Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-25 / 302. szám
&qij tfí> (j // a m p ú dn a k , Fogl Antaléinak ugyancsak van okuk az elégedettségre. Már hét éve tagjai a nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetnek, de ilyen bőséges karácsonyra nem emlékeznek. Igaz, az idén a termelőszövetkezet gyorsan lábrakapott, pedig az ellenforradalom eléggé megtépázta. így is 260 000 forint nyereséggel zárták az évet, ■— Majdnem 42 forintot ért egy munkaegység. Ez a szám egy kicsit csalóka is, mert csak év közben tértek át a munkaegység-számításra, előzőleg százalékra dolgoztak, de azért minden tag megtalálta a számítását. Mindezt azért kell elmondani, mert Fogl Antalék sorsa összeforrt a szövetkezetével. Ha a közösben jól gazdálkodnak, akkor az ő életük is jobb, ha bajok vannak a vezetésben, vagy bárhol, akkor az érződik náluk is. A családból négyen dolgoznak a közösben. Az egyik vejük, Melcher Menyhért szintén a szövetkezetben tevékenykedik, amióta benősült a Fogl-családba, Ez az idén történt, de a fatalember nagyon elégedett sorsával és nem tudja elképzelni az életét másutt. Fogl bácsi kedves, de szűkszavú öregember, akit arról ismernek a szövetkezetben, hogy becsületesen és szorgalmasan dolgozik feleségével együtt. Hétesztendei tsz-tagsága bizonyítja, hogy meggyőződött arról: a jövő útja a mezőgazdasági nagyüzem. Egyre gyarapodnak. Tavaly vettek bútort, van szép lakásuk, zsírozó is kerül. Melcher Menyhért cs az ifjú asz- szony azonban még azon töri a tejét, hogyan lehetne minél előbb házat venni, vagy építeni, úgy, mint Fogl Józsefék, akik szintén tagjai a szövetkezetnek (egy másik Foglról van szó, csak névrokon). Ezek az idén vettek 28 000 forintért egy szép kis la- Kot. Ha a szövetkezet jövőre is annyit fejlődik, mint az idén (ez évben 146 000 forint értékű beruházás történt a Kossuth-ban), tovább javúl a gazdálkodás, magasabb lesz a tagok jövedelme, akkor bizonyára 1958. karácsonyán Melcherék ia majd közelebb állnak a házvételhez, vagy az építéshez. A karácsonyfa alatt, a béke és szeretet ünnepének estéjén összejön a család, köztük lesz Farkas Gáspár, a másik vő is —, aki a ktsz-ben dolgozik — feleségével és két gyermekével. Bizonyára arról beszélnek majd. miközben Fogl néni tálalja a libasültet (német szokás szerint libát vágnak karácsonyra), hogy egy év múlva hogyan töltik az ünnepet. Fogl Antalék pedig arról számolhatnak be, hogy az idén több jövedelmük volt, mint az elmúlt évben. Melcher Menyhérték az új lakásról ábrándoznak. A bútor már megvan, egyelőre a só- goréknál helyezték el. Ezt már azóta vették, amióta együtt vannak. Farkas Gáspárék pedig arról beszélnek, hogy mi lesz a gyerekekből. És az unokák? Azok önfeledten játszanak a békés családi otthon melegében, feloldódva a szülői szeretetben. ISMERD MEG HAZADAT A Hazafias Népfront megyei bizottsága gazdag programjában szerepel az is, hogy ösztönzi a helyi népfront-bizottságokat a lakóhelyük múltjának, haladó hagyományainak feltárására. A szándék dicséretes, hiszen megvalósításával egy-egy község keletkezésének, s gazdasági, politikai, kulturális fejlődésének! a megismertetésével a »szű- kebb haza« fogalma, szeretete mélyebb tartalmat nyer, ami egészségesebb gyökérül szolgál a hazaszeretet kibontakozásához, mint az, ha erről csak általában beszélünk. Ezt a célt szolgálja dr. Bbdócs Gyula, a megyei tanács művelődési osztálya és a Hazafias Népfront megyei bizottsága által kiadott »Hetényegyháza múltja és jelene« című, a község térképével ellátott szociográfiai műve is, amely ugyan tavaly nyáron jelent meg, de néhányszáz példánya kapható még a mostani téli könyvvásár alkalmával. A szerző gondos kutató munka alapján ismerteti a településnek az árpádházi királyok alatti keletkezés.:, majd a tatárjárás következtében történt pusztulását, végül, a múlt századvégi »új honfoglalók«, a letelepülő mindszenti és szegvári kubikusok erőfeszítéseit, amellyel életet teremtettek a századokon át parlagon heverő homokterületeken. Megismerkedhet az olvasó e 63 oldalas könyvből az itteni haladó mozgalmakkal, a Tanács- köztársaságot védő hetényegyházi vöröskatonák hősies magartartá- sával, majd képet alkothat magának a fehérterror, Francia- Kiss Mihály és bandája brutalitásairól. A könyv második részében a szerző bemutatja a község sokrétű fejlődését a felszabadulás Csúcsforgalom a postán kétszer fordult kocsijával, — egy rakománnyal nem bírta elvinni a városba a rengeteg, — főként élelmiszertel tömött csomagokat. Haza, minél előbb haza! Minden kommentár és változtatás nélkül közöljük egy fia-» tál, 18 éves, ez év január 27-én Jugoszláviába, majd Franciaországba távozott fiú levelét. Semmit nem tettünk hozzá, úgy gon-* dőljük, sorai önmagukért beszélnek. Íme a levél: K-edves BátyámJ. « Amikor elkezdem a sorok írását, akarva, akaratlanul a sze* memből a könny f oly dogál. Hangosan zokogok, ha arra gondos lók, hogy a nagy világnak milyen árvája vagyok. Itt senkim nincs. Ha beteg vagyok, nincs, aki ápoljon, csak mindig a munka, a sok munka. Az ember itt könnyen elpusztulna, ha nem lenne ifjú és erős izmú. Munka után este, ha lefekszem, álmomban sokszor látlak ti* teket, a Balatont, a napfényes Pestet és a zöldlombos, szép Margitszigetet, a szürkén hömpölygő, fodros Dunát, amit számtalan híd karol át. Hallom az ország hazahívó szavát. Nem maradok itt, nem bírom tovább. Hazamegyek. Haza, mi* aél előbb. Ne haragudj, hogy így elragadtatom magam és mást nem nagyon írok, de másképp nem tudok a velem történtekről számadást készíteni néked. Itt idegenben megtanultam becsülni és szeretni a hazát. Nagyón sajnálom, hogy nem vagyok otthon. Közel egyéves távollétem alatt láttam több nyugati államot. Sokat tanultam, nagyon sokat. Mindenről megvan a szilárd véleményem. Sokszor összehasonlítottam a két rendszert, a két társadalmat és az a meggyőződésem, hogy otthon jobb, fejlettebb társadalmi forma van. Ezt nekem, mint szemtanúnak elhiheti- tek. Mégegyszer nagyon sajnálom, hogy nem vagyok otthon. Sokszor csókol benneteket Jani Pár nappal ezelőtt újabb levelet hozott tőle a posta. Ezt írjai J^edves Bátyám! Tudatom veled, hogy leveled megkaptam. Sok országban jár- iám, voltam Jugoszláviában, Itáliában, Svájcban és így kerültem Franciaországba. Sok mindent megismertem. Tanulságos, de nagyon szomorú és viszontagságos volt ez az út. Lelket megrendí- tően nehéz. Te és ti, akik odahaza vagytok, el sem tudjátok képzelni, hogy annak a földnek szülöttei, amelyen ti éltek, milyen nyomorúságban élnek itt nyugaton. Sok ezer, szerencsétlenül járt fiatal rítta vissza szülőhazáját akkor, amikor munka nélkül, lakás és pénz nélkül csavarog itt Párizsban. És ha éjjel a Metró lépcsőjén, vagy a Szajna hídja alatt gubbaszkodnak, akkor jön a rendőr, összeszedi őket és elviszi. Nem segít rajtunk senki! Sokan lopásokat, betöréseket és gyilkosságokat követnek el. A rendesebbek pedig öngyilkosok lesznek, mert nincs erejük lopni. Es gondolod, hogy miért nem mennek haza? Egyszerűen azért, mert félnek. Hogy mitől?... Azt maguk .sem tudják, én sem. Ezeknek az embereknek nagyrésze négy-öt hónapot lágerben töltött, összetörtek, lelki betegek lettek és nagyon félősek, bizonytalanok, hitetlenek és csalódottak. Én rájöttem, hogy nincs más orvosság, csak egy: hazamenni minél előbb, haza, a megszokott környezetbe. A szülők, testvérek, rokonok, ismerősök, barátok közé. Ez az egyedüli helyes út. Én meggondoltam, hazamegyek. Sajnos, nagyon lassan intézik ezt az ügyet és talán 2—3 hónap is beletelik, amíg hazamehetek. Ezen levelem most be is fejezem. Sokszor csókollak benneteket a mielőbbi viszontlátás reményében. öcséd. Jani után, nem hallgatva el a közelmúlt mezőgazdasági politikájának a hetényegyháziakat is gátló hibáit, de azt sem, hogy ezeknek a kijavítása 1956. nyaráig nagyrészt megtörtént. «Hetényegyháza múltja és jelene« bizonyára nemcsak a falu, hanem a megye olvasóközönségét, pedagógusait, népfrontbizottságait is érdekli, másrészt, bizonyos mértékben támpontul szolgálhat más községekről készítendő hásonló művek megírásához. T. I. JCa^áeiOit^i tiífL&zakái&k (Betleheme« Játék) (A legrégibb, eddig ismert karácsonyi játék szövege francia földön maradt fenn. Az or- leans-i városi könyvtár egyik 11. századi kódexében. A mi legkorábbi szövegünk 1692-ből való.) Első pásztor (belép): Jó estét, gazda! Terítse asztalát fehér abroszával, mert nem tudja, miféle pásztorok lepik meg ma a házat, (Lefekszik.) Második pásztor (belépj: Jó estét, gazda! Hol van az a szity- kos-szutykos szolgálója? Majd én meg fogom tanítani. Ha most be nem léptem volna, a pemet meg a kurugla mind elégett volna. (Lefekszik.) Harmadik pásztor (kívül, a második pásztor utolsó szavai alatt énekli: Pásztorok, keljünk fel..; (1.440. síik.) Az ének után, még mindig kívül): Jó isti feié-sMány, Mály. Egymáshoz any- nyira hasonló helységnevek. Csak az egyik Baranyában, a másik Hevesben van. S Viski Mihály levélirányítónak egy fél-, sőt negyedmásodperc alatt kell eldöntenie: galambdúchoz hasonló drótháló ketrecének 120 fiókja közül melyikbe teszi az így címzett levelet. Gondolkozásra nincs idő, mert a szokott 6—7 kiló levél helyeit most, a karácsonyi csúcsforgalom idején 55—60 kiló levél is érkezik továbbirányításra, s közöttük számtalan ilyen címzés van: Döröske (Vas megye), Derecske (Hajdú), Baracska (Fejér), Barcs (Somogy). Csupa tévedési lehetőség a munkával túlzsúfolt levélirányító számára. De Viski Mihály nem téved: boszorkányos gyorsasággal dobálja a leveleket a megfelelő fiókba. Levélosztó szekrénye mellett a csomagokat rendezik. Arany- vasárnapra virradóra 1491 csomag érkezett, s az öttagú Szebe- rédi csomagirányító-brigád 1116 csomagot küldött el Kecskemétről egyetlen műszak alatt. Az igaz ugyan, hogy ez a műszak nem a megszokott nyolc óráig tartott, hanem este hattól másnap délig. Ez azonban mostanában megszokottá válik: 15—17] órát dolgozik itt, a kecskeméti 2.\ számú postahivatalban minden irányitó és csomagkezelő! Mondjunk még meghökkentő adatokat? A szokásosan közlekedő vasúti mozgóposták nem bírják a tengernyi csomagot, — mögéjük második »paklikocsit« is kellett ál-. Utáni. A csomagkézbesítők közül Orbán István aranyvasárnapon' A fejtől-lábig fehérbe öltözött embereket szemlélve, azt hinném, hogy valamiféle szanatóriumba keveredtem itt, a pusztán. Ezt a hasonlatot erősíti az a csend és tisztaság is, ami ezt a két, egymásba nyíló istállót uralja a Solti Állami Gazdaság központjában. Százharminc gyönyörű, fejős jószág sorakozik egymásmellett. Csak a széles, naponta tisztogatott tomporok s a csordultig tele, dús tőgyek láthatók, mert a szarvas fejek a já-* szol mélyére bújva elégedett szuszogással falják az esti abrakot. Érdem szerint egyik kevesebb, a másik több pótabrakkal megtetézve kapja a vacsorát, de valamennyi mindegyiknek jár, mert ahogyan a fejtáblákat elnézem, a legtöbbön 18—25—30 literrel szerepel az Ibolya, Rózsa, Böske, Klára nevű gazda. Vannak persze rekorderele is, mint például a 35 literes Viola. A pompás állat nemrég ellett egy mokány, kis bikaborjút, megún- va az egyhangúságot, mert eddigi ivadékai csupa üszők. Az újszülött itt csetlik-botlik türelmetlenkedve a mama jászlához kötve s fénylő orrocskáját nyalogatva várja, hogy fejes után tőgyhöz engedjék. A tehenészetben döntően fejőgépekkel dolgoznak. Halk zümmögéssel fut a rejtélyes csövek szövevényeiben az áram es surrogva ömlik a tej a fedett tartályokba. Tucatjával várnak megtöltésre a kannák, itt nem literekben, hanem hektókban kell mérni égy-egy fejés eredményét. Né- hányan kézzel fejnek. Fecske tehén mellett a nagybajszú gondozó éppen most készülődik eme művelethez. Elnyílik a szemem: hosz- szú kötelet vesz elő s még hozzá sem ér az állathoz, az már engedelmesen emeli a lábát. Fecske tehénben olyan, mint emberben a bogaras; ha fel nem kötik a lábát, mindent szétrúg maga körül. Ezt viszont már annyira megszokta, hogy maga nyújtja formás patáját a béklyóba. Fejés közben már akár le is oldhatják a kötelet, de előtte el kell játszani vele ezt a komédiát. — Fecske persze nem egyedüli a szeszélyességével, de a gondozók nagyszerűen ismerik a jószágok tulajdonságait s aszerint bánnak velük. Ennek a fejeséhez ilyen, a másikéhoz olyan fogás kell, amaz elől el kell vinni a borjút, mert másként nem adja le a tejet, emez éppen fordítva viselkedik, stb. Szabó elvtárs, a gazdaság igazgatója köziben kibillent gyönyörködő hangulatomból és a panaszokat sorolja. Igaz, hogy a gazdaság első a megyei gazdaságok tejtermelési versenyében. De bokros és hosszú idő óta megoldatlan problémájuk az állatok elhelyezése. Elmélet szerint elkülönítve kellene tartani a gümőkorra reagált és egészséges, úgynevezett negatív egye- deket. A másik üzemegységben azonban olyan állapotú az istálló, hogy abban csak leromlanak, a termelésben visszaesnek az állatok. S amíg itt nem lesz rendes istálló, addig a sokszor szóvátett tehénlétszámot sem tudják emelni. S íme: most tolmácsolom a panaszt azzal a szerény véleménnyel: az ilyen tehenészet gazdái megérdemlik, hogy a felsőbb szervüktől segítséget kapjanak gondjaik megoldásához. C„ K_ pásztor: jó ia volna, estét, gazda! (Belép.) Akkorát zökkentem a kendtek ajtajában, hogy a háromszázötvenöt mázsás lelkem majd kiszakadt. (A pásztorokhoz): Hát ti már most ia alusztok? Keljetek fel (hozzájuk rúg), mert a Bandi kakas már hármat kukorékolt! Első pásztor (felkel): Hát wm* keljünk fel, pajtás! Második pásztor (ezalatt felkelt): Hát te, pajtás, mit álmodtál? Első pásztor: Hát én, pajtás, azt álmodtam, akkora egy szúnyogot láttam, hogy az egyik lába a vépi, a másik a pesti templomon volt, és úgy ivott a Dunából. Hát te, pajtás, mit álmodtál? Második pásztor: Hát én, pajtás, azt álmodtam, hogy a gazda egy marék húszast adott. Első pajtás! Harmadik pásztor: Hát a nagy akót mélyítek hagyta nyitva? Első pásztor: Kis isták, a nagy bojtár. Harmadik pásztor: Az éjjel elloptak háromszázhatvanöt juhokat. Ha megfoghatnám, még az éjjel szijjat hasítanék a há- tábul! Mind a hárman (körben járva, lábukkal erősen verve a ritmust): Hosszú Jankó, János bácsi, juhászbojtára, zárjátok be ezt a kaput hajnal virradtára! Virradtára, virradtára, vagyon egy istálló, abba fekszik a kis Jézus ale-aleluja! Máriával. Szent Józseffel, i
