Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

Kalocsai virágcsokor

'y ■§**«>' " -v ~’,y.% 4 <Í', y • ^^f'<

Mosolyogva néz ránk e képről hat csinos kalocsai kislány. Kiliti Mária, Zsubori Vera, Szil- ber Ilona, András Éva, Langbein Piroska és Németh Marika, a Kézműipari Vállalat kalocsai üzemének táncosai, de dolgozói* 1 is. Virágos ruhájuk, népi táncuk szemet nyönyörködtető látvány, j de a munkájuk is érdekli az1 embereket. Érdekli bizony, hi-1 szén az a sok fehérnemű, ágy-; nemű, ízléses női, fiú, leánykái ruha, na meg a többszáz paplan, j amit ügyes kezekkel szabnak, \ varrnak, készítenek, mind-mind * keresett cikk az állami és föld-;

műve6szövetkezeti üzletekben. :

•

♦

Tatarozzák a Béke-szállót

Akj figyelemmel kísérte a Béke- f szálló sorsát, annak talán ez a cím is elég ahhoz, hogy a régóta húzódó

* tervek megvalósulására következtes- l sen belőle. S a város lakói közül ki | ne tekintett volna olykor-olykor | aggodalmasan az épület egykedvű | homlokzatára, mikor elhaladt mel- $ lette ilyenféle gondolatokkal; vajon | mikor dől a fejünkre?

i Még ha az összcdülés veszélye nem I is látszott annyira közelinek, hogy már a napokban számíthattunk vol- 3 na rá, éppen ideje volt, hogy tatarozása megkezdődjön. Készenlétben állnak már az ácsok, hogy a becsurgó l tetőt megjavítsák, a . kőművesek, hogy a pincében omladozó falakat aládúcolják, aláfalazzák. De nemcsak erről van szó. Az étterem is új, vonzóbb külsőt kap a tatarozás révén, s nem kevésbé a szálloda szinte valamennyi szobája. 230 000 forintot még ebben az évben felhasználnak a tatarozásra, jövőre pedig 500 000 forint értékű munkával szépül, csinosodik a szálló épülete. Ezenkívül a szobák mintegy 70 százaléka új bútort kap. Tíz szobát már be is rendeztek a Palacc-szállóból érkezett szép bútorokkal, a hírek szerint pedig inban van már a másik 15 új szobabútor is. Mivel az új szálló építése csak

♦ néhány év múlva valósulhat meg, ez % a felújítás lehetővé teszi, hogy az { öreg épület még kiszolgálja azt a | néhány évet.

„... Többet sírok, mint reggelizek,..“

— Levél a „szabad világból* —

Akasztó községbe, Romfa Istvánnak levelet hozott a posta. A bélyegen angol nyelvű felírat: »Canada Postes Postage« bizonyítja, hogy a levél a tengerentúlról, az úgynevezett »szabad

világból« jött. Hogy mit ír benne Jung Ádámné (Canada, Alberta Gargaly 210—13 A. S. E.), az idegenbe szakadt fiatalasz- szony? Talán beszéljen a levél önmagáért.

Megváltozott az élet Keserűtelekén

Kora reggel van még, de már hangos a Szakmár községhez tartozó Keserűtelek egyetlen utcája. A parasztok vetni mennek, az autó Kalocsára szállítja a tejet. A földmüvesszövetkezet boltjába egymásután fordulnak be az aszonyok. Termetes, takaros asszony nyitja most J a bolt ajtaját. Farkas Albert ; szolgálatkészen áll eléje:

» — Mit vásárolsz, örzse?

; — Két kiló cukrot, de kockái ból — teszi hozzá az asszony.

I »Evés közben jön meg az ét- . vágy«, s a családnak ez is kell, j meg az is. S mikor fizetésre ke- í rül a sor, Örzse néni 115 forin- Z

300-an a c^ászártöltési pártnapon \

Az MSZMP császártöltési községi szervezete jól sikerült szabad pártnapot tartott, amelyen több mint 300-an vettek részt. \ pártnapon Kőrös Gáspár elvtárs, a járási tanácselnök tartott előadást az időszerű nemzetközi kérdésekről cs a kommunista pártok békeíelhívásáról. A mindvégig élénk figyelemmel kísért előadást vita követte. A jól sikerült pártnap után a közeli napokban a községben számos gyűlést és értekezletet tartanak, ahol ugyancsak a' kommunista pártok békenyilatkozatát ismertetik a község dolgozóival.

tot hagy a boltban.

Lassan elfogynak a vevők, szóba elegyedek a boltossal. Megtudom tőle, hogy 1936 óta kereskedő. Szegény családból származott, jobb életet akart, tehát boltot nyitott. Először nehezen ment, mert az 50—60 tanyából álló Keserűtelek-szállást szegény emberek lakták. Amióta szövetkezeti boltos, sokkal nyugodtabb és sokkal többet is keres, mint a múltban. A havi forgalom jelenleg eléri a 137 000 forintot.

Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a boltban minden megtalálható. A legkeresettebb cikk Farkas Albert szerint a cukor. .1936-tól 1947-ig évente 6—7 má- fzsát adott el, most az utóbbi években a 70—80 mázsás átlag sem megy ritkaságszámba. De nemcsak cukorból, hanem méter- és kötöttáruból, telepes rádióból, mezőgazdasági szerszámból és háztartási cikkekből is sokat vásároltak a dolgozó parasztok.

Egy boltos szavai nyomán is látszik, hogy megváltozott az lélet. S ezt a megváltozott életet a népi demokráciának, a pártnak köszönhetik. Kosár Márton

Ez a levél csupán kis töredéke annak a sok száznak, amit naponta kapnak kézhez a magukra maradt szülők, az elárvult gyermekek, a társ nélkül maradt férjek, feleségek. Jung Adámné férje szerencsésnek mondhatja magát, mert dolgozhat asztalos szakmájában, s nem kell nyomorogniuk, vagy könyöradomá- nyokból tengetni életüket, mint tízezernyi magyar menekült társuknak. Mégis, a sorok között szinte látni a könnyeket, a meg- bántást, a honvágyat, ami ezeknek az embereknek a lelkét is rágja. S látni a sorokban azt is, hogy ezek az emberek már megelégelték, torkig vannak a »szabad világ« minden »áldásával«. E levél minden szava szinte azt kiáltja: »Becsaptak bennünket! Hazudtak nekünk! Haza akarunk menni!-*

Rövidesen hódító útjára indul

az univerzális konyhagép

Ha távolról nézed, úgy tűnik eléd, mint egy kastély. Közelről is szép ez az épület terebélyes udvarával,

I isztán tartott tantermeivel és tanulószobáival.

A Kunfehértói Állami Gyermekotthonban járunk, hogy megnézzük munkájukat, elbeszélgessünk a gyermekekkel.

Csáky Erzsiké 13 éves kislány az első felvilásosítónk. Mess- szemerengő kék szemével ránkcsodálkozik, nem tudja elképzelni, kik lehetnek ezek a téli kabátba öltözött idegenek. 1956. augusztus 31-én került a gyermekotthonba. Eleinte nagyon szokatlan volt számára a környezet. Édesanyja meghalt és a kislány emlékében elevenen élt a drágalelkű asszony képe, meleg szavai, s minden este, amikor befúrta fejét a párnájába, érezte melengető kezének becézgető simítását. Itt megismerkedett egy kislánnyal, aki addig csábítgatta, míg egy szép napon megszöktek

ßeldeg emberei leszneb

az intézetből. Igen ám, de a jóságos nagynéni ezt megtudta és visszavitte Erzsikét a gyermekotthonba. Azóta jól érzi magát, megszerette a tanári kart, a gyermekeket s már nem kívánkozik innét sehová sem.

Erzsiké ötös tanuló, s orvosi pályára készül. Amíg el nem végzi az egyetemet, addig az állam gondoskodik róla.

A mi hazánkban a gyermek drága kincs. Az árva és félárva kislányoknak és kisfiúknak államunk fogja meg a kezét s elvezeti őket a boldogabb felnőtt korba. Ekkor aztán már saját maguk gondoskodnak sorsukról, életük további alakulásáról.

Hogyan élnek itt a gyerekek? Megismerkednek a közösségi élet szépségével és emberformáló erejével. Naponta négyszeri étkezés van biztosítva számukra. Évente 70 000 forint

értékben kapnak ruhát az államtól. Van ezek között téli, nyári rulia, alsóruhaneműek, külön úttörőruhát kapnak, télen pedig melegítővel látják el őket.

Szeretik és megbecsülik egymást. A közös célért való harc bámulatos náluk.

A tantestület áldozatkész, nevelőmunkát fejt ki a gyermekek között. Színjátszó csoportjuk most tanulja a Csipkerózsikát. Külön népdal- és tánccsoportjuk is van. Régi népi szokásokat gyűjtenek, ezeket feldolgoznák és megtanulják. Nagyon szeretik a népballadákat.

A gyermekek valósággal rajonganak a művészetért. Eredményes munkát végeznek a gyermekek az irodalmi szakkörben. Itt megtanítják őket, hogyan kell szavalni, könyvankétokat tartanait, melyeken megismerkednek emberábrázolással, az író stílusával, a regény szerkezeti felépítésével és politikai mondanivalójával.

Rend és fegyelem uralkodik az intézetben. Ez előfeltétele annak, hogy zökkenőmentesen follyék az oktatás, s az árva és fél árva gyermekekből hazánk hasznos polgárai váljanak.

Vidám nevetés szövi be a téli udvar csendjét. Mindegyik kislány arca olyan, mint a piros rózsa. Jó egészség és életkedv sugárzik róluk. Csokorba verődnek s felnőttes komolysággal beszélgetnek a holnapról, mely az ő számukra is szépül. — Egyszerre csak megszólal a csengő, bevonulnak a tanulószobákba, megkezdődik a szilen- cium. Szorgalmasan tanulnak, mert tudják, hogy az életben csak úgy állhatják meg a helyüket, ha szoros barátságot kötnek a tudó- * 1 mánnyah

Bicliczky Sándor

Kicsi, szép és nagyon praktikus az új háztartási kisgép, melyet bizonyára nagy örömmel fogadnak az ételt készítő gyárak — vendéglők, kifőzdék, üzemi konyhák — dolgozói.

A gép tizenötféle műveletet — a mákdarálástól a krumplitisztításig — végez. A profotipus már régebben elkészült. A sorozatgyártása azért húzódott, mert a felsőbb szervek még módosítottak a gép konstrukcióján. Éppen ezért a novemberre tervezett 40 darab csak e hónapban készül el.

Az új háztartási univerzáüs konyhagépből a belkereskedelem a Kiskunfélegyházi Gépgyártól egyelőre 260 darabot rendelt. Véleményünk szerint a »kis ókos«, ahogy egyesek itt hívják, megérdemelné a külföldi propagálását is.

Jugoszláv szőlészeti küldöttség megyénkben

A szeptemberi látogatás folytatásaként Burity Dusán, a szabadkai járás szőlészeti és borászati állomás igazgatójának vezetésével négytagú jugoszláv küldöttség érkezett megyénkbe. A küldöttség látogatása kötetlen, tagjait főként a homoki szőlők új telepítési, művelési, valamint talajjavítási, talajerőpótlási eljárások érdeklik.

Vendégeink ugyanis a szabadkai járásból érkeztek, ahol — bár a kecskemétinél kisebb —, de hasonló jellegű homokos terület van, melynek hasznosítását a közeljövőben már az új telepítési és művelési eljárásokkal akarják megoldani. Látogatásuk programjában éppen ezért a Miklóstelepi, Katonatelepi Szőlészeti Kutató Intézetek, valamint a Helvéciái Állami Gazdaság megtekintése szerepel elsők között«

»Drága Kati mama és Pista bácsi! Nem is tudom, mit írjál: Ha nagyon jót, akkor hazudnék. 1957. január 6-án hagytuk c Budapestet. A Déliből indultunk és január 9-én éjjel léptük át a határt. Nehezen jöttünk, 80 km-t gyalogoltunk. Az utolsó faluná találtunk egy vezetőt, aki 2700 forintért áthozott a határon. Bá> ne hozott volna! Akkor még nem éreztem semmit, csak mint a lobbi, boldogan jöttünk.

Nem hibáztatok senkit, csak azt a hazug Szabad Európát. Annak egy szava sem igaz. Az bolondított el sokezer embert és sajnos, köztük engem is. Nagyon bánom, hogy ilyen hülye voltam En itt nem dolgozom, nem tudok elhelyezkedni, egyáltalán nincs munka. Az emberek úgy élnek itt, mint az állatok. Égés; héten dolgoznak, vasárnap meg ülnek és fekszenek. Semmi szórakozás nincs vasárnap, csak az autózás, akinek van.

Utálják itt a magyarokat, de mi is őket. Kati mama, csal egyszer életben kerüljek haza, soha nem megyek el Pestnél távolabb. Lelkibeteg vagyok Anyukáék után, én nem bírok ül meg szokni. Tessék elhinni, többet sírok, mint amennyit reggelizek Nagyon szeretnék otthon lenni. Otthon sem volt nekem rossz, fér jeni jól keresett, szép otthonom volt. Es így megbolondultam Itt járom az idegen utcákat, s az idegen emberekhez még be szélni sem tudunk. Csak még egyszer legyek otthon a család kö \ zott, az nekem mindennél többet érne. Drága jó anyám, de soka j sírhat, —• mint ahogy írja nekem.

Kati mama, úgy fáj a szivem, ahogy írom a levelet, hogy azi elmondani nem lehet. Férjem mérges ram, ha sírok, azt mondja miért sírsz? Minek jöttél el? Mert ő nem akart jönni, de engem nem lehetett visszatartani. Azért jött a férjem, mert én akartam de nem merünk visszamenni. Most már úgyis hiába minden sírásom. Olyan messze vagyok a hazámtól. De azért bízok és remélek, talán az életben hazakerülök, ha nem is sok■ reményem van hozzá. Kati mama, ha nem esik nehezére, írjanak nekünk sokat hisz olyan jól esik minden hazai sor. Sokat gondolunk minden jóismerősre és nagyon vágyódunk haza ...«

*