Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

II plrtalapszervezet vezetésének kollektivitásáról

Az elmúlt néhány évben iok szó esett a kollektív vezetésről, azonban annak gyakorlati megvalósítása gyakran csorbát szenvedett. A pártszervezetek működésének és vezetésének ezt a rendkívül fontos elvét sokan csak a kis létszámú pártvezetőségre szűkítették, ki- nagyva a párttagság nagy tömegeit. Ez a gyakorlat azután különféle hibákhoz vezetett. A kommunistákat nyugtalanította, hogy az alapszervezet vezetősége fontos kérdésekben nem kérte ki a véleményüket. Az ilyen káros vezetési módszer gyakran a vezetés és a párttagság között bizonyos szakadékot idézett elő.

A kollektív vezetés elvének egészen durva megsértésével városi pártszervezeteink munkájában most már nemigen találkozunk. A taggyűléseken eleven, alkotó, gyakran szenvedélyes viták folynak és általában kollektív munka érvényesül. Néhány hibát és mulasztást azonban tapasztaltunk, aminek megszüntetését nagyon fontos és sürgős feladatunknak tartjuk. A hibák közé tartozik, hogy az országos pártértekezlet határozatának megtárgyalására tartott taggyűléseken kevés helyen hoztak határozatot a tennivalókra. Kivétel ez alól a Gépgyár és a Toliüzem párt- szervezete, ahol a taggyűlések megfelelő határozatot hoztak a soronlévő feladatokra. A Gépgyár és a Tollüzem taggyűléseinek munkáját példaként ajánljuk más pártszervezetek kommunistáinak is.

A kollektív vezetés megfelelő érvényesítése érdekében a szervezeti szabályzat is hangsúlyozza, hogy a pártalapszer- vezet legmagasabb fóruma, egyben kollektív vezető testületé a taggyűlés, melyet szükség szerint, de legalább kéthavonta össze kell hívni. A taggyűlés részvevői teljesen egyenjogúak, határozataikat alapos vita alapján kell meghozniuk, lehetővé téve, hogy minden párttag elmondja véleményét, javaslatait. A taggyűlés kollektiven hozott határozatait azután minden párttag köteles végrehajtani.

A pártalapszervezet vezetősége a taggyűlés útmutatása szerint végzi munkáját. Az ő feladata, hogy megszervezze a taggyűlés határozatainak végrehajtását, kijelölje a felelősöket és ebbe a munkába az egész párttagságot bevonja. Két taggyűlés közötti időben a pártvezetőség ellenőrzi a határozatok végrehajtását és azzal kapcsolatos tapasztalatairól azután a párttagságnak beszámol.

Tapasztalataink szerint, ha a pártszervezetek munkájában érvényesül a kollektív vezetés, akkor a taggyűlések élénkek — mint például a Gépgyárban —, kibontakozik a párttagok kezdeményezése, lelkesedése, ami előre viszi a párt által kitűzött célok megvalósítását. Lenin éppen azért tartotta nélkülözhetetlennek a kollektív vezetést, mert ez a módszer képes kiaknázni a pártmunkások és párttagok gazdag tapasztalatait.

A kollektív vezetés nagyon lényeges követelménye, hogy a taggyűlés elé kerülő beszámoló vázlatát előzőleg a vezetőség vitassa meg és hagyja jóvá.

E rövid írásban a kollektív vezetésnek csak néhány követelménye megemlítésére szorítkoztam. Elsősorban az alapszervezetek taggyűlésének kollektív munkájára kívántam a figyelmet felhívni. Megjegyzem, hogy a pártalapszerveze- teknek kollektív munkával, a helyi sajátosságok figyelembevételével, mindenekelőtt a felsőbb szervek határozatainak végrehajtását kell elősegíteniük. A jelen időben az a feladat, hárul pártszervezeteinkre, hogy a lenini pártvezetési elvek — közte a kollektív vezetés — erősítésével, kifejlesztésével, az egész párttagság bevonásával, a dogozó tömegek támogatásának megnyerésével munkálkodjanak az országos pártértekezlet határozatának megvalósításán.

Hegedűs László, Kiskunfélegyháza, * 1

A SZÜLŐK

VISSZAKÉRIK A JÁTSZÓTERET

A GYERMEKEKNEK

Baján, a Somogyi Béla út végén van az ONCSA-telep. A telep előtt, nem is olyan régen, egy igen szép játszótér volt. Sajnos, csak volt. Egyidőben ezen a játszótéren a gyermekek részére hintát és homokgödröt csináltak. Használták is a gyermekek szép számmal. A homokozó kertje még mindig épségben van, de a hinta, már lassan egy éve, nem használható.

Egyes élelmes bajai lakosok megkezdték a homokozóból a homokot kihordani. Először

csak vödrökkel, később talicskával, majd kocsival vitték homokot. Milyenek az emberek?j Szívtelenek. Lassan feldúljákj már az egész játszóteret és sen-1 ki sem veszi észre, az illetéke-\ sek közül, hogy mennyi pénzt, [ mennyi fáradságos munkát po-\ csákóinak el egyes felelőtlenl emberek. Szeretnénk, hogy aj városi tanács felfigyelne erre at törvénytelen homokhordásra és| visszaadná a gyermekeknek az\ őket megillető játszóteret.

Túri Istvánná

Szeptember 30-ig mindenki érvényesíttesse) személyazonossági igazolványát

Köztudomású, hogy a személyazonossági igazolványok érvényesítésének határideje szeptember 30-án lejár. Ennek ellenére megyénkben jelentős azoknak a száma, akik az érvényesítést elmulasztották.

Érdeklődtünk a rendőrségen, hogy a személyi igazolványok érvényesítésének elmulasztása milyen következményekkel jár. Azt a választ kaptuk, hogy a fenti mulasztás szabálysértés, ami büntetés alá esik. A rendőrség még módot nyújt a mulasztás pótlására. Aki még nem

érvényesíttette személyazonossági igazolványát, az haladéktalanul jelentkezzen az illetékes városi, illetve járási rendőrkapitányságon, ne hagyja az utolsó pillanatra, mert a hónap végén torlódás keletkezhet és a rendőrhatóságnak nem lesz módja igazolványaikat a határidőn belül érvényesíteni. Márpedig a törvényes következmények nélkül, csak a súlyos, fekvő betegek érvényesíthetik személyi igazolványukat a határidő lejárta után.

„Megvan a véleményünk Nyugatról“

— Egy disszidens lévaié Ausztriából —

SZÜRKEBORÍTÉKÜ LEVÉL fekszik előttünk, a szerkesztőségi asztalon. Az elmúlt év végén disszidáltak egyik ausztriai lágeréből írta augusztus 12-én egy özvegyasszony, aki azért hagyta el hazáját, hogy Amerikába juthasson, a rokonaitól reáhagyott némi örökségének átvétele végett. Az özvegy nevét, tartózkodási helyét nem közöljük, nehogy őszintesége és reális szemlélete miatt odakünn bántódása essék a nyugati módon értelmezett «-szabadság-« bajnokaitól.

A levél szövegét azonban nem árt ismernie azoknak, akik még mindig a dolgozó ember eldorádóját hiszik a Nyugatban, ezért változtatás nélkül közzé- tesszük. (Akj egyébként a levélszöveg hitelességében kételkednék. annak az eredeti levelet szívesen megmutatjuk szerkesztőségünkben.)

ÍME A LEVÉL:

»... Hát én még mindig itt vagyok, már a nyolcadik hónapja. Ki hitte volna, hogy eny- nyi ideig kell várnom, de az vígasztal, hogy nemcsak én, hanem, akik akkor jöttek és as VSÁ-ra várnak, mind itt vannak. Közben sokan irányt változtattak és elmentek a szélrózsa minden irányába. Ezt én semmi pénzért sem tenném és most már ez a két hónap meghozza, hogy kijutok-e vagy nem. IT. t. Amerikába, a szerk.)

Képzelhetitek, hogy megvan a véleményünk a Nyugatról. Ha ezek az emberek nem télnek attól a sok rémhírtől, amit itt egyesek otthonról beszélnek, mind hazamenne és a legjobb támogatója lenne a hazai rendszernek. Mert csak itt, a saját szemükkel győződtek meg arról, hogy mit is jelentett a munkásság részére a tizenkét év; ha nem is voltak talán úgy megfizetve egyesek, de emberszámba voltak felemelve a régi tőkés rendszerből. Viszont itt, és minél nyugatabbra mentek, nem élvezhetik azt a munkásvédelmet, ami otthon megvolt.

Ezt minden disszidált magyar munkás itt látta meg, mert otthon elhitte mindazokat a propaganda-kacsákat, amiket a különböző rádiók világgá kürtőitek: hogy mit keres és hogyan él a nyugati munkásság?

Volt itt egy újságcikk, amit elküldtem, jól tegyétek el emlékbe, az arról ír, hogy egy órára járó bérből két pár cipőt lehet venni, s hogy televízió van a nyugati munkás lakásában, meg hogy a legtöbb munkás Itt saját autóval rendelkezik. Ezt hirdette a Szabad Európa hangja is.

Itt látjuk azonban az igazságot, hogy azért a vacak kosztért, amit mi kapunk, ha marad, sorban állnak a dolgozók gyerekei, és boldogok, ha eleget kapnak belőle.

Én, tudjátok, hogy miért jöttem. és azért is várok, hogy

kimehessek, hátha sikerül megszereznem azt az örökséget. De ha nem visznek ki, akkor sem leszek kétségbeesve, és nem fogok félni hazamenni. Ha úgy találják, hogy bűnt követtem el, és meg is büntetnek valamennyi időre, ott is lesz egy szalmazsák és két pokróc, éhen sem haltak ott emberek. Szóval, én nem félek, és ha ez idő alatt nem visznek ki Amerikába, veszem az irányi haza, tovább nem várok. De ha ki is jutok, csak addig leszek olt, amíg el nem intézem az ügyem, és valamilyen formában hazamegyek, amint az öregek hagyatékát meg tudom szerezni...«

ÜGY GONDOLJUK, a levélhez nem kell kommentár. Illetve:

1. Miért nem szerepelnek az ilyen levelek az ENSZ ötös bizottságának a jelentésében?

2. Miért az állítólagos és meg nem nevezett 103 «-hazafi« hazug vallomásaiból állították ösz- sze Andersen úrék a koholmányukat, amikor reális képet nyerhettek volna népi demokráciánk tizenkét esztendejéről, ha a tavaly elbolondított és most a lágerekben sínylődő, vagy már a szélrózsa minden irányában szétszóródott egyszerű magyar dolgozók ezreit kérdezik meg?

3. Miért nem azzal foglalko/mumm

Kétszáztíz családnak elég

az a felhalmozott szénmennyiség, amelyet a Kiskunhalasi Fűtőház mozdonyvezetői és fűtői három megyét átszelő utazásaik alkalmával júliusban megtakarítottak.

Sok nehézséggel kellett meg- birkózniok. A nehézségek legyűrését segítette az a felismerés, hogy a fáradságot, előrelátást, szakértelmet a havi fizetésen túl még forinttal díjazzák. Ez a közös érdek — mely egybeköti az egyént a közzel —, serkentőleg hatott az egész fűtőház kollektívájára,

A megtakarított 421 tonna szén 210 család évi szénszükségletét biztosítja, ha átlag 20 mázsát számítunk a téli tüzelési idényben. Kétszáztíz család dicséri újból velünk együtt az ittenieket, s gondol hálával rájuk. De örülnek a vasutas családok is. A jó munka jutalmát, piroshasú százasokat az asszonyok vágták zsebre, melyből cipőt, ruhát vásárolnak a gyerekeknek, vagy

íélreteszik, hogy később megvásárolják azt a hízót, amelyet már most kiszemeltek.

Nem tévedés, sok piroshasú százast kaptak ezek az ügyeskezű, kormos arcú emberek. Nem elmondások alapján, hanem a bérjegyzékből jegyeztük ki a következő adatokat. Pozsonyi László mozdonyvezető 25 tonna szén megtakarításáért 953, fűtője, Palotás István pedig több mint 700 forintot kapott. Sala Árpád mozdonyvezető 8, Ürmös Kálmán fűtő 6 darab százas mellé írta oda nevét. Deim László mozdonyvezető sem tért üres kézzel haza. A 23 tonnányi megtakarított szénért 462 forint szénjutalékot vett fel. Makra József mozdonyvezető pedig 859 forinttal örvendeztette meg családját.

Ügy gondoljuk, elég bizonyíték ez arra, hogy aki csak akar, az az adott lehetőségeken belül is tud takarékoskodni. Csupán egy szükséges: következetes, gondos, célratörő munka.

Salamon Józsefnek

Olvastuk e rovatban megjelent levelét, melyben abbeli aggályát fejezi ki, hogy a mi gyárunk a fogyasztók rovására csökkenti az önköltséget és ez abban nyilvánul meg, hogy a gyufa minősége nem jó. Nekünk címezte, így kénytelenek vagyunk mi válaszolni rá.

Talán meglepetésnek számít, de meg kell mondanunk, hogy a mi üzemünk fél éve már nem szállít gyufát Bács megyébe. Éppen ezért nehéz nekünk a további válaszadás.

Ettől függetlenül mi elhisszük Önnek, hogy vásárolt selejtes gyufát. Ennek többféle oka lehet. Az első az, hogy a gyufa a gyártás után selejtessé válhat a helytelen tárolás következtében. Tudott dolog, hogy a gyufa fája annak ellenére, ha feldolgozásra is kerül, élő anyag.

Egyébként nálunk az a szokás járja, hogy úgy készítsük a gyufát, mintha azt mi fogyasztanánk. Éppen ezért eleve elvetjük azt a gondolatot, hogy a minőség rovására csökkentsük az önköltséget. Nem tudjuk elfogadni ezt az okoskodást azért sem, mert akkor saját magunkat csapnánk be és eltagadnánk azt, hogy az ország három gyufagyara Közül minKet bíztak meg exportgyufa készítésére.

Végezetül csak annyit, hogy ha Ön, vagy bárki más, kíváncsi a gyufagyártásra és meg akar győződni az általunk írottaki-ól, szívesen fogadjuk, csupán azt kérjük, hogy hozzanak magukkal a selejtes gyufából.

Horváth Imréné telepvezető

Kecskére a káposztát

Ez egy régi magyar közmondás, mely a nép ajkán született és még ma is időszerű. Ennek bizonyítására ragadtam tollat, és vetettem papírra az alábbiakat:

Az Alpári Földművesszövetkezet vezetőségénél, nem tudni mi okból, Kópiás kulák, mint kiváló szakember szerepelt. Ez persze sokmindennel jár együtt. Többek között azzal is, hogy ő lett a hentes- és mészárosüzlet vezetője. — Kecskére a káposztát — mondogatták a falu becsületes emberei. Hogyan is ápolja, védi ez a nép tulajdonát? S az aggály nem volt alaptalan. Nyolc hónapig lopta a nép vagyonát, 35 000 forintos kárt okozott a földművesszövetkezetnek. Nem kerülte el azt, ami a bűnözőnek jár. Hat évre ítélték, de a 35 000 forint szőrén-szálán eltűnt. S ami még érdekes az, hogy az ítélet nem terjed ki a vagyonelkobzásra.- Szerintem ez helytelen. Ugyanakkor felvetődik az egyszerű emberben, hogy az ellenőrök mit csináltak eddig?

Gera Sándor

A vitág tegöcegebb fái

A keletafrikai Tanganyikában él egy baobab-fa. Korát 5000 esztendőre becsülik. Már akkor is nagyon öreg fa volt, amikor á görögök elfoglalták Tróját..: Magassága 22 méter, törzsének kerülete 47 méter, koronájának kerülete 145 méter.

Kaliforniában nőnek a sequoi- ák, amelyek 120 méter magasságot is elérnek. Törzsük átmérője 11 méter, életkoruk több mint 4000 esztendő. Megérték a maya és az azték civilizáció kialakulását, virágzását és bukását és már Columbus idejében is alig voltak kisebbek, mint ma;

Indiában van egy fügefa, mely 3000 nagyobb és ugyanannyi kisebb fatörzsből áll (ez utóbbiak voltaképpen támasztó légigyökerek). A fügefa árnyékában 7000 ember pihenhet meg. Csaknem 3000 éves, tehát Nagy Sándor indiai hadjáratakor már elég idős volt.

Szicíliában, az Etna lejtőjén él egy 2000 éves édes-gesztenyefa. Törzskerülete 20 méter. Csemete korában látta Vergiliust, Horatiusi, Augusztus császárt.

Anglia Kent grófságában virul egy 18 méteres törzskerületű tiszafa, amelynek korát 3000 évre becsülik. Julius Caesar bri- tanniai hadjáratakor már öreg fa volt;

zik az ENSZ, hogy miképpen ä büntesse meg a nyugati ha-1 zugsággyártókat (a Szabad Eu-j rópát és társait), akik miatt ] tíz- és tízezren váltak honta-j lanná? j

4. Miért nem azt tűzi az 3 ENSZ napirendre, hogy végét 3 kell vetni az ausztriai és más j lágerekben élő honfitársaink kö- j zött a rémhírterjesztésnek, és ] tilos meggátolni a hazatérésü- j két. akiket — az ENSZ köz-] benjárása nélkül is — itthon 3 nem büntetés, (hacsak nem el-1 lenforradalmárok, de azokat aj Nyugat megtarthatja magának), 3 hanem —, ha nem is »-nyugati j életszínvonal«, de — népi de-j mokratikus rendünk biztosítottal életlehetőségek várnak?

5. Az idézett levelet egyéb- j ként az alján ezzel a nyomtatott < szöveggel ellátott ívpapíron ír- j ták: »Adománya Höss Magyar] Népnek Csodalatos Elismeréssé! ] és Tisztelettel Az Americai Fia-3 talságtol A Junior Chamber In-j temational Neveben.« Hát igen,] a nyugati aranyélet ígéretéből j egy negyven fillért érő levél-3 papír adományozása lett. Ami] pedig a hős magyar népet illeti,] az itthon maradt, a hazájában, ] imperialista uraímék, és hatal- j más eredményeket ért eh az el-] lenforradalom óta. És nem kérj az önök adományaiból, de meg- j bocsájtón haza vár ja megszédí- 3 tett gyermekeit a szocializmus ] további építéséhez, ahhoz, hogyj ők is részesüljenek annak áldá-] saibar

Tar ián István ’