Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-27 / 252. szám
i/ Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya Pistike megszületett. Gyönyörű gyermeknek sikerült. Örvendezett neki apuka, anyuka, nagymama, nagypapa és az egész rokonság. Aztán Pistike szépen növekedett és egy napon azt mondta: — A fene ed je mej! Összecsókolták és azt mondták: — Aranyos vagy! Laci bácsi, aki náluk lakolt, elvonta a száját és talán életében először ellenkezett sógornőjével. — Cseppet sem találom annak. Leintették és a szemére vetették, látszik, hogy nincs gyereke, azért olyan érteden az értelem bontakozásá- ra. Laci bácsi a foga között dörmögte: — Várjatok csak, később lesz ennek a böjtje. S telt megint az idő ós Pistike bővítgette a szókincsét, anyukát emígyen tisztébe: — Oian vadj, mint edgy mockos kutya ;:: Ezért is puszi járt s dicsekvő elismerés: — Ugye milyen drága? Laci bécsi a tenyerét nézegette csak, mert kézzelfogható és érezhető, beleszólása nem volt a családi ügyekbe. Pistike pedig tovább Fodor János: PISTIKE latét. Anyóka az asztalnál az ebédet készítette. Pistike a székre guggolt, megragadott egy poharat, megcélozta a padlót és kerekre gömbölyödött képpel mondta: — Puff! A pohár szétment. Laci bácsi a szemével intett anyukának: — Na most, most nagyot az ülőkéjére. Dehogy bántották. — Megcsipkedték az arcát kétfelöl. — Cuki vagy! Laci bácsi meg arra gondolt, hogy ő mit kapott volna, ha véletlenül azt a poharat elejti. De utána az idő ismét egy-két naptárt elfogyasztott s egyszer anyuka és apuka Pistikét sétálni vitték. S ahogy jártak, járogat- lak, összetalálkoztak egy őszhajú bácsival. Apuka és anyuka ke- zetfogtak vele és ismételgették, mennyire örülnek a viszontlátásnak. A bácsi Pistikének is nieg akarta adni a tiszteletet, kézfogás után megkérdezte: — Hogy vagy öcsike? Apuka és anyuka biztatóan néztek Pistikére és büszkén várták az okos feleletet. Pistike felfújta az arcát és sebesen hadarta: — Mi közse hozzsá, maga vén szamáj. Még másokat is mondott, de azt leírni már nehezebb, nem való imár olyan kopaszodó ember tolla alá. Viszont a bácsi udvarias volt és némi nyelegetés után sikerült a hirtelen bekapott gombóccal megbirkóznia. Lágyan meg- Kimogatta Pistike fejét. — Nagyon értelmes ennfoer vagy, kisbará- tom, ha így folytatod, még sokra viheted. Ezzel a bácsi továbbment. Anyuka és apuka kicsit meghuzigálták Pistike fülét, de úgy, hogy nagyon ne fájjon; Pistike ebben elismerést érzett, ezért tehát nem sfrt, sőt erélyesebben és nagy elégedetten veregette cipője talpát a járdához. Otthon pedig anyuka és apuka nevetve mesélték, persze Pistike előtt, hogy milyen eredeti volt Pistike. Laci bácsi újból csak a tenyerét nézegette elmélázvaj Aztán újabb és újabb naptárak cserélődtek, Laci bácsi elkerült anyukától és apukától s nemrégen elindult, — hogy meglátogassa őket. S amint feléjük tartott, öt kerékpáros fiút látott az utcán. Horgászni mehettek, mert a kerékpárokra horgászbotok voltak felerősítve. A kerékpárosok álltak, mert az egyiknek a gumijával baja történhetett, mert idegesen tapogatta s közben olyan ékesen dobálta magából a szavakat, hogy a mellettük elhaladó kocsin a kocsis közelebb húzódott, a sapkáját a homlokán íeljebbtolta s a lovait is visszafogta. Laci bácsi az ellenkezőjét cselekedte. Kalapját a szemére húzta és lélrefordított fejjel iparkodott minél gyorsabban. minél mesz- szebbre jutni, mert a »szépbeszédű« fiú Pistike volt. A kocsis egészen a bak szélére csúszott és leszólt: — Kiskomám, hol laktok? Szeretnék hozzátok elmenni, leckét venni. Laci bácsi tenyerén heves viszketést érzett. Nem, nem a kocsisra haragudott, de még Pistikére sem annyira... Jóba Tibori Ma Kecskeméttől búcsúzunk.. Az állomásról a vonat kigördül, s tekintetedből, e kedves tükörből látom a várost, és kiesé elárvul a szívem.;: Harsány, csattogó zené: most robogtunk át szilajon a váltón; s a zajon át a füledbe kiáltom; — Látod, Kedves, mily kedves, hogy ránk bámul a víztorony két tűzpiros szeme! Fuelisi Tiboré i Jtlátvuaidék Vágytam e tájra de hőn! Gyermekkorom óta lidércként tűnt fel előttem a kép; egretörő hegyeink büszke világa; erő, fenséges-zord hatalom, s oly sokszínű csodákért... Itt vagyok... Annyi sok év óhaja teljesedett. Lakjál jól két szemem! Ez mind, mind a tiéd! Látod? Kéklik a bért', valahány! Hunyd le a pillád, s pár perc múlt el alig, de a szín már váltja magát. Zöldes lelt picikét, hiszen úgy dolgozik orsók száz meg ezerjón, szorgos a napfény! Új mintát, új szint sző bele árnyalatul... Szép? Ugye szép?! Mondd már! Gyönyörű? (De banális C jelző! Meg sose használt, új kellene, ám hol e szó? Mily koldús is a nyelv... Ezt írd hát toll: ilyen. i: így jó, más nem akadt ehelyett. Nézze, ki többet akar, hátha talál szebbet, idcillöt, megfelelőbbet.) Szippantsd orrom a friss, hús levegőt, mit a vén Mátra leküld, s élét sziklák kövein köszörülte! - Élctelixírként balzsama szárnyakat ad... Jó itt... Mandulafák, forrás, kis séta az erdőn.;, Szép ez a táj, s mégis __Messzi akácos után só hajt vissza a szív... Hegybástyák rácsa helyett Olt Alföld nyílt ege vár! Törpe borókafenyők, buckák, lágy homokon született nóták hazahívnak! Vendéged vagyok én, Mátravidék, sose több.., Antalfy létrám Utunk... Nem csárda, és nem kocsma volt; Csak éppen, — borkimérés, A gazda hűséggel csapolt, s volt fröccs, és hosszúlépés. Jókedve lett mindenkinek, mégsem volt durva tréfa, de 6orra jött az ősz, hideg, a bor, s a holdrakéta, a raktáros, s a Sáros út. a lassan vánszorgó vasút, a józan ember, s az okos, mert jó volt a kedv, jó a bor, éppen így hozta most ja sor: ivott néhány víg traktoros.. s növelte a család bámu•~y/r a az erdő szálfaegyenes d/LJ fenyő sorfalai közölt állunk, messzire el lehet látni. A fasorok közötti nyílás mentén fent-, a borostás lombkorona résein, bemosolyog az őszi ég. Bogaraik dongnak az egyik fatörzs oldalán. Két piroshátú kerge- tőzik egy tenyérnyi helyen, fáradhatatlanul, a bogárélet titkos törvényeitől kormányozva. Bennünket azonban nem a természetnek ez az intim aprósága köt le. Guggolva vizsgálódunk a földön, ahol a fenyők leözében zsinóregyenes vonal mentén, apró, alig pár leveles fácskák hullatják bánatosan a lombjukat. A sétáló alig vesz róluk tudomást, olyanok ezek a lombjukat vesztő fácskák, mint akármilyen gyom. Csak az erdész értő szeme találja fel őket a bamásszürke fenyőalomban. De most szúrós szemeklcel méregetjük, hasonlítgatjuk fejlettségüket. Én, a laikus újságíró is tudósnak érzem magam, azzá tette a mellettem görnyedő erdész tudománya, amely összepárosodva az iskolai tudományból fejemben maradt ismeretek száradt morzsáival, most úgy érzem, magabiztos ítélőképességet plántál belém. Celtls — mormogja Musltó János erdész — ez a joviális, nagydarab ember, akinek mozdulatán az erdei élet fegyelmező ereje érzik, de aki azért keményen fogja a vadászaton a puskát és percig sem töpreng, ha valami szakmai kérdésről kell dönteni. A celtis most már beszél, nekem is, nemcsak az erdésznek, aki nevelte. — Te nem ismersz engem, vándorló ember, mert ha erdőben jártál, sohasem tértél le a kitaposott ösvényről. Pedig itt ám a szép, a fák tágas tövében, az avarban élni. Csak a fatolvajok aggasztanak. Sok. derék fatársam életét oltották ki mielőtt itt lett volna az ideje. Legnagyobb ellenségem a tűz. Itt, nem messze tőlünk, van egy sík tisztái. Valamikor erdő volt a Ember és erdő helyén. Egy árva kisfiú játszadozott itt. Tüzet gyújtott és — milyen kegyetlen az embernek még a gyereke is —, egy ártatlan sündls2nól akart megpörkölni élve. 50 holdat gyújtott fel a tűzhalál poklából megszökött sündisznó, lángbaborult tüskéivel, ps kit lehet érte felelőssé Ö lenni? A szülőket aligha, bár azt mondják a jó emberek, hogy ők is hibásak, mert nem szeretik az erdőt. A szivük inkább vonódik a puszta és kopár homokbuckákhoz, mint a mi szálló, homokot megkötő, ta- lajtjavító homoki erdőnkhöz. Talán nem is tehetnek róla, hiszen nem szokták még meg ezt az újfajta homoki világot. Így beszél a fa — vagy talán az erdész? De inkább a fa meséli ezt, hiszen a városi ember sohasem tud objektiven emlékezni az erdőre. A sok mese bűvölete felcicomázza, meglágyítja a legracionálisabb gondolatokat is. a fák közé mesét álmodik, erdei kunyhó redves oldalát látja, ott ahol nincs, romantikát szimatol a legtárgyilagosabb igazságok mögött. Mindezt az erdő teszi, amely szemlélődővé, higgadttá, a lélek csendjéhez szokottá varázsolja az itt élőt, vagy a kiváncsi látogatót. Még az idénymunkásokat is, pedig azok nem laknak állandóan az erdőben. Ez az erdő a csókási erdészház körül, meg távolabb, az ada- csi erdészet körül is, homokon született. Olyan, mint valami hatalmas Kísérleti lombik. A kísérlet egy régi, nehéz kérdésre kutatja a választ: lehet-e hasznát látni a legsívárabb, legví- gasztalanabb homoknak, a gabonafélék, a vetemények, az emberi termelő kultúra legnagyobb ellenségének. A válasz nagyjából kialakult. Ennek a bizonysága a fejünk fölött zúgó erdő, a maga közel 10 000 holdjával, rendezett fasoraival, növekvő csemetéivel és talajerőt javító avarjával. Ez az erdőrész a kérdésnek rtiár egy távolabbi vonatkozására ad választ. Arra, hogy a meg- telepítelt fenyőfélék nehezen bomló lehullott tűit hogyan lehet gyorsabban televénnyé, tápláló humusszá varázsolni. Muskó János fölvesz egy marékkai a tompa-szürke, tavaly hullott alomból. A tűk szorosan simulnak egymáshoz, nem engedik levegőzni az alattuk pihenő honiokot, penészessé, nehezen javulóvá teszik. Ezek a cel- tisek, meg a másik fajta facsemeték, melyek a vadcseresznye egyik fajtájából valók, a nyárfával és a többi lombhullaióval együtt segítenek a gyors humuszképződésen. /I hol vegyes az avar, lazább CóL is, jobban járja a levegő. Ahogy most rajta járunk, hangosabban surlódnak a cipőnk alatt, zörögnek, nem csikorognak, mint a fenyőtű. A lomblevelűd: lehullott avarja a fenyőtűvel keveredve gyorsan korhad. Ez a tudomány már ennek az erdőnek, a homoki erdőnek a megfejtett titka. De nagy eredménye is, mert meggyorsítja, erőteljesebbé, eredményesebbé teszi a homokterületek hasznosítását. A kérdés első felére — milyen fafajták a legalkalmasabbak a homok erdősítésére, másutt kapunk választ, Sáli Pál erdőmémök faiskolájában. Itt más kép fogad. Az egyik parcellán 70—80 centiméterre forgatja a földet egy hatalmas eke a Zetor mögött. A meszes homok alatt meghúzódó, viz át nem eresztő homokkő padkát kell szétrombolni, hogy megfelelő vízforgalom jöjjön létre, amely táplálja az erdő fáit, magas növésre késztesse őket, — olyan szálfákat neveljen, amelyek bármelyik hegyi erdőnek is díszére Válnak. Erdei fenyőt, fekete fenyőt, a szürke nyár különböző fajtáit nevelik a Duna— Tisza közi homokerdőkkel való behintésére. Csemetét máshonnan is lehetne hozni —, eddig így is csinálták. Csakhát a másfajta klímához szokott csemeték közül igen sok nem öröködön meg a Báes megyei homokon. Előbb ki kellett alakítani a helyben termett, az itteni természeti adottságokhoz szokott állományt. Ma már 200 000 erdei fenyőfacsemetét tudtak termelni a Csemetekertből, pedig öntözés nélkül a homok rideg és nehéz körülményei közölt nevelték őkét. Rövidesén megvalósul a nagy álom, a homoki erdők mestereinek vágya: önellátókká válnak, el tudják látni utánpótlási anyaggal ezt az egyre növekvő, egyre terebélyesedő erdőt. Nemsokára — mondja az erdőmérnök, meg az erdész —, két év múlva. Akkor lesznek önellátók. Mert az erdőben két év nem nagy idő. Egy emberöltő, talán kettő sem. fám, Muskó Jánosnak, aki a csókási erdészházban lakik 8 hónapja, az apja is, a nagyapja is erdész volt. Még Máramatosban nevelte az erdőket, hogy az unokájának, vagy a többi erdésznemzedékek unokáinak szép, egészséges, izmos erdőt adjgn a kezére. Muskó János is előre gondolkozik, jövőbe néz, amikor ezeket a piciny facsemetéket ápolgatja. Az unokájára gondol, akiből minden bizonnyal erdészt nevel, ö fogja kitermelni azokat a Válogatott, szép szál fenyőket, amelyeket piros karikával jelöltek meg nemrégiben, mint az erdő atyamestereit — végfáit, —, ahogy ők mondják. A v é gf a azt jelenti, hogy ezek kerülnek legutoljára kitermelésre. De akkor már körülöttük új erdő magasodik, hozzájuk nőnek a most telepített magoncok, és senki sem gondol a mostani erdőre, amelynek fái között bandukolunk, gondolkodva, szemlélődbe, Az erdő örök és örökös változásában lombot kínál az unokáknak, a dédunokáknak, fejteket ad a mostani őzek unokáinak, meg a dámvadnak, az üregi nyulaknak, amelyek bontatlanul szaporodnak a vadonban, a borókák tövében, a homokbuckák kacskariivgós, nyulásla folyosóin. A sárguló lombok közül kikandikáló erdészházban él Mus- Icó János. Előtte tisztás, mögötte fenyveserdö. Nemrég fűrészgép járt erre, most az egyik Kimaradt fatörzsön üldögélve mondja el, hogy az erdész élete sokat javult az utóbbi időben. Tisztes jövedelmet ad ez a szép foglalkozás, csakhát vannak bajok is. Az egyik legnagyobb baj, hogy nagyon ritkán jár erre d posta. Kerekegyháza 12 kilométerre Van, Kunadacs három és félre. Jár itt külterületi Itézbe- sitő, de csodálatosképpen étke* rüli aZ erdészházat. 300 méter* rcl arrább, egy parasztgazdaságba remiszeresen kijár, de sajnálja megtenni ezt a párszáz métert. Így aztán 8 hónapja nem sikerült egy árva újságot megrendelni. Pedig nemcsak űz erdő gondja iránt érdeklődik az erdész, a világ sorsára Is kiváncsi. Milyen könnyű lenne ezen Segíteni, /11 ilyen egyszerűen orvosolni w//L lehetne az erdő áldozatkész védőinek, nevelőinek, a természet nagy konyhájának titkaiban búvárkodó embernek ezt az egyetlen kívánságát. Csáky Lajos
