Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-05 / 207. szám

kaitíLfátu MUNKÁI IHATSZ AZ ÍTONN I s-váútott fá<zdík Beszélgetés Körösi Mihály elvtárssal, a kiskunhalasi járási pártbizottság tagjával HA MEGVIZSGÁLJUK a kiskunhalasi járás kulturális életét, a felszabadulás óta ed- cig elért eredményeit, megálla­píthatjuk, hogy az elmúlt 12 esztendő alatt kimagasló ered­ményeket értek el a kultúra ter­jesztésében. Ezek az eredmények nem szü­lettek maguktól, hanem a mű­veltséget szeretők lelkes százai munkálkodtak azon, hogy a feudálkapitalizmusban politikai­lag, gazdaságilag és szellemi­leg elnyomott dolgozók művelt emberekké váljanak. E cél meg­valósításáért harcolt a párt, a kormány és mindazok a kultu­rális vezetők, akik szükséges­nek érezték ezt az évszázados hiányt pótolni. Minden rosszindulatú és el­lenséges magyarázkodás ellené­re az ellenforradalomig művé­szeti életünkben soha nem lá­tott fellendülés mutatkozott meg. Ezt meggátolták azok a téves és káros nézetek, amelyek lebe­csülték a párt vezetőszerepét és a marxizmus-leninizmus tudo­mányát. A KISKUNHALASI járási pártbizottság éppen ez ellen a téves ideológia ellen harcol a 'leghatározottabban, a legcélra­törőbben. Ezt a kérdést bon­colgattuk Körösi Mihály elv­társsal, a járási pártbizottság tagjával. Arra a kérdésemre, hogy ho­gyan ellenőrzi és irányítja a fárt a népművelési munkát, Körösi elvtárs így válaszol: — Ahol nehézkesen, döcögve megy a kulturális élet, oda sze­mélyesen is kimegyek és meg­magyarázom a népművelési ügy­vezetőnek, hogyan és milyen módon kezdjen munkához. Legnagyobb gondjuk a szín­darabok megszerzése. A megyei tanács művelődési osztálya kül­dött ugyan egy tájékoztatót, de az ott feltüntetett műveket nem lehet megkapni. Az ellenforra­iskolajavltás társadalmi munkával A dávodi szülői munkakö­zösség és az MSZMP helyi in­téző bizottságának tagjai vál­lalták, hogy társadalmi munká­ban elvégzik az általános iskola épületének javítását. A kommu­nista példamutatás sok követőre talált és ennek köszönhető, hogy az iskola megszépültén, kijavít­va nyitotta meg kapuit a dá- ;>odi gyermekek előtt. dalom óta könyvkiadásunk fel­lendült — szerelnék érezni ha- I tását falusi műkedvelő csoport­jaink is, A színműveket se ke­zeljék mostohagyerekként. Aztán sort kerítettünk a falusi kulturális élet vezetőinek mű­velődéspolitikai továbbképzésé­re is. — A nyár elején volt egy ilyen tanfolyam Kecskeméten, amelyen részt vettek a városig művelődési házak és függetlent telt falusi művelődési ottho­nok igazgatói. Eddig rendjén is van a dolog. Csak az a baj, hogy ■ezek az elvtársak nem adták tovább az olt tanultakat, hanem, féltve őrzik. Hogy mit sajátítot­tak el a-tanfolyam anyagából, az majd megmutatkozik munká­jukban. Éppen azért úgy gon­dolom, hogy az ősszel meginduló kulturális évad előtt, vagy köz­ségekben, vagy járási viszony­latban tartunk népművelési értekezletet. A helyi igényeknek megfelelően ismertetjük a já­rás programmját és figyelemba- véve az ésszerű javaslatokat, s a legújabb kezdeményezéseket, színesebbé, gazdagabbá tesszük járásunk kulturális arculatát. Ezen az értekezleten vitatjuk meg azokat a »kényes« kérdé­seket, amelyek még sok esetben ma is megkötik az ügyvezetők kezét, s nem engedik előbbre jutni munkájukban. Ezek után a pedagógusok helyzetéről, sorsáról beszélget­tünk. — Az ellenforradalmárok el­nyerték méltó büntetésüket, de akiről kiderült, hogy megtévesz­tett ember, s nem a rendszer, nem a párt ellen tevékenyke­dett, azzal személyesen elbe­szélgettünk, s azon igyekeztünk, hogy helyreállítsuk lelki egyen­súlyát, s ismét megbecsült em­bernek érezze magát társadal­munkban. Egyesek azonban makacsok. Nem ismerik be elkövetett hibá­ikat, még akkor sem, ha mél­tányosan bánnak velük. Már pedig ez súlyos hiba, mert a ^ be- feléfordulás hamis útra viszi az embert. Olyan nézet is elural­kodott már, hqgy ezt, vagy azt a személyt ne bíráljuk, mert túlságosan érzékeny. Ez nem baj. Majd, ha belátja, hogy té­vedett, és elismeri hibáit, rész­ben az ő ielkiismerete is meg- könnyeobül, s így leszokik a bírálat feletti érzékenységéről. Mi nevelni akarjuk az embere­ket és nem ledorongolni. A minap érkezett meg a Tér- impex őszi és téli exportmeg­rendelésüket tartalmazó levele, amelyben közel 600 vagon szárí­tott zöldség- és főzelékféle át­vételére tesz ajánlatot a Kecske­méti Konzervgyár vezetőségé­nek. A külkereskedelmi vállalat ajánlatában szárított zöldbab, paradicsompehely és por, spenót, zeller, fokhagyma, karfiol, kel­káposzta, burgonya, borsó, répa és több más zöldségféle szere­pel. ■ ■ J ' ^ " ' T ' * I j ^ j 1 □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ -- KEuSKylM a mozik varosa LhSZ _____________________________________—□□□□□□□□□□□□DDDDDDDDDDODDD_____________ AL IG NYÍLT MEG alkot­mányunk ünnepén a három új normál mozi megyénk terüle­tén, Tiszakécske, Orgovány és Katymár új mozijával alig emelkedett fel normál filmszín­házaink száma 40-re, máris uj tervek foglalkoztatják a Me­gyei Moziüzemi Vállalat dolgo­zóit. És nem is akármilyen tér- vek! Beszélgetést folytattunk Ha- nesch László elvtárssal, a Me­gyei Moziüzemi Vállalat igazga­tójával, aki a megvalósulás előtt álló tervek egyikét így jel­lemezte : — Kecskemét 1958. végére a mozik városa lesz. — Elöljáróban el kell monda­nunk — mondotta kérdéseink­re adott válaszában Hanesch elvtárs —, hogy megyénk egyike a legsűrűbb mozihálózattal ren­delkező megyéknek országszer­te. Azt is előre kell bocsáta­nunk, hogy eddigi eredménye­ink jórésze terven felüli erőfe­szítések eredményeképpen szü­letett meg. Nagyrészt helyi erő­forrásokra támaszkodtunk a mozipark bővítése közben és köszönettel tartozunk — a mo­zilátogató közönség nevében is — azoknak a helyi tanácsoknak, amelyek nem sajnálták az anya­gi eszközöket, amikor a filmről volt szó. Sok helyi lelkesedés és munka tanújelei a nemrégiben megnyilt új mozik is. Először a lapunkban már megírt kecskeméti mozifejlesz­tési Programm részleteiről ér­deklődtünk. — Nemrégiben még úgy gon­doltuk — válaszol Hanesch elv­társ —, hogy a legkorszerűbb vetítéstechnikai módszerek be­vezetésére csak a távolabbi jö­vőben kerül majd sor. Nem kis erőfeszítést jelentett kormány­HA MI ELHALLGATUNK - A TEMETŐK KIÁLTANAK! Vénasszonyok nyarának la'ngyos csendjében szunnyad a ballószögi határ. A házak alá benyúló földeken szedésre sár­gultak a kukoricások, gyümölcs­fák adóznak teli kosarakkal, ítt- ott a frissebb parasztok már az új vetés elé akasztották az ekét. A boltban sót és élesztőt kér éneklő hangon a gyerek... az udvarokban lekvárfőző üstök fortyognak, a tanácsházán pasz- szusátírásra vár három gazda. Békésen, egészségesen lélegzik a falu, mint óriás csecsemő a tűnő Idő ülében... S a kecskeméti református te­metőben is lassan moha nő a Kele-házaspár sírján, akiket ta- vály ősszel ebben a ma békésen szunnyadó, akkor a felkavart téboly lázában tomboló faluban a halálba kergettek... «Derűs és reményteljes lég­kört teremtettek...« — már tud­niillik az októberi események, az ötös bizottság arcpirító megálla­pításai szerint. S ha Andersen úréknak nem elég az élők fel­háborodott tiltakozása, — meg­szólalnak a temetők is. az ártat­lanul megkínzott, elpusztított emberek még a sírból is vádol­nak! Itt állok a sárgára meszelt kis ház udvarán s a szomszédok sza­vai nyomán megelevenedik a négycsatornás hangvisszaadó' berendezéssel szereljük fel. Ez lehetővé teszi, hogy a széles­vásznon mozgó személyek be­széde, vagy másféle hangok, s hangforrás irányából jussanak a nézők fülébe. Ha például a főszereplő a vászon jobb szélé­ről átsétál a bal szélére, hangja mozgás közben követi, mindig onnan árad, ahol éppen a sze­replő van. Természetesen ez a vetítőgép megfelelő átépítését is maga után vonja. Hol lesz a harmadik kecskeméti mozi? — Már hírt adott a lap ar­ról — válaszolt Hanesch elvtárs —, hogy Kecskeméten harma­dik mozit szeretnénk létesíteni; Már megtaláltuk időközben a megfelelő helyiséget. A piarista gimnázium dísztermében előre* láthatóan novemberben nyílik meg az új normál mozi, a har­madik kecskeméti bemutató filmszínház. Ez vállalatunk dol­gozóinak november 7-i felaján­lása. A teremnek kitűnő adott­ságai vannak és 400—420 sze­mély befogadására alkalmas. A legújabb típusú, rögzített szék- garnitúrával látjuk el és a dísz­terem erkélyén építjük meg a gépházat, A terveket már is­merjük, valóban reprezentatív, fővárosi színvonalú mozi lesz a piarista gimnáziumban. További, tervek? — Elöljáróban azt mondot­tam, hogy Kecskemét a mozik városa lesz — válaszol kérdé­sünkre Hanesch elvtárs. — To-> vábbi terveink, erőfeszítéseink jelentős része is ezt szolgálja. Elhatároztuk, hogy még az idén két-három állandó (tehát nem vándor) mozit létesítünk Kecs­kemét peremnegyedeiben, elsp­.♦-•«»♦♦•♦»♦»»••«♦-»♦»•»»♦«••♦♦•♦♦♦«sorban a munkáslakta városré­székben. Eddig is volt itt ván­dor-vetítő szolgálat, ez azonban nem vált be. A technikai szín­vonal sok panaszra adott okot és az sem felelt meg a dolgozók igényeinek, hogy a vándormo­zik általában vasárnap nem ját­szottak, pedig a munkások zö­me akkor ér rá. Éppen ezért elhatároztuk, hogy rendszeresít­jük ezekben az állandó kés- kenymozikban a szombati, va­sárnapi vetítést. A jövő eszten­dőben tervünk további részle­teinek megvalósítására is sor kerül, összesen négy-öt ilyen peremmozit szándékozunk lé­tesíteni. A harmadik nagy tervünk sem megvetendő. 1958-ra kb. 2000 személyes befogadóképes- ségű kertmozit építünk. Az ed­dig működő ideiglenes szabad­téri színpad általában hétfői napokon adott műsort, a hét többi napjain kihasználatlan volt. A mi új kertmozinkban pedig hétfő kivételével minden nap játszani fognak filmeket. Ha össze akarnánk foglalni az eddig elmondottakat, meg kell állapítani, hogy 1958 végé­re Kecskemét valóban a mo­zik városa lesz, mert az új, har­madik filmszínházzal, a létesí­tendő kertmozival és a perem- mozikkal együtt 8-—9 állandó filmszínháza lesz Kecskemét­nek. Természetesen a vándor­vetítőszolgálat megmarad és továbbra is felkeresi azokat a helyeket Kecskemét környékén, ahol nem tudunk állandó mozit létesíteni.­zalunknak, amikor ezeknek a távoli kilátásoknak a realitását jelentős anyagi eszközökkel biz­tosította. Nem is olyan hosszú idő múlva arra is lehetőség lesz, hogy Kecskeméten megnyissuk megyénk első szélesvásznas filmszínházát. Erről már rövid tájékoztatást adtunk a sajtónak. Most egypár részletét szeret­nénk elárulni egyik legnagyobb tervünknek. Talán már az év végére, de minden bizonnyal a jövő év elejére cinemascope filmszínháza lesz Kecskemét­nek. Természetesen bizonyos átalakításokat kell végrehajtani az erre kiszemelt mozin, ezért először ennek a lehetőségeit mérlegeltük. Ügy határoztunk, hogy a kecskeméti Árpád Mo­zit alakítjuk át erre a célra. A vállalat már tárgyalt a Művelő­désügyi Minisztériummal és ígéretet kapott arra, hogy a költséges berendezést idejében megkapjuk. Milyen lesz a mozi az átalakítás után? — A vászon mérete —, amint tudjuk — nem egyezik a régi filmekhez szükséges vászonéval. öt és fél méter helyett, 12 mé­ter a szélessége, a magasság változatlan marad. Közepén enyhén köríves kiképzésű fal­felületen kell elhelyezni ezt az újfajta vásznat, ami a látási vi­szonyokat előnyösen megjavítja. A vászon keretkiképzése olyan, hogy használható lesz majd normál méretű filmek vetítésé­re is. Ilyenkor mindkét oldalról függönyt húzunk a széles vá­szonra, amely csak a kívánt mé­retet hagyja szabadon. A vetítés a lehetőség határain belül térhatású. Ezt azzal is el­írj ük, hogy a legmodernebb múlt október szörnyű színjáté­ka. .. Október 26-án, mint csa­tornából az éhes patkányok, ki­tör a falu szennyének, kulák- borral izgatott Francia Kiss bé­renceknek, volt nyilasoknak hada s kótyagosfejű, egy kupica pálinkáért az anyjukat megrug­dosó suttyók csatlakoznak hoz­zájuk förtelmes uszályként... A jelszó: kinyírni a kommunistá­kat és szétverni, a termelőszövet­kezetet! Lajos László felzörgeti Putnoki elvtársat, a Rózsa Fe­renc Tsz párttitkárát és felszó­lítja: azonnal adja át neki a párttagsági könyvét, — külön­ben is, ha adja, ha nem, hama­rosan meghal. Balog Imréné pártalapszervezeti titkár ablakát kövekkel beverik... Az éjszaka és a másnap a megkergült ré­szeg banda ordítozásával és lö­völdözésével telik. Padlásokat fe­szegetnek a pálinkamámorban tajtékzó »forradalmárok«, kere­sik az elvtársakat. Német Fe­renc társaival együtt szárvágó­val felfegyverkezve tört előbb Nyúl szomszédja lakására s vé­resre kaszabolja, majd Kele Mi- hályékhoz kanyarodnak ... — Jajgatást hallottunk — em­lékezik vissza Habran József ci­pész. Keléék tőszomszédja. — A feleségem szaladt át elsőnek, hát látja, hogy a fiatal Hajagos An- ; 'tál veri az asszonyt, aztán az öreg Kelének esik: — Elvágom , a nyakadat, büdös kommunista! — s á két öreg már fetreng, ami­kor a szomszédok kipiszkolják a bitangokat. De azok visszafenye­getnek: — ma éjjel visszajö­vünk s akkor meghalsz, vén csir­kefogó! — Igen, Kelééknek nagy bűnük volt a »hős forra­dalmárok« szemében, hiszen ala­pító tagjai voltak Ballószögön a pártszervezetnek és a termelő- szövetkezetnek. .: Akkor este elkotródtak, mert »dicsőbb« alkalom kínál­kozott a forradalmárosdira. Fel­törték a szövetkezeti boltot (utóbbi felmérés szerint 160 000 forint értékű kárt okoztak (s ami italt csak bírtak, megittak s hogy ne legyen unalmas az éjszaka: felgyújtották a tanács­házát, elhurcolták a községi apaállatok takarmányát, az is­kolában könyveket téptek szét, ablakokat zúztak be s egész éj­jel visszhangzott a környék a borgőzös, vérszomjas fenyegeté­sektől. :.. S másnap, vasárnap délben a Kelééknél lakó tanítónő — aki ebédre ment haza — léleksza­kadva szalad a szomszédokhoz és sápadtan vezeti az összefutó embereket az istállóhoz... két fájdalomba torzult arcú test a kötélen! A megrokkant, kékre- verL idős pár együtt menekült a ♦♦♦♦♦♦♦« ^«HM*W««**»4»»***m****M»**»< lalálba az ígért további kínzá- ;ok, a még csúfosabb vég elől... Mihály bácsi GO, a felesége 54 íves volt. Állok az istállóban, lézem az alacsony gerendát, amely támaszt adott a reszkető jézzel megbogozott kötélnek s gombóccá gyűlik torkomban a keserűség, a düh. Ettől a két öreg embertől még a békés halál .ehetőségét is elvették a gyilko­sok! Mert ők voltak a gyilkosok, ja a kötelet a két szerencsétlen sötötte is a saját nyakára. Mert slhették volna a békés öregkor napjait s majd egyszer, idők ki­teltével szépen, tiszta lélekkel szunnyadtak volna el, szerető család fogta volna le a szemü­ket. .. de így? Micsoda aljasság, micsoda feneketlen gonoszság! »Derűs és reményteljes lég­kör. ..« ... Andersen úr! Hány­kolódik a föld a magyar teme­tőkben s némaságukban is tilta­kozást üvöltenek a mártírok sír­keresztjei! Mert hova jutott a világ, ha a gyilkosok tanúskod­hatnak s véreskezű gazemberek sötét homloka köré fonnak odaát hősi glóriát?! S ha mindenki elhallgat j ebben az országban, aki él, ha; már az elevenek szava nem töri j át Nyugat urainak hazugságvat- j tával elbástyázott fülét, — hőt! kiáltani fognak a néma sírok, a j halottak, a kiontott ártatlan vér: minden cseppje s átkot szór a ] gyilkosokra, a hazugokra! Valahányszor külföldi keres­kedelmi szakember jár Kecske­méten és látogatást tesz a Kon­zervgyárban, minden egyes alka­lommal felvetődik a gyár világ­szerte híres szárítmányainak a kérdése, melyek iránt a nyugati piacokon igen nagy a kereslet. Valószínű, ez készteti a Terim- pex külkereskedelmi vállalatot arra, 'hogy évről évre nagyobb : mennyiségű szárított főzelékféle átvételét kérje a Kecskeméti : Konzervgyártól. KÖRÖSI MIHÁLY elvtárs,! “—------ —— —— , pá rtfunkcionárius. Amint látom,! beosztását nem foglalkozásnak,: hanem hivatásnak tekinti. Fe-j le*lősséget érez az emberek sor-! gáért. Nem könnyű az ő mun-: kája. S akkor derül igazán mo-i solyra az arca, ha egy-egy szép! terv, vagy elképzelés valóra] válik. i Bieliczky Sándor '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom