Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

»

idő előtt leszállítják: A megtakarított öt napot pedig úgy használják fel, hogy 26 000 forint értékben lakásbútort készítenek:

A Kiskunfélegyházi Autó- és Gépjavító Szövetkezet dolgozói pedig megígérték, hogy a vállalt két darab zsírkeverő gépet november 15. helyett november 7-re elkészítik. Ezenkívül megteremtik az előfeltételeket ahhoz is, hogy a gumijavító részleg november 7-én megnyissa kapuit a vásárlók előtt:

Főleg a lakosságnak

Ha a Solti Vegyes- és Építőipari KTSZ munkaprogramját nézegetjük, az első, ami szembetűnik: a vállalt munkák 90 százaléka a lakosság kívánságát tükrözi. Ez számokban úgy néz ki, hogy például az asztalosrészleg ez évben 20 hálószoba* és 0 konyhabútort adottját a lakosságnak. Hátra van még 0 szobabútor legyártása. Egyébként eb-, ben az évben új rendelést már nem fogadnak eh

A kőművesek. Dunatetétlenen családi házakat építettek —még-: pedig nyolcat. Dunavecsén a Nemzeti Bank épületét alakítót-! ták át mintegy 200 000 forintért.: A helyi OTP-fiókot bővítették, amelyért 20 000 forintot vettek fel. Hátra van még a község fürdőjének téli fürdővel való bővítése. Az építéshez az anyagot a tanács adja. Ennek figyelem-: bevételével a f! kádas fürdőépület 40 000 1 iutba kerül,

Szivattyúk Egyiptomba, Mongóliába

A Bajai Vas- és Fémipari KTSZ gyártmányait szívesen vásárol-, ják a vevők, mert — azt mondják — jó az árujuk. Nemcsak nálunk vélekednek így, hanem külföldön is. Ezt igazolja, hogy a szövetkezet Egyiptomba és Mongóliába is szállít szivattyú-,, kát. Emellett persze az igen kedvelt és keresett alumínium szitából negyedévenként 20 000 darabot adnak a fogyasztó piac-1 nak. Mindezek mellett még jut a szövetkezet dolgozóinak erejé-i

í

bői arra is, hogy a környékbelit kis szövetkezeteket segítsék mun-t kával és géppel:

Az átlagbérek betartásáról vitatkoztak i

Nemrégiben a kisipari szövet-] kezetek vezetői megyei értekez-j létén vitatták meg a bérezési problémáját, többek között az át-] lagbér alakulását, az idevonat-] kozó kormányhatározat értei-] mében. Az egybegyűltek tisztáz-! ták, hogy a béremeléseket csak] a kormányhatározat által meg-] szabott százalékban lehet vég-] rehajtani. Ha mégis másképp] történik, az törvényellenes. Éppen ezért vissza kell állítani aj törvényes bérezést. Ügyelni kellj arra, hogy a béremelések ne von-] ják maguk után az árak emel-j kedését. Ezt azért hangsúlyozták,] mert a számlák felülvizsgálása-j kor kitudódott, hogy egyes szö-i vetkezetek valóban emelték aj szolgáltatások árait:

Az idén már 8000 pár

cipót javítottak meg

Ha nem néznék a naptárt a dunavecsei Cipész KTSZ dolgozói, akkor is tapasztalják, hogy bár még süt a nap, de őszbe csavarodott az idő. Ennek félreérthetetlen jele: — tömegestől hozzák a javítani való cipőt,

Ottjártunkkor, csendes nap lévén, délig 50 pár cipő javítását, talpalását kérték a ktsz-től. Van olyan nap, hogy ez a szám megduplázódik, főleg akkor, amikor piac van.

' Ember legyen a talpán, aki gyorsan eleget tud tenni a vevők kívánságának. Ez a kollektíva pedig erre vállalkozott. — Amikor a javítással foglalkozók nem győzik a munkát, akkor az új cipőket formálók is átváltanak a javításra. így aztán egy i^ip 80 pár cipő kerül kijavítva a polcokra. Még így is 7—8 nap telik el, mire a vevőhöz jut a cipő.

A kimutatások arról tanúskodnak, hogy október 23-ig mintegy 8000 pár cipőt javítottak még az ügyeskezű szakemberek. Ezenkívül többezer szandált küldtek Kecskemétre és több mint 100 cipőt készítettek rendelésre.

Egyébként még azt is el kell mondani, hogy gyarapodik á szövetkezet. Ennek bizonyítéka az eddig elért 39 000 forintos nyereség. Csupán az aggasztja őket, hogy a hátralévő időben kevés lesz á talpnakvaló, és jó lenne, ha fekete bőrt is külde- nének még. Ebben az ügyben a helyi pártbizottság is írt az OKISZ-nak, de mindezideig válasz nem érkezett;

50 garnitúra hálószoba- bútort, 5 nappal előbb

A Kiskunfélegyházi Asztalos Szövetkezet dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére megígérték, hogy a BÚTORÉRT részére készülő 50 garnitúra hálószobabútort öt nappal a határNesze neked édes anyanyelvűik!

Az eső csordogálását figyelem a kiskunfélegyházi városi tanácsháza árkádja alól egy mokány gazda társaságában,

í— Jó ez az új vetésekre — mondom.

s— Azám, a talaj mibenlétét igen alkalmatossá eszközli a várandó terméshez, — így az ember.

Nagyot nézek. — Hová való, bátyám?

f— Az én illetőségem a megejtett bejegyzések szerint Pákapusztára irányozódik.

t— De hol tanulta ezt a bikkfa-nyelvet?

*— Ne tessék már ilyen véleményt formálni nyelvezetem mikéntjéről! — sértődik meg a magyar és otthagy;

A jó szerencse hamar hozzásegített a furcsa rejtély megfejtéséhez. Az autóbuszra várva sétikáltam s a MEDOSZ-szervezet irodájának kirakatában öles plakát állított meg. A földműves- szövétkezet hirdeti, hogy jóminőségű gyümölcsfa-oltványokat lehet íratni, ám igyekezzenek a gazdák az »-igénylést mielőbb megejteni, mert csak így tudjuk a megrendelést eszközölni.«

Ahá, így már más! No lám!. ;i Kell-e jobb bizonyíték a Félegyházi Földművesszövetkezet sokoldalú tevékenységére? Kereskedik, felvásárol, szakcsoportokat szervez s emellett még ingyen nyelvtanfolyamot is rendez a plakát segítségévek Milyen kár, hogy nem magyarul, hanem hottentottául akarja tanítani a kiskunokat. .: (G. K.)

X? fiafaMú

Miért fontos a vetésidő és mélység helyes megválasztása?

A növény- és sortávolság szintén fontos: a sűrű növényállomány túlságos beámyékolást, felnyurgulást okoz, levegője pá- rateltebb s így a gombafertőzésre alkalmasabb,

A vetés idejének helyes megválasztása nemcsak növénytermesztési, de növényvédelmi feladat is. Nagyon lényeges, hogy a gazdanövény és a kártevő fejlődési ideje# ne essék egybe. A túl kései vetés káros a búza liő- üszögje esetében, mert a talaj ekkor már alacsony hőmérsékletű s ez emeli a fertőzés eshetőségét. Ugyanakkor a korai vetés káros lehet a gabonalegyek elleni védekezés szempontjából. Ha a tavaszi gabonaféléket és a lent korán vetjük, egyben csökkentjük a porüszög, lenbolha s egyes gabonalegyek kártevését.

Fontos a vetésmélység helyessége is. A mélyen vetett mag későbben kel, kevésbé ellenálló, míg a sekélyen vetett mag nem jut elég nedvességhez és sokáig elheverhet. A gyümölcsfáknál az ültetés mélységét úgy választjuk meg, hogy a facsemete lehetőleg a csemetekerti ültetési méységet érje el. A mély ültetés káros, mert ilyenkor az almafa rákosodásra hajlamos, a szilvafa pedig a táskásodástól szenved.

ilJi a rostnövények szerződéses termelői ára t

alább 500 mázsa különleges minőségű, vagy I. osztályú lőínb* mentes kórót szállítanak:

Nemrég közöltük, hogy a földművesszövetkezetek megkezdték a rostnövénytermélési szerződések kötését. Több olvasónk érdeklődésére közöljük az illető növények szerződéses termelői árát is:

A különleges minőségű, lombmentes rostkenderkóró ára 135 forint mázsánként. Első osztályú lombmentes: 125 Ft, a lombos: 113 Ft, II. osztályú lombmentes 90, a lombos 81, III. osztályú lombmentes 40, a lombos 36 Ft. A nagyüzemek mázsánként 5 forintos felárat kapnak, ha legA rostlen ára: különleges minőség: 330 forint, I, osztályúi 250 Ft, II. osztályú: 220, III, osztályú: 180 Ft. IV. osztályú: 8P Ft, V, osztályú: 60 FT:

Minden 100 kilogramm rostkenderkóró után 25, rostlen után pedig 50 forint értékű textilutal. vényt kap a termelő s ebből a szerződéskötéskor 200 forint értékű adható ki, kamatmentes előlegként:

MmUüfdk

(y^!tirstr

a uizelömet

A történet pesti, mivel odavaló illetőségű vagyok, s arról szól, hogy mi módon jutott el a TÜZÉP-telepről lakásom pincéjébe a téli begyújtani való,

Miután a feleségem még augusztusban befizette 15 mázsa fáért, meg a pincébe történő szállításért a pénzt, tudomásunkra hozták, hogy szombaton, október 19-én megkapjuk a tüzelőnket.

Erre a nevezetes alkalomra tartalékolt szabadnapunk reggelén aztán korán felkeltünk, magunkra szedtük már használaton kívül helyezett ruháinkat (én a tavalyi szűzföldi aratásról magammal hozott puíajkába bújtam), s hasznos időtöltéssel vártuk a nagy pillanatot: asz- szonyom a zoknijaim stoppolta, jómagam pedig hozzáláttam az újságolvasás felgyülemlett restanciájának a felszámolásához.

Elmúlik azonban 9 óra, 10, — s még semmi; 11 is, és látom, feleségem már lyuktalanított minden zoknimat, s én is annyit olvastam, hogy bátran el merném vállalni egy kiselőadás megtartását a külpolitikából, de t— fa még sehol,

t— Meglátod, este lesz, mire hózzák! — aggódik, s engem is aggaszt asszonyom.

Szombaton? — ennyit kérdek csupán, S a szó hangsúlyozásával igyekszem érzékeltetni, hogy szombaton délután már úgy isznak a fuvarosok a külvárosi bodegákban — tisztelet a józan kivételnek —-, mint a kefekötő.

— A múlt héten Berzsenyi doktoréknak is este tízkor hozták — válaszolja a feleségem nem éppen vigasztalón. — Be is csapták őket — toldja még meg. , S elmeséli, hogy a doktorók

30 mázsa fát rendeltek, s bár fenn, az utcán, az asszony villanylámpa mellett ellenőrizte a stráfkocsinál történő mérlegelést a kosarakba, mégis —mert a gyanú nem hagyta őket békén, s utólag lemérették — 6 mázsával kevesebb fát vittek a pincéjükbe. De már bottal üthették a fuvaros és szállító embereinek a nyomát, később reklamálhattak is, mindhiába, átvették a fát, punktum.

Hogy ezt így elmondja hitvesem, az effajta szállítással kapcsolatos visszaélés minden általam ismert és hallott variációja eszembe jut. Még annak idején együtt voltam hadifogságban egy szállító munkással, aki kioktatott bennünket, hogy miképpen lehet — no, csak röviden — csalni. Tárálásnál, majd a kosár és a szállítmány lemé- résénél lábbal »befolyásolni« lehet ügyesen, észrevétlenül, hátulról a mérleg hídját, s míg a vevő árgus szemekkel csak a súlyjelzést nézi, már be is van csapva. A kosámyi ötvenkilós teher így lesz valójában csak 40—45 kilós, — s valószínű, így csapták be hatvan fordulónál a doktorékat is hat mázsával. A másik »fogás« az, amikor a pincében nem öntik ki a kosár egész tartalmát, hanem benne hagynak egy-két darab fát, s ha ezt minden fordulónál megismétlik. húsz forduló után már

több mint egy mázsa tüzelő a vevő vesztesége.

— Hát engem nem csapnak

be — jelentem ki feleségemnek, miután a favárás valóságának partjára érek ismét a falopással összefüggő elmélkedés tengeréből.

Haditervet készítünk: Üzleti érzékkel rendelkező élettársam az utcán, a kocsinál figyeli majd a mérleget, én pedig a pincében számolom, hogy hány kosár fát hoznak le. Es várunk,

Délután 2 órakor a ház másik udvarán üvöltik aztán a nevem, s míg kilépek a folyosóra, már az egész ház otthon tartózkodó apraja-nagyja, még a 75 éves Krauszné is azt kiabálja: »Tarján uuúr! Meghozták a fááát!«

Gyerünk. Három fiatalember fogad, ők kosarazzák majd pincémbe a fát. Végigmérnek, én is őket, kezet is fogok velük, aztán megmutatom nekik a pincét.

Nincs ennek ablaka? «=* kérdi egyikük, , Ott ledobálnánk a fát.

— A pincefolyosónak van, de be van építve a vasrács, nem lehet kivenni — okosítom fel,

— Majd mi elintézzük!

És kisvártatva — míg lámpával a kezemben lenn várom őket — hallom felülről: »Mi se kérdeztük magát, nyanya, hát ne óbégasson!« (Megtudom, az öreg házmestereiét oktatták ki az udvaron, de már kevésbé udvariasan, mert rájuk szólt, hogy a vasrácsot tilos kifeszíteni. Így aztán nem maradt más hátra, mint a kosarazás.)

Az első legény, ahogy leérkezik terhével, csak úgy, mellékesen, mintha nem is nekem mondaná, megjegyzi, míg kiönti a fát:

— Van két mázsa feleslegünk, papa,..: télen mindig jó a fa!

— Jó, de csak ha becsületes úton jut hozzá az ember.

Meghökken, elvigyorodik, s ezt mondja:

— Csak vicceltem. Maga papa sofőr, ugye? — méri végig a pu- fajkámat.

— Nem. Újságíró.

— Ahhoz ugye érettségi kell? — tereli el mondókáját az eredeti témáról.

— Nem kell, de jó, ha az is van hozzá.

Ezzel elmegy, & később, társaival egyetemben úgy néz rám, mint aki egy »nyamvadt alak«. Hogy méginkább annak nézzenek, előttük húzok mindig krétával egy-egy vonalkát a pince ajtajára, jelezvén, nem lehet majd letagadni egy kosár fát Bem a harmincból (mert ezt is szokták),

Egyszer csak hallom, a szögleten túl, az L-alakú pincefolyosó másik szárán »plinf«, a földre zuhan egy jókora fadarab. Nem szólok semmi. De miután harmadszor is jelzi a fülem, — míg ők a kocsinál vannak — odamegyek, s csakugyan, három jó 7—8 kilós fadünkőt találok a sötét sarokban. Elhozom a pincémbe, s ahogy a barátaim ismét megérkeznek, szolidan figyelmeztetem őket: »Elveszítettek vagy húszkilónyi fát.«

— Hol? Mikor? t—s adják az ártatlant.

— Nincs semmi baj, már megtaláltam.

Egyszóval: nem sikerült rajtam külön üzletet csinálniokj Efeletti örömömben a harmincadik kosár után fizetek is mindegyiküknek a szomszédos vendéglőben egy-egy féldecit; Hunyorítanak, de ez van a tekintetükben: »a fene a pofád, nem egy féldecit innánk most!« Egyikük meg is jegyzi:

— Az újságírók ki vannak kenve csízióval, ugye?

— Legalább úgy, mint a fu« varosok — dicsekszem, s a »esi- ziós« emberek barátságával el-, búcsúzunk egymástól.

De — azért még ina sem va« gyök nyugodt afelől, hogy sikerült-e becsapniok, vagy sem!

Tarján István