Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-05 / 207. szám

»Mind hősök ők, mind férfiak, Mind hü és hazafi.. .«

... ezek a sokatmondó, örökbecsű költői sorok jutottak az eszembe Garai János verséből a bányásznap alkalmával. Csak a vére szereplői változtak meg napjainkban, de a jellemük és jellemzésük a régi maradt. Ahogy a költő megírta. Vagy nem a legnagyobb hősiesség kellett ahhoz, hogy a legiehetetlenebb körülmények . között is förgeteges munkába fogtak bányászaink az ellenforradalom minden mesterkedését legyőzve és ezáltal sok százezer egyéb ipari dolgozónak is megmentették a kenyerét? Talán nem a legférfiasabb helytállás volt az, amit ők a termelés terén véghezvittek a félvilág akarata és rosszindulata ellenére? És miért tették mindezt? Mert szerették népünket és hívek voltak a néphatalomhoz. Mindenek fölött pedig szerették hazájukat, azt a földet, ahol bölcsőjük ringott és ahol az édes anyatejet magukba szívták. Büszkék vagyunk rá, hogy a költő megálmodott, több évszázados alakjai, ha más köntösben is, de újra élnek, köztünk vannak és a magunkénak vallhatjuk őket.

Nagyobb ház ’• nyitott kapuja- ban csődületet ; láttam. Nem tu- /&-**• dóm, hogy a so*' kadalom, vagy a 1/ fen jC' kíváncsiság vonz- *. J1; - za-e jobban az- * embereket, de magam is odasiettem. A látvány nem valami lélekemelő volt. Egy ittas férfi szidalmazta és ütlegelte feleségét a ház udvarán. Az asszony már eléggé viharverten festett. Fejkendője félreállt, hajának kiszabadult része az arcába lógott és felrepedt szájszögletéből szivárgott a vér. Ennek a fele se tréfa! Valakinek eszébe juthatott, hogy hivatalos segítségért menjen, mert kisvártatva megjelent egy rendőr a helyszínen és igyekezett szép szóval megfékezni a nem éppen eszményi férjet. De hasztalan. Ügy látszik, a férfi szilárdan elhatározta, hogy bemutatja fensőbbséges mivoltát a környéknek.

— Előállítom, ha nem marad békében! — szólt rá immár kellő eréllyel a rendőr. És ekkor bámulatos fordulat állt be. Az asszony valóságos szóáradatot zúdított a jóakaratú rendőrre:

— Még csak az kellene! Milyen jogon avatkozik a mi dolgunkba? Ez nem tartozik a maga hatáskörébe, mert nem az utcán vagyunk, hanem a mi udvarunkon. Itt azt csinálhat velem a férjem, amit akar, ha mindjárt agyonver is, magának akkor sincsen semmi köze hozzá. Gyere, Gáborkám!

Azzal férje kezét megfogta és miközben szemét diadalmasan körüljártatta az időközben be- sereglett sokaságon, bevonszolta maga után az egyik lakásba. Őszintén szólva, nem ilyennek képzeltem el egy diadalmas asz- szonyt.

Kecskemétet a »barack városának« nevezik. — Ha azonban a lakosság továbbra is kitart abbeli virtusa mellett, hogy teleszórja mindenütt szeméttel, úgy rövidesen a »legyek városának« fogják hívni. A minap reggel is három legyet hessegettem ki az orrlyukamból,

melyet éjjeli menedékhelynek képzeltek. Már a régi szólásmondás is megdől itt Kecskeméten, mert egycsapásra nem hét legyet, hanem tízet is lehet ütni. A lakószobámról már nem is beszélek! A légy csapótól alaposan megrongált és hullafoltos falak valóságos harctér benyomását keltik. A legcsodálatosabb pedig az, hogy az egész városban nem lehet légyfogót kapni hetek óta, holott Budapesten garmadával van. Vajon kinek köszönhetik a kecskeméti legyek ezt a jóindulatú pártfogást?

Az iskolák kapui É&őlmegnyíltak. Az első IL Mi- v) osztályosok szüleik yV? oldalán, megillető- dötten érkeznek az ISiskolához. Hát bi- fi zony ez az első komoly lépésük az életben. És ezek a legifjabb korosztályhoz tartozó emberkék ezt önkéntelenül megérzik. Komolyak és szótlanok. Legtöbbjükön valami szorongásféle látszik. Nem is csoda! Még mi, felnőttek, is érzünk ilyesfélét, ha életünk valamilyen fordulópontja, vagy nagyobb eseménye előtt állunk. Náluk ez az első. Éppen ezért a legnagyobb, gondossággal kezeljétek őket, ti' csupaszív édesanyák és jóságo-; san szigorú édesapák. Segítsétek1 őket tanulásukban. Legyetek megértők és türelmesek felkeltett tudásszomjukkal szemben, de hagyjátok játékos kedvüket s hajlamukat . is szabadjára, nehogy koravének legyenek. Egyszóval neveljétek őket mind szélesebb látókörű gyermekekké. A: felnőttek élete mesgyéjén ugyan- j is még nagy hasznát fogják ven-! ni gyermekszívüknek, mert az: mindig megérzi, hogy mi a he-j lyes és mi nem. Ne akarjátok! hát meglett emberekké átfor-j málni őket a gyermek korból, mert arra se szülő, se az iskola úgy se képes, csak maga az élet.:

uu'jüüüuűODmaDDaüo

G li Rt O IL S T i II INI I KALAND

Az ősz folyamán, a hírek szc- set, operettszerűt nyújtsanak. Új rint, egész sor új magyar film filmszínésznő mutatkozik be a bemutatóját tervezi a. Mozi- darabban Házy Erzsébet szemé- üzemi Vállalat. Az első fecske lyében, aki Antónia nagyher- a »Gerolstein! kaland« lesz, me- cegnőt játssza. A főbb szere- lyet Offenbach: Gerolstein! pékben Feleki Kamii, Kiss Managyhercegnő című operettje- nyi, Szabó Ernő teszi próbára nek meséje alapján készített a nevetőizmainkat.

Budapesti Filmstúdió. Az új A film jó és bizonyára nagy film azonban nemcsak a Gerol- sikere lesz külföldön is. steini nagyhercegnő legszebb melódiáit tartalmazza, hanem Offenbach többi operettjeinek híres számaival tarkították a látványos, színes magyar filmet.

A gördülékeny, érdekes — bár kissé komplikált — mese bő lehetőségeket ad a szereplőknek arra, hogy humorban, dalban, színészi játékban valóban írisFilm a horgászatról

Film készül Baján a sporthorgászok nyári szórakozásáról, az egyesület munkájáról. A film egyik kópiája, a francia sport- horgászoktól kapott horgász szakfilm viszonzásaként, rövidesen útnak indul Párizsba.

KINCSES FERENC:

Legalább megmutatta

(2) Úgy gondolták és úgy határozták, hogy Pimperlák egyheti fizetését erre a’célra fordítják. Pali fia ugyan kiszámította, hogy ezen a pénzen 20 kg elsőrendű tükörpontyot lehet vásárolni, vagyis körülbelül évi halfogyasztásuk felét, De nem akarta apja kedvét szegni és inkább nem szólt semmit.

Némi tanakodás után kisütötték, hogy papa az előirányzott összegen két orsósfelszerelést és egy villantókészletet kap.

Ebben a mama szava döntő volt. —- Elvégre az eleganciára is adni kell valamit.

így a második menet Is kedvezően végződött Pimperlák papa számára.

Azonban sűrű homlokráncai, aggodalmas tekintete és szüntelen térdrezgése elárulták, hogy még nincs minden egészen rendben. Végül ezt is kibökte: — Ki kell váltani a horgászati engedélyt, kell venni egy kis haltartó bárkát, szükséges egy merítőszák és egy halgyűjtő szák is.

Pimperlákné ezen a területen takarékoskodni akart. A horgászengedélyen kívül csupán egy nylonpórászt tartott szükségesnek. De férje most már mereven és konokul ragaszkodott a teljes felszereléshez,

— KI látott búzát magtár nélkül, pénzt kassza nélkül. Komoly halat csak komoly felszereléssel lehet fogni. Ezért valamit áldozni is kell... vágta ki egy- szuszra. S mit volt, mit tenni, a család meghajolt az újabb érvek előtt is._

Az újabb szükségletekre a család ismét egy heti fizetést szavazott meg. A mama arcán a szavazás után az elkövetkező hetek étkezési gondjai furcsa rángásokban mutatkoztak. Piroska szája is elhúzódott. Tudta, hogy a pecálás miatt az új fürdőruhának egyelőre befellegzett.

Most már Pali gyerek se állhatta meg 6ZQ nélkül.n

— üzóval megint húsz kg ponty. —

Pimperlák kissé megdöbbent a beszédes számok hallatán, és sietett is eloszlatni az aggályokat.

— Majd meglátjátok, néhány hét alatt kifogom az árát... majd meglátjátok. ..

Ezt ugyan maga sem gondolta komolyan, de a jelenlevők se nagyon hitték, dehát legyen apjuknak ma jó napja, nem szóltak ellene.

De Pimperlák papa még mindig nem tett pontot mondókájá és vágyai végére. Most már határozottan idegesnek látszott. Felállt, leült, orrát fújta, szemüvegét törölgette, ceruzája végével az asztalt kopogtatta. Tudták inindany- nyian, hogy még valami következik.

Kis idő múlva ki is rukkolt vele.

Egy kis halászcsiklit akart. Egy egészen kicsit, feketét, olcsót.

Ez az újabb igény hirtelen felkavarta a csendesnek látszó víz tükrét. A család tagjai szinte egymás szavaiba vágtak bele.

— Nem bírjuk. Már eddig is úgy éltünk, mint Toldi Miklós lova — jegyezte meg a mama szelíden.

•— Pecálj a partról, apa, sokan halásznak így — vetette közbe Pali.

Piroska elsírta magát, mert fürdőruhája egyre messzebb vizekre úszott.

Pimperlák tanár úr azonban nem tágított a csónaktól sem. — Csónak nélkül nem lehet horgászni. A partról pe- cálni! Szép kis elgondolás! Üljek a földre, hűteem meg magam! Valamilyen nyavalyát szerezzek! Nem. így inkább nem pecálok. Csónak nélkül nem tudok pecálni... — mondta bánatosan és méltatlankodva.

A szobában a tanácstalanság tétova csendje ülte meg a lelkeket. A mama zavarában Pimperlák szeplős és vörös kezét simogatta, Pali hangtalanul a földre bámult, Piroska az ablakon né»

zett kifelé. A papa pedig elkeseredetten utolsó cigarettájára gyújtott. De végül mégis megadták Pimperlák végső kívánságát is, megszavazták a csónakot. Ez ismét 40 kg elsőrendű ha), gondolta Pali magában.

Pimperlák tanár úr így tehál megkapott mindent, amire egy komoly sporthorgásznak szüksége van. Boldog is volt, hogy vágyai teljesültek.

De tudta azt is, hogy ezzel a nagy kiadással erkölcsi adósa lett a családnak 80 kg elsőrendű hallal. Nagy meghatottságában sorba végigcsókolta gyerekeit cs feleségét, és szüntelenül egy mondatkát ismételgetett.

— Majd meglátjátok, majd meglátjátok. ..

Ettől a naptól fogva teljesen megváltozott Pimperlák papa eddigi nyugodt, kényelmes élete. A 80 kg haladósság égeUe, nem hagyta nyugton. Minden kis szabadidejét a vízen töltötte. Már kora hajnalban a víz partján kucorgott, tanítás előtt is szerencsét próbált. És most, csodák-csodája, »partról« horgászott. Nadrágja sáros lett, cipője bc- ázott. Krákogott, prüsszögött, hátát fájlalta, de azért nem múlt egy reggel, hogy »kötelességét« ne teljesítse.

Délután sem feküdt le többé, mint azelőtt. A gyorsan bekapott ebéd után rohant a vizre, és nem egyszer éjfél felé vetődött csak haza távoli vadvizekről, kimerültén, holtfáradtan.

Zsákmánya azonban változatlanul sovány volt! Törpeharcsa, néhány dévér, egy-egy kisebb ponty. Még egy tisztességes halpaprikásra sem -futotta egyik fogásból sem.

Az elegáns, mindig frissen vasalt, naponta borotválkozó Pimperlák valósággal vadember lett.

Legrosszabb ruháját, cipőjét húzta fel, valahányszor útra kelt. Néha háromnapos szakállal lehetett látni. Bőre kicserzett, vörös volt, mint a kavicsrakodó dunai munkásoké. Pocakja eltűnt, arca megkeskenyedett. Ha nem lett volna olyan egészséges arcszíne, még betegnek gondolhatta volna az ember.

Szokásai is megváltoztak;

A Terv cigarettáról, a kék munkásra tért át, mert az olcsóbb és erősebb. He néha-néha olvasott, a. matematikai és fizikai szakművek helyett útleírásokat, indiánus -történeteket, May Károlyt és Vernét forgatta.

Baráti kapcsolatai lassan megszakadtak. Nem járt társaságba, nem járt nyilvános szórakozóhelyekre, még a moziba sem ment el. Jóformán otthon is alig tartózkodott. Üjabban már az éjszakát is vízen, csónakjában töltötte.

Az iskolában, tanítványainak ifjúkori élményei és katonatörténetei helyett, a vizek életéröl adott elő.

A régi Pimperlák eltűnt, mintha kicserélték volna. Pedantériája azonban egyes szokásaiban továbbra is megmaradt. Vízi tapasztalatairól, megfigyeléseiről az első naplói kezdve naplót vezetett. Esti hazatérése után, bármilyen fáradt is volt, addig le nem feküdt, míg a naplóval készen nem lett. A feljegyzések rövidek, egyszerűek voltak!

Beszámolt arról, hol járt, mit látott, mennyi halat fogott. Májusban egy öreg vidrát figyelt meg, amint odújából kiúszott. Júniusban a halászsasok életét tanulmányozta. Különös szeretettel jegyezte fel naplójába az időjárással és a természet szépségével kapcsolatos észleleteit. Nem tudott betelni a hajnali Dunával és a naplementével. Pimperlák mindenegyes kirándulása, minden vízi útja ragyogó élmény, lelki boldogság volt:

Hal azonban csak itt-ott tűnt fel a naplóban. Inkább az egyes halfajták szokásait, viselkedését jegyezte fel. A dévéreket szőke álmodozóknak nevezte, akik bágyadtan és önfeledten adják oda magukat a kapzsi halásznak. A törpeharcsákat nem szerette. A vizek patkányai névvel illette ezeket a veszedelmes kis halakat. A pontyok a vizek »polgárai« voltak naplójában.

Beszámolt néhány sikertelenségéről, balfogásáról is. Egyszer például járatlansága miatt egy hatalmas pontyot szalasztott el. Ez a halászfájdalom négy napig ott rezgeti a naplóban.

így mentek, így rohantak a napok, (Folytatása következik!