Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-28 / 279. szám
Az állam nem hagyja magát becsapni jpizetnek-e nyereségrészesedést ^aBcjai Gyapjúszöve(gyárban?^ magasabb a termelékenység 3ii a tömeyek közé! Jól sikerült az orgoványí aktívaülés Orgoványon a község kommunistáinak kezdeményezésére a Hazafias Népfront több mint 70 részvevővel jól sikerült aktívaülést tartott a kultúrház nagytermében. Az értekezleten Filep elvtárs, a községi pártvezetőség tagja tartott előadást. Ismertette a tanácsválasztási munka tanulságait és rámutatott a dolgozó parasztokkal való rendszeres foglalkozás szükségességére. Hangsúlyozta, hogy a község dolgozói közül sokan olyan kéréssel fordultak hozzájuk, hogy a vezetők, a közéletben tevékenykedő párttagok és pártonkívüliek, tanács- vagy népfrontbizottsági tagok, ne csak az olyan nagyobb események — mint például a tanácsválasztás stb. — alkalmával, hanem máskor is, az úgynevezett hétköznapokon is menjenek el a dolgozó parasztokhoz. Az aktíva részvevői helyeselték a kommunisták kezdeményezését, a tömegek között végzett munka megjavítását. Elhatározták, hogy különösen a téli időt felhasználva, sűrűn felkeresik a dolgozó parasztokat, elbeszélgetnek velük, s választ adnak kérdéseikre és elősegítik problémáik megoldását. Az értekezlet légköre és vitája azt mutatta, hogy Orgoványon a helyi párt- és tömegszervezetek munkájában előtérbe kerül a politikai munka, a tömegek rendszeres felvilágosítása, tájékoztatása és harcba vitele a párt politikájának megvalósításáért. A jól sikerült tanácskozáson részt vett és felszólalt Posvánszki elvtárs, a Hazafias Népfront kecskeméti járási elnöke és Kaspár Adolf elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa. Beletört a „tűró“ A vádlóból vádlott lett — bíróság elé állítják a rágalmazót ' Ha négy-öt ember, asszony, vagy lány összeverődik a Baljai Gyapjúszövetgyárban és beszélgetni kezd, elkerülhetetlenül szóbahozzák: lesz-e nyereségré- ezesedés? Az egyik legyint, jelezve tamáskodását, a másik úgy véli: elveszik azt is, ami jár. A harmadik így érvel: nem merik megcsinálni. Az asszonyok közül pedig többen azt vallják: azt Íriszem, amit látok. De vannak olyanok is, akik hirdetik: becsületesen dolgoztunk, s éppen ezért lesz nyereségrészesedés. Ez utóbbiaknak lesz igazuk még akkor is, ha ebben az írásban bemutatjuk azt a szépséghibát, amely azt bizonyítja, hogy a nyereségrészesedésre való törekvésnél megsértették a tervgazdálkodás rendjét. Robák Károly igazgató szavait idézem: az állam nem hagyta magát becsapni, ezért már részben felülvizsgálta, mi jogos, s mi nem. Emellett persze különféle illúziók is vannak. Az illúziók helyett most a valóságról pár szót, megnyugtatás céljából. Két héttel ezelőtt az Árhivatal kiküldötte megállapította, hogy az idén gyártott négy új szövetfajta közül az egyik — Isztambul — sem minőségben, sem súlyra nem fejel meg, ezért 208 000 forintot, mint jogtalan összeget elvételre javasol. Ezzel egyet is értettek a vezetők. Egy másik probléma az, hogy mennyiben indokolt olyan ösz- szegek beszámítása a nyereség- részesedésbe, amelyre egyáltalán nem volt szükség, bár az állam a különös viszonyokra való tekintettel az év elején ezt engedélyezte. Ezek közé tartozik az igénybe nem vett intenzitás csökkentés miatt kapott 207 000 forint. A pártszervezet és a vállalatvezetőség ennek elvételével is egyetértett, s be is fizette az állam kasszájába. Az állam által kapacitás csökkentés címén adott összeg megtartása, illetve a nyereségrészesedésbe való beszámítása (221 ezer forint) sem reális, mert a kapacitás nem csökkent, hanem majdnem eléri a tavalyi szintet. Nincs tisztázva, bár a pártszervezet véleménye szerint jogtalan az az összeg is, mely a fonal árváltozásából adódik. Tavaly árvíz sújtotta a gyárat, s a fonoda tönkrement. Vásárolt fonállal kezdett újra termeléshez a gyár, s ez a készáru jelentősen megnövelte az anyagköltséget. A megnövelt anyagköltséget jelölte meg bázisnak az igazgatóság januárban, annak ellenére, hogy a gyár vezetői ekkor megmondták: ez a viszonyítás nem lesz jó, az ebből adódó összeg nem illeti meg őket nyereségrészesedésképpen. Ottjártunkkor még- nem tisztázódott, mi lesz ezzel az ösz- szeggel. Azt is megtudtuk, hogy az igazgatóság sokallja a gyártott áruknál a behelyettesítő anyagok mennyiségét, s ezzel kapcsolatosan sem közölte még, mi az álláspontja. — Látjátok! — kiált fel diadalittasan olvasva e sorokat az örök kételkedő. —1 Nem megmondtam. Az újság is ezt írja. Tévedés ne essék, az újság a valóságot írja. Itt azonban még nincs vége a cikknek. Éppen ezért a fentebb említettekhez az alábbit is hozzá kell tenni: lesz nyereségrészesedés! Csak nem annyi és úgy, ahogy egyesek tervezték, hanem csak annyi, amennyi a jó munka után valóban jár. A kételyek eloszlatására megemlítjük, hogy a bázishoz viszonyítva mint tavaly. Annak ellenére, hogy megszűntették a szombat éjszakai műszakot, majdnem elérik a tavalyi termelési szintet, Októberben az egy napra eső készáru 4026 m^ter volt, vele szemben a tavalyi harmadik negyedévi bázissal, mely 4082 méter volt. Októberben, a szövődében a tavalyi átlag 6 millió vetés 6 200 000-re emelkedett. A fonoda teljes kapacitással dolgozik. Az egy napra eső készárutermelés 7500 forinttal nagyobb, mint tavaly. Ez az a szilárd alap, mely bizonyíték amellett, hogy az év végén mégis csak lesz nyereség- részesedés. Nem tudható, hogy hány nap lesz, mert még vannak vitás problémák, amelyek befolyásolják az összeg nagyságát. És ha már az összegnél tartunk, bár sokaknak nem fog tetszetni, de megemlítjük: elosztásában nem lesz egyenlcsdi. Aki egy napot hiányzik igazolatlanul, annak 15, aki két napot, attól 50 százalékot vonnak le a jutalomösszegből. Aki pedig harmadszor is otthon felejti magát, azt kizárják §i jutalmazásból. Bár ez sokaknak nem tetszik, de így helyes. Ngm az ünneprontás gondolatával született meg ez az írás. Csupán arra szolgál, hogy eloszlassa az illúziókat, megnyugtassa a kétkedőket, jobb munkára serkentse az igyekvőket és segítsen annak felismerésében, hogy nyereségrészesedés csak a költségek csökkentése érdekében kifejtett eredményes munkáért jár. A vállalatot meg nem illető ártámogatásból nem lehet nyereségrészesedést fizetni. A tárgyalóteremben feszült a csend: szinte érezni lehet, hogy az agyakban ott vibrál, vajon az igazságszolgáltatás milyen ítéletet mér a bűnösre? A vádlottak padján Holub István 45 éves, állami gazdasági dolgozó, jánoshalmi lakos ül. Arca sápadt, szeméből kétségbeesés tükröződik. Mereven nézi a bírói emelvényt, mintha onnan várna segítséget. A megyei ügyészség izgatással vádolja Holub Istvánt. A vád szerint az ellenforradalom idején kijelentette: »Vége a piszkos kommunista rendszernek, a kommunizmus megszűnt, a kommunisták ideje lejárt. Jönnek majd az amerikaiak és ENSZ-csapa- tok, akik kikergetik Magyarországról a szovjeteket. Állítólag arról beszélt még, hogy »a kommunistákat az egyik lábuknál fogva kellene felakasztani«, A kiskunhalasi járásbíróság megkezdi a tanúk kihallgatását. A vádlott kijelentéseit azonban egyik sem hallotta saját fülével. A vádat bizonyítani nem lehet. A tárgyalás tovább folyik. Kiderül, hogy az egyik tanú, Vasok Lajos rosszindulatából keletkezett az ügy. A tárgyaláson kihallgatott tanúk egyöntetűen vallják, hogy amit a vádlottról tudnak, azt mind Vasok Lajostól hallották. Kiderül az is, hogy Vasok haragosa Holub Istvánnak. A kocka fordult egyet. Holub István nyugodtabb, Vasok István idegesebb lett. Az ügyész feláll és az ünnepélyes csendben bejelenti, hogy Holub István ellen emelt vádat elejti. A vádlott kezéről lehullanak a bilincsek, majd újra kattannak, de most már Vasok kezén. Az ügyész kinyilvánítja, hogy Vasok Lajos ellen hamis vádaskodás miatt megindítja a bűnvádi eljárást és elrendeli előzetes letartóztatásba helyezését. Beletört a »fúró« az Igazság-* szolgáltatás kemény falába. Xüldöttek közeit Barátságos meleg szobában ülünk. Szakáll János, Benke János, Szűcs Mihályné, Géró Béla, Seres József, Farkas Ferenc, Mészáros Károly, Kiss Sándor, Bácsi Lajos, Faragó Klára, Lokdr Józsefné központi kiküldött és Némedi Sándor, az Építők megyebizottságának elnöke. Őket választották meg az építő- és építőanyagipari dolgozók XXVII. kongresszusára küldöttként. Beszélgetnek, vitáznak, miről is tegyenek említést a kongresz- szuson. Hely hiányában nem vál- lalkozhatom az okos szavak részletes leírására, csupán a legjellemzőbbeket ragadom ki a problémák nagy csokrából. A jólét kulcsa: a termelés Éppen ezért az egybegyűltek ; helyeslése közepette született meg az a vélemény: az építőmunkások szakszervezetei támogatják a pártot és a kormányt ■e termelés növelésére irányuló munkájában, mely a jólét kulcsa. Megemlítik, hogy ennek eredményeképpen az egy főre eső termelékenység az építőiparban meghaladja a tavalyi harmadik negyedévit. Élénkek a termelési tanácskozások, bátrabban szólnak a dolgozók, s igen jó javaslat kerül a vezetőkhöz. Egy baj van: a javaslatok végrehajtása döcög, s ez kedvetlenné teszi a munkásokat. — Erről feltétlenül szólni kell — erősítették meg a küldöttek Némedi elvtárs szavait, majd ezután igen élénk vita alakult ki a népvagyon megvédésénél* szükségességéről. Szakáll János küldött a sajtó segítségét kérte. Benke János megemlítette, hogy náluk az egyeztető bizottságba delegált két üb-tag visszavételre javasolt egy üzemi száriját. De szó esett arról is, hogy a nagy tolvajokat is le kell leplezni és szír gorúan megbüntetni. Ugyanis ma még az tapasztalható, hogy minisztériumok egyes embereket:, akik kárt okoznak népgazdaságunknak, menteni igyekszenek s ezzel mintegy szentesítik a tol- vajlást. Erélyes intézkedések bevezetésének ^sürgetésében egyeztek meg az egybegyűltek. Hangsúlyozták, hogy itt is igen nagy szükség van a. becsületes dolgozók közös összefogására. Egységes bérezést Az elnökség javaslatára a munkás-paraszt kormány jelentősen emelte az építőipari munkások bérét. A tatarozónál 36, az útfenntartónál az útmunkások bére majdnem 50 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt. Az állami építőipar dolgozóinak keresete több, mint 24 százalékkal emelkedett. A probléma a következő: nincs egységes bérezés. Az építőiparban foglalkoztatott esztergályos, bár ugyanazt a munkát végzi, mint a konzervgyári, mégis nagyobb bért kap, mert az a konzerviparhoz tartozik. Ez helytelen — mondották a küldöttek. — Egyazon munkáért egyazon bért adjunk. Aránytalanság mutatkozik az építőiparon belül is. A kőművesmunka bonyolultabb és mégis alacsonyabb a díja, mint a vasbetonszerelőé. Ezzel kapcsolatosan szóbake- rült a 15 százalékos idénypótlék felhasználása. Farkas Ferenc küldött szerint a dolgozókkal megvitatva arra az álláspontra jutottak, hogy egy bizonyos részét helyes tartalékolni a bankban a téli időre. Géró evtárs szerint ez nem helyes. Egyúttal azt javasolta, hogy a fegyelmikig elbocsátott dolgozó, a munkahelyét önkényesen, elhagyó ne kapjon téli pótlékot. Lokár Józsefné szerint olyan irányban kell befolyásolni a dolgozókat, hogy az idénypótlék nagyobb részét tegyék be a KST-be. Nem] született egységes álláspont, s] ezért a döntést a kongresszusra; bízzák. A nevelőmunktíról Lokár Józsefné hangsúlyozta ennek fontosságát. Megemlítette, hogy a mozgalom csak úgy erősödik, ha az új káderek ezrei nőnek fel. Éppen ezért helyes a politikai nevelés módszerénél figyelőmbe venni az egyes rétegek sajátosságát. Ezzel is egyetértettek az egybegyűltek és helyeselték azt a javaslatot, hogy a szakszervezet vezetősége állítsa vissza a funkcionáriusképző- iskolákat és neveljen kádereket az államvezetés számára is. Beszéltek a szervezettség növeléséről, a szakszervezeti munka népszerűsítéséről, a munkaruhaproblémákról, a családi és gyermeküdültetés kibővítéséről. Különösképpen sok bíráló szó érte az orvosok munkáját. Példákkal illusztrálták, hogy az SZTK-betegeknek a kórházban még egy pohár vizet sem adnak jó szívvel. Nagy derültség közepette, de komolyan említette az egyik küldött, hogy Gáspár elvtársat, a SZOT elnökét csak fényképről, meg a híradóból ismeri. Szívesen venné, ha egy aktíván egy évben egyszer résztvenne. Csak egy töredékét írtuk le a több, mint háromórás, okos eszmecserének. Egy biztos: a küldöttek nem hallgatják el az eredményeket, de azt sem, ami ma még probléma, amelyen segíteni kell. (sz) 83 íerinlel ér egy munkaegység az öregcsertői (őrjegi) Kossuth Termelőszövetkezetben s ez az osztalék azért is nagyon szép, mert a kis közösség újjáalakulás után, csak a tavasszal kez- ]dett dolgozni. A szövetkezetben minden asszony az urával együtt dolgozik s így egy-egy család ]szép jövedelmet kap. Az Árvai- család négy tagja 380, a Petró- czi-család 370 munkaegységet szerzett, jövedelmük tehát meghaladja a 30 000 forintot. Készpénzből 28 forintot osztottak munkaegységenként, az osztalék többi része termény: 6 kg búza, 5 kg árpa és 10 kg csövesku-. korica. A kukoricamennyiség túl soknak tűnik, pedig a négyszer kapált föld gazdag terméséből csak 73 mázsát osztottak ki, ugyanakkor majdnem 300 mázsát tartalékoltak takarmányozásra és biztonsági vetőmagalapra 700 mázsa egyéb takarmánnyal együtt, mert jövőre 30 süldőt akarnak meghízlalni s a szarvasmarhaállományt fejleszteni. Látogatás a Török-portán Rézteleken is, mint másutt, sokat beszélgetnek a dolgozó parasztok a munkás-paraszt kormány helyes intézkedéséről, amellyel megkönnyítette a parasztság sorsát. Azért kerestem fel Török Ferenc jómódú rézteleki középparasztot, hogy megtudjam tőle, mennyivel növekedett a beadás eltörlése óta a jövedelme. A Török-porta takarosán gondozott, mindenütt rend és tisztaság van. A falakon és a tető alatt, a gerendákon százával lóg le a piros paprikafűzér. Az udvart rengeteg baromfi népesíti be és az ólban kövéren szuszognak a hízók. A gazda és a család a határban dolgozik, ezért az asszony, Törökné fogad. Beszélgetés közben elmondja, hogy az idén 80 darab kövér libát adott el, melynek ellenértékéként 9000 forintot kapott. A két katasztrális hold területről leszedett paprikából nem kevesebb, mint 20 000 forint jövedelme volt a családnak. Az öt darab hízóért 12 000 forintot kaptak, összesen tehát 44 300 forintjuk gyűlt Ö6sze ebben az évben, ha hozzászámítjuk a liba- tollért kapott 3300 forintot. Törökné számol, ha mindent kifizetnek, 32 300 forint készpénzük marad. A számok fényesen igazolják, hogy jól megy Török Ferencék- nek. Az asszony búcsúzóul ezt mondja: — Boldogok vagyunk, nem szenvedünk semmiben hiányt. Ezt a nép államának köszönhetjük. Azt üzenem minden parasztasszonynak, érdemes dolgozni, baromfit, jószágot tartani, mert ébből van haszon. Kosár Márton \
