Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-26 / 277. szám

Az Országos Nevelőintézet hivatalos átadása Több száz ember gyűlt össze Vasárnap a kecskeméti pedagó­gus árvaház dísztermében az in­tézet hivatalos megnyitásának ünnepélyére. Az ünneplők kö- eött szép számban voltak jelen |bz intézet régi növendékei, az elnökségben pedig a megyei és a városi tanács vezetői mellett helyet foglalt Jóboru Magdolna, a művelődésügyi miniszter he- íyettese és Kerék Péter, a Pe­dagógus Szakszervezet központi Vezetőségének tagja is. i Tóth Ferenc elvtárs, az inté- eet igazgatója, ünnepi beszédé­iben ismertette az árvaház újra- ■negnyitásának körülményeit, a (nevelőtestület kéthónapos mun- Ikájának eredményeit és köszö- inetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a pe- Idagógusok árvái újra otthonra teljenek. Ezután Jóboru Mag­dolna elvtársnő emelkedett szó­lásra. Elmondta, hogy a Műve­lődésügyi Minisztériumba Pgyre Stöbb kérés érkezett az ország minden részéből, hogy nyissák meg újra a pedagógus árvahá­zat. A minisztérium éppen ezért nagy örömmel fogadta a Bács megyei tanács nemes ajánlatát, hogy helyet biztosítana az inté­zetnek. Jóboru elvtársnő a nji- nisztérium és az egész ország pedagógusai nevében köszönetét mondott azoknak, akik fáradsá­got nem ismerve munkálkodtak az árvaház újramegnyitása ér­dekében. A következő felszólaló, Kerék Péter elvtárs, a szakszervezet képviselője volt és megígérte, hogy továbbra is segíteni fogják anyagiakban és egyebekben az intézet munkáját. Ezután Antal Endre, az árvaház régi növen­dékeinek nevében örömét fejez­te ki, hogy e falak újra a peda­gógus árvák otthona. Mi annak idején egy nagy családdá forr­tunk össze. Ez a testvéri érzés végigkísér bennünket egész éle­tünkön. — Itt több példát sorolt fel, hogy a régi árvaházi növen­dékek hogyan segítenek egymá­son, ha bajba kerülnek, A DUNAVECSEI JARASBAN A dunaegyházi Gazdakör ren­dezésében nagyszabású vacsorát .rendeztek, amelyen több mint »kétszázötvenen vettek részt. .Ezen a baráti találkozón képvi­seltették magukat a párt és tár­sadalmi szervek vezetői is. A KÖRSÉTA A KECSKEMÉTI ÜZEMI KULTÚROTTHONOKBAN vacsora reggelig tartó tánccal fejeződött be. * Az após tagi községi művelő­dési otthonban jól sikerült tánc­mulatságot rendeztek. * A dunavec'-i KIS Z-szervezet Katalin-bá' ' rendezett, amelyen több száz fiatal vett részt, 1 A Szakszervezetek Megyei Ta­kácsának kultúrotthonában va­sárnap este zenés, táncos össze­jövetelt rendeztek. A Kecskeméti Építők kultúr­otthonában vasárnap reggel 8— 13 óráig gépkocsivezető képesí­tési tanfolyam indult, amelyen 72 hallgató vett részt. Délután 3-tól 5-ig és 5-től 7-ig bemutatásra került a »Holnap már késő« című olasz film Mindkét előadáson telt ház volt Nagy napjuk volt vasárnap a kecskeméti gyermekeknek A Katona József Színház néző­terét vasárnap egy délelőtti és egy délutáni előadáson zsúfolá­sig megtöltötték a legifjabb kecskeméti nemzedék »képvise­lői« és a szülők. A budapesti gyermek művészegyüttes »Csip­kerózsika« előadása valóban ked­ves élményt nyújtott és egyben azt a tanulságot is szolgáltatta jó lenne, ha rendszeresebbé vál­nának az ilyen előadások, gon­doskodnának gyermekeink szó­rakozási igényeiről is. Baráti találkozót rendezett a kiskunhalasi határőrség Ugyancsak vasárnap hajnalig voltak világosak a kiskunhalasi KISZ-székház ablakai. A kis­kunhalasi határőrség disznótoros (vacsorával egybekötött ismerke­dési estet rendezett, melyre meg­hívták a honvéd elvtársakat, va­lamint a párt- és a tömegszerve­zetek vezetőit és tagjait. Gyenge felhajtás, magas árak a kecskeméti állatvásáron Á hagyományos kecskeméti országos állat- és kirakodó Ka­talin napi vásár meglepő ered­ményekkel zárult. Évek óta nem emlékeznek a vásárlók ilyen gyenge felhajtásra. Az állatvásá­ron 267 lovat, 19 csikót, 340 szarvasmarhát, 87 borjút, 10 hí­zott sertést, s mintegy 500 so­vány sertést, 87 birkát bocsátot­tak áruba. A felhajtás gyengé­nek mondható, ezzel szemben az árakat igen magasra tartották. Igaz, hogy az eladásra szánt ál­latok igen jó erőben voltak. Egy- egy jó fejőstehén 8000 forintért cserélt gazdát. Az általános vélemény szerint a gyenge felhajtás és a nagy árak a jó takarmánylerméssel függenek össze. A paraszti gaz­daságok zöme megfelelő meny­nyiségű takarmányt tudott tar­talékolni télre, s nincs rászorul­va, hogy állatállományát eladja. A nagyobb vásárok, a mozgal­masabbak tehát tavaszra várha­tók. A vásár ideje alatt az Állami Áruház és több kiskereskedelmi bolt is nyitvatartott. Persze, for­galmuk csak a vásárral arányo­san alakulhatott ki. Az Állami Áruház közepes bevételre tett szert, de jellemző, hogy a napi fprgalom mintegy 30 százalékát a konfekció áru képezte. Sokan keresték a csizmákat, bakancso­kat, jelentős mennyiségű magas­szárú női cipőt és féj-fi fehérne­műt is vásároltak. Kötött holmi és méteráru iránt viszont nem volt nagy a kereslet. Liba-, kacsa-, tyúk-, polyka­TÖLLUT magas napi áron vásárol­nak a helyi [öldmüves - szövetkezetek Király Ferenc az árvák hozzá­tartozóinak nevében köszönte meg a pártnak, a kormánynak és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy az árvák és félárvák ilyen szép otthonra találtak. A szovjet iskola igazgatója, KomenKo elvtárs sok sikert kí­vánt az árvaház nevelő kollek­tívájának munkájához. Az ünnepséget az arvaház nö­vendékeinek és nevelőinek kul­turális műsora követte, majd délután szülői értekezletet tar­tottak. Este a kecskeméti Bar- tók-kórus tartott magas nívójú hangversenyt Lőrincz Béla kar­nagy vezényletével. Kiviiágos virradatig vasárnap hajnalig tartott Kis­kunhalason a termelési bizottság által rendezett ünnepi találkozó. A városi vendéglő hófehér abro­szokkal terített asztalait 240-en ülték körül, termelési bizottsági tagok, meghívott dolgozó parasz­tok és családtagjaik. A vacsora előtt került sor a kecskeméti »Hírős napok« mező­gazdasági kiállításán díjat nyert halasi termelők megjutalmazá- sára. Három díszes serleget, ér­tékes jutalomtárgyakat és elis­merő okleveleket Dunai elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese adta át a boldog nyerteseknek, Beszédében hangsúlyozta, hogy a »Hírős napokon« aratott siker a termelési bizottság munkájának koronája. Ezután a birkapörkölt­től párolgó tányérok és a sűrűn koccintásra emelkedő poharak vették át a szerepet. A vacsorát követő bál hangu­latáról áz étterem kitűnő zene­kara gondoskodott. wusbí'MM*' Prémium a fizikai munkásoknak Az átlagbér ellenőrzés beve­zetése nem ment könnyen a Bányászati Berendezések Gyá­rában sem. De addig-addig ku­tatták a célhoz vezető utat a gyár műszaki vezetői, a párt- szervezet és szakszervezet, míg sikerült megtalálniok. Ezek sze­rint a termelés gazdaságossága érdekében bevezették a munká­soknál is a prémiumrendszert. Prémiumot kap az a csoport, vagy egyénileg dolgozó, aki túl­teljesíti a tervet, csökkenti a gyártmányok önköltségét. Ha azonban nem teljesítik a tervet, akkor a teljesítésnek megfele­lően levonnak a dolgozó béré­ből. Ezt az új módszert most ve­zették be. Az októberi teljesít­mények alapján — figyelembe véve a részleges fizetésrendezé6t — 37 oTTo forinttal kaptak töb­bet a legjobbak, mint az azt megelőző hónapban. Prémium­ban részesült a Sarusi-csoport, a Gax-kocsikat készítők és még többen. Ha ezt az összeget hozzáad­juk a fizetéshez, akkor megál­lapíthatjuk, hogy a fizikai dol­gozók átlagbére 100 forinttal növekedett. J A Tervhivatal vagy a MEK? A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat jellegénél fogva üzleti kapcsolatban áll a Heves megyei MÉK-kel, ugyanis a MÉK gyűjti össze a megyéből azt a baromfit, tojást, amelyet a gyúr feldolgoz. Csakhogy az utóbbi időben az átadásnál zök­kenők varinak, ezért azt kell ír­nunk: csak adná át. Ez pedig azért van, mert a Heves megyei MÉK vezetője an­nak ellenére, hogy a Tervhiva­tal számukra előírta, hogy ez évben 23 vagon baromfit kötele­sek átadni a gyárnak, ők dacol­va a felsőbb utasítással, csak 10 vagonra akartak szerződést kötni. Igen furcsa ez a helyzet. Kü­lönösképpen azért, mert a MÉK a felvásárlást az állam pénzé­ből eszközli. A vásárlás nyere­ségéből pedig vajmi kevés jut az állam kasszájába. Ettől füg­getlenül meg kell mondani azt is, hogy az ilyen eljárás veszé­lyezteti az exporlterv teljesíté­sét, s egyúttal felvetődik az a kérdés: ki irányítja a gazdasági életet Hevesben, a Tervhivatal, vagy a Heves megyei MÉK? Az illetékes vállalat vezetőinek az a véleménye, hogy nem ártana e »kiskirályokat« korlátozni a népgazdasági érdekeket veszé­lyeztető Önállóságukban. Folyamatosan történik a bányászlakások átadása A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Komlón a napokban adta át az első 18 la­kásból álló ízléses bányászlakás- tömböt. A jövő héten újabb 16 lakást adnak át,.s ezt követően minden héten nő majd az át­adóit lakások száma. Az év vé­géig a szakipari munkák befe­jezésével 196 lakáshoz jutnak Komló bányászai. Erőt adó beszélgetés Kesetsxorítanak. — Akkor megállapodtunk tehát, megértettük egymást... — Meg. Ügy lesz,- ahogy meg­beszéltük, titkár elvtárs — vá­laszolja Orbán Béla, a Kecs­keméti Csatorna- és Vízművek rakodómunkása, — s mosolyog­va, határozott léptekkel indul a kijárat felé. A pártirodában hárman ma­radunk. Dudás Mihály párt­titkár, Farkas Pál összeíró és én. A helyiség tiszta, ünnepélyes. Ide hivatják a párttagokat, itt állítják ki a tagkönyvcseréhez szükséges kartonokat és itt be­szélik -meg a pártmunka prob­lémáit. Eddig Tassi Lajos igaz­gatóval, Korom Péter gépkocsi- vezetővel és Orbán Béla mun­kással beszélgettek. Valameny- nyien a nekik legjobban meg­felelő területen vállaltak párt­munkát. Rajtuk kívül még két elvtársat hivattak. Tereeskeinére várako­zunk most. De nem sokáig, már itt is van. Leül az asztal előtt álló székre, otthonosan kénye­lembe helyezi magát, hiszen elvtársak, ismerősök között van. Kezében tartja az MSZMP kék­színű ideiglenes tagsági igazol­ványát és személyi igazolvá­nyát. — A tagkönyvcsere ügyében hivattak? — Igen. No meg egy ki­csit beszélgetni is szeretnénk. Sose árt egy kis eszmecsere. Azt hiszem, ez mindnyájunknak hasznára válik. Akkor sem sér­tődünk meg, ha hibáinkról be­szél. Aki dolgozik, az néha hibá­zik is. Szóval őszintén és nyíl­tan ... meg azután nekünk is van kérésünk. A pártmunkára gondolunk. — Sejtettem. És örülök is, hogy ez most szóbajöliet. Ami a párt­munkát illeti, az elől én nem zár­kózom el. Azért léptem a párt­ba, mert a párt politikáját he­lyeslem és megvalósításában is i részt akarok venni. Egyébként a titkár elvtárs ismer engem. Úgy gondolom, hogy nekem elsősor­ban az asszonyok között kell pártmunkát végeznem, a pártot képviselni. Asszony vagyok, családom van. Amikor itt abba­hagyom a munkát, otthon kez­dem a másik műszakot. Tudják, milyen elfoglaltsága van egy asszonynak? Takarítás közben szoktam meghallgatni a rádió híreit, az újság cikkeket pedig legtöbbször a férjem meséli el este, amikor lefekszünk. Szó­val sok az elfoglaltságom, a nő­tanácsban azonban szívesen dol­gozom. Nemcsak magamért, ha­nem a gyermekekért is. — És mondja, mit csinálnak most a nőtanácsban? — szól közbe Farkas elvtárs. — Pontos tervünk még nincs. De mindenekelőtt a gyermekek neveléséről szeretnénk előadáso­kat tartani. Segíteni akarunk az anyáknak, hogy gyermekeikből szorgalmas, becsületes, munka­szerető embereket és jó hazafia­kat neveljenek. Dudás elvtárs,a párttitkár, székében hátradőlve hallgatja, s csöndben cigarettázik. Közben néha-néha, olajos tenyerével vé­gigsimítja apró ráncokkal baráz­dált homlokát és rövidre nyírt, tömör szőke bajuszát. — Nagyon helyes — mondja, mikor megszólal. — Csak így to­vább. Ha problémája van, vagy lesz, jöjjön csak hozzánk, min­dig rendelkezésére állunk. Ezután hosszabb szünet követ­kezik. Úgy látszik, hogy a be­szélgetést ezzel be is fejezték. De nem ... Újra Terecskeiné szólalt meg. — Beszélhetek őszintén? — kérdezte. — Hogyne, csak nyugodtan. Ezt várjuk magától, egyenes, nyiltbeszédű asszonynak ismer­jük. — Nem tudok nyugodt lenni, mondják meg, jól látom-e a dol­gokat, ha nincs igazam, azt is mondják meg. Én úgy látom, hogy bár sokat beszélünk az intrika káros voltéról, de ez ná­lunk még nem szűnt meg telje­sen. Vannak elvtársak, akik, ki tudja, miért — valószínű, a bí­rálat miatt megsértődtek — és azt tapasztalom, hogy rossz szemmel néznek rám. Ezek olyan csendben haragvó elvtársak. Mondják, mikor lesz már itt nyugodt légkör, mikor tudunk mind a két kezünkkel pártmun­kát végezni? — Ismerjük a problémát — válaszol® Dudás elvtárs, — higgye el, ez nekem is sok gon­dot okoz. Hogy másképpen le­gyen, az viszont mindnyájun­kon múlik. Legutóbbi taggyűlé­sünkön ebben a dologban már állástfogl altunk. Azokat, akik a jövőben is intrikálnak, személy­re való tekintet nélkül fegyelmi elé állítjuk. Segítsen nekünk. — Szívesen, de azt kérem, hogy a titkár elvtárs mindig olyan határozott és erélyes le­gyen ebben a dologban, mint a legutóbbi taggyűlésen. — Ebben igazat adok magá­nak. Amit elhatároztunk, azt most komolyan meg is akarjuk valósítani. Valóban tovább nem lehet tűrni, hogy az ilyen belső viták megbénítsák, lekössék erőnket. Meg aztán nem elég a magunk ügyével törődni, ott kell lennünk az emberek között, azok problémáival kell foglal­koznunk, hogy felsorakoztassuk őket a párt célkitűzéseinek meg­valósítására. És így folytatták a beszélge­tést még hosszabb ideig. Utjr látjuk, a Csator­na- és Vízgazdálkodási Vállalat pártszervezete helyesen értel­mezi a tagkönyvcsere tenni­valóit. Terecskei elvtársnőt sok dolog nyugtalanította, amikor a pártirodába benyitott, de ami­kor elment, már mosolygott, ma­gabiztosabban, előbbrelátóbban ítélte meg a helyzetet, a felada­tokat. Nemcsak kartonját állí­tották ki, hanem megnyugtatta,- erősítette, bátorította az ott le­folyt beszélgetés. így a helyes! így kell ezt má­sutt is csinálni! — Naan József —»

Next

/
Oldalképek
Tartalom