Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

üMsmm&m

2kKK * Rovatvezetői TÓTH :i,ASZ]L,C3>

A különböző színű futók különböző ereje

Ha az ellenfeleknek végjátékra különböző színű futója marad, a játszma rendszerint döntetlenül végződik. Az ilyen végjátékok gyakran két gyalogelőnnyel sem nyerhetők. Így tanulja a sakkozó ez alapismeretekben, de komoly hibát követhet el, ha különböző színű futók mellett nem veszi alaposan és elfogulatlanul szemügyre az állást és az abban rejlő lehetőségeket. Az alábbi játszmában Stahlberg nagymester dogmatikus elképzelése tévesnek bizonyul és a fiatal dán nagymester, Larsen különböző színű futók mellett győzelemre vezeti a játszmát.

Királyindiai védelem Wageningen, 1957 Stahlberg Larsen

1. HÍJ, Htt 2. C«, g6 3. g3, Fg7 1. Fg2, o—o 5. 0—0, c5 6. dl, Hc6 7. d5, Ila.» 8. Hfd2, a« 9. Hc3, Bb8 10. cl? (Jobb 10. a4)

10. —, dS 11. a4, eC! 12. de:, FeS: 13. b3, Hgl H. Vc27 (Erre világos fontos tempókat veszít, jobb volt Fb2)

14. —, He«! 15. Fb2, Ildi IC. Vül, HeS 17. He2, Hec« 18. Hd4:, Hdl: IS. BaZ, b5! 20. eb:, ab: 21. a3, Ba8 22. Fdl:, Fdl: 23. Hf3, Fc3 24. a6, Vb6 25. Hg5, Ba«: 2«. Ba«:, Va6: 27. He«:, fe:

1 Ü I

Éi

mt

m

m m

mm mmm

mt ti m

m mm

m

m

a* m

B

83 id fi

m

Ez az állás lebegett Stahlberg szemei előtt, amikor az a-gyalogot ele- .e halálra szánta, bízott ugyanis a különböző színű futóval biztosítható döntetlenben. AUá6megítélése nem volt reális, mert még bástyák is vannak játékban, sőt vezérek is, és a sötét tisztek sokkal mozgékonyabbak. Sötété a centrum is, futója mindkét Irányban hat, míg a világos futó hatásköre korlátozott. Sötét most szabadgyalogjának előbb- revitelét királyszárnyi támadással kapcsolja össze.

28. Fh3, Bf6 29. Ve2, Va3 30. Kg2, Ybl 31. Vd3, cl 32. be:, be: 33. Ve3, Vb2 34. Bdl, eS 35. Bfl, Fdl 36. VCl, c3 37. Fgl, c2 (Fenyeget Bí2:t!)

38. Ff3, Vb3 39. Ve2, Va3. Világos feladta.

Két érdekes bástya-végjáték

A mesterversenyek feszültségében gyakran tévednek a legnagyobbak is. Az alábbi két bástya-végjátékban — mindkettőt a zónaversenyen játszották — olyan elnézések történtek, amelyeken méltán csodálkoznak az átlag sakkozók is,

Alster—Clarke

S S ÉSÉ_ Éí ál Él

i m

m M

m m rn&m

mis

Sötét indul

Clarke óriási meglepetésre feladta a játszmát, holott a döntetlen kezében volt, mert hiába vándorol a világos király b6-ig, a bástya al- és bl-mezőkön sakkot ad és világos nem tudja a szabadgyalogot érvényesíteni.

Ilii müncn—Lindblom

AW

m m mm m m mimt m m m m m m mm mm mm

m m m ..

m

Vi

lágos Indul

Haiminen 1. Kc3-lépésscl folytatta, mire a játszma Bc7:t 2. be:, K«17 3. Kc4, Kc7: 4. Kd5, e4 5. fe:, fe: 6. Ke4:, Kd6 7. KM, Ke6 8. Kg3, KH 9. Kf4, Kf6 után a játszma döntetlenül végződött. Világos nem látta a túlegyszerű nyerést; 1. Ba7ü nyer, mert b6—b7 után sötétnek áldoznia kell bástyáját.

Elmulasztott csinos befejezés

A szegedi csapatversenyen a Mo- sonyi (Szeged) és ifj. Szendy (Baja) játszmában a következő érdekes állás jött létre világos 26, (h3) lépésej után: •

1X8

'§í m ■ ■

ItfjifylM

ünnepnapra-hétköznapra

Sötét Így folytatta: 2S. —, de: 27.» hg:, e2 28. IUl2, Bel8 29. Bel, Fgl: 30. f3, hg:, mire világos feladta. Sokkal | gyonsabo és csinosabb volt 30. —, { Bdl 31. KÍ2, hg: 22. Ke2:, Bel: 33.» Kel: és gh:, amint sötét a játszmaj befejezése után megmutatta. |

Minden hajjal!

megkent betörő

Egy többszörösen büntetett ba-j törő Glasgowban éjszaka betört aj város legnagyobb élelmiszer üz-| létébe. Az üzlet pénzszekrényét azonban minden próbálkozása ellenére sem tudta felfeszíteni. Minthogy a raktárban hatalmas mennyiségű zsírt és vajat talált, furfangos ötletet agyait ki. A zsír- és vajtáblákkal bekente a padlót egészen az utcáig, hogy kicsúsztassa a súlyos páncélszekrényt és társával együtt az utcán várakozó, ugyancsak lopott teherautóval elszállítsa. Alig tolták azonban ki a páncélszekrényt, legnagyobb meglepetésükre rendőrjárőr fo gadta őket.

.........................

Má

s félméteres

KÍGYÓ

a kabatssehben ♦

Ante Bulum szerbiai szőlős-j gazda egy este munkája végez-) tével magára öltötte kabátját,; amelyet előzőleg egész nap egy; kőrakáson hagyott. Amikor hazatért falujába, elbeszélgetett. egyik szomszédjával. A beszél-; getés során szomszédja észre-! vette, hogy valami furcsa dolog) kandikál ki a szőlősgazda ka-j bátjának egyik külső zsebéből.' Bulum hirtelen lerántotta ma-^ gáról a kabátot és mindkettőjük! legnagyobb meglepetésére egy; másfél méter hosszú kígyó má-‘ szott ki a kabátziebből. A veszedelmes hüllőt agyonverték.

Minden időben, minden alkalomra praktikus, célszerű viselet: a blúz és á szoknya. Délelőttre, vagy hivatalba ajánljuk az első, kedves kis egyszerű modellt, mely készülhet zöldcsi- kos puplinból. Második modellünk csinos, kockás anyagból, különleges zsebmegoldással készült meleg flanell blúz.

Délutánra, vagy társaságban nagyon elegánsan hat a harmadik, a pasztellszínű, könnyű szövetből készült blúz, melyet négysoros tűzés díszít.

Estélyre, színházba, vagy tánchoz is öltözhetünk szoknyásblúzba, csak arra ügyeljünk nagyon, hogy ünnepélyes külső» keltsünk, s az alkalomnak megfelelő legyen. Mi egy szép, könnyű, fiatal lányoknak való nylonblúzt mutatunk be mélyebb kivágással.

De szép és divatos a szoknyán kívül hordható nehéz selyemblúz is, amelyen elől egy széles díszcsat fogja össze a megkötött részeket.

üt szoknyamodellünk közül az első szűkszabású tweed alj délelőttre, hétköznapra való. Ugyanilyen praktikus a második modell barna kasha szövetből.

Délutánra fiatal lányoknak ajánljuk harmadik modellünket, a bő, rakott szövet aljat, kissé magasított derékkal, melyhez a szoknya anyagával egyező színű bőrövet vásároljunk.

.Színházba lehet szűk szoknyában is menni. Nagyon elegáns a bemutatott fekete bársony szoknya vékonycsípőjü nők részére.

Végül még egy tanács: tánchoz lehetőleg bő szoknyát hordjunk — nagyon szép a taftból elől szabott részekkel készült utolsó modell.

N agymama-szolgólat

Egy idős hannoveri asszony klubot alakított, amelynek az a célja, hogy unokákkal lássa el azokat a nagymamákat, akiknek unokáik már felnőttek, vagy más vidéken élnek. A klubot telefonhívásaikkal sűrűn ’ keresik fel fiatal dolgozó házasok és fogadott nagymamát kérnek. Az így közvetített nagymamát családtagnak tekintik és legfeljebb csak aludni engedik haza.

G

yuri várta a karácsonyt A leveleket megírta és az angyalok azokat el is vitték az ablakból. Kért kisautót, repülőgépet, gyorsvasútal, sok cukrot és csokoládét.

Ahogy közeledett a karácsony napja, mind sűrűbben simogatta édesanya kezét, de még barna fejecskéjét is ráfektette és kérdezte:

— Vajon megkapom-e, amit kértem? A válasz rendszerint így hangzott:

— Ha jó leszel.

Gyuri próbálgatta is a jóságot. A kútra önként szaladt a vízért, cipelte a szobába a szeneskannát, a kis baltával gyújtást vágott, az első szóra pattant, mint a gumilabda. Édesanya sóhajtotta is:

— Ha mindig ilyen volnál, fiacskám, de jó is lenne.

S elérkezett az ajándékvárás. vagyis az angyaljárás reggele. Éppen úgy, ahogy az emberek szeretik. Odafent kinyíltak az égi dunnák és a hó szépen pelyhedzett. Olyan gyönyörűségesen telepedett a sok pihe a földre, mintha sok fehérszőrű nyúl húzódott volna szorosan egymás mellé. Gyuri még a fülüket is látta, hiszen a hó rátapadt a kertben hagyott, elszáradt virágokra, zörgő levelekre s azok vagy lapultak, vagy hegyesed- tek, ahogyan az ősz hagyta őket.

És ezen a gyönyörűségesen szép reggelen édesapa és édesanya között nagy harag támadt. Miért és hogyan, azt Gyuri pontosait nem tudta, csupán abból következtetett, hogy reng a ház talaja, amikor édesapa szokatlanul nekihangoskodott:

— Hol a cipőkanalam?

Édesanya szelíden nyugtatta.

— Majd meglesz. Most a magasszárú cipőddel menj, már bokán felül ér a hó. De édesapa a félcipőhöz ragaszkodóit.

FODOR JÁNOS:

dfándékaávás

Mindent feltúrt a szobában és a konyhában is. Édesanya hangja is mind élesebb lett és édesapa, ahogy az udvarra lépett, úgy bevágta az ajtót maga után, hogy az ereszeire rakódott hó fehér zu- haiagként omlott alá.

G

yuri talán tapsolt volna is, olyan szépségesen szép volt a zuhogó fehérség, mintha csupa hófehér galamb röpködött volna az ablakuk előtt. De' az ajtó csapódása megrettentette kis szívét és édesanya keserves zokogására az ő szemét is ellepték a köny- nyek, mert édesanya azt is sírta:

— Oda a szép karácsonyunk.

Azért mégis csinálta, készítette a süteményeket. Verte a habot, darálta a mákot, vagdalta a pulykát és a káposzta- levélbe göngyölte a töletéket. Csak az volt a szomorú, hogy a sok édességbe legördülő könnyei sót cseppentettek.

Gyuri készségeslcedett mellette, fogta a tepsit, mintha ugyan az másként elszaladt volna, s a káposztás fazekat hol beljebb tolta, hol kijjebb húzta a tűzhelyen. Felejtette a repülőt, a gyorsvasútat, a cukorkát, a csokoládét s dorombolt édesanya körül, mint egy kis hízelgő cica, csakhogy fölvidítsa. Lassan, nagyon lassan édesanya, mintha vigasztalódott volna, mert nyújtotta neki a csokoládés-lábast.

— Maradt még benne, kaparjad ki, édeském.

Gyuri kaparta is volna, de amint kis kanala megcsúszott a kívánatos csokoládén, megérkezett édesapa. Gyuri beej-.

tette kanalát a masszába és bogár fekete szemével édesapára biztatott:

— Gyorsan csókold meg édesanyát és akkor meglásd, szép lesz a karácsonyeste.

Édesapa azonban eltekintett a gyermeki szem jóra intő játéka felett és berobogott a szobába. Még köszönni sem köszönt, a cipőjéről a havat sem verte le, a kabátját is odabent a szőnyegre rázogatta. Édesanya erre újra sózni kezdte könnyeivel az édes tésztát s csupa fájdalom volt az arca. Gyuri megbújt a sarokban és csak magában rebegte:

— Most már csakugyan nem lesz szép a karácsonyesle.

Aztán még sokáig elpusmogott, míg végül odahúzódott az anyjához. Édesanya bánatosan megcsókolta. Besurrant éd apához is, az a fejét simogatta, a térdére vette és mesét is mondott.

G

yuri érdeklődve, figyelmesen végighallgatta és a nagy hallgatás közben rájött, hogy már sem édesapa, sem édesanya nem mérges. De ez kevés, még nagyon kevés. Mit kellene tenni, hogy szóljanak is egymáshoz? Az többet érne ezeregy ajándéknál. Megfogta édesapa kezét.

— Gyere édesanyához.

Édesapa erre bekapcsolta a rádiót s fütyürészni kezdett. Gyuri, ha már belefogott, nem hagyta a békítést. Visszament édesanyához és a kötőjébe fogódzott:

— Gyere édesapához.

Édesanya, mintha nem hallotta volna,

tovább szeletelte a süteményeket.

Gyuri ide-oda imbolygóit, bolyongott közöttük. Ha szólt hozzájuk, kétszeres szeretettel feleltek, de egymást elkerülték. Az este pedig közeledett. Lassan, óvatosan, lépésröl-lépésre. Az utcákon felfénylettek a villanylámpák, mutatták a növekvő havat s a játszadozó hópelyheket. S hogy náluk is világosság legyen, édesanya felkattantotta a kapcsolót. Gyuri az asztalra könyökölt és ad- dig-addig helyezkedett, amig ficánkoló könyökével a süteménnyel megpúpozott tálcát a padlóra sodorta s ijedtében megszeppenten susogta,*

— Jaj ...

Édesanya kétségbeesetten kapkodott sikoltott, de a tál már kettétörve meredt rá. A csörömpölésre, a zajra édesapa is a konyhába iparkodott és édesanyával közösen kapkodták fel a süteményt és közösen szidták Gyuri ügyetlenségét. És ahogy igyekeztek, hogy mentsék, ami menthető, a hajuk összeért s a kezük is. S ekkor édesapa fejét gyöngéden édesanya homlokához nyomta és mondta:

— Csak egyszer nem vagyok 'köztetel;, máris ügyetlenkedtek.

Annyi kedvességgel szólt, hogy édesanya a kezében tartott süteményt édesapa szájába dugta és megbékült örömmel, boldogan biztatta:

— Egyed, egyed, te drága, csúnya em* bér.

K

ésőbb pedig Gyuri szinte büsz* kén állt a karácsonyfa előtt, mintha neki köszönhette volna, hogy ragyoghat rajta a sok színes papírba burkolt cukor és a sezlon alól elő* került cipőkanalat alája tette és vidd-» man ráhunyorított:

— Látod, azért mégis szép lelt a ka-* rácsony esténk.