- napján és a következő na­pokban érde­kes, állítólag bevált időjóslást kezdhetünk. Lajosmizse, Ladánybene és Kun- baracs vidékének öregei hosszú évtizedek óta sikeresen alkal­mazzák. A módszer a következő: az új év januárja olyan lesz, mint Luca napja. Ha tehát fagy, akkor hideg januárunk lesz. De­cember 14, szombat jósolja a februári időt, a következő nap hidege, vagy enyhülése a már­ciust és így tovább. Mind a 12 hónap időjárása »»megjósolható« december 13—24-ig, Éva-napig tett megfigyeléseink alapján. SUHAJDA Pista 20 éves volt és szerel­mes. Imádott- ja kedvéért mindent meg­tett. Jóllehet, őszintén utálta a tejszínhabot, egy alkalommal hatalmas adagot rendelt. Le­gyűrte, hadd lássa a kislány, mire képes a szerelem ereje. Sá­rika tapsolt. — Szeretlek... — mondotta lehunyt pillákkal és pár hónap múlva szakított. Hal­lani sem akart Pistáról. Siker­telen »»rehabilitációs« kísérletek következtek. Levél, telefon, ri- mánkodó vers. Sári kuncogva olvasta az új udvarlóval. — Gyö­törsz?! -— hördült fel a csaló­dott fiú. — Ám legyen! Én is segítek! Ketten kínozzunk en­gem! — Elzarándokolt abba a cukrászdába, ahol annyiszor ta­lálkoztak. Csupa tejszínes dol­got rendelt. Teleette magát hab­bal. A sovány emberek fanatiz­musa, az önsanyargató kúra cso­dát tett. A rendszeresen fogyasz­tott töméntelen tejszínhabtól csakhamar elmúlt a bánata. Ki­gyógyult Sáriból, a szerelemből. Egymás után szedte magára kilókat, a ruháit átszabatta. A súlygyarapodás miatt. — Heuré­ka! — kiálthatna harsányan, hi­szen felfedezte a soványság gyógyszerét: csalódás plusz tej­színhab. Nem... Suhajda Pali nem kiabál, mert rájött arra, hogy a száj egyedül hasznos te­vékenysége csak az evés..: _ E HETI kegyetlen ta­D r f r l^lós kérdésünk: Mi a különbség egy kitűnően j elkészített disznótoros vacsora és] a férje haját marékkai tépdesőj asszonyka között? Megfejtés:] Semmi. Mind a kettő ritkítja] párját... (Ezt a tréfás kérdést) születése ötvenedik évfordulója] alkalmából közöljük. 1 egyre inkább elüt a megszokot-j tói. Nem csupán Bözsi és Juci,| de már egy-egy Józsi és Feri isi dauert rendel a fodrásznál. Leg-| utóbb Nyugatról a férfi-retikültj jelentették. Régebben volt márt hasonló divathullám. Például aj melltű. Lemezére, a birtokló úr nevét és lakását vésték. Baja nagy szülötte, Türr István kará- csinyi ajándékul kapott ilyet a feleségétől. Tekintve, hogy Tűn j igen sokat utazott, gyakran töl- tött hosszú időt otthonától távol a szellemes asszony ezt vésette rá: »»Türr István — a vasúton«. AGGÖDÓ hangok hallatszanak; Mi lesz a télen? Mit olva­sunk a sportrovat­ban, ha nem lesznek futballmeccsek?« A A Petőfi Népe sport­rovatától nyert ér­tesülés megnyugtató. A télen is űzhető sportok érdekes hírei mellett az ősz labdarúgóesemé­nyeinek részletes elemzésére, ta­nulságaira, a tavaszi esélyek vizsgálatára igen gyakran kerül sor a megyei lap hasábjain. Csak győzzék olvasni! A kecskeméti járásban a nép­művelési munka irányításáról és ellenőrzéséről nem sok jót tud írni az újságíró. Mi ennek az oka? — Nem találunk megfelelő embert, aki betöltené a népmű­velési