Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-28 / 279. szám
JtwiL JCáLtai ^ipuLa. ti iLÍúd&dá ilg t/l ntutLizltflitz He engedjék bezárulni a hírneves Bajai Tanítóképző kapuit N yolcvanhét éve küldi esztendőnként a falvakba és városokba a legifjabb nevelőket a hírneves Bajai Állami Tanítóképző. Közel egy évszázaddal ezelőtt a város lakossága nagy áldozatot vállalt magára a tanítóképző intézet létesítésével. 1870-bén a város akkori vezetősége, s a lakosság együttes lelkesedéssel és áldozatos munkával tette lehetővé az intézmény felépítését. Az intézet részére a város három hold kertet, épületet, 300 000 téglát és tetemes pénzbeli támogatást adott. A város képviselői köré gyűlt parasztok, halászok, molnárok, városi kiskereskedő emberek felismerték, hogy a dunamenti kisváros fejlődése, kulturális fel- emelkedése, a műveltségnek széles körben való elterjesztése hatalmas erőt és támogatást nyer az új intézményben. Tóth Kálmán, a költő, — mert ő volt a város akkori képviselője, — a magyar kultúra• fellendítésének országos eseményét látta a bajai tanítóképezde felállításában. Azóta a város kulturális arculatához hozzánőtt és hozzátartozik ma is a tanítóképző. Több ezerre tehető azoknak a pedagógusoknak a száma, akik az ország különböző területein működve a bajai tanítóképzőre úgy tekintenek, mint a pedagógus- képzés egyik kiemelkedő intézményére. Központjuknak, további munkájuk éltető forrásának tekintik ezt az iskolát, s még most is sokszor levélben, vagy személyesen keresik fel a távoli vidékre került nevelők útbaigazításért, tanácsokért az iskola nevelőit. Az iskola az elmúlt évtizedekben több kiváló nevelője, igazgatója, tanára működése nyomán nemcsak magyar vonatkozásban, de nemzetközi tekintetben is ismertté vált. Bartsch Samu dr. például, akiről utcát is nevezett cl a hálás utókor, nemzetközi vonatkozásban is először hirdette a polihisztor tanítóképzés helyett a művelt, széles látókörű, pedagógiailag jól felkészült tanítóképzés tantervét. Scherer Sándor a tanítóképzésben a gyakorlatiasság elvét a kor leghaladóbb pedagógiai szellemével párosította. A tanító- képzés korábbi ridegségét a családias érzület melegségével itatja át. Bellosics Bálint, az országosan ismert etnográfus nemcsak névleg művelte e szép tudományágat, de sok ezer tanítványával meg is szeretette és hasonló munkára lekesitetle őket. Es egész népes pedagógus gárda tagjait sorolhatnánk még fel, akik a tanítóképzés munkájában országosan ismertek és megbecsültek. f Működésük nyomán olyan ne-j velői hagyományok alakultak ki > az iskolában, amelyet Baján, sőt ! a megyén túl is sugároznak és! amelynek fényénél a felnövekvői ú] pedagógusnemzedék is köny-' nyebben, jobban megtalálja azt. az utat, amelyen a dolgozó népj szolgálatára készülő magyar tanítónak járni kell. Mindezt azért írom itt le, mert a kormányzat tervei szerint a megszűnő bajai tanítóképző pót-l lására létesítendő tanítóképzői akadémiát Kecskeméten, a me-' gyeszékhelyen nyitnák meg. Az akadémia megvalósítását általában helyeslik Baján, hiszen a megnövekedett oktató-nevelő követelményeknek csak főiskolai képesítéssel rendelkező, korszerű képzésben részesült nevelő-J gárda tud megfelelni. De nemJ I helyesli a dunamenti város la- ' kossága, hogy éppen Kecskemét- | re kerüljön az akadémia. Aki í most Baján megfordul, erről ; hall mindenütt. Erről beszélnek i a pártszervezetekben, üzemi ! gyűléseken, kultúrházban, de a Déry-kertben sétálgató öreg nyugdíjasok és a sporttelepen a fiatalok is. Tiszteletre méltó ennek a városnak a nagy összefogása a tanító akadémia ügyében — mondotta az elmúlt napokban Dallos Ferenc, a megyei tanacs elnöke is. És valóban nem a soviniszta önzés, s nem is a megyei székhellyel való rivalizálás vezeti a bajaiakat nagymúltú pedagógiai intézményük megvédésében, továbbfejlesztésének vállalásában. Alaposan megfontolt indokok adnak igazat a ba- jaiaknak. 1 Megszólaltak a Bácskában élő nemzetiségek is. Elmondották,‘ hogy a korábbi évtizedekben a' nemzetiségi tanítói utánpótlás', nevelésében eredményesen mun-j kálkodott a bajai tanítóképző. Az intézet szláv és német képe-, sítést is nyújtott a növendékeki erre jelentkező részének. Nyárit tanfolyamokon ebben az iskolá-', ban képezték a nemzetiségi is-] kólák utánpótlását hosszú éve-] ken át. S éppen ezért itt nyílik] egyedül lehetőség arra, hogy a] korábbi tapasztalatokat felhass-] nálják, s a növendékek a gya-I korlati oktatást Bácska nemzeti-1 ségi iskoláiban megfigyelhessék.] Baja várbs parlamentje, a ta-1 nácsülés szintén foglalkozott ez-\ zel a kérdéssel. A tanácsülés le-\ folyása újra azt mutatta, hogy1 Baja népe kész a város szívéhezI nőtt intézet fejlesztésére, kor-] 'szerüsítésere. Vállalta, hogy bő-j vítése és további felszerelése er-j deliében az eddigi tervek sze-j rinti 5 millió forintot előteremti.] Biztosít az akadémia leendő ta-j nári testületé részére megfelelői lakásokat, a tanítóképző mellett] rppen most épülő bérházakban.l — Éppen ezért úgy érezzük,j hogy az illetékes kormányzatij szerveknek fontolóra kell venni' korábbi döntésüket, s mi sem szeretnénk azt —■ mondotta az ?.gyik körzet párttitkára —, ha néhány évtized múlva gyermekeink, unokáink azt mondanák rólunk, hogy könnyelműen, a jövőt szemünk elől tévesztve lemondtunk arról az intézmény’ől, melyet Baja népének kultúr- izeretete, lelkesedése és hazafias íldozata teremtett meg. Ennek íz elvtársnak, ennek a bajai munkásnak igaza volt, éppen így, mint Tóth Kálmánnak, a >áros nagy fiának csaknem 100 esztendővel ezelőtt. Felvidéki István Összeállította: K E V E a NÉPSZABADSÁG számára apró- és keretes- hirdetéssket (elvesz a Petőfi Népe Kecskemét, Szabadság-tér 1/a. HALKAN suhan mellém a taxiállomáson a vadonatúj Wartburg. Fábián Pál derűsen mosolygó arca néz ki az ablakon, kinyitja előttem az ajtót- és barátságosan invitál, üljek be, hová vigyen. A meghívást elfogadom, de mivel nem utazom, megkérem, maradjunk itt, beszélgessünk munkájáról, élményeiről. Közvetlen,' vidám ember, minden kérlelés nélkül elkezdi: — Régi sofőr vagyok. 1943 óta forgatom a volánt hol rosszul, hói jól. Hogy le is kopogjam, balesetem még nem volt. Mennyit keresek? Hát három hét alatt az 1600—1700 mindig megvan. Többet nem dolgozhatunk, mert nagy a létszám, meg nagyon sokat keresnénk t— teszi hozzá mosolyogva — na, meg a többieknek is kell dolgozniok. Az egy hét alatt mit csinálok? Sétálok. urizálok. meg ISMERŐSÜK A taxisaßc fát vágok otthon a feleségemnek. AZ UTÓBBI évek legnagyobb élményéről kacagva mesél. — Városföldön egy spicces paraszt bácsi szállt be a kocsimba. Valahogy a kocsi elejét nézte hátuljának és feltérdelt mellém az ülésre, arccal a Wartburg csomagtartója felé. Mikor beült, alig bírtam neki megmagyarázni, hogy a kocsinak az eleje éppen az ő cipője talpa felé van, tehát forduljon meg. Majdnem összeveszett velem. * — Nagyon diszkrét a mi foglalkozásunk. Sok fiatal szerelmespárt viszünk. Hová? Határozott cél nincs, csak megyünk. Általában csak így mondják: »Mester, vigyen oda, ahova akar.« Hogy hova szoktam menni? Ahova éppen kedvem tartja. TALÁN a saját élete jut eszébe, amikor ezeket a szavakat ejti, elgondolkozik, de azután a következő kérdésre vidáman folytatja: — NEM LEHET ezt a szakmát nem szeretni. Tudja, az ember úgy hozzá van nőve ehhez a kocsihoz, mint a mondabeli huszár a lovához. Előfordult már, hogy gyakran 36 órát is vezettem, étlen- szomjan, egy percet sem aludva. Még sem untam meg, mert kocsit vezetni nem is foglalkozás, hanem élvezetes művészet. Azt mondják rólunk, minden hájjal megkent emberek vagyunk. Van benne egy hogy most nem tudja kivenni a részét szocialista országépítő munkánkból és ezért nyűgnek képzeli magát. Kedves Csapek szaktárs! Dehogyis vagy te nyűg a mi számunkra! Büszkék vagyunk rád és a te munkádat is kész örömest végezzük helyetted mindaddig, amíg nem tudsz közénk állni, mert te a mi nagy családunkba tartozol, ahol »egy a mindenkiért és mindenki egyért« a jelszó. Nekünk azok az élős- diek nyűgösek, akik önös bűnös szándékkal herdálják és kisajá- tífják maguknak államunk javait, amelyeket a mi szorgos kezünk hozott létre és »rajtunk kívülállóknak« tartják magukat. Ezek feketézik el a tégláinkat, hordják széjjel jogtalanul értékes anyagainkat, könyvelnek hamisan és legszívesebben még a szemünket is kilopnák, csakhogy ne vegyük észre alacsony mesterkedéseiket. De ml látunk és tudunk mindent! Amit te és mi valamennyien teremtettünk, az a miénk! Aki pedig hozzá mer nyúlni valamihez, azzal irgalmatlanul elbánunk. Berki Lili művésznő, aki bennünket a rádión keresztül az ízletes ételek egész tárházának receptjeivel szokott megajándékozni, a napokban egy kávélíkőr elkészítési módjának leírása előtt abbeli aggodalmát fejezte ki, vajon nem cselekszik-e rosz- szat ennek megadásával, tekintve, hogy az utóbbi időben sűrűn hangoztatják, miszerint a nők is kezdenek rászokni az ivásra? Hát ezt enyhén szólva túlzásnak veszem. Legalább is Kecskemétre vonatkozólag, tisztelet a kivételnek. Ezen azonban nincs is mit csodálni, hiszen a homoki borok fővárosában vagyunk. Bizony vannak olyan kartársnőim, akikkel nem mennék versenyre. Azonkívül utam minden reggel a piacon vezet keresztül, melynek gombamódra szaporodó italmérései előtt a szépnem tekintélyes szómban van képviselve. Ha nemüket meghazudtolva nem is mind szépek, de azért isznak. Az orruk ugyan nem borvirágra, mert nem holihi feneketlen bendőbe való söröket és hosszúlépéseket isznak, hanem kisebb gyomorhoz illő rövid italokat. Rumot, barackot, szilvát, míg a kifinomodottabb ízlésűek kevertek Higgye el, aranyos Lili mama, hogy Kecskeméten meg se kis igazság. Sok helyen járunk, sok helyen megfordulunk. Bár előfordul azért, hogy minket is becsapnak. Valahova odarendelnek bennünket telefonon és az illető nem utazik kocsival, ezért aztán a mi bérünkből fogják le az összeget. — Hogy kik fizetnek a legrosszabbul? Nem is jó ez a kifejezés, talán úgy kellene mondani, hogy kik-fizetnek a legnehezebben. Nem akarok senkit sem megbántani, de az orvosok, színészek, na meg a részeg emberek nagyon nehezen nyúlnak a pénztárcájukhoz. HALLGATNÁM még, de nem beszélhetünk tovább, egy férfi vidéki útra alkudozik. Kiszállok, s a kék Wartburg máris suhanva gördül tovább a Nagy* körösi utcán. . Gémes Gábor kottyanna a receptje szerint készült kávélikőr. A válásról ma olyan könnyen beszélnek az en>- berek, mintha csak egy elhasznált ruhadarabot kellene levetni magukról. Ez a divat. Pedig ez; csak felületes gondolkozásra vall, amely semmiképpen sem illik a mi egészséges dolgozó társadalmunkhoz. Egész más az a mambó és tejtestvéreinek hazájában, ahol minden új tánchoz jóformán új házastársat is szereznek maguknak a táncörület- ben szenvedő szerencsétlen emberek. Nekik ez romantikus, mert kivénhedt és posványba Süppedt egész rendszerük halálosan beteg, de nekünk nincs semmi szükségünk arra, hogy őket utánozzuk. Sőt! A mi rendszerünk egyenesen megköveteli, hogy a meghitt és megbecsült családi életre alapozzuk. Az otthon felfrissítő, boldogító melege nemcsak valóságos kincs a becsületes napi munka után, hanem az élet és munkakedv serkentője is a további nagyszerű eredmények eléréséhez, melyek az emberiség tökéletes jövőjét hivatottak felépíteni. Vajon melyik a szebb? Családunkban gyönyörködni, vagy a házastórsunkat úgy váltani, mint a fehérneműt? Ennek eldöntése nem lehet kétséges egyetlen józanul gondolkodó magyar ember előtt sem. yjjrcß „Nemzetközi béljegkiállltás 1957.“ A Nemzetközi Filatéliai Szövetség minden évben* rendez nemzetközi bélyegkiállítást. Ez évben Izrael kapta a rendezés jogát. A Tel Avivben megrendezett kiállítás egyike volt a legsikerültebb kiállításnak. Mutatja az, hogy százezer hazai és külföldi látogatója volt, de nemcsak az volt a fő jellemzője, hanem az ott felvonultatott kiállítási anyag. A kiállított anyagok közül elsősorban a hazai anyag keltette a legnagyobb érdeklődést. Igaz, hogy egyetlen állam bélregeinek nincsen annyi előfutár ja, mint az izraeli bélyegeknek. Egy ájci gyűjtő által kiállított teljes izraeli gyűjtemény nyerte el a nagy díj at és a postaügyi minisztérium által felajánlott tiszteletdíjat. Ezenkívül számtalan ritkaság került bemutatásra. Látható volt olasz, montenegrói, finn, svéd, osztrák, belga, szerb, ónémet anyag, mely értékben és ritkaságban igazi csemege volt. A magyar kiállítók a magyar klasz- szikusokat mutatták be és a bélyeg előtti leveleket. A hét magyar kiállító közül hat kapott tiszteletdíjat és egy kiállítónk oklevelet. A sajtócsoportban a Filatéliai Szemle ezüst érmet nyert és az irodalmi csoportban szintén díjat nyert a Magyar Különlegességek kézikönyve. A sikerekből megállapítható volt, hogy filatélistáink újból öregbítették eddigi jó hírnevüket és a szövetcég képviselői so!« hasznos tapasztalatot gyűjtöttek az 1961. évi nemzetközi kiállítás megrendezéséhez, mivel az 1981, évben rendezésre kerülő világkiállítási jogot Budapest kapta. f| magyar bélyeg Ady Endre születésének 80. évfordulója alkalmára a Magyar lro- Idalmi Tanács javaslatára a Magyar ’osta emlékbélyeget bocsátót ki . Egyszer volt, Vstxrrl&P""" ag\, hol nem volt... három testvér, • névszerint Brutto, Netto és Tara. Az első 31, a második 30, míg a harmadik mindössze 1 kg volt. A három testvért egy nap elvitték a kecskeméti Baj- csy-Zsilinszky u. 37. szám alatt működő daráló malomba, morzsolt tengeri képében, hogy onnan dara formájában térjenek velük haza, a 2 kilogrammos előírt vámmal megkönnyebbülten. Csakhogy a szőrösszívű molnár 3 kilogrammal akarta őket megrövidíteni, mert a szerencsétlen kis Tarat figyelemre se méltatta a visszamérésnél. A reklamációért pedig olyan nyomdafestéket nem tűrő patá- liát csapott, hogy már a tettle- gesség is bekukucskált az ablakon. Végül szegény kis Tarát mégiscsak számításba kellett vennie, de ezenközben ékesen kifejtette, hogy milyen ember is az, aki rongyos X kilogrammért szólni merészel. A molnár nem a legbarátságosabb viselkedését talán abban kereshetjük, hogy erősen szüret utáni hangulatban volt, a jelenlevők állítása szerint. Viszont panaszkönyv egyáltalán nem volt a darálóban, mert valószínűleg a nagy buzgalomban egyszer azt is megőrölték és belemérték valakinek a visszárujába. A Bács megyei r> ^ Állami Építőipari jifv"'\ Vállalat üzemi , bizottságának — nagy körültekín- **'■ /'f\ \ I téssel dolgozó el- ’’ ‘ nöke a szegedi klinikán meglátogatta a vállalat egyik dolgozóját, aki már közel esztendeje a betegek listáján volt és szere- tetcsomagot vitt neki. Ez a látogatás szólaltatta meg a beteg Csapek Ferencnek a szívét is. A maga keresetlen egyszerűségével olyan levelet írt az üzemi bizottságnak, hogy nem lehet meghatódás nélkül olvasni. A levél lényege, hogy tudatában van hosszadalmas gyengélkedésének, de mihelyt a karját újra mozgatni tudja, ismét élen akar járni a munkában, mert a szíve úgy diktálja, hogy szeretni és becsülni kell a hazát és a pártot, ezt a két legigazabb és legjósá- gosablf gondozóját az emberi életnek, habár ő pártonkívüli is. Csak az fáj neki nagyon,
