Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-13 / 188. szám

csak annyi, hogy megtroedeu

Az emberiesség nevében szót emelünk Kübler Mátyásért

y,„

A PANASZOS LEVÉL így hangzik:

*»Alulírott Kübler Mátyás, Nemesnádudvar, Csávolyi utca 23. házszám alatti lakos 1950- ben beléptem a helybeli Kossuth Termelőszövetkezetbe s unnak 6 éven át tagja voltam. A múlt év őszén a tsz vezetősége kizárt, mert 73 éves vagyok. Pedig dolgozni ma is bírok, amit bizonyít, hogy 200—220 munkaegységem volt, a fiatalokkal együtt dolgoztam, a növény- termesztésben.

Kizárásom okául azt is felhozták, hogy miért nem viszem be lányomat és férjét a termelőszövetkezetbe, akik évek óta az állami gazdaságban dolgoznak. Kérdezem: hogyan kényszeríthetném es a családomat erre, hiszen ők már önállóak, nem parancsolhatok nekik. Indok-e mindez 6 évi tsz- tagság után, 73 éves koromban a kizárásra? Most másoknak a legnehezebb szőlőmunkát végzem napszámban, erre az egész falu tanú,

Kérem, segítsenek, hogy visz- szakerülhessek oda, amit 6 évvel ezelőtt, öregségem biztosítására választottam! Van a szövetkezetben olyan munkakör, ha én teljesen megöregszem, hogy elvállalhatom, hiszen most is fiatal emberek a csőszök és éjjeli őrök.

Kérem, segítsenek rajtam, ha mód van rá, hogy ne maradjak kenyér nélkül 73 éves koromban, hogy visszatérhessek a termelőszövetkezetbe1«

A BAJAI JÁRÁSI tanács

mezőgazdasági osztálya kivizsgálta s mindