Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-19 / 219. szám

I iS U U uurriruj

I Hozzászólások]

Kelí-e módosítani a lakásrendeleten?

i I

í című cikkhez j

Jobb jogot a tanácsoknak

I a'P

V

»K Már többször

' o s felfigyeltem arra, tví ^ "\ hogy a lakásadók ■ * ÍJ nagy része nem ^hajlandó nőknek ^szobáját albérlet- ' be kiadni. Csakis

férfiaknak. Vajon mi lehet ennek a férfiimádatnak az oka nagy általánosságban? Akárhogy nézem is, a serpenyő mindig a nők javára billen. A férfiak olykor úgy felöntenek a garatra, hogy annak gyászgg. következményei gyakran a bérleményre is károsan kihatnak, viszont nőkről még ilyesmit nem hallottam, és azok már azért is jobban vigyáznak magukra, mert náluk ezt sokkal súlyosabban ítélnék meg.

A férfinép egyik specialitása, hogy lefekvés előtt szereti levetett holmiját lehetőleg úgy elhelyezni a szoba négy sarkában, hogy egy lépést se kelljen ennek érdekében megtenni és a reggeli öltözésnél a szállásadó egész családjával együtt közreműködhessen az egyes ruhadarabok felfedezésében és feleslegesek el rakásában. Nőknél ez már azért sem fordulhat elő, mert azok kényesebb ruhaneműeket is hordanak, melyeket mégse mutogathatnak a házi nép .szélesebb körében minden megbotránkoztatás nélkül.

A férfiak nem sokat törődnek az elfogyasztott vacsora hátramaradt és eltaposás sorsára kerülő morzsáival sem, de a nők szépen feltakarítják azokat, nehogy megszólják őket és célzásokat tegyenek clkövetkezendő háziasszonyi mivoltukra. Azon nem csodálkoznék tehát, ha fordítva lenne a dolog és a férfiaktól idegenkednének a lakásadók, de a fennforgó furcsa helyzetet igazán nem értem. Árulják el már egyszer, hogy mi ennek az oka?

Kecskemét nemcsak az ország egyik jelentős és nagy városa, hanem' megyeszékhely is, ami te- ki ntélyes személy forgalmat

A szovjet miniatűr-modellezők egész sor díjat nyertek a londoni modeUkiállításon. Az egyik nyertes az utolsó simításokat végzi egy tankhajó pompás modelljén.

lent. Ennek lebonyolításához | azonban nem áll feladata magas-1 latán még a legigénytelenebb ké- ? nyelmi szemszögből tekintve sem. | Egyetlen szállodája van, mely-t nek befogadó képessége termé-? szetesen elégtelen a szükséglet* kielégítésére. Tavaly ugyan jár-* tak itt az egyik budapesti ter-J vező intézet részéről, hogy a! Széchenyi téri plébániától az* Állami Pincegazdaságig terjedői területen megépítendő hatalmas? új szálloda tervezésének előze-? tes munkálatait megejtsek, de| azután elaludt ez az égető prob-, léma. Tisztában vagyunk azzal,! hogy ezt is az ellenforradalom? rovására írhatjuk, mely kb. 22? milliárd forintjába került az or-í szagnak, amiből a mi új szállo-i dánkra is jutott volna, de ezzel? az ügyet, befejezettnek mégse* tekinthetjük, hanem módot kell? találnunk, ha mindjárt ideígle-í neset is, ennek a múlhatatlan? szükségletnek mielőbbi megoldá-? sara. ?

A Rádió mese-? mondói eléggé? furcsán bánnak? gycrmekhallgató- » kkal. Nem ame-| sérül van szó. t j amelyek valóban?

J érdekesek és szépek. Őszintén!

I szólva magam is szívesen hall-?

? gatom őket és a felnőtteknek is?

Iajánlhatom, mert sokat tanul-? t hatnak belőlük. Nem a mese-?

?mondás körül van tehát a hiba,?

I hanem abba, hogy egészen meg-?

* keverik a hallgató apróságot. ?

| Megfigyeltem ugyanis, hogy!

* egész nyáron át, amikor a hőség?

I jóformán pőrére vetkőztette az?

I embert, minden este lelkükre|

! kötötte szegény gyerekeknek,? ( »hogy jól húzzák magukra a ta-|

? karót, de alig hogy hűvösebbre?

| fordult az idő, ezt a figyelmez- ?

! tetésüket abbahagyták. Pedig a?

| gyerekekkel nem jó kikezdeni. ?

|Nekik is van gondolatviláguk,?

| méghozzá szerfelett egészséges ? jés következetes. Vajon mit fog-?

? nak ezekután a rádióbeli felnőt- * tekről gondolni? *

Több éve foglalkozom lakásügyekkel és az a véleményem, hogy az új lakásrendelet nem oldotta meg falun a lakáskérdést, hanem csak súlyosbította. Ugyanis a községekben kevés az állami ház. Így a lakással nem rendelkezők nagy része rá van utalva a falu kizsákmányolóira, vagy nagyobb lakással rendelkező középparasztokra. Éppen ezért az a javaslatom, hogy a személyi tulajdonban levő épületekre vonatkozó lakásrendeleti részt kell módosítani. Véleményem szerint nem helyes az, ha

a tulajdonos az esetben sem köteles a lakását bérbeadni, ha gz üresen áll. Ezt módosítani kellene, hogy a tanács végrehajtó bi-' zottságának joga legyen a három szobán felüli lakással rendelkezőket megüresedés esetén felszólítani arra, hogy nyolc napon belül helyezzen állandó főbérlőt a lakásba. Amennyiben a tulajdonos ezt nem teljesíti, abban az esetben a tanács bárki részére azt kiutalhatja.

Havasi GyuÜa VB-titkár, Soltvadkert

Lehctneme csökkenteni a hásbéradót

A rendeletben meghatározott igényen felüli szobák után — akkor is, ha az személyi tulajdonban levő lakás —■ a meghatározott adó többszörösének kifizetésére legyen kötelezve. Ezt az teszi indokolttá — véleményem szerint —, hogy az igényen felüli lakószoba luxus, amelyet birtoklója a köztől von meg. A házbéradót lehetne olyan módon csökkenteni, hogy a házbérből a háztulajdonos legalább a legszükségesebb javítási munkákat elvégeztethesse, mert ha a háztulajdonos a lakbérből a lakást nem tudja fenntartani, úgy minden esetben tiltakozik a bérbeadás ellen. Helyesnek tartom a személyi tulajdonban levő házaknak két szobára való korlátozását, mert így kevesebb lenne az olyan eset, hogy a tulajdonos a családtagok szétosztásával a tulajdonában levő há- rom-négyszobás lakást fenntartsa.

Ambrus Sándor Jánoshalma

A dolgosó nők nevében

Az cgyedülélő dolgozó nők nevében írom meg hozzászólásomat, A legtöbb háztulajdonos, akinek van kiadó szobája, ragaszkodik ahhoz, hogy csak férfi lakót enged a házba. Legtöbb dolgozó nő nagy távolságokról jár be munkahelyére, csupán azért, mert a háztulajdonosok (háztulajdonosnők) a borsos árak ellenére sem hajlandók kiadni női albérlőnek a szobát. Nem tudom megérteni, mi ennek az

oka? Természetesen a lakásrendelethez ez közvetlenül nem tartozik. De véleményem szerint ez is lakásprobléma és illő itt felvetni. Helyesnek tartom emellett azt, hogy az önálló házzal rendelkezők lakószobáinak számát két szoba, mellékhelyiségben állapítsa meg a módosított lakásrendelet.

Kády Andrásnc

Kiskunfélegyháza

Csaknem 3000 nyelven beszélnek a világon

A világon ma 2796 nyelvet beszélnek, nem számítva a dialektusokat és tájszólásokát. A legelterjedtebb nyelv a kínai. Ezt több mint félmilliárd ember beszéli. A második helyen az angol szerepel, amelyet 250 millió

ember használ. Ezután az orosz következik 180 milliós számmal. A német és a japán nyelvet egyaránt mintegy 100 millió ember beszéli. A többi 2783 nyelvet 50- 50 milliónál kevesebb ember használja.

Nemrégen keltek egybe. Őszre esett a lakodalmuk, mint igen sokan másoknak, a beláthatatlan határú pusztában. Az újra virradt tavaszon már talán senki sem emlékezne Lakos Jani és Déva Panni egybekelésére, hiszen minden csoda csak három napig tart és a házasság nem tartozik a csodák közé. — Janit elkönyvelték volna, mint embert, Pannit pedig mint menyecskét. Ám a fiatalokkal sokkal inkább szóbeszéd tárgya lettek, mint bárki is gondolná. Több hír kószált róluk széltibe-hosszá- ba, mint arról, akit Jónásnak hívtak és tíz éve olyan hirtelen meggazdult, hogy máról-holnapra bicikliről autóra ült vagy pedig a Fejes Antiról, akinek, illetve a feleségének gyereke született és mivel nem formázta sem apját, sem anyját, szó nélkül a padlásra ment és felakasztotta magát.

Mit vétettek hát a fiatal Lakosék, hogy a hatar olyannyira a szájára vette őket, hogy a beszédre mindig ráérő öregasszonyok az iskolában megtartott vasárnapi miséken még könyörgő imát is mondtak értük, de ugyanakkor nem átallották az elkárhozást pusmogni meg azt, hogy ítélet idején Isten újjá először majd rájuk fog bökni.

Az öreg Lakos már nagyon beteg volt, mikor megesküdtek. Régen szerzett tüdőbaj gyengítette ágyba. Valaha nem tudta kezeltetni magát, csak szegényesen. Kenderes! gazduram napszámba csak mezítlábra volt elég, meg arra, hogy szegénységével orvosinak éppen orvosi, de azért mégis cudar kezelést kapjon. A kór egyre uralkodott. Szeme elmélyedt és lilás-fekete medret kapott, arca viaszsárgávó vedlett és rátelepedett csontra feszített bőrére, mint fagytól szikkasztott halott hátára a téli ivású nehéz köd. A foltos ing alól kinyúló kézcsontokon elfonnyadt a bőr, alig láthatóan remegett. Fokozatosan haldoklott és cserélte fel az életet az elmúlással.

WEITHER DANIEL;

DÉVA PANNI

Tudta ezt az öreg és éppen ezért a múlt nyáron már mondta is a fiának, aki a katonaidejét olt délen, a határőröknél töltötte le, hogy »jó lesz asz- szony után nézned, mert én már semmi sem vagyok a munkában, anyád se győz annyit, mint egy fiatal«. Valaha úgy tervezte, hogy az ő szeme is olt lesz majd, amikor ki kell nézni az asz- szonynak valót, mert nem azért nevelt legényt, hogy életébe majd valami nő- személy belerontson. Ám ezt a büszkeséggel és aggódással vegyült apai érzést kétvállra fektette a betegség és az öreg már csak csendes képzelgéseiben vélte kiválasztani azt t a lányt, aki hűségese lehet az ő egyetlen fiának. A válogatáshoz cs a tanácsadáshoz semmi erőt nem érzett magában.

A sors azonban úgy hozta, hogy nem is volt szükség rá. Egy vasárnap késő délután Jani csöndesen tolta be a szo- baujtót, hogy meglepetést készítsen elő és szemével mosolygósán, biztatóan intette maga után Pannit, akit akkor már jobban szeretett az életénél is és elhatározta, hogy asszonyává teszi. Panni félve, lábujjhegyen settenkedett, piruló, félős arccal és kíváncsiságot rejtő szemekkel, nem tudva még azt, hogy tetszeni fog-e az öregnek vagy sem. Ott álltak az ágy előtt, kezük összetapadva, és várták, hogy a beteg felnyissa fáradt héjú szemeit és hadd csodálkozzon. Az alkonyat már belepte nagy árnyékú folyondárjával a mérhetetlen magasságú eget és a kisméretű ablakon csak any- nyi fény szökhetett be, hogy a két embernek körvonalai rajzolódhattak a szoba áttetsző sötétjére.

Lakos füle észrevette a mocorgást.

aimtuí nanyaoa íuiununa lejei es egyben kinyitotta szemeit. Panni hirtelen zavart lett és nagyon halkan annyit mondott:

— Jó estét adjon isten!

A beteg tágabbra nyitotta a szemeit, figyelme feszültebb lelt és a szájáról nyögötten csak annyi volt hallható:

— Kivel vagy Jani? ... Ki ez a copies ... Ezt nem ismerem.

— Hogy kivel, apám?... Ezt biztosan nem gondoltad... a Déva Pannival... Nézd, milyen szép. Dolgos is. Ű végzi az egész otthoni munkát anyja helyett, aki beteg.

Lakos csak néz, nagy belső nyugtalansággal. A félhomályban a lány két elálló copfját vette észre és a szabványos fonatról a foszlós, meleg kalács ömlött az emlékezetébe, amit gyerek korában, de később is nagyon szeralett. De ezt a kellemes emléket hirtelen egy másik váltotta fel, ami szorosan összefüggött a Déva névvel.

Jani nem gondolt semmi különösebbre, a szótlanságot ■ az első meglepetésnek tudta be. így emlékeztetőül csak annyit mondott:

— Emlékszik, apám, mit mondott a múltkor... Nézzek asszony után. Én úgy cselekedtem, ahogyan apám akarta. De az őszinteséget megvallva, nemcsak azért..., hanem inkább azért, mert szeretem Pannit — és gyengéden jobb karjával átölelte a lány húsos, puha vállát, amit az úgy tűrt, mint télen, hideg szobában a meleg takarót.

Az öreg bizonytalankodott, hogy szóljon-e, vagy hallgatással vegye tudomásul a bejelentést. Mindjobban megelevenedtek azok az emlékek, amelyek

a Déva névvel kapcsolatosak. A szótlanságból a fiatalok nem következtettek semmi különösebbre, csupán arra talán, hogy beteg embernek nehezére esik a beszéd. Ölt mit sem tudtak az évtizedek óta megbújt haragról, ami nem úgy élt, mint szokás szerint, hogy a felek nem szólnak, nem köszönnek egymásnak, hanem mélyen feneklett, mint a tengerszem alja, és ha beszéltek is vagy kalapot biccentettek, nem tudott feloldódni.

Panni és Jani kifordultak a szobából vigyázott óvatossággal, kissé tapogatóztak a sötétben, nehogy asztalnak vagy széknek menjenek. Magára hagyták az öreget gondolataival, ők pedig saját gondjukkal kiültek az udvar közepén várakozó padra. A csillagoktól szikrázó ég úgy hajlott föléjük, mint valami nagy, kék harang, melynek érces, csilingelő hangja ott kongott-bú- gott kettőjük fiatalos, játékos szívében. S miről is lehetett másról szó, mint arról, hogy november 12-én lesz az esküvő és azután nem kell mindig egymásra várni, hanem egymásé lesznek a nap minden pillanatában, úgy. ahogyan azt elképzelték egyenkénti és közösen megbeszélt álmaikban.

Lakos, az öreg, nyugtalankodott, mint a zajra fickándozó gyík. Hanyattfekvő agyába tódultak a húsz év előtt történtek.

Mint minden tavasz, ez is pénztelen volt. Ha nincs munka, ilyenkor kopik fel az ember álla. Csipős böjti szelek fújdogáltak és marták a szakadt ruhát, csípték az edzett, cserzett bőrt is* Nyitásra hívták a régi, kialakult napszámosgárdát. Ott is volt valamennyi, mert a pengő nagyon kellett, hiszen kissé megkésett a tavasz. A tél már, igaz elvonult, de még heteken át itt csóválta farkát és bár áprilisnak majd- nepi derekát írták, a föld fagya alig engedett*

(Folyt, köv.)