felügyelői tisztet — mond­ják az osztály dolgozói. Ez ko­moly gond. Jó, jó, ez idáig mind helyes, de ha nem találnak »megfelelő« munkatársat, akkor sorvadjon el a népművelés? Vagy már any- nyira kulturált a mi népünk, hogy nincs szüksége több mű­veltségre? Ügy hiszem, ezt még a kecskeméti járásban sem ál­líthatják. Nem tudom, milyen elvek ve­zérlik a járást, de egy tény, hogy ezen az égető hiányon sür­gősen segítenünk kell. Ősz eleje óta fekszik fiókjukban a féllug- getlenítetl népművelés felügyelői státusz, csak egy kis körültekin­tés, akaraterő kellett volna ah­hoz, hogy betöltsék. Ez teljes cn-.bcrt kíván, s nem várhatják, hogy a szakfelügyelők végezzék el a népművelési munkával járó feladatokat is, mert ehhez sem idejük, sem lehetőségük nincs. A kulturális élet irányítása politikai kérdés is. Az. ellenfor­radalom kirobbantását előidéző revizionista, ellenséges nézetek megzavarták a dolgozók gondol­kodásmódját, s hogyan tisztáz­zuk ezek lélekromboló, káros voltát, ha nem harcolunk ellene társadalmi életünk minden posztján? A járási felügyelő hatásköré­be tartozna, hogy tanácsokkal lássa el a falusi művelődési ott­honok vezetőit, akik nap, mint nap küzdenek különböző kultu­rális problémákkal. Az őszi, tavaszi idény a legal­kalmasabb arra, hogy neveljük, szórakoztassuk falusi dolgozóin­kat. A járás ezt tudja, de még­sem tudta kihasználni mindmáig az adott lehetőségeket. Foly­nak-e ismeretterjesztő, irodalmi, egészségügyi előadások a közsé­gekben? Működnek-c a művelő­dési otthonok színjátszó, báb és népi tánccsoportjai? Gondol­tak-e a tanyákon élő parasztok kulturális elmaradottságára és azok bevonására a népművelési munkába? Ez mind-mind a já­rás gondja. Csak néhány gondolat, mely­nek a megvalósítása nélkül nem beszélhetünk pezsgő, falusi kul­turális életről. A járás dolgoztassa ki a mű­velődési otthon igazgatókkal, ügyvezetőkkel a községek kul­turális programját, s vonják bele ebbe a munkába a helyi párttitkár és tanácselnök elvtár­sakat is. És így érezzék közösen felelősségüket a jobb munka ér­dekében. Csak így válhat a járási ta­nács valóban gazdájává, irányí­tójává és szerves részévé a járás kulturális életének. Bieliczky NŐIESSÉ * 1 kezd válni a * ,|Tifniiihi I, • férfidivat. Az mar * »erősebb« j nem öltözeté­nek anyaga, : szabása, színe ; Néhány héttel ezelőtt nyílt meg Baja főte­rén a Dél-Bácskai Ál­lami Gazdaságok bolt­ja. Szép színfolttal gaz­dagodott a város leg­forgalmasabb része. A bolt négy részlegből áll: van húsbolt, ital­bolt, tejtermékeket árusító üzlet, végül zöldség- és gyümölcs­árusító részleg. Mind a négy nagyon szépen és ízlésesen berendezett üzlet. Igaz, nagy költ­séggel készültek el, 223 ezer forintba került a berendezés és az épí­tés. Van bőven látogató­ja, azaz vevője a bol­toknak. Természetes, hogy nem a szép be­rendezés miatt keresik fel a bajaiak, hanem Új színfeli a főiéren azért, mert itt mindig kiváló, friss árut kap­nak. —. A húsboltunk for­galma 100 000 forint körül mozog havonta. — Varga József bolt­vezető mondja ezt, aki mind a négy részleg­nek irányítója. — Az ínycsiklandó »disznó- ságok« vonzzák a kö­zönséget. A sátorhelyi gazdaság száraz sertés­kolbásza különösen íz­lik mindenkinek. Nem is drága, 52'forint kiló­ja. Sokan rúdszámra veszik. Nem is beszél­ve a finom bácskai hurkáról, amely szin­tén sokaknak kedven­ce. Megtekintjük az ital­boltot. Bottlik Etelka egyik lábáról a másik­ra áll, fázik. A fűtés nincs jól megoldva, a boltozatos, pinceszerű helyiségben. A vevők­nek bezzeg könnyű, azok fűtik magukat a finom kadarkával, meg az ezerjóval, igaz, hogy egyelőre csak »ut­cán át« mérik, de rö­videsen a poharazga- tást is engedélyezik. Azt mondják a bajai háziasszonyok, hogy se­hol sincs olyan finom tejfel, túró, általában tejtermék, mint az Ál­MQ lami Gazdaságok Bolt­jában. Az igaz, hogy a tejfelben megáll a ka­nál, olyan sűrű és sok­kal Szletesebb, mint amilyet néha a piacon árulnak. Még néhány szót a zöldség- és gyümölcs­részlegről, ahol a finom zöldségfélék mellett vi- dámarl mosolyognak a vevőre a pirosarcú jo- nathán almák. Itt is nagy á forgalom. — Az áruról a Garai Állami Gazdaságnak kell gondoskodni — hangoztatja a boltveze­tő —, de g környékbeli állami gazdaságokból is sok termék jön. Jö­vőre még bővíteni akarjuk az áruellátást és szeretnénk elérni a négymilliós forgalmat. »»Ér/c. nov. 2-án 1.38 h-kor” — ez állt a noteszomban, egy hosszú menetrendi kivonat végén. — Persze, ezt csak tájékozódási alapul vettem Jel a listára, hogy mint tolmács és alkalmi uti- marsal, választ adhassak a kül­döttség tagjainak. »»Mikor érünk oda?« — »»Holnap hajnalban/« Átszállás Drezdában, Zwickau- ban, Gorában, Jűtött gyorsvona­tok, minden jülkében rádió (fa­kultatív tánczene, hírek, me­netrendi közlések: ha nem tet­szik, kikapcsolod), a MITROPA fürge pincérei termoszban ká­vét, csészében valami sötétbar­na húsos-levest, üvegben sört osztanak — és a meglepetés: megérkezés Saalfeldbe, pillan­tás az órára: — egy óra har­mincnyolc perc! • A peronon a vendéglátó Sza­bad Német Ifjúság járási tit­kársága teljes létszámmal, az üzemekből fiatalok, akik a késő éjjeli órákat átvirrasztva virág­gal várják magyar vendégeiket. Thürringia, a Saale folyó völ­gye, Saalfeld. A folyó partján ül ez az ősi halászváros, ma jelentős ipari létesítményekkel rendelkező járás székhelye. Különbségek Az idegenbe szakadt hazánk­fia már a pályaudvarról kilép­ve is ösztönösen azt figyeli: mi az ami eltér a hazaitól? — Most ilyen eltéréseket, más szokásokat, törvényeket állítunk itt sorba. Víz, mint ital. Ismeretlen. Azt ne higgye az olvasó, hogy arra a népek részegesek! -Az ebéd, vagy vacsora-asztalon azonban ivóvíz nincs. Amikor kértünk, meglepődtek, nem értették, fur- csállották. Víz? Minek? Hideg víz? Megisszák? Az már csak a gondnok bácsi véleménye volt, hogy a víz csak arra való, hogy sört csinálja­nak belőle — a többség ebéd­nél semmit sem iszik. Ha már itt tartunk: sör! Igen jó a sör Németországban. Az átlagsör is jobb, mint a mi pa­lackozón extráink. És ez nem ízlés kérdése: erősebb, jobb ízű. Igen elterjedt, szinte kizáróla­gos ital. Szóda nincs — van va­lami kisüveges ásvány, »»spric­cel-« — pedig a neve is német — nincs rum: csak teába, egyéb­ként sör és snapsz. Nem csoda és kérem, nézzék el, hogy már szinte a bevezetőben az italnál tartunk, de a »»magyaros« ven­dégszeretet egyik jele volt, hogy sörrel keltünk, sörrel feküd­tünk. (Nem untuk meg. Táp­láló is.) Ellenben a cigaretta. Állítom, hogy kis küldöttsé­günk minden tagja végleg le­szokott a Magyar Dohányjöve­dék készítményeinek ócsárlásá- ról. De házigazdáink is megsze­rették az ötéves Tervet, a Sym- phoniát és maguk is elismerték, hogy ezeknek van dohányízük- bűzűk, míg a »honi« fajták szé­pek is. jók is. de csak a páco­lást érezni rajta, nekünk szal­maízű. Ezen felül, mint import anyagból készült áru: drága. Átszámítva tíz-tizennégy fo­rint egy magyar huszonötös cso­magolásnak megfelelő mennyi­ség. Élelmiszerjegy van. Nagyon jó, bőséges ellátásunk volt, meggyőződtünk arról is, hogy minden élelmiszerből a dolgo­zóknak — nemcsak a vendé­geknek — elegendő és olcsó áron jut, egyes cikkek még a mieinknél is olcsóbb áron: je­gyes áron. Éppen ezért van a jegy: hogy az állami erőfeszí­tésekkel nivellált áru élelmi­szer meghatározott arányban és csak a Köztársaság dolgozóinak jusson, ne a spekulánsoknak. Van nehéz-tetimunkás- mun­kásjegy, értelmiségiek részére külön. A húsüzlet teli áruval, a piacon mindenfajta zöldség. Két jó törvény: 18 éven aluli férfi vagy leány nem köthet há­zasságot. A másik: az ifjúsági törvény. Külön törvény foglalja össze az ifjúság jogait, az álla­mi. és gazdasági szervek köte­lességeit az ifjúság ellátása, ta­nítása, nevelése terén. A ta­nácsnál van külön ifjúsági elő­adó, aki csak az 'elnöknek van alárendelve és aki egyben a já­rási FDJ- (Szabad Német Ifjú­ság) bizottság tagja. Ez az ifjú­sági felelős az összekötő az állam- hatalmi szerv és ifjúsági szer­vezet között és igen sokoldalú munkát végez, az ifjúsági tör­vény alapján. Ügy tudjuk kü­lönben, hogy hasonló törvény nálunk is készül. Apróság: sehol, semmilyen körülmények között nincs a táncnál lekérés. Nagyon megle­pődtek, amikor egy üzemi bálon le akartunk kérni egy ismerős kislányt. Nem adták oda, iga­zuk is volt. Mindar nyilvános táncmulat­ságnak, ’ szórakozóhelynek köte­lező zárórája van éjfélkor. Ha hazánkfia az >»1000 szó németül« című segédkönyvből kikeresi a feketekávét és fris­sen szerzett tudományával élve schwarzer Kaffet kér, akkor kínos meglepetés éri. Kap egy forró, olyan »»kincstári reggeli« feketekávét. Mikor aztán mar Budapesten is1 járt német bará­tainknál reklamáltunk, hogy ő nem ilyen feketét ivott a pesti espressóban, akkor derült ki, hogy téves nyomon vagyunk. ►»Mokka!* Ügy kell kérni, vagy ►»dupla mokka*. Ezt aztán kis alpacca kancsóban hozzák, kis csészécske tejszínnel, kávéból készült és ereje is van, de azért nem az, amit a mi feketéseink megszoktak. Náluk ez nem olyan nagy divat, — espresso, pulttal nincs is, csak kényelmes cukrászdái berendezés. Utcai »»Bockwurst« árusítás? Ez aztán nekünk való: roston- sült, kicsit odakapott sültkol­bász, kenyérrel, mustárral egy jóarasznyi darab egy márka, (öt forint.) (Folytatjuk) Bruszt Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom