Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

FOLYNAK A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEK :

Szeret eitel és megelégedéssel fogadjál a népfront jelöltjeit megyénk lakosságai

Megyénkben is folynak az előkészületek a pótválasztásokra. A jclölőgyűlések már nagy többségben lezajlottak, az utolsókat pedig a napibban tartják. A jelöléseknél a falvak dolgozó parasztsága és á városok lakossága szeretettel fogadta a népfront jelöltjeit és egyhangúlag kiállt a megválasztásuk mellett. Nagyon sok helyen olyan kéréssel álltak elő a választók, hogy ne csak az évi kétszeri beszámolók alkalmával találkozhassanak tanácstagjaikkal, hanem rendezzenek havonta baráti beszélgetéseket, hogy ők is jobban segíthessék nehéz, fáradságos munkájukat, amelyet a nép érdekében végeznek.

Nem egy helyen előfordult, hogy a jelölőgyűléseken, vagy az azt megelőző ismerkedési esteken már úgy álltak a jelöltek elé egy-egy falu lakosai, mintha megválasztott tanácstagjuk lenne és tolmácsolták községük, körzetük gondjait. Farkas József megyei népfront-elnöknek — akit Miske község lakói választottak tneg jelöltjükként — már a megismerkedés estjén tolmácsolták régi panaszukat, hogy a községük határát érintő I. számú főcsatorna hídja évek óta használhatatlan. Megkérték, lépjen közbe, hogy a hidat minél előbb megjavítsák. Farkas elvtárs eleget is tett

a kérésnek, s a mi$keiek nagy örömére már hozzá» is kezdtek a híd építéséhez.

Nagy szeretettel fogadták a császártöltésiek népfrontjuk megyei, tanácstag-jelöltjét. Ballai elvtársat, a Vízügyi Igazgatóság vezetőjét. S az első találkozást mindjárt felhasználták arra, hogy segítségét kérjék a kiskőrösi járásban igen gyakori belvízveszély elhárítására. Ballai elvtárs úgy nyilatkozott, hogy örömmel segít ebben választóinak, amennyire az anyagi lehetőségek megengedik.

S még egy másik, kedves, megható esetet kell feljegyeznünk a választási előkészületek történetéből. A megüresedett keceli választókerület lakóinak küldöttsége a közelmúltban felkereste a népfrontot, hogy tolmácsolja legfőbb kérésüket Molnár elvtárshoz, a megyei párt-végrehajtóbizottság titkárához. S ez a kérés nem másra irányul, mint arra, hogy szívesen és örömmel vennék, ha a megüresedett kerületben ő vállalná a megyei tanácstag felelősségteljes szerepét. Mol-1 nár elvtárs bizonyára szívesen tesz majd eleget! a kérésnek, ha a pártküldöttséggel visszaérkezik] Csehszlovákiából. j

Qj, Amennyit elére — annyit hátra ^

Miért térnek vissza a munkaegység számításhoz a kiskunhalasi Vörös Október Tsz-ben?

Küzdelmes hónapok története bontakozik ki Dobó Istvánnak, a kiskunhalasi Vörös Október Tsz elnökének szavaiból, akit a szövetkezet élete, munkája felől faggatunk. Kiskunhalas egyik legerősebb és nyolcadik éve működő közösségéről van szó, amely a Hírős Napok mezőgazdasági kiállításán elnyerte a legjobb növénytermelő szövetkezet címet s mint a városban beszélik: szervezetileg, gazdaságilag elérte, sőt egyben- másban meg is előzte hírneves versenytársát: a Vörös Szikrát.

A halasi határ legjobb talaján, 800 hold príma füzesi földön gazdálkodik ez a szövetkezet, bár területének közel fele kaszáló és legelő. Ezért javasolta az 1956 elején idekerült, munkásból lett Dobó István elnök a tagságnak, hogy fejlesz- szék az állattenyésztést. A tanácsot elfogadták s az okos tervek megvalósításával nagyot léptek előre,

A múlt októberben egykét hangoskodó itt is kikiáltotta a jelszót: osszuk szét a szövetkezetét! Dobó Istvánnak (akit titkos szavazáson 4 ellenszavazat mellett 60 tag továbbra is elnöknek választott) s a józan többségnek sikerült leszerelnie a hangoskodókat s a fenyegetések ellenére megőrizték a szövetkezetei. De az alacsony osztás, a zilált állapotok s az adósságok miatt meglehetősen kedvetlen tagság úgy döntött: százalékos rendszerrel dolgoznak az idén. A növénytermesztők a hozam 40 százalékát kapják, a jószággondozók és fogatosok a 60 százalékból kapnak a növénytermesztőknél 10 százalékkal magasabb részesedést, mivel ők hétköznapvasárnap egyaránt dolgoznak. Egyéb munkára 5 forintos, az iparosok részére pedig 7 forintos órabért állapítottak meg. (Hamarosan kiderült azonban, hogy ilyen díjazást nem bír el a kasz- sza, ezért ezt úgy módosították, hogy a mellékmunkákat — pl. a silózás — a 40 százalék mellett köteles elvégezni a tag, a szakmunkások fizetését is leszállították 5,50 forintos órabérre.) Megszavazták azt is, hogy egy- egy tag másfél hold szántót s egy hold kaszálót kap háztáji gazdaság fejében (a családtagokat nem számítva). Megváltoztatták a korábbi munkaszervezetet is. Kimondták, hogy agro- nómu&ra nincs szükség (sajnos, a korábbi, gépállomástól kihelyezett agronómus rá is szolgált erre a rossz véleményre), eltörölték a függetlenített brigádvezetői beosztást is. A tagság négy növénytermesztő és egy állattenyésztő munkacsapatba tömörült s központi terv és irányítás alapján dolgoztak. Maguk választották meg, hogy ki, melyik munkacsapatban akar dolgozni, ki legyen a csapatvezető, stb., s elosztották a területet. Egy tagra átlagban 8 hold jutott.

Közel egy esztendő eltelte után világosan látszanak ennek a rendszernek az előnyei s hátrányai. Dobó István így beszél ezekről:

— A százalékos részesedés előnye, hogy önállóbbá, érdekeltebbé tette a tagokat a munkában. Nem kellett senkit nógatni s a hanyagokat nem tűrték társaik a munkacsapatban, egymást serkentették, ellenőrizték. Ki is hordtunk a tavasszal minden trágyát, egész éven át nem volt gazos vetemény s minden munkát időben elvégeztünk.

— De a hátrányok is élesen megmutatkoztak s ezek súlyosabban esnek a mérleg serpenyőjébe, mint az előnyök. Rájöttünk, hogy ezzel a módszerrel kurta egy-két évig lenne csak életképes a szövetkezet, vagy még addig sem. Mert a közösben maradó 60 százalék nem elég a költségekre; s főleg nem jut belőle megfelelő beruházásokra, mint ahogyan sajnos, az idén nem is jutott semmi. Csak állami hitelből tudnánk beruházni, ez viszont újabb eladósodásra, elszegényedésre vezetne. S ha szegény a szövetkezet, szegény a tagság is.

— A másik tapasztalatunk — s ez a módszer helytelenségének a súlyosabb oldala —, hogy elszigeteli egymástól a tagságot, nem él és dolgozik kollektív, szövetkezeti módon, hanem visz- 'szasiklik a kistulajdonosi önzésbe. Számtalan példa bizonyítja, nálunk: hogy fajul el az egyébként egészséges verseny a munka-! csapatok között féltékeny irigy seggé, széthúzássá. Cséplés idején mindegyik magának akarta elsőnek a gépet, alig akarták megérteni, hogy a tanyák sorrendjében kell haladni. Ha elő-1 fordult, hogy egyik-másik csa-] patnak a körmére égett a mun-' ka, vagy elromlott valami gépe,] a másik hallani sem akart ar-' ról, hogy kisegítse. Vagy még] beszédesebb példa: aratás vé-i geztével mind a négy munkacsa-] pat külön akart vacsorát csi-i nálni, csak a saját tagjainak. <

A hetek, hónapok teltével egy-! re több tag kezdte látni, hogy a* látszólagos előnyök, a magasabb] részesedés ellenére mennyire* zsákutcába torkollik majd ez aj rendszer. S ezért nemrégiben el-< határozta a tagság, hogy novem-j bér elsejével visszatér a munka-* egység számításra, í

A munkaszervezetet meghagy' ják s visszaállítják a prémium rendszert is, ami szintén érdekeltté teszi a tagokat, hogy többet termeljenek. A megengedett mértékre csökkentik a háztáji területet is, mert a másfél, illetve két és fél hold nemcsak törvénytelen, de nagy megerőltetés is, s lehetetlen egyszerre be-' csületesen ellátni a közös és háztáji munkát is. Sőt arra is ráébredtek, hogy nem nélkülözhetik a szakembert s ji kertészetből is dupla jövedelmük lehet, ha fe- ies kertész helyett saját tagjuk dolgozik benne. S azóta a megyei lap hirdetési rovatában már meg is jelent a Vörös Októbert felhívása: agronómust és szak-i képzett kertészt keresnek. t

♦

Nem volna éppen rossz

Régi ismerősként látogattam meg hétfőn a Kalocsai Cipész | Ktsz-t. Megvallom őszintén, szívesen járok oda, hiszen valameny- í nyi munkást személyesen ismerem, s mint régi ismerős, beszél- I getni szoktunk az időszerű problémákról, s meghallgatom a szá- I momra elraktározott vicceket. Hétfőn meglepetés várt rám. Nem I volt szerencsém barátaimat meghallgatni. Ugyanis a méretes cipő- | két gyártó műhelyben egy teremtett lélek sem volt. Furcsállot- I tam a dolgot, s miután az ügyvezetőt nem találtam, a főkönyvelő- | hoz fordultam:

I — Hol vannak a munkások? Vagy nem dolgoznak? •

I — Dolgoznának — válaszolta —, de nincs anyag.

Néhány perc múlva tudtam már mindent. A Kalocsai Cipész I Ktsz-nél ezer pár túracipőt rendelt az egyik budapesti nagykeres- I kedelmi vállalat. A cipőket december 24-ig le kell szállítani, de

♦ még a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalat kecskeméti lerakata nem

♦ küldte el azokat a bőröket, amelyekből a cipőfelsőrészek készül- I nek. Jelenleg a ktsz-nek más megrendelése nincs, így jobb híján

♦ a műhely kifestésére szorultak. .Ez még nem lenne baj, de már

♦ a IV. negyedévből egy hét eltelt, s félő, hogy nem tudja a ktsz ; pontosan teljesíteni az eddig kifogástalan, hibátlan szállítást.

« Nem volna éppen rossz, s talán örülnének a Kalocsai .Cipész | Ktsz dolgozói, ba a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalat kecskeméti

♦ lerakata leszállítaná már a régen esedékes felsőrészbőröket.

Gémes

: Két dudás egy csárdában

| Ha már átszervezés, legyen nában és Baranyában a SZŐ-*

{ tökéletes — vallom a régebbi VOSZ drágábban vásárolja fel I tapasztalatokból okulva. az árút, s ha kicsit banálisán

I Figyelgetem a Megyei Barom- hangzik, de így van, pénzt kért

i fifeldolgozó Vállalatoknál folyó feldolgozó üzemek létesítésérei

I

* átszervezéseket. Rövid négy év Ettől függetlenül, mint állam az alatt ez a harmadik. Az átszer- államban, exportál is. Nem tud- vezök mindig ezt tűzték lobogó- juk, mi szükség van új baromfijukra: így jobb lesz! feldolgozó üzemekre, mikor a réA fenét, volt jobb. glekben csak tengenek, lengeMost nem tudni mi okból, új, nek a dolgozók, nyersanyag hiá- haladóbb módszert vezettek be. nyában.

Ez abból áll, hogy visszaadták a Ez már egy kicsit sok. Sok felvásárlás jogát a feldolgozó azért, mert a nép vallja a ká- gyáraknak, azaz mégsem, mert rát. A megoldás pedig adóit, az ország kilenc megyéjében Adják vissza az egész ország- még mindig a SZÖVOSZ, a md- ban, de most már hosszú időre, sik dudás játssza a prímet. a felvásárlás jogát annak, aki

Áldásos tevékenységét ekép- arra legilletékesebb, — a gyá- pen jellemezzük: Míg megyénk raknak. Két dudás helyeit le- baromfifeldolgozó vállalatai ásí- gyen egy a csárdában, de az az- tanak az ürességtől, addig Tol- tán jól játsszon. Venesz

Ankét az új államigazgatási törvényről

A Közalkalmazottak Szakszer- A törvénnyel kapcsolatban vezetének Területi Bizottsága — foglalkozott annak jelentőségé- Mindenképpen tanulságos! karöltve a megyei tanács szak- vei, beszélt az államigazgatási volt ez az esztendő a Vörös Ok-!szervezeti bizottságával — anké- munka szilárdságának és színtot rendezett az új államigazga- vonalának biztosításáról, végül tási törvényről, melyet kedden arról, hogy mit jelent a tör- délután Kecskeméten a városi vény a dolgozók jogvédelme tanács üléstermében tartottak szempontjából, meg. Az ankét előadója Bér Az ankéton résztvettelc a me- János, az Eötvös Loránd Tudó- gyei tanács vezetői, ügyintézői, mányegyetem professzora volt. a városi és járási tanácsok el-, Előadásában két fő témával fog- nőkéi, titkárai, a Kecskemét vá- lalkozott: az október elsején rosi és járási tanács ügyintézői, életbelépett 1957. évi IV. tör- a megyei bíróság elnöke, a me- vénynek végrehajtásával, valamint az előzetesen feltett kérdések alapján az állami mun- 5 kát érintő feladatokkal.

tóber tagságának. Igaz, nem adták ingyen az okulást. De minden tandíj ellenére nagy eredmény, hogy a tagság együtt maradt, jól dolgozott s valamit gyarapodott a közös vagyon is, főleg az állatállomány révén. Tavaszra már 15 saját nevelésű üsző leellését várják s ezen a télen 100 süldőt akarnak meg- hízlalni. Ha a tapasztalatokat — jót s rosszat vegyest — okosan hasznosítják, útjuk most már csak előre vezethet;

gyei- és járásbíróságok bírái, a megyei ügyészség ügyészei, valamint a szakszervezeti funkcionáriusok.

A stzwfatbácsi is a lástáhty

Csillagos este volt, amikor a Gorkij-parkból autóbuszon igyekeztünk hazafelé. A megállónál egy szovjet bácsi lépett fel hozzánk. Volt vagy öt-hat virágcsokor a kezében, s mi arra. gondoltunk, hogy talán lakodalomba készül, vagy .talán névnapra. Egyszeresük odaszól a barátnőm- höz, s megkérdezi tőle, hogy mi magyarok vagyunk?

— Igen — válaszolta.

Akkor közelebb lépett, csokrait szétosztogatta a lányok között. Leült mellénk és könnyes szemekkel mesélte:

— A második világháborúban a németek elpusztították családomat. Én magam is megrokkantam. Mondják meg otthon a magyar fiataloknak, arra kéri őket egy öreg szovjet bácsi, hogy szívük tiszta, melegével harcoljanak a békéért és a barátságért.

— Mi is együtt könnyeztünk az elvtárssal — mondta Ilonka* — Ez volt a legszebb élmény számomra.

örülünk annak, hogy Ilonka az emberben a lelket vette

észre,

Bicliczky S;índm

' 1

redtünk a szalmakazal tövébe.

Ilonka részt vett a moszkva: VIT-en. Megkértük, hogy meséljen el néhány olyan élményt amit sohase felejt el és mindig kedvesen emlékezik rá vissza.

— A Szovjetunióban sok szépet láttam. Azt mind elmondani egy hét is kevés lenne. Engedjék meg. hogy az egyik legkedvesebb élményemről számollak be önöknek,

' OLÁH ILONKA után kérdezősködünk a hartai Lenin Termelőszövetkezetben.

' — Miért keresik az elvtársak?

így az egyik férfi, s gyanakodva végigmér bennünket.

Felvilágosításunk után barátságosabb lesz az arca, készséggel magyarázza, hol találhatjuk meg Ilonkát.

— Amint látják, ott púposo- dik egy nagy szalmakazal — s mutatóujjával belehasít a levegőbe. — Azon a területen silóz- hak a lányok és az asszonyok. Mifelénk úgynevezik, kiskékesi határ.

Éppen ebédeztek, amikor megérkeztünk. A nap aranysugarai beszőtték a barna arcokat, s piros fejkendőjük alól kíváncsian pislogtak a barna, kék és fekete 1 szemek csillagai. Kik lehetnek ezek? — kérdezte tekintetük.

Nem kellett sokáig kutat- í nunk, mert így, munkaruhában ; is megismertük Oláh Ilonkát.. 1

Húsleves gőzölgött előtte a tálban, s szerényen megkérdezte: j

— Nem haragszanak meg, ha i

közben eszem? <

— Fogyassza csak jó étvággyal. I —- válaszoltuk, s mi is leheve- j