Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

KODÁLY ZOLTÁNT, a nagy magyar zeneszerzőt ünnepük szerte a világon 75. éves szüle­tésnapja alkalmából. Kórusait éneklik iskolatermekben, falusi kultúrotthonokban, s a zene- akadémia nagytermei minden hazai színpadon. Szóló hangsze­rekre és zenekarra írt műveit megszólaltatják a kicsinyek és a legnagyobbak. Külföldi és ha­zai szaklapok méltatják zenéjé­nek forradalmiságát és Klasszi­kus értékeit. VAROSUNK szülöttében mi n pedagógust, a zenei tanító- mestert köszöntjük, örökértékű Városunk szülöttének, Kodály Zoltánnak legfőbb életműve: a zenei írás-olvasás közkinccsé té­tele. A mester 75 éves születése napja tiszteletére a városi tanács v. b. művelődési osztálya Kecs­kemét minden iskolájában meg­szervezte a lapról éneklési és dallamírási versenyt. Az egyes iskolák legjobbjai december 7-én mérték össze tudásukat a Béke téri Általános Iskolában. A ver­senyt az énektanárok közremű­ködésével Nemesszeghy Lajos szakfelügyelő vezette. Az általános iskolás tanulók legjobbjai: IV. o.: 1,”Varró Ildikó, az I. sz. iskola növendéke, 2. Vécsy György, a III. sz. isl*>la növen­déke, 3. Czakó Katalin, a Taní­tónőképző gyakorló iskolájának növendéke. zeneszerzői munkássága mellett fáradhatatlanul küzdött azért, hogy a zene mindenkié legyen. Azért, hogy felszámolja a ze­nei műveltség monopolizáltságát s az iskolákból általánosan — tehát zeneileg is művelt embe­rek kerüljenek ki. E cél érde­kében vette fel a harcot a har­mincas évek vezető köreinek meg nem értésével, üldözésével, csakhogy a zene közkinccsé té­telével felemelje, műveltebbé, magasabb rendűvé tegye a ma­gyar népet. Hogy a jövőt építse, azokon kezdte, akik majd a jövő alko- * I. II. I. II. V—VI. o.: 1. Vörös Enikő Zrí­nyi Ilona Ált. Isk., 2. Sápi Éva I. sz. ált. isk., 3. Losonczy Gyöngyi II. sz. ált. isk., 4. Szi- gethy Miklós III. sz. ált. isk., 5. Karátsony Katalin Tanítónőkép­ző gyakorló isk. VII—VIII. o.: 1. Sápi Zsuzsán- na I. sz. ált. isk., 2. Madaras Ka­talin Zrínyi Ilona Ált Isk., 3. Szirbik Mária II. sz. ált. isk. A gimnáziumi növendékek legjobbjai: I. o.: 1. Kereczkey Miklós, 2. Pataki Ildikó, 3. Weöreös Ildi­kó. II. o.: 1. Arányi Piroska, 2. Lakó Sándor, 3. Z. Kovács János. Megdicsérjük, és köszöntjük őket. Jó munkájuk gazdag ju­talma lesz, hogy a zenei írás­olvasás elsajátításával megszer­zik a kulcsot a zene csodálatos birodalmához. tói lesznek: az ifjúságon, a gyer­mekeken. Az ő lelkiviláguknak, érdeklődési körüknek megfe­lelő, magas, művészi értékű kó­rusműveket írt számukra, MEGISMERKEDETT az ok­tatási intézményekben folyó munka anyagával és módszerei­vel, az óvodától a tanítóképző­ig. S az idegen, német tipusú oktatási rendszer és kultúra meggyökereztetését célzó taní­tási rend ellen megpróbálta fel­rázni a vezetőkörök lelkiisme­retét. »Akinek nem mindegy, ml lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el az iskola mellett, amikor cnek halük ki belőle...« Süket fülekre talált. Támad­ták. Kodály azonban a zenei al­kotás, vagy éppen a pihenés elé helyezte a nép műveltségének felemelése érdekében a tanügyi vonatkozású cikkek írását, az oktatási szervek figyelmének felébresztését, ankélokon, hiva­tali szobákban, vagy a sajtón keresztül. Senki sem elég nagy, hogy a kicsinyeknek írjon — vallotta. Megalkotta a zenei írás-olvasás tanításának anya­gát, az ÁBC-től a legfelső fokig. Tananyagot, útmutatást adott az énektanároknak. MINDEZ ARRA kötelez ben­nünket, hogy mielőbb megvaló­sítsuk a kodályi százéves terv célkitűzését: eljutni addig, hogy növendékeink tanulmányaik vé­geztével úgy olvassák a kottát, mint felnőtt, művelt ember a könyvet — s hogy a város és falu egyaránt otthon legyen, magára és egymásra ismerjen az új kultúrában, ^Datlaniutáil h ímko-vnicutf. Almatároló házakat küldtek Nyírségbe A nyár derekán A Szabolcs— Szatmár megyei Állami Gazda­ság vezetője négy almatáraló- ház vasszerkezetének elkészíté­sét, kérte a Kecskeméti Épület­lakatosipari Vállalattól. A válla­lat szívesen vette a megrende­lést, s nyomban hozzá is kezdett a vasszerkezetek elkészítéséhez. November 18-án szállították el az utolsó vasszerkezetet. A napokban küldik el azokat a nyílászáró szerkezeteket is, me­lyek egyúttal azt is jelentik, hogy ezt a több millió forint ér­tékű munkát sikerrel elvégez­ték. Az almatároló házak vasszer­kezeteiből olyan épületek készül­nek, amelyekbe 400 vagon almát lehet tárolni. Két almatároló­ház épül a Mátészalkai, kettő pedig a Nyírmadai Állami Gazdaságban. A négy almatárolő-ház vasszer­kezetét 20 vagonban szállították a helyszínre. Készen Alinak a hóekék Hiába süt a napocska, akkor sem tudja feledtetni velünk, hogy december van és hogy ez­után következik a tél. Ezt tud­ják a Kecskeméti Űtfenntartó Vállalat vezetői, dolgozói, s ezért felkészültek a tél fogadására. Három hernyótalpas hóeke áll készenlétben. Ezenkívül három­négy 8—10 tonnás hóekés teher­gépkocsit is azonnal munkába tudnak állítani, ha a szükség úgy kívánja. Vannak olyan hóekék Is, amelyeket lóval és traktor-' ral lehet vontatni. Rendszeresen hordják már a védőanyagokat is az útkanyaru- latokhoz és négyszáz űtőr fá­radozik majd szerte a megyében az útforgalom zavartalanságá­nak biztosításán. Hol milyen természetűi munkát végez a KIK? Eltérően a régebbi gyakorlat­tól, most nem arról írunk, hogy mit nem csinált meg a KIK, ha­nem arról, hogy hol, milyen ter­mészetű munkát végez. Kecs­keméten, a Horváth- és az Ador- ján-brigád, Talfája-puszta 170. szám alatt dolgozott. Megjaví­tották a tetőzetet, új nádíedéllejP látták el, rendbetették az épü­let romos részeit. Ez a munka az államnak mintegy 10 700 fo­rintjába került. Egyébként ebben a házban űtőr lakik. A brigád innen a Koháry utca 5. számú ház felé vette az irányt. Itt hozzákezdtek egy életveszélyes lakrész elbontásá­hoz. Ezenkívül helyreállítási munkálatokat végeznek, melyet rövidesen befejeznek. E munka értéke megközelíti a 6000 forin­tot. A Szalontai-brigád a Bem utca 1. szám alatt tevékenykedik. Üj téglakerítést építenek. A kerítés költsége 9500 forint. A brigád innen a Tompa utca 7. szám alá megy, ahol egy födémet cserél­nek ki, mintegy 4200 forint ér­tékben. A Kovács- és Mócza- brlgád a Puskin utca 20. sz. alatt végez ezután majd helyreállí­tást, új kamrakialakítást, 6700 forint értékben. Kitűnő szórako - zást nyújt egy vtlágvcvő rádió. Kapható már ÖTO’-Ft-tól az. álla - ml es földművefczövctkezcti boltokban. Ezekben a gondolatokban fo­gant és ennek a célkitűzésnek megvalósításáért dolgozik az ének, zenei általános iskola: — ma már ötven az országban. Az elsőt, az anyaiskolát Kodály vá­rosa adta nemzetének és most, amikor az az iskola elérte az idei tanévben »a nagykorúsá­gát-“, tisztelettel és szeretettel nyújtja át születésnapi ajándé­kul a Mesternek, Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, a Kecskeméti Ének, Zenei Ált. Iskola igazgatója Januárban mezőgazdasági szaktanfolyam indul Kecskeméten A megyei Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya közös szervezésében egyhetes továbbképző tanfolya­mot indítanak Kecskeméten ja­nuár 14-től 20-ig. A tanfolyamra 200 községi gazdasági felügyelőt, agronómust és gépállomási szakembert vonnak be. A tanfolyamon előadások hangzanak el a mezőgazdaság fejlesztésének megyei problé­máiról, a talajerőgazdálkodás­ról, növénytermelésről, állatte­nyésztésről, a rét- és legelőgaz­dálkodásról, a szőlő- és gyü­mölcstermelésről, a homoki gaz­dálkodás gépesítéséről és az üzemszervezés kérdéseiről. Az előadásokat megyénk legjobb mezőgazdasági szakemberei és tudományos kutatói tartjákj r lajdonképpen azt sem tudja jóformán, hogy miért lépett ki. Hiszen neki mindössze három hold kertalji földje volt, ez sem a legjobb, mert megöntötte esős tavaszon­ként az Átok-csatorna. Igaz, cu­korrépa az szép teremne benne, még talán kertészkedni is le­hetne rajta, de mégis csak há­rom hold. Semmi az Baló Ferenc huszonkét holdjához, vagy akár Varga Jóska tízholdas, barnaho­mokos táblájához képest. Mert azoknál megérti az ember: féltették a földet, s — ami biz­tos, az biztos, — rögtön besza­ladtak azokban a puskaporos napokban a járáshoz, hogy ír­ják vissza a nevükre. Hiszen mit lehetett akkor tudni, hogy merre fordul a világ sora? Ahány ember, annyiféleképpen mondta. Annak a fránya rádió­nak is éppen akkor köllött tönkremenni. Ámbátor, attól sem igen okosodott meg akkor az ember. Régebben még úgy, ahogy el. lehetett rajta menni. Mert ha meghallgatta az ember a Kossuthot is, meg a kerregő nyu­gati rádiókat is, akkor valahol a közepe táján sejthette az em­ber az Igazságot. De október­ben? Egyformán kiabált mind a kettő a Varga Jóskáéknál, ami­kor tavaly meghallgatták. S ráadásul még előbújt valahon­nan a negyvenötben elinternált főjegyző, s az is azt fújta itt, a faluban. Jó — mondhatná va­laki mai fejjel, — lehetett-e hin­ni ennek a volt nyilas főjegyző­nek, hiszen mindig a nép ellen volt. Igenám, de amikor a kultúr- házban beszélt tavaly, akkor még ott volt mellette a Jani gye­V I V <0 ü A. S-v rek is, a tanácselnök! S együtt, egymásmelleit állva énekelték a Himnuszt... Idáig ért el Kiss Barna János a múltat hánytorgató gondola­tokban, amikor megunva a hosz- szú szótlanságot, rászólt élete párja: 'egye már föl, apjuk, azt az ünneplőt. Jába speku­lál, jába emészti magát, attúl nem lesz másképpen. Ha szereti, hát szereti. Biztosan egész éjjel azt táncoltatja a téesz-bálban. A mai világban már nem lehet pa­rancsolni a fiataloknak. Csak a maguk feje után mennek,' nem hallgatnak már a szülőre. Pedig az én időmben, hej, próbált vol­na csak ellene mondani a szülő­jének! Még a katonaviseltnek is hallgass volt odahaza, nemhogy egy ilyen... Az asszony mondta volna még tovább is a magáét, de Kiss Bar­na Jánosnak ettől is csordultig lett a pohár. Kirúgta maga alól a kemence oldalának döntött rossz széket, fölkapta a lámpát, aztán bevitte a szobába. — Örökké a gyerekéért károg — füstölgött magában odabenn, — mintha ez lenne a legna­gyobb gond a világon. De hogy mit eszünk jövőre, azzal nem tö­rődik. Lesz-e megint felesföld, jó napszám a szőlőben ... Meg hogy miből veszünk az üsző mel­lé egy befogónak való jószágot... Ezért nem fáj a feje, csak a gyerekért eszi a kórság, azt vi­gyázza. A fekete ünneplő valóban ott volt már a szék hátán kikefélve, kikészítve. A szék mellett meg a keményszárú lakkcsizma, amit még kétéve vettek zárszámadás­kor. Egy ideig farkasszemet né­zett velük, aztán mint akinek eszébe jut valami sürgős dolog, gyorsan kapkodni kezdte magá­ra az ünneplőjét. Amikor ma­gára rántotta a kabátot is, be­nyúlt a jobb belsőzsebbe, s a széléig kihúzva megnézte, kita­pogatta, hogy ötven forintot tett bele az asszony. — Három liter borra futja — számítgatta, — amint betette maga után a kiskertajtót. c w elindult a szövetkezeti kocsma felé. Csakazértis erre indult, nem a kultúrház irányá­ban, paáig jól tudta, hogy nem ezért dugott ötven forintot a zse­bébe az asszony. Hanem azzal a szándékkal, hogy elmegy majd arra a zárszámadó mulatságra, s netán összebékül a vezetőség­gel. Dehát arra várhat! Még hogy ő, Kiss Barna János men­jen szégyenszemre könyörögni akárki elvtársához. Inkább a koplalás, mint a becsület! A kocsmáros széles mosollyal és hangos alászolgájával fogad­ta. S ami rég nem fordult elő, most előtotyogott hájas pocakjá­val a söntéspult mögül és saját- kezűleg egymásután három asz­talon is eligazította a borfoltos térítőt, mivelhogy Kiss Barna csak forgolódott, nézgelődött. s nem ült le egyik mellé sem. Tár­sat, beszélgető cimborát keresett. de csak egy asztalnál ültek hár­man, a tojásfelvásárló, meg az ellenőr haverjai, másutt senki, az egész kocsma kongott az ürességtől. A szoba másik sarkába telepe­dett le, mert sohasem szívlel­hette a nagyhangú népséget. Egy fél litert rendelt, tisztán, s ab­ban reménykedett, hogy maid csak jön valaki, hozzávaló is. De hiába várt. Csak futóvendégek nyitottak be egy féldecire, akik egy teherautóval Kecskemétre tartottak, meg egy pesti motoros, aki nagy nevetségre, feketét akart itt inni. Aztán mikor is­mét a feltáruló ajtó felé pillan­tott, a biborcsókos orrú Huszár Kázmért látta befelé igyekezni. Hátat fordított neki azon minu- tában, de az, mintha meg sem látná a szótlan elutasítást, egye­nesen feléje tartott és asztalához telepedett. — Aggyon a szent isten — nyújtotta feléje édeskés mosoly- lyal a kezét a frissenjött ven­dég. — Hát mikor gyüssz el me­gint hozzánk, János, már régen nem társalogtunk ... Van ám jó kis borom, meg a fiam is írt Kanadából, azt is érdemes el­olvasni. D uruzsolt, hizelgett Kiss Barna János fülébe, de az csak nézett maga elé, s egy bizalmaltan tekintetnél többre nem méltatta a jövevényt. Sőt, hogy megértesse vele a vélemé­nyét, ismét töltött a poharába, csak a saját poharába és egy- hajtókára kiitta. De nem szólt egy szót sem, hagyta, hogy a má­sik azt mondjon, amit akar. Ha van bőr a bibircsókos képén, ak­kor ebből már megértheti, hogy nincs tárgyalnivalójuk egymás­sal. De a piaci légy, úgylátszik, csak tanulni járhatna el Huszár Kázmérhoz, mert az megértette bár, de nem akart olvasni a je­lekből. — Olyan jól megértettük egymást a nemzeti forradalmi bi­zottságban — kezdte újra, most mér egyenesen, kertelés nélkül rátérve a tavaly Októberi napok­ra, amikor Kiss Barna János sze­gényparaszt, meg Huszár Kázmér kulák egyazon bizottságban vi­seltek tisztséget. Igaz, tán egyi­kük sem akarta, de a választási gyűlésen mindkettőjüknek vol­tak jóbarátai, s azok bekiabál­ták, a többiek meg szó nélkül megszavazták, csakhogy nekik ne legyen vele gondjuk. Erre cé­loz most Huszár Kázmér, remél­ve, hogy a »közös tisztség« em­legetése majd csak felolvasztja Kiss Barna jeges elzárkózását. De rosszul számított A poha­rat markoló kéz, amely már Indulóban volt Kiss Barna János szája felé, e szavaknál egyet rándult, s a tele pohár vö­rös leve loccsanva freccsent szét a biborcsókos orron. Aztán se szó, se beszéd, csak fölkapta a mellette lévő székre tett kalapját és kiviharzott. A kocsmáros megkövültén nézte a jelenetet, s csak jóval az ajtó becsapódása után jutott szóhoz, amikor ösztönö­sen meghajolva és alászolgájával nyugtázta a vendég távozását. Palkó László Nvelc éües a Recs&eméHLneR, Aenei Általános Méla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom