Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

II plrtalapszervezet vezetésének kollektivitásáról Az elmúlt néhány évben iok szó esett a kollektív veze­tésről, azonban annak gyakor­lati megvalósítása gyakran csor­bát szenvedett. A pártszerve­zetek működésének és vezetésé­nek ezt a rendkívül fontos el­vét sokan csak a kis létszámú pártvezetőségre szűkítették, ki- nagyva a párttagság nagy tö­megeit. Ez a gyakorlat azután különféle hibákhoz vezetett. A kommunistákat nyugtalanítot­ta, hogy az alapszervezet veze­tősége fontos kérdésekben nem kérte ki a véleményüket. Az ilyen káros vezetési módszer gyakran a vezetés és a párttag­ság között bizonyos szakadékot idézett elő. A kollektív vezetés elvének egészen durva megsértésével városi pártszervezeteink mun­kájában most már nemigen ta­lálkozunk. A taggyűléseken ele­ven, alkotó, gyakran szenvedé­lyes viták folynak és általában kollektív munka érvényesül. Néhány hibát és mulasztást azonban tapasztaltunk, aminek megszüntetését nagyon fontos és sürgős feladatunknak tart­juk. A hibák közé tartozik, hogy az országos pártértekezlet határozatának megtárgyalásá­ra tartott taggyűléseken kevés helyen hoztak határozatot a tennivalókra. Kivétel ez alól a Gépgyár és a Toliüzem párt- szervezete, ahol a taggyűlések megfelelő határozatot hoztak a soronlévő feladatokra. A Gép­gyár és a Tollüzem taggyűlé­seinek munkáját példaként ajánljuk más pártszervezetek kommunistáinak is. A kollektív vezetés meg­felelő érvényesítése érdekében a szervezeti szabályzat is hang­súlyozza, hogy a pártalapszer- vezet legmagasabb fóruma, egy­ben kollektív vezető testületé a taggyűlés, melyet szükség sze­rint, de legalább kéthavonta össze kell hívni. A taggyűlés részve­vői teljesen egyenjogúak, ha­tározataikat alapos vita alap­ján kell meghozniuk, lehetővé téve, hogy minden párttag el­mondja véleményét, javaslatait. A taggyűlés kollektiven hozott határozatait azután minden párttag köteles végrehajtani. A pártalapszervezet vezetősé­ge a taggyűlés útmutatása sze­rint végzi munkáját. Az ő fel­adata, hogy megszervezze a taggyűlés határozatainak végre­hajtását, kijelölje a felelősöket és ebbe a munkába az egész párttagságot bevonja. Két tag­gyűlés közötti időben a párt­vezetőség ellenőrzi a határoza­tok végrehajtását és azzal kap­csolatos tapasztalatairól azután a párttagságnak beszámol. Tapasztalataink szerint, ha a pártszervezetek munkájá­ban érvényesül a kollektív ve­zetés, akkor a taggyűlések élén­kek — mint például a Gépgyár­ban —, kibontakozik a pártta­gok kezdeményezése, lelkese­dése, ami előre viszi a párt ál­tal kitűzött célok megvalósítá­sát. Lenin éppen azért tartotta nélkülözhetetlennek a kollek­tív vezetést, mert ez a módszer képes kiaknázni a pártmun­kások és párttagok gazdag ta­pasztalatait. A kollektív vezetés nagyon lényeges követelménye, hogy a taggyűlés elé kerülő beszámoló vázlatát előzőleg a vezetőség vi­tassa meg és hagyja jóvá. E rövid írásban a kol­lektív vezetésnek csak néhány követelménye megemlítésére szorítkoztam. Elsősorban az alapszervezetek taggyűlésének kollektív munkájára kívántam a figyelmet felhívni. Megjegy­zem, hogy a pártalapszerveze- teknek kollektív munkával, a helyi sajátosságok figyelembe­vételével, mindenekelőtt a fel­sőbb szervek határozatainak végrehajtását kell elősegíteniük. A jelen időben az a feladat, há­rul pártszervezeteinkre, hogy a lenini pártvezetési elvek — közte a kollektív vezetés — erő­sítésével, kifejlesztésével, az egész párttagság bevonásával, a dogozó tömegek támogatásának megnyerésével munkálkodjanak az országos pártértekezlet hatá­rozatának megvalósításán. Hegedűs László, Kiskunfélegyháza, * 1 A SZÜLŐK VISSZAKÉRIK A JÁTSZÓTERET A GYERMEKEKNEK Baján, a Somogyi Béla út vé­gén van az ONCSA-telep. A te­lep előtt, nem is olyan régen, egy igen szép játszótér volt. Sajnos, csak volt. Egyidőben ezen a játszótéren a gyermekek részére hintát és homokgödröt csináltak. Használták is a gyer­mekek szép számmal. A homo­kozó kertje még mindig épség­ben van, de a hinta, már lassan egy éve, nem használható. Egyes élelmes bajai lakosok megkezdték a homokozóból a homokot kihordani. Először csak vödrökkel, később talics­kával, majd kocsival vitték homokot. Milyenek az emberek?j Szívtelenek. Lassan feldúljákj már az egész játszóteret és sen-1 ki sem veszi észre, az illetéke-\ sek közül, hogy mennyi pénzt, [ mennyi fáradságos munkát po-\ csákóinak el egyes felelőtlenl emberek. Szeretnénk, hogy aj városi tanács felfigyelne erre at törvénytelen homokhordásra és| visszaadná a gyermekeknek az\ őket megillető játszóteret. Túri Istvánná Szeptember 30-ig mindenki érvényesíttesse) személyazonossági igazolványát Köztudomású, hogy a személy­azonossági igazolványok érvé­nyesítésének határideje szep­tember 30-án lejár. Ennek elle­nére megyénkben jelentős azok­nak a száma, akik az érvénye­sítést elmulasztották. Érdeklődtünk a rendőrségen, hogy a személyi igazolványok érvényesítésének elmulasztása milyen következményekkel jár. Azt a választ kaptuk, hogy a fenti mulasztás szabálysértés, ami büntetés alá esik. A rend­őrség még módot nyújt a mu­lasztás pótlására. Aki még nem érvényesíttette személyazonos­sági igazolványát, az haladékta­lanul jelentkezzen az illetékes városi, illetve járási rendőrkapi­tányságon, ne hagyja az utolsó pillanatra, mert a hónap végén torlódás keletkezhet és a rend­őrhatóságnak nem lesz módja igazolványaikat a határidőn be­lül érvényesíteni. Márpedig a törvényes következmények nél­kül, csak a súlyos, fekvő bete­gek érvényesíthetik személyi igazolványukat a határidő le­járta után. „Megvan a véleményünk Nyugatról“ — Egy disszidens lévaié Ausztriából — SZÜRKEBORÍTÉKÜ LEVÉL fekszik előttünk, a szerkesztő­ségi asztalon. Az elmúlt év vé­gén disszidáltak egyik ausztriai lágeréből írta augusztus 12-én egy özvegyasszony, aki azért hagyta el hazáját, hogy Ame­rikába juthasson, a rokonaitól reáhagyott némi örökségének átvétele végett. Az özvegy ne­vét, tartózkodási helyét nem kö­zöljük, nehogy őszintesége és reális szemlélete miatt odakünn bántódása essék a nyugati mó­don értelmezett «-szabadság-« bajnokaitól. A levél szövegét azonban nem árt ismernie azoknak, akik még mindig a dolgozó ember eldorádóját hiszik a Nyugatban, ezért változtatás nélkül közzé- tesszük. (Akj egyébként a levél­szöveg hitelességében kételked­nék. annak az eredeti levelet szívesen megmutatjuk szerkesz­tőségünkben.) ÍME A LEVÉL: »... Hát én még mindig itt vagyok, már a nyolcadik hó­napja. Ki hitte volna, hogy eny- nyi ideig kell várnom, de az vígasztal, hogy nemcsak én, ha­nem, akik akkor jöttek és as VSÁ-ra várnak, mind itt van­nak. Közben sokan irányt vál­toztattak és elmentek a szélró­zsa minden irányába. Ezt én semmi pénzért sem tenném és most már ez a két hónap meg­hozza, hogy kijutok-e vagy nem. IT. t. Amerikába, a szerk.) Képzelhetitek, hogy megvan a véleményünk a Nyugatról. Ha ezek az emberek nem tél­nek attól a sok rémhírtől, amit itt egyesek otthonról beszélnek, mind hazamenne és a legjobb támogatója lenne a hazai rend­szernek. Mert csak itt, a saját szemükkel győződtek meg ar­ról, hogy mit is jelentett a munkásság részére a tizenkét év; ha nem is voltak talán úgy megfizetve egyesek, de ember­számba voltak felemelve a régi tőkés rendszerből. Viszont itt, és minél nyugatabbra mentek, nem élvezhetik azt a munkás­védelmet, ami otthon megvolt. Ezt minden disszidált magyar munkás itt látta meg, mert ott­hon elhitte mindazokat a pro­paganda-kacsákat, amiket a különböző rádiók világgá kür­tőitek: hogy mit keres és ho­gyan él a nyugati munkásság? Volt itt egy újságcikk, amit elküldtem, jól tegyétek el emlék­be, az arról ír, hogy egy órára járó bérből két pár cipőt lehet venni, s hogy televízió van a nyugati munkás lakásában, meg hogy a legtöbb munkás Itt saját autóval rendelkezik. Ezt hirdet­te a Szabad Európa hangja is. Itt látjuk azonban az igazsá­got, hogy azért a vacak kosztért, amit mi kapunk, ha marad, sor­ban állnak a dolgozók gyerekei, és boldogok, ha eleget kapnak belőle. Én, tudjátok, hogy miért jöt­tem. és azért is várok, hogy kimehessek, hátha sikerül meg­szereznem azt az örökséget. De ha nem visznek ki, akkor sem leszek kétségbeesve, és nem fo­gok félni hazamenni. Ha úgy találják, hogy bűnt követtem el, és meg is büntetnek valamennyi időre, ott is lesz egy szalma­zsák és két pokróc, éhen sem haltak ott emberek. Szóval, én nem félek, és ha ez idő alatt nem visznek ki Amerikába, ve­szem az irányi haza, tovább nem várok. De ha ki is jutok, csak addig leszek olt, amíg el nem intézem az ügyem, és va­lamilyen formában hazamegyek, amint az öregek hagyatékát meg tudom szerezni...« ÜGY GONDOLJUK, a levél­hez nem kell kommentár. Illet­ve: 1. Miért nem szerepelnek az ilyen levelek az ENSZ ötös bi­zottságának a jelentésében? 2. Miért az állítólagos és meg nem nevezett 103 «-hazafi« ha­zug vallomásaiból állították ösz- sze Andersen úrék a koholmá­nyukat, amikor reális képet nyerhettek volna népi demok­ráciánk tizenkét esztendejéről, ha a tavaly elbolondított és most a lágerekben sínylődő, vagy már a szélrózsa minden irányában szétszóródott egysze­rű magyar dolgozók ezreit kér­dezik meg? 3. Miért nem azzal foglalko­/mumm Kétszáztíz családnak elég az a felhalmozott szénmennyiség, amelyet a Kiskunhalasi Fűtőház mozdonyvezetői és fűtői három megyét átszelő utazásaik alkal­mával júliusban megtakarítot­tak. Sok nehézséggel kellett meg- birkózniok. A nehézségek legyű­rését segítette az a felismerés, hogy a fáradságot, előrelátást, szakértelmet a havi fizetésen túl még forinttal díjazzák. Ez a kö­zös érdek — mely egybeköti az egyént a közzel —, serkentőleg hatott az egész fűtőház kollektí­vájára, A megtakarított 421 tonna szén 210 család évi szénszükségletét biztosítja, ha átlag 20 mázsát számítunk a téli tüzelési idény­ben. Kétszáztíz család dicséri újból velünk együtt az ittenie­ket, s gondol hálával rájuk. De örülnek a vasutas családok is. A jó munka jutalmát, piroshasú százasokat az asszonyok vágták zsebre, melyből cipőt, ruhát vá­sárolnak a gyerekeknek, vagy íélreteszik, hogy később megvá­sárolják azt a hízót, amelyet már most kiszemeltek. Nem tévedés, sok piroshasú százast kaptak ezek az ügyes­kezű, kormos arcú emberek. Nem elmondások alapján, ha­nem a bérjegyzékből jegyeztük ki a következő adatokat. Pozso­nyi László mozdonyvezető 25 tonna szén megtakarításáért 953, fűtője, Palotás István pedig több mint 700 forintot kapott. Sala Árpád mozdonyvezető 8, Ürmös Kálmán fűtő 6 darab százas mel­lé írta oda nevét. Deim László mozdonyvezető sem tért üres kézzel haza. A 23 tonnányi meg­takarított szénért 462 forint szénjutalékot vett fel. Makra József mozdonyvezető pedig 859 forinttal örvendeztette meg csa­ládját. Ügy gondoljuk, elég bizonyíték ez arra, hogy aki csak akar, az az adott lehetőségeken belül is tud takarékoskodni. Csupán egy szükséges: következetes, gondos, célratörő munka. Salamon Józsefnek Olvastuk e rovatban megje­lent levelét, melyben abbeli ag­gályát fejezi ki, hogy a mi gyá­runk a fogyasztók rovására csök­kenti az önköltséget és ez abban nyilvánul meg, hogy a gyufa minősége nem jó. Nekünk cí­mezte, így kénytelenek vagyunk mi válaszolni rá. Talán meglepetésnek számít, de meg kell mondanunk, hogy a mi üzemünk fél éve már nem szállít gyufát Bács megyébe. Éppen ezért nehéz nekünk a to­vábbi válaszadás. Ettől függetlenül mi elhisszük Önnek, hogy vásárolt selejtes gyufát. Ennek többféle oka le­het. Az első az, hogy a gyufa a gyártás után selejtessé válhat a helytelen tárolás következtében. Tudott dolog, hogy a gyufa fája annak ellenére, ha feldolgozásra is kerül, élő anyag. Egyébként nálunk az a szokás járja, hogy úgy készítsük a gyu­fát, mintha azt mi fogyaszta­nánk. Éppen ezért eleve elvet­jük azt a gondolatot, hogy a minőség rovására csökkentsük az önköltséget. Nem tudjuk elfo­gadni ezt az okoskodást azért sem, mert akkor saját magunkat csapnánk be és eltagadnánk azt, hogy az ország három gyufa­gyara Közül minKet bíztak meg exportgyufa készítésére. Végezetül csak annyit, hogy ha Ön, vagy bárki más, kíváncsi a gyufagyártásra és meg akar győ­ződni az általunk írottaki-ól, szí­vesen fogadjuk, csupán azt kér­jük, hogy hozzanak magukkal a selejtes gyufából. Horváth Imréné telepvezető Kecskére a káposztát Ez egy régi magyar közmon­dás, mely a nép ajkán született és még ma is időszerű. Ennek bizonyítására ragadtam tollat, és vetettem papírra az alábbiakat: Az Alpári Földművesszövetke­zet vezetőségénél, nem tudni mi okból, Kópiás kulák, mint kiváló szakember szerepelt. Ez persze sokmindennel jár együtt. Töb­bek között azzal is, hogy ő lett a hentes- és mészárosüzlet veze­tője. — Kecskére a káposztát — mondogatták a falu becsületes emberei. Hogyan is ápolja, védi ez a nép tulajdonát? S az aggály nem volt alaptalan. Nyolc hóna­pig lopta a nép vagyonát, 35 000 forintos kárt okozott a földmű­vesszövetkezetnek. Nem kerülte el azt, ami a bűnözőnek jár. Hat évre ítélték, de a 35 000 forint szőrén-szálán eltűnt. S ami még érdekes az, hogy az ítélet nem terjed ki a vagyonelkobzásra.- Szerintem ez helytelen. Ugyan­akkor felvetődik az egyszerű emberben, hogy az ellenőrök mit csináltak eddig? Gera Sándor A vitág tegöcegebb fái A keletafrikai Tanganyikában él egy baobab-fa. Korát 5000 esztendőre becsülik. Már akkor is nagyon öreg fa volt, amikor á görögök elfoglalták Tróját..: Magassága 22 méter, törzsének kerülete 47 méter, koronájának kerülete 145 méter. Kaliforniában nőnek a sequoi- ák, amelyek 120 méter magassá­got is elérnek. Törzsük átmérője 11 méter, életkoruk több mint 4000 esztendő. Megérték a maya és az azték civilizáció kialakulá­sát, virágzását és bukását és már Columbus idejében is alig voltak kisebbek, mint ma; Indiában van egy fügefa, mely 3000 nagyobb és ugyanannyi ki­sebb fatörzsből áll (ez utóbbiak voltaképpen támasztó légigyöke­rek). A fügefa árnyékában 7000 ember pihenhet meg. Csaknem 3000 éves, tehát Nagy Sándor indiai hadjáratakor már elég idős volt. Szicíliában, az Etna lejtőjén él egy 2000 éves édes-gesztenyefa. Törzskerülete 20 méter. Csemete korában látta Vergiliust, Hora­tiusi, Augusztus császárt. Anglia Kent grófságában vi­rul egy 18 méteres törzskerületű tiszafa, amelynek korát 3000 év­re becsülik. Julius Caesar bri- tanniai hadjáratakor már öreg fa volt; zik az ENSZ, hogy miképpen ä büntesse meg a nyugati ha-1 zugsággyártókat (a Szabad Eu-j rópát és társait), akik miatt ] tíz- és tízezren váltak honta-j lanná? j 4. Miért nem azt tűzi az 3 ENSZ napirendre, hogy végét 3 kell vetni az ausztriai és más j lágerekben élő honfitársaink kö- j zött a rémhírterjesztésnek, és ] tilos meggátolni a hazatérésü- j két. akiket — az ENSZ köz-] benjárása nélkül is — itthon 3 nem büntetés, (hacsak nem el-1 lenforradalmárok, de azokat aj Nyugat megtarthatja magának), 3 hanem —, ha nem is »-nyugati j életszínvonal«, de — népi de-j mokratikus rendünk biztosítottal életlehetőségek várnak? 5. Az idézett levelet egyéb- j ként az alján ezzel a nyomtatott < szöveggel ellátott ívpapíron ír- j ták: »Adománya Höss Magyar] Népnek Csodalatos Elismeréssé! ] és Tisztelettel Az Americai Fia-3 talságtol A Junior Chamber In-j temational Neveben.« Hát igen,] a nyugati aranyélet ígéretéből j egy negyven fillért érő levél-3 papír adományozása lett. Ami] pedig a hős magyar népet illeti,] az itthon maradt, a hazájában, ] imperialista uraímék, és hatal- j más eredményeket ért eh az el-] lenforradalom óta. És nem kérj az önök adományaiból, de meg- j bocsájtón haza vár ja megszédí- 3 tett gyermekeit a szocializmus ] további építéséhez, ahhoz, hogyj ők is részesüljenek annak áldá-] saibar Tar ián István ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom