Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-05 / 207. szám
Acf-fródua nícde-m<x Beszélgetés Tökölyi István kerekegyházi prépost plébánossal Á szplplugasos udvar csendjében szorgoskodott, amikor betoppantunk Tökölyi István prépost plébánoshoz, a kecskeméti járási népfront-bizottság alelnö- kéhez. Sudár termetű, őszhajú férfi, aki barátságos mosollyal fogadott bennünket. A virágok illatában a nyár búcsúját éreztük. Bent a nyugalmas nagyszobában beszélgettünk. Olyan témát boncolgattunk, amely minden becsületesen gondolkodó magyar embert érdekel. Az ENSZ ötös bizottsága újabb manőveréről esett szó. Hogyan vélekedik erről a kérdésről a prépost atya? — 4. néppel együttérző magyar katolikus papság, s mindazok, akik nem a nagytőkések uralmát akarják visszahozni, — elítéli az ENSZ beavatkozását a magyar ügyekbe. A kapitalisták keleti »-politikájának« elkendőzésére használják fel a »magyar ügy« újbóli eloráncigálását. Re- cseg-ropog a gyarmati világ. Kétségbeesett utolsó erőfeszítése ez a kapitalizmusnak. Menteni akarják binterlandjaikat. — Nem a disszidensek véleménye. alapján kellett volna ismét napirendre tűzni a magyar kérdést, hanem amikor meghívta Kádár János miniszterelnök úr az ENSZ főtitkárát Budapestre, el kellett volna fogad- niok a meghívást és személyesen meggyőzoúniök az igazságról. Maga elé révedt, majd így folytatta: — Az októberi ellenforradalmi események idején aggódva néztem a magyar nép sorsát. Grősz József kalocsai érsek úr a Petőfi Népében megjelent nyilatkozata Után én is nyilvánosságra hoztam nézetemet, melyben elítéltem a gyilkolást és vérengzést. — Szinte bámulatosnak tartom az ellenforradalom utáni újjászületést, az építkezést. A kormány gondoskodását napról napra érezzük. Templomainkat kijavítják és ez messzemenő nyugalmat és bizalmat eredményez híveink lelkében. Ezzel is megmutatjuk az imperialistáknak, hogy nem számítunk az ő szánakozó segítségükre, saját erőnkből teremtünk rendet és jólétet országunkban. — Teljes mértékben egyetértek a magyar püspöki kar tiltakozásával. Isten bölcs rendelkezését látom megvalósulni a kormány intézkedéseiben. Kérdésünkre, hogyan segítheti a papság a kormány munkáját — így válaszolt: — Legkevesebb amit a katolikus papság tehet az, hogy a papok jelenjenek meg demokratikus ünnepségeken és rendezvényeken. Ennek pedagógiai jelentőséget tulajdonítunk. Hadd lássa a nép: mi támogatjuk kormányunkat, a magyar katolikus püspöki kar nyilatkozatához híven. Ez a bizalom legfőbb jele. Ha a pap ott van a népfront-bizottságban, a nép is nagyobb bizalommal viseltetik a* kormányzat iránt. Amikor kiléptünk a plébánia kapuján, éppen delet harangoztak a kerekegyházi templom tornyában. Hunyadi János nándorfehérvári hős győzelmére emlékezünk, aki legyőzte a török veszedelmet éppen úgy, mint napjainkban lelkes milliók tiltakozása diadalt arat az országunk belügyeibe való imperialista beavatkozás ellen. —y—r RENDELET MAR VAN, DE HOL VAN A PÉNZ? Napjainkban számos olyan rendelet ját napvilágot, amely —, ha nem is nélkülöz minden reális alapot — sok esetben mégis nehéz helyzet elé állítja a tanácsok dolgozóit. Éppen egy ilyen rendelet jelent meg a napokban, ami — teljes bifony- sággál állítható — az államhatalmi szervek dolgozói előtt teljesen érthetetlen. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának' 1045—1954 (VI. 23.) sz. határozatáról van szó jelen esetben, amelyhez kapcsolódik a pénzügyminiszter 29—1957. évi (Vili. 15.) PM sz rendelete, a .házhelyértékesítés szabályózá- sáról szóló 35—1957. (VI. 21.) kormányrendelet végrehajtásáról. Ez a rendelet az, amelyik nem érthető. Egyébként a még ' Nagy gondot fordítunk a tanácstagok pótválasztásának előkészítésére A Hazafias Népfront-mozgalom a bácsalmási járásban is — mint valami hosszú téli álomból — ébredezni kezd. Eddig csak a neve volt meg, mert ha néha- néha tenni akart valamit, a párl és tanácsszervek nemigen becsülték, segítették munkáját. Most azonban az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány megfelelő szerepet szánt a Hazafias Népfrontnak. Hivatva van arra, hogy egész népünk erejét összefogva segítse népi államunk demokratizmusának fejlesztését, a gazdasági és politikai feladatok végrehajtását. A bácsalmási járási népfrontbizottság megtárgyalta, hogy mik a tennivalói ebben a helyzetben. Már áz első ülésen igen sok feladatot jelöltek meg, főleg olyan kérdésekben, amit a tömegek erejére támaszkodva, minden beruházás nélkül végrehajtanak. A járás községeiben piszkosak az utcák. Elhatározták, hogy tisztasági mozgalmat indítanak. A járás mezőgazdasági termelésének fellendítése érdekében szakmai vitákat rendeznek a dolgozó parasztok között, stb. A népfront-bizottság a mozgalmon belül különféle bizottságokat hozott létre. Egy járási múzeum létesítésére például háromtagú bizottságot alakítottak. A kulturális bizottság különféle rendezvények és ismeretterjesztő előadások megtartásához nyújt majd segítséget. A jogi bizottság a járás dolgozóinak panaszos ügyeivel fog foglalkozni. A járási népfront-bizottság ülésének fontos napirendi pontja volt a közelgő pót-tanácsválasz- tások előkészítése. Elhatározták, hogy ezt a munkát a népfrontbizottságok vállalják magukra. Javaslatot tesznek a megválasztandó tanácstagokra, akik mini a népfront jelöltjei fognak indulni á választáson. Széles körben ismertetik a tanács munkáját, gyűléseket szerveznek a választó körzetekben, s a választás technikai lebonyolítását is elvégzik. Végül elhatározták, hogy a pórt- és tanácsszervekkel — melyek máris jelentős segítséget nyújtottak a népfront munkájának felélesztéséhez — a jövőben szoros kapcsolatokat építenek ki, mert ez a biztosítéka annak, hogy a mozgalom eredményesen dolgozhasson népünk felemelkedéséért és a béke biztosításáért. Vízin Gergely be nem épített házhelyek visz« szaszármaztatásáról intézkedik. Az 1045—1954. sz. rendelet — bár ebben a pontban igexl helyesen — meghatározza a tanács illetékes szervének, hogy a házhely tulajdonosok, akik hat hónap alatt nem építettek házat, nem télépítették be szőlővel és gyümölcsfával a telket, a tanács köteles azt igénybevenni. Eddig nincs is hiba. A bgj ott kezdődik, amikor a rendelet másik pontját tanulmányozza az ember. Ugyanis a sokszámú rendelet kifejezetten arra ad utasítást, hogy a visszavett házhelyért köteles a mégállapított megváltási árnak megfelelő ősz- szeggel kártalanítani, illetve az összeggel egyenértékű csereingatlant adni a volt tulajdonosnak. Éjnye-ejnye, rendeletfogalmazó felsőbb szerv! Tudhatnák, hogy á helyi tanácsnak egy rhegveszekedett garasa sincs a megváltási ár kifizetésére, de csereingatlan talán még annyi sincs, mint amenhyi pénze. Nem elég. egy rendeletét meghozni, gondolni kellene annak végrehajtásáról, és a végrehajtáshoz szükséges pénzről is. Mert, mit ér a rendelet, ha nincs pénz? . .. Vagy valaihi kimaradt a rendeletből? Talán az, hogy az OTP fizesse vissza a bevont, de értékesítésre kerülő házhelyeket?... Lehet, de ez nem biztos. Nem volna még késő, ha á rendeletet módosítanák (esetleg kiegészítenék), iijert a volt tulajdonosok ipar jelentkeznek a pénzért, s a tanácsok — gondoljuk, a rendelet alkotói — sem akarnak szégyenben maradni. (gémes) A BÉKE SZIGETE Látogatás a Kisfái I. számú Központi Iskolában A SZŐLÖLUGASSAL befuthatott veranda árkádja alatt már megbújt az alkony, amikor megérkeztünk'az iskolába. Szennai Aranka igazgató-tanítónő őrködik e kis birodalom nyugalma felett. Amerre csak nézünk, mindenütt rend ragyog. Már az első ’ tanítási napon — a nevelők szeretetén kívül — cserepes Virágok, történelmi képek és a Magyar Népköztársaság új címere várja a kis nebulókat. A katedrákon frissen vasalt kézimunkák díszelegnek. Öröm szétnézni eoben az augusztusvégi csendességben, mert azt érezzük, hogy ez a megnyugtató szépség ,.az emberi lélek és kéz munkája. A BÉKE SZIGETE. 1 — Ne lepődjön meg ezen a eignen, én neveztem így el Kisfái 4 anyavilágát. Az ellenforradalom jSdeje alatt született meg ez az kjij elkeresztelés, tudniillik itt az emberek akkor is szorgalmasan d olgoztak kint a .szántóföldeken, sí még csak eszükbe sem jutott, hogy tegyenek egy ujjvonásnyit is. a rendszer ellen. A gazdák b<3-bejárogattak hozzám, s rciegkérdezték, hogy mi történik na őst Magyarországon? Hallottunk ilyen-olyan kósza híreket, s^n egyre csak azt hajtogattam: A~ maguk elsőrendű dolga az, hojiy elvégezzék az Ő6zi mező- gaadasági munkát. Hallgattak is rám- Még csak egy pof ón sem csattant el a környéken. NAGYON SZORGALMAS, ér- dektflirJő nép lakik erre. Már megf igyeltem, hogy főleg a kertészet felé hajlik. A álezőgazdasági előadások nagyon .népszerűek a tanyavilágban. Minődén különleges .szervezés nélkü.1 a parasztok maguk kérik, sürgetik ezek megindulását. Még lábon állt a búza, amikor felkeresték az igazgatónőt, s arra kérték, segítsen nekik abban, hogy télen megindulhasson az ezüstkalászos tanfolyam. Már el is intézte. A tangazdaság tanárai tartják az előadásokat. A parasztok errefelé nagyon olvasottak és bizony megforgatják az előadót. S EZ A SZELLEM megmutatkozik a tanulóifjúságban is. Az iskola udvarán valóságos kis kísérleti telepet létesítettek. Az egyik kertészkedő legény ke J mét: Egy örömmel újságolja, hogy Mészöly Gyula bácsitól kapják a paradicsompalántákat. Minden fajtából öt-hat tövet. A gyerekek évek óta figyelik a nemesítési eredményeket. Szívesen kísérleteznek. Ősszel megindul a diavetítés is. A mezőgazdasági jellegű filmeket a Mészöly-telep biztosítja. SZENNAI ARANKA elmondja, hogy az iskola azért támogatja a gyermekek ilyen irányú érdeklődéskörének megvalósítását, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a nyolc általános iskola elvégzése után nagyon sokan közülük abbahagyják a tanulást, s mezőgazdasági munkával foglalkoznak. A gyermeknevelés és az emberszeretet eggyé fonódik Szennai Aranka pedagógiai munkásságában. Látóhatára túlterjed az iskola falain, s szíve melegével gyakran bekopog a tanyasi házak ablakán, s megkérdezi a hajlott hátú parasztoktól, milyen gondjuk, vagy ügyes-bajos dolguk van, amiben ő tudna segíteni. ÍGY V ALHAT egy nevelő a közösség lelkes tagjává, sőt egyik irányítójává. Bieliczky Sándor A színhely: egyhangú, kopottas legényszoba. Lesír róla az ügyes asszonyi kezek hiánya, de azért jó kis otthon egyedül élő embernek. Hogy nem any- nyira barátságos? Eh, ki törődik ma egy magános agglegénnyel, napi munkájában sokat lótó-futó hivatalnok emberrel, az olyannal, mint a mi Kajászó Péterünk. Pedig ha tudnák, milyen rendes ember! Maga mossa a zokniját, vasalja ingeit, ruháját, pontos az ebédnél, a lefekvésnél — csak egy helyről késik el mindig: a leánykérőből. Most is itt hever egyes-egymagában a pamlagon és a külföldi képeslapot nézegeti. Egyszer csak érdekes dolog böki meg a sze- élénken kirajzolódó kép, amelyen mosolygós arcú szőke kisasszony »Szolgálja ki« az üzletbe tévedt hasonszőrű agglegényt, aki a hivatalban véletlenül tintát öntött a kabátjára. — Öt perc alatt kitisztítjuk, addig tessék helyet foglalni itt a széken — olvasta a kép melletti riportban, amely egy megvalósult férfi-álomról, egy érdekes fajta szolgáltató vállalatról szólt. Ám ekkor kihullott az újság Péterünk kezéből és lassan az egészen más világba, az álmok világába tévedt. Álmában színházjegyet vett, nem is egyet, kettőt. Menyasszonyjelöltjével, Annával fél 8- kor volt találkája az áruház sarkán, öltözködni kezdett. Turkált a szekrényben idegesen, — ahogy sohasem szokott — végre talált egy tiszta, vasalt inget. De egy rendes, gyűret- len nyakkendő mái- seKajászó Péter álma, aragjr időszerű férfigondok hogy sem akadt a kezébe. Végül utolsó idegességében nyakába kanyarított egyet és felvette meglehetősen gyűrött nadrágját is. Elképzelhetjük, hogy nem nagy lelkesedéssel zárta be rnaga mögött az ajtót. S mire a lépcsőn leért — kész tragédia — leszakadt egy gomb a kabátjáról. Bánattól gondterhelt arccal lépkedett az utcán, fér órával a két- ségbeejtően kínos találka előtt. Jaj, mit fog mondani Annácskának, aki mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki... De m csak! Miféle új üzlet nyílt itt meg? — töpreng egy Körösi utcai ház előtt. Ez tegnap még nem volt itt, arra határozottan emlékszik. Benéz az üzletbe — de hisz ez éppen olyan, mint az a kép az újságban. Belép, hogy meggyőződjön a valóságról. Nem a szőkehajú kisasszony fogadja, hanem egy őszhajú, idősebb néni: — Ne is mondja, látom nyakkendő tisztítás, vasalás, gombfelvarrás és nadrágvasalás lesz — szólt végtelen udvariasan, hogy Péter máris olvadozott a nagy hálaérzettől, miközben a néni, mintha csak a kisfiát nógatta volna, betessékelte egy kis fülkébe, és felszólította, hogy ablakán majd adogassa ki a javítani való 'ruhadarabokat. Kajászó barátunk engedelmeskedett a felszólításnak, azután kényelmesen elhelyezkedett a "kis asztal melletti ’ széken, a magukat kínálgató folyóiratok előtt. Alig nézte végig a képeket az Érdekes Újságban, a néni már kopogtatott is az ajtón. Benyújtott^ a frissen vasalt nadrágot, a kabátot és a tüneményesen rendbehozott nyakkendőt. Há- rorn perc múlva Kajászó Péter már az utcán volt és sietett Annához. ; j ' A találka örömét azonban már nem élvezhette végig és azt sem, hogyan dicséri meg Afina kifogástalan megjelenéséért, mert felébredt. •— Oh, csak álom volt az egész! — jelent meg arcán’ a fanyar mosoly. Pedig nem is olyan megvalósíthatatlan egy álom. Milyen jó lenne, ha az illetékesek is elgondolkoznának rajta.:. ! (íer se? gyermekmese) • Irta : I szik Nándor 12 Reáripakodtak: mit akar az úttal?! Kikergetni innen! Lázas dérrel-durral csodült, rrfijit a csürhé'rríig az egyik így mond; várjatok! Minek jött maga ide, bolond? Most vagy húszán kérdik: no ugyan mi baja? No de előbb mondja, kinek a bornyaja? Előadja, mondja, mi az akarattya• az éjjel az ezer holdat learatta. Szájtátva vizsgálják, gúnyosan megvetik irigy séges gúnyból röhögve nevetik. »Bolondos fickó vagy, ugyan mást még mit tudsz? Mindenkinek ilyen folyékonyan hazudsz?*
