Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

TÖRZSVENDÉGE LETTEM

as új halászcsárdának

LÁDAGYÁH ft MMUÓVl

ségére. Érdeme van a létrehozásban a Kecskeméti és Kiskun- halasi Községgazdálkodási Vállalatoknak. Köszönet a Tisza- kécskei Permetezőgépgyárnak a 25 kilowattos agregátor kölcsönzéséért, amivel az új gyár gépparkjának egy része meg tudott indulni, és nemkülönben a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavítónak, melynek dolgozói a testvérüzem születése óta segítették a termelés megindítását, és még sorolhatnánk sok mindent. Az MSZMP városi pártbizottsága a politikai segítséggel egyidőben bútorzatot kölcsönzött, a gépállomás pedig üzemanyaggal és több mással segítette a munka megkezdését.

ÍGY ÉPÜLT GYÁR a homokon, melynek vezetői nem kis nehézséggel küzdenek. Faanyagjuk van elegendő, hála a Román Népköztársaság segítségének. — Energia ellenben — mint azt már a Népszabadság is megírta — kevés. Még a fele sincs biztosítva a szükséges 100 kilowattnak. Bár megmozgatnak mindent, hogy 600 méter légvezetéket szerezzenek, de lent jártunkkor még csak a remény volt meg. A remény, ami ha valóra válik, duplájára nő a munkások létszáma és a, termelés többszöröse lesz a mainak.

A vezetők addig sem tétlenkednek. Tervükben nem szerepeltek ezek az említett nehézségek s így most éjjel-nappal dolgoznak, hogy kevés erejükhöz mérten azért eleget tudjanak tenni szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Dózsa elvtórs, az igazgató, Bíró elvtárs, a művezető és a VIT-küldött Soós elvtárs, aki műszaki vezető, ma még nem ismerik a nyolcórás munkaidőt. Rengeteg a tennivalójuk és érzik felelősségüket.

ILYEN AZ ÉLET, ahol új gyár születik. Sok még a gond és a baj, de a siker az biztos, hiszen Bán Lajos, Hegyi Károly, Simon István és Eke János gépmunkások, de a többiek is olyan szorgalmas emberek, akiknek életéről és munkasikereiről szeretnénk még sokat írni a Petőfi Népében.

Sándor Géza

Balesetek — öngyilkosság

A Kecskeméti Mesterséges Megtermékenyítő Állomás az elmúlt hónapokban újabb községekre is kiterjesztette működési területét. Jelenleg 30 község és nyolc állami gazdaság szarvasmarhaállományán alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítést. Míg természetes megtermékenyítés útján a tehenek 61 százaléka íogamzolt, az inszeminálás útján :80, spt helyenként 90 százalékos •a fogamzás,

Bartos Mihály, 24 éves madaras! fiatalember a háztetőn dolgozott. Egy óvatlan pillanatban egyensúlyát veszítve, a földre zuhant. Sérüléseivel kórházba kellett szállítani.

*

Baján a Vízügyi Igazgatóság !telepén György András lábára •véletlenül egy égő benzinlámpát /dobtak. Két tenyérnyi nagyságában másodfokú égési sebeket ^szenvedett. Kórházba kellett ószállítani.

' *

> Bamgartner Ferencné. Baja, ÍFlórián utca 43. szám aiatti lakos öngyilkos akart lenni. Gázzal és gyógyszerekkel mérgezte meg magát. Az öngyilkossági kísérletet apósa fedezte fel. Figyelmes lett arra, hogy a gázóra ketyeg. Kutatni kezdte, hogy hol maradt nyitva a gázcsap: így talált rá menyére,’ aki ünneplő ruhájába öltözve kinyi-, tóttá a. gázcsapot, nagyobb mennyiségű gyógyszert szedett be. Az após szabad levegőre vitte a fiatal asszonyt, majd értesítette a mentőket, akik súlyos mérgezéssel, eszméletlen állapot ban szállították kórházba az életuntat. Bamgartnerné családi okokból követte el tettét.

\ I:

Az egész így kezdődött:

SJorzsa Mártonnak a Nagytemplommal szemben azt mondta a fia:

— Várjon itt, apa, mindjárt jövök.

Borzsa bólogatott és bizonytalanul ült

a park padjára, s ujjaival a csuklóját nyomogatta. A park ágyasában marga- retta fehérlett, a nefelejts szerényen kéklett, az égen a Nap elé gyönge bárányfelhő kúszott. Olyan volt, mint egy látott szájú ember. Eorzsa Márton magában megjegyezte:

— Olyan, mintha elnyelte volna a Napot. — Aztán a Béke Szálló felé tekintett és zsörtölőzött. —■ Mostanában nagyon gyerekként kezelnek. Üljön le, apa, pihenjen, szalonnát ne egyen, bort ne igyon, keveset se. A vizet is elkapják előlem, levest nem akarnak adni, dolgozni nem engednek. Akkor miért élek? — Türelmetlenül állt fel. — Dehát hová ment ez a gyerek, meddig várjak még?

Kilépett a járda szélére s fényes, zöldszínű gépkocsi fékezett előtte. A fia ugrott ki a vezető mellől s mondta:

— Tessék beszállni.

Borzsa Márton kihúzta zömök alakját és kinyújtotta a kezét, tolta volna el a kocsit.

— Ilyen bolondságot már nem játszom. Nincs az a kincs, amiért beleüljek. Betegebbnek tesztek, mint amilyen, vagyok. Menjünk csak gyalog.

A fiú nem hagyta magát.

— Mi tudjuk, hogy mennyire beteg, tehát tessék beülni.

Borzsa Márton tovább csökönyöskö- dött.

— Sokba kerül.

— Ne törődjön vele, a fizetés az én dolgom.

Az apa erősebb érvhez folyamodott.

— Az orvosok, ha meglátnának belőle kiszállni, azt hihetnék, hogy milliomost kell fogadjanak.

— Higyjék!

— De minek mutassak többet, mint »mennyim van. Csak beképzelt és hiú emberek játszadoznak ezzel a módszerrel.

A fia nem hátrált meg.

— Legyen szíves, apa, és ne keressen kibúvót. Régen divat volt. hogy csak az urak ültek autóba, ma már ez természetes a munkásnak is. Tehát ne veszekedjünk, hanem inkább induljunk. — S odaszólt a vezetőnek: — Az innenső kórházba.

Mindezt megelőzte, hogy Borzsa Mártont. otthon naponta marták: Járjon frissebben, legyen ruganyosabb, hiszen

Bác* megyei novellisták

BORZSÁ MÁRTON ÉLNI AKAR

még nem öreg. Ötven éves sincs és úgy járkál, mintha hetven volna. Néha akart a kedvükre cselekedni, de nem ment, sehogyan sem ment. Pár lépés után rendszerint összeomlott. A válla leesett, a dereka begörbült és nehezen lélegzett, a levesnél evés közben fuldoklási roham lepte meg. Már félt á kanalat a kezébe venni. Az utolsó napokban a kín csak kihozta a száján:

— És még azt mondta az orvos, hogy engem agyon sem lehet verni, és tessék, egy kanál leves majd megfojt.

Azután új orvost kapott a kerület és az a vizsgálat után már így beszélt:

—■ Nyomban ágyba, kevés mozgás és még kevesebb folyadék. Kétszázkilenc- venes vérnyomással nem lehet futká- rozni.

Ezt megtetézte az SZTK-belí főorvosi vizsgálat. Amikor a markánsarcú fiatal orvosra gondolt, valósággal elöntötte az epe.

— Nem tetszett neki a képem. Mindenkihez barátságos és kedves volt, csak hozzám mogorva és rosszindulatú. Nem hagyott szóhoz jutni, kibeszélni magam. És parancsolt. Nekem parancsolt! Nekem, akit régen is csak kérni mertek. Azt mondta: azonnal menjek a kórházba. Nereczkinek még a kezét is megveregette és hazaküldte: pihenjen, kérem, még néhány napig. Velem meg kiabált, amikor kijelentettem, hogy nem megyek kórházba, dolgozni akarok. Azzal támadt rám, hogy tönkre akarom tenni, orvosi hitelét igyekszem lejáratni. Ezt nem hagyja. Bízzam csak rá, ő jobban tudja, hogy mikor dolgozhatom. Saját felelősségemre sem enged munkába állni és felvette a telefont, felhívta az üzemet. Figyelmeztette az igazgatót, hogy állapotom súlyos, ne engedjenek munkához fogni. — Nagyot és mérgeset fújt: — Hát ilyenek a mai orvosok.,

S azon a napon fertelmes éjszakája volt. Sűrűn felébredt, és egyre azon törte a fejét, miképpen kerülhetné el a kórbázbamenetelt. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy minek

Fodor .János:

menjen oda. Az öreg fába beleesett a szú és az rágja, forgácsolja feltartóztathatatlanul. Mi tehet ez ellen a kórház? Kapja majd az injekciókat, és minden marad a régiben, esetleg betegebb lesz. Azonkívül számtalanszor felidézte az önmaga által kiagyalt mondását s a kezét is széttárta hozzá:

— Vagy igy, vagy úgy...

Ez közérthető nyelven azt jelentette: az embernek úgyis meg kell halnia, hiszen ez törvényszerűség. Es ha már így van, akkor tökéletesen mindegy, hogy rozsdás szögbe lép bele, vagy magas vérnyomásban pusztul el. Az elmélet tökéletessége csupán azon tört meg, hogy a család, az ismerősök, az orvosok és az üzem más véleményen voltak, ők azt mondták:

— A halál a legutolsó, ha élhet az ember, éljen.

Az orvosoknak még külön véleményük is van:

— Ha lehet, minden embert visszaadunk az életnek.

Így leírva ez nagyon egyszerűen hangzik, de mennyi minden halmozódik előtte és torlódik mögötte.

Borzsa Márton is alighogy bejutott a kórház kapuján, szembe találta magát a formaságokkal. A felvételnél fiatal tisztviselőnő kínlódott egy hihetetlenül rossz irótollal. Szinte minden vonásnál fröcs- csent. Aztán záporoztak a kérdések: apja neve, anyja neve, lakása, legközelebbi hozzátartozója, az hol lakik, milyen bajjal történt a felvétel, ruhaneműre, azaz pizsamára, hálóingre, papucsra van-e szüksége? Aztán a fürdés következett és végül jelentkezett a belosztályon. Felmehetett volna liften is, de mégis gyalog ment. Nem akarta a liftkezelőt fárász- tani.

A belosztály folyosóján árván, tanácstalanul szorongatta a hóna alatt az aktatáskát, benne a fésűt, a fogkefét, a szap- pont és a törülközőt. Épkézláb gondolata nem volt. Csak egyetlen kérdés kavargóit benne: mi lesz, hogy lesz, és kijut-e ianeD valaha?

Végre alacsony ápolónő állt eléje, kék ruhában, fehér kötényben és megkér*' dezte:

— Hozzánk jött?

Bizonytalanul felelte:

— Ide utasítottak.

Az ápolónő bevezette a felvételi szobába, s az elhelyezési rajzot nézte és félhangosan tűnődött:

— Magát hová tegyem?

Borzsa Márton szárnyaszegetten jegyezte meg:

— Ahová tetszik.

Az ápolónő nézte, fürkészte a szobák tervrajzát, s végül a ceruzája a 204-es számon megállapodott.

— Magának itt lesz jó.

Borzsa Márton szorosabbra fogta az aktatáskáját és lépdelt a nyomában. Az ápolónő kinyitotta az ajtót.

— Tessék.

Borzsa Márton szeme kerekedett: Nyögő, jajgató betegek helyett három fiatalembert talált. Nyomban felismerte a helyzetet, azaz, hogy ebben a szobában egyedül ő lehet esetleg az, aki nyögni fog. A fiúk kíváncsian, de kedvesen és bizalommal fogadták. A kefe- hajú, keskenyarcú Sáfár Sándor azt mondta:

— Legalább papánk is lesz.

Az egészen barna Kormányos Ferenc; az ágya végéhez húzódott és megkérdezte:

— Malmozni tud-e?

Biztosította, hogy legalább annyira ért

hozzá, hogy lesz, akin a port elverje,

A harmadik, a szőke, szélesvállú Fleischmann András felállt, ünnepélyesen meghajtotta magát és vékony száján mosoly futkározott.

— Eddig én voltam a szobaparancsnok, de most tisztelettel átadom.

Hevesen tiltakozott ellene. Dehogy akarja ő a szoba rendjét megzavarni: Soha életében nem szenvedett rangkórságban és éppen olyan tisztelettel, mint amilyennel felajánlották neki a megtiszteltetést, visszautasította.

Utasíthatta. Nem fogadták el. Ehelyett megmutatták az ablak mellett ai ágyát, szekrényét és közelebbről is bemutatkoztak. Sáfár gépkocsivezető volt, Fleischmann lakatos, Kormányos vasúti pályamunkás, azelőtt népzenész.

Azután fehérköpenyes, vesékbelátó fiatal orvos lépett be. A kezét nyújtotta:

— Kertai doktor vagyok, délután majd találkozunk.

{Folytatása következik,:

VALAMIKOR RÉGEN malom volt. A közelmúltban még honvédségi raktár, ma pedig egy olyan új faipari vállalat üzemel épületében, melynek szorgalmas dolgozói naponta több mint kétezer ládát s rekeszt gyártanak a megye szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermésének a kül- és belföldi piacokra történő elszállításához. Rövid távirati stílusban ez volna a Kiskunhalasi Faipari Vállalat története.

Röviden igen, de többet nem írni róla mégis vétek volna, hiszen a fentebbi bevezető sorok sokmindent takarnak. Pár hónapja ugyanis még csak gondolat volt a terv, hogy a halasi homokvilágban ládagyárat kellene létesíteni, s a tenniakarás eredményeként július 4-én már elindult egy benzinmotormeghajtással az első famegmunkáló gép.

: Maholnap pedig a százezredik [ gyümölcsösrekeszt indítja útnak i az új ládagyár.

: HÁROM HÓNAP. Ennyi idő : alatt szerveztek meg és helyez- : tek üzembe egy gyárat, ahol ma

> már több mint száz dolgozó kap __ [munkát. Ez a szorgoskodás pe-/< [dig annál is inkább dicséretet

E érdemel, mert a Halasi Faiparit t Vállalatot a vízvezetési munká-c< E latokat kivéve azok építették,V [akik ma a megye egyik legfia-?* [talabb üzemének törzsgárdájátV [ képezik. )

► Jó érzés hallgatni Dózsa elv-/ t társat, a vállalat igazgatóját.< [meg a többieket arról, hogy a> I tanácsi vállalatok egymást segí-< I téséből, a megyei tanács irányi-/

* tásával miként született ez az) [igen fontos üzem a halasi ho-v lmokon. Dolgozott rajta a Kees-) »keméti Vízművek, a Bács me-v [gyei Tatarozó Vállalat. A helyi-) iség biztosításában Váradi alez-<

* redes elvtárs, a helyőrség pa-) « rancsnoka sietett a tanács segít-$

A Mesterséges Megterméke-: nyitó Állomásra a napokban há- • rom új bika érkezett. Ezzel ősz-; szesen tíz, nagyrészt magyar- i tarka apaállat végzi a szaporí-; tást. Ebben az évben már 5000; tehénnél végezték el az insze-: minálást. A Megtermékenyítő: Állomás fennállása óta több; mint 6000 borjú született már; mesterséges megtermékenyítés útján. Egyedül Rudinak — az; állomás legszebb bikájának — több mint félezer utódja van.

A hal szerelmeseinek duplát vert a szívük a hír hallatán,] hogy a Rákóczi úti vendéglőt halászcsárdának alakították. Ma-] gam is ehhez a népes felekezethez tartozván,' íelajzott szájnyalo-) gatással és belső tartalmában kellően megerősített pénztárcával) betoppantam a minap. Tóbiás István üzletvezető — aki egyben) felszolgáló is -— pillanatokon belül asztalomnál volt (amelynek) virágokkal díszített hófehér abroszán tündökölt a tisztaság) s] kezdte felsorolni a mintegy tucatnyi halétel nevét, amiben válo-1 gatbatom. Halászlevet kértem, — bölcs meggondolásból. Mert ez] a fajta ételköltemény legjobban levizsgáztatja a szakácsot. Ezt* csak kétféleképpen lehet csinálni: vagy nagyon jól, hogy az em-1 bér emésztőnedvei dorombolnak a gyönyörűségtől, ha kanalazza < — vagy nagyon rosszul, hogy legyűrése után még a képeskönyv- j ben is undorral néz halat. <

A rendelés után egy percre előttem párolgó halászlé legszebb* reményeimet is felülmúlta. A HALÁSZLÉ volt, — csupa nagy-* betűvel! Beszélni nehéz róla, mint minden igazán nagyszerű do-) logról, ezt kóstolni, enni kell s gondolatban megaranyozásra java-j solni Tóbiás Istvánnénak, a mesteri szakácsnőnek a kezét..; )

Az vesse rám az első követ, aki a halászlé ilyen diadalmas* bemutatkozása után nem evett volna még a frissen rántott sül-) lőből is, — hátha a halászlé csak csalétek volt, a többi készít-* mény gyengébb... De a sült is fölényesen kiállja akármilyen) bakafántcs ínyenc bírálatát. <

A fizetésnél voltak már csak sötét balsejtelmeim: no, ez drága; egy vacsora lehet. S ekkor ért a harmadik, soha kellemesebb: csalódás: a lehető legszolidabb ár kerekedett ki az üzletvezető* blokkján... S akkor ott, a tele gyomor kellemes áhítatában már; tudtam: menthetetlenül törzsvendég leszek itt..; Fizetés után,: úgy hónap közepéig mindennap, — de sokadika után is hetenként: legalább egyszer! G. K.

Több mint félezer utódja van RUDINAK