Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-19 / 219. szám

o Fejlődik a szakszervezeti élei a kiskőrösi járásban A c /fa alezredes fa a eí i azátn

AZ UTÓBBI hónapokban megélénkül az élet járásunk KPVDSZSZ alapszervezeteiben. Gondosan összeállított, negyedéves rnunkatervek alapján dolgoznak, ami azt js eredményezte, hogy az egyes reszortok felelősei is rendszeresen elvégzik a rájuk bízott feladatokat.

Hogy a tervek készítése nemcsak formaság volt, azt bizonyítja az is, hogy pezsgő kultúr- és sportélet van kibontakozóban. A KPVDSZSZ kilenc földművesszövetkezeti alapszervezete közül ■ötnél alakult, illetve van alakulóban színjátszócsoport. Műsorterveikben népszínművek, vígjátékok, operettek szerepelnek. Két szíhjátszócsopört, a kiskőrösi és a soltvacjkerti, elhatározta, hogy résztvesz az Országos Föld- íRűvesszovetkezeti Kulturális Seregszemlén is.

A sportszakosztályok igen sokoldalú sportprogramot dolgoztak ki. A sportágak közül leginkább a labdarúgást, röplabdázást, asztaliteniszt és sakkozást karolták fel. A nagyobb földművesszövetkezeti alapszervezetek máé vállalatok bevonásával járási kupa? mérkőzéseket bonyolítanak le.

A KPVDSZSZ járási bizottsága nemcsak segíti az alapszervezetek munkáját, hanem ugyanolyan tervszerűen dolgozik, mint az alapszervezetek. A JB által szervezett folyamatos nyári üdültetésen 110 dolgozó vett részt.

A mozgalmi munkában különösen figyelemreméltó eredmény a bizalmi hálózatok megerősödése. A bizalmiak részére rendszeres tájékoztatókat tartanak a megjelent határozatokról, a szakszervezeti élet eseményeiről. Az eredmény nem is maradt el. Járásunk földművesszövetkezeteinek többségénél a dolgozók teljes számban tagjai a szakszervezetnek. Járási bizottságunk ennek alapján az év végére a 98 százalékos szervezettséget elérhetőnek tartja. Hasonló eredményre számítunk a tagdíj- fizetésnél is.

Alapszervezeteinkben szeptember 15-ig zajlottak le a taggyűlések. Ezeken mindenütt megtárgyalták a megindítandó munkaversenyeket, valamin}

I

KE W

Egészen a mai napig, ha ezt a szót hallottam, kefekötő, képzeletemben egy borvirágos orrú, iszákos ember- jelent meg, aki a munkája után — vagy helyett — csak a szeszes italoknak élt. Mennyire kellemes a csalódás az újságírónak, amikor a képzelet zord tüneménye helyett vidám leányarcqkat, s dolgos kezeket láthat.

A napokban a Kunszentmik- lósi Háziipari Szövetkezetben jártam, ahol alkalmam volt végignézni a kefekötés folyamatait.

Az első műhelyben|

sok csinos lány közül Dómján Piroska és Bajnóczi Zsófia »cup- íolók« munkája tetszett a legjobban. Fürge ujjaikkal kilószám válogatják ki a sok gyökér közül a használható sikér, glennerszálakat.

— Naponta 13—14 kilót is »kicupfolupk«, illetve fésülünk ki a sikérből, vagy a glenner- ből. Ezután »-fejreszedjük«, kiválogatjuk, s munkára előkészítjük az anyagot — magyarázza kérdésemre Dómján Piroska.

— S elég jól keresünk — csiripel közbe Bajnóczi Zsófi. — 1200—1300 forintig is felmegy a fizetés.

S míg a munkafolyamatot magyarázzák, nem figyelek rájuk, hanem a kezüket nézem. Magamban nem is csodálkozom, hogy

a tejesít meny bérezés serkenti őket

Hiszen míg beszélgetünk, jár a kezük s előttük nagy halomban gyűlik a »fejreszedett« gyökér. Pedig ez még néni is az igazi kefekötő szakma. A »lehúzókal« egy ajtóval beljebb találtam, meg, a másik műhelyben. A helyiségben körbefutó »blank- lik« mellett lányok és asszonyok ülnek. Keziikben orsóként pereg a kefefája. A dróttartó »knébliről« csavarodó puha drótot ügyesen és ördögi gyorsasággal fűzik a kilyukasztott fába. Egy gyors mozdulat s egy- egy kis csomó sikér szorul a

Zöldség és gyümölcs

poralakban

A román élelmiszerkutató intézet a zöldség- és gyümölcsfélék poralakú kivonatának előállításával kísérletezik. A kutatóknak eddig már sikerült meggy- léből és paradiesomból kivonatot készíteni.

A poralakú termék vízben feloldva kellemes ízű és tápláló, hűsítő italt ad. Az almapor például értékes tápanyag gyermekek #s gyomorbetegek részére.

lyukba. A műhelyben dolgozók De a jó bort megkóstolom, úgy] egyhangúan Kovács Lajosnét este, mint reggel. mondják a legjobb dolgozónak. A literből legalábbis három-négy; Igaz, gyermekkora óta ezzel lecsúszik, {

keresi a kenyerét. De g. sörből korsószámra nem 2

— Naponta 9Q darahot is el- állok meg húszig.« készítek — mondja, mikor fel- S hiába ez a vers, hiába a köz-] jesítményc .u érdeklődöm. — mondás, én már nem hiszek ne-2 Egy keféért 70 fillért fizetnek, ki, magam győződtem meg aj Nem panaszkodhatom, igazán kefekötő lányok józanságáról. j jól keresek. Gémes Gábor 2

Kovács Lajosnén kívül mégj**f*"MM..........................»

nyolcán dolgoznak itt a műhely-| ben. Vannak tanulók is. Kiss Mária két hónapja tanulta a kefekötést, s már annyira haladt a tanulásban, hogy nemsokára túltesz mesterén. Naponta, ha jó az anyag,

70 ab hetet is megköt

megalakították a közgazdasági] bizottságokat. Valamennyi tag-! gyűlésen megbeszélték a párttal! és a többi tömegszervezetekkel j való szorosabb kapcsolat kiépí-j tését is.

Al.APSZEKVEZETEINK mun-] kajának még ma is akadálya, hogy nem áll rendelkezésükre kultúrterem és klubhelyiség. Re-j méljük azonban, hogy javuló] munkájukra felfigyelnék a községi tanácsok vezetői és meg-3 győződnek igényeik jogosságáról. Már több szakszervezeti bi-j zottságunk jelezte, hogy a dől-3 gozók hajlandók lennének az át- j alakításra szoruló kultúrhelyi- ségnek szánt épületeket társa-! dalmi munkával is rendbehozni. j Szakszervezetünk alapszerveze- j tei tehát ma már semmilyen ne-j hézségektől nem riadnak vissza, j Ilyenformán megvan minden j előfeltétele annak, hogy a párt] és a kormány által elénk tűzött I feladatokat maradék nélkül ] megvalósítsuk. |

Dr. Pető Jenő,

a KPVDSZSZ kiskőrösi járási] bizottságának elnöke ]

f

Ezután a műhely népszerű Gyuri bácsijával ismerkedem össze Fekete György nem is olyan ré gén még forró kemencénél áll va kenyereket sütött. Pék igazi szakmája, de — ahogy ( mondja — jobban szereti a la' katosmesterséget. Itt, a szövet kezeinél maga készített el égj kefetisztítót és sikérvágó bérén- dezést. Kezdetleges kis gép, dí sokkal jobb, mint a kézimunka

Halász Ferencné, a szövetke zet elnöke, aki eddig kalauzon volt, elmondja, hogy fejleszten kívánják a kefekötő üzem nyersanyagellátását.

— Ezidáig a kefének való fá' kisiparossal készítettük el. Nemrégiben szereltük fel a saját asztalosműhelyünket., ahol rövidé- sen megkezdődik a méretes f£ gyártása. Csupán

az ipari aiam hiányzik,

de erre már ígéretet kaptunk i DÁV-tól, hogy rövidesen elkészítik,

Ä kefegyártásról a szállítása terelődött a beszélgetés. Rövic idő múlva megtudtam, hogy i Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet termékeiből nemcsak Kecskemétre, hanem az orszáf más vidékeire is szállít. Ezzel ismertet meg a szövetkezet elnöknője is.

— Van megrendelésünk Budapestről, Miskolcról, Győrből, Pápáról és Székesfehérvárról. — Ezeket a megrendeléseket folyamatosan szállítjuk Mindig be tudunk szerezni nyersanyagot és azért egész évben folyamatossá tesszük a termelést.

Lassan búcsúznom kell ettől a jól dolgozó háziipari szövetkezettől és nem utolsó sorban a kefekötő lányoktól is. S míg baltagok az udvaron, eszembe öt- tik egy kis vers, amit Piég na? gyón régen, gyermekkoromban olvastam. Ez a kis vem így hangzik:

*Nem vagyok én, nem vagyok én keígkötőmester.

f

tétesebb karakterek életrekelté- sével tágítjuk, fejlesztjük »Ská- Iáját«. Ez a döntőbb és a fontosabb feladat, és csak ez után következik a színjátszás mesterségbeli — megtanulható — elemeinek oktatásaA legkitűnőbb tehetség is elromolhat, ha saját kifejezési eszközeinek nincsen birtokában, hibás beszédtechnikával

rossz a beidegzése, a lélegzetvétel; technika szempontjából, ha teste nem tudja kifejezni a lelkiérzelmi, mozza: átok legfinomabb árnyaiéit is. Természetesen ez a kettő nem válásztható külön, szorosan egybekapcsolódik, de hogy ennek pedagógiája miképpen történik, annak fejtegetése mesz- sze túlmegy egy ilyen nyilatkobeszél, zat keretein.

A színház mint közönségnevelő intézmény

A SZÍNJÁTSZÁS történelmének azok, voltak a nagy korszakai, amikor író és közönség, színész és író, alkotó egyén és alkotást befogadó, de ugyanakkor inspiráló, életrehívó tömeg egységes egésszé forrtak össze. Ilyen volt az időszámításunk előtti V. században az athéni színházkultúra, ilyen az Erzsébet-kori Anglia színjátszása, a spanyol renaissance kora, Minthogy a színjátszás szociológiája mindmáig rpegíratlan, csupán utalhatunk arra a rendkívül bonyolult és finom kölcsönhatásra, amelyet színház és közönség egymásra gyakorolnak. A kölcsönös hatásoknak ezekből a szövedékéből csupán egyetlen szál az, amelyet a kérdés felvet, vagyis a színháznak a közönségre gyakorolt nevelő, lélekformáló hatása. Ez a hatás semmiesetre sem hanyagolható el.

AZ ELŐADÁSRA kerülő mű nemcsak eszmei mondanivalójával, de cselekményével, a történelmi drámák a kor ábrázolásával, a kor emberének viselkedés- formáival, idegen népek sajátos életmódját tükröző népi drámák a közönség világától elütő népszokások megmutatására tágítják a közönség szellemi látókörét. A kosztümök, amelyekben egy-egy letűnt kor alakjainak életrekeltőj a színre lépnek, a viselettörténetét illusztrálják eleven erővel. A dráma szövege gyakran rejt magában rendkívül érdekes kultúrtörténeti szempontból fontos, okulásra alkalmas anyagot. Mindez a színházat elsőrendű fontosságú kultúrté- nyezővé avatja.

Sohasem szabad azonban a színielőadásnak iskolamesteri módon oktatni próbálni a közönséget. A közönség a színjátszás örök lényegéért, a színjáték átélésének élményéért jár a színházba és ha ez az oktató hang tanáros tormát ölt, könnyen elriasztó módon hathat és az előadás célját tévesztheti. Észrevétlenül, a játék álruhájában lopja be magát képzeletünkbe az a hatalmas kultúrtörténeti anyag, amelyet egy-egy nagy dráma tartalmaz. Ilymódon válik a színház a játszvatanítás fontos fórumává és nélkülözhetetlen közönségne- velő tényezőjévé minden korban és minden társadalomban.

*Nem volt otthon, kinvulladt a tanváia

a

A RENDEZŐI tevékenység jelentőségének hangsúlyozása nem mond ellent annak a ténynek, hogy hitem szerint minden színházi kultúra alfája és ómegája: a színész. Minden mellőzhető az előadásból, díszlet, bútor, kellék (pl. kínai színjátszás), sőt voltak korszakok, amikor még az író sem talált otthont a színpadon (commedie deli* arte kora), de színész nélkül nem képzelhető el színielőadás. Rendkívüli jelentősége van tehát a színész nevelésének. E hivatásnak van része, amely megtanulható és van része, mely megtanulhatatlan.

Hiába tanulja meg valaki a beszéd művészetét, hiába maszkíroz kitűnően és tudja a mestersége más, elsajátítható elemeit, ha lelkében nem megy végbe az a rejtélyes, lélektanilag sokszor elemzett és sokféleképpen magyarázott folyamat, amit a játszandó karakterré való. benső átlényegüjésének nevezhetnénk. Az erre való készségnek, képességnek vele kell születnie a színésszel és ez a »megtanulhatatlan« elem a színészi mesterségben. Duse Eleonóra festék nélkül, minden külsőség mellőzésével is pillanatok alatt, a nézők szemeláttára változott azzá az alakká, akit játszott. A nagy jellemszínészek néha a felismerhetetlenségig átalakulnak egy-egy költő-álmodta karakter életrekeltése közben. Ilyenkor válnak a költő mondanivalójának közvetítőivé, »médiumaivá«, már nem X vagy Y színész ágál előttünk, hanem az az imaginárius lény, akit egy- egy _ nagy drámaköltő megálmo-* dottl j

A SZÍNÉSZ nevelésének tehát! két irányúnak kellené lennie.] Ha felfedeztük valakiben erre a] megtanulhatatlan benső átlénye-f gülésre való készséget, hajlamot, ] ezt a képességét kell a lehető] legnagyobb mértékben kifejlesz-1 tenünk azáltal, hogy a legelleti-*

A napokban Vörös Alajos szanki lakos nádtetős tanyája kigyulladt. A tanyában senki sem tartózkodott és a szomszédok vették észre a tüzet, amit eloltani azonban nem sikerült. Az egyik szomszéd. Tóth -János, értesítette

a tűzoltókat, a tetőt azonban már azok gém tudták megmenteni. A tűzoltók, ügyelve arra, hogy a szomszédos épületeket megóvják, félórai munkával oltották el a tüzet. A kár kb, 1300 forint«

Ifipartútjaimra a témák feljegyzéséhez sohasem töltőtollat E viszek magammal, mert előfordult néhányszor, hogy csupa kék f folt lett tőle a zakóm, az még gyakrabban, hogy akkor fogyott t ki belőle a tinta, amikor a legérdekesebb rögzítenipalót kellett ! volna noteszomba írnom, máskülönben — nem tartozván a va- [ gycntárgyaira ügyelni tudó emberek közé — jónéhány tö.Uőtol- j lat elvesztettem már.

Ceruza való nékem, puhabélű, található is a zsebeimben [ mindig két—három darab.

! De milyen ceruzák! Inkább csak csonkok, ügyetlenül megfa- ( ragva, ám a fontos az, hogy írni lehet velük.

E Egy ilyen bothegyű írónnal a kezemben ülök egyik vidéki t ezredünk négy tisztjének a társaságában. Az asztalnál pz ezred- [ parancsnok alezredes ül, előtte, félkörben, egy százados, egy fő- ! hadnagy és egy hadnagy helyezkedett el, míg jómagam az asz- ! tál sarkánál foglaltam helyet, s így jegyzem mindazt, amit | mondanak.

Egyszeresük látom, hogy elkopott a ceruzám bele, s már a E fafogiaíat szálkás vége kanstolja g papírt, Sebaj, a körmömmel E milliméternyit lefejtek a faanyagból, s a szabaddá tett grafittal ; írok tovább.

Közben az asztallapra is teszem csúfondáros, kis munkaesz- ; közömet, mert az alacsonyabb iangú tisztek felé fordulva mesé• lek, vagy kérdezek valamit, s ilyenkor szokásom, hogy üres káz- ! zel élénken gesztikulálok.

: Ám ismét az eredeti helyezetembe kerülve, mit látok? 4s

; alezredes szó nélkül kezébe vette a cspnkperuzám, s a farzsebé- ; bői előhúzott bicskájával faragni kezdi- Gyönyörűen kihegyezte.

• (Ilyen szépen gz édesapám szokta használhatóvá varázsolni íróm ! jóimat, amikor még az elemi iskolába jártam.)

! A meglepetéstől alig tudom megköszönni a figyelmességéí- ! Udvariassága annyim lenyűgöz, hogy majdnem képtelen vagyok | az eredeti gondalatmenetünk kerékvágásába térni, de a tisztele> lem iránta módfelett megnőtt.

Mert mégsem kis dolog az, hogy egy alezredes, aki egy egész : ezrednek parancsol, ennyire közvetlen tud lenn}. Mintha a M* ; aranycsillag nem is volna a váll-lapján. Vagy éppen azért?

: Szóval, megtörtént az a szívet melegítő eset, hogy egy tar3 talékos őrmesternek egy hivatásos alezredes kihegyezte a ceru- ; zaját.

; És egy másik alezredes jutott az eszembe, akinek a zászló- : pújában újonckcdtam a felszabadulás előtt, s vittek ki a frontra : is. No, hát majd ő megtett volnailyesmit! Olyan gőgfráter volt.

> hogy az ember hernyóvá lapult, hacsak messziről is látta. Fa- ' képnél is hagytam az első alkalommal, inkább választottam a , hadifogságot, mint az ő parancsnokságát.

: De ezzel gz alezredessel együtt nagyon tudnék harcolni —

I Igaz, hogy ő a nép, hadseregének a törzstisztje,

! És ez nagy különbség! (tarján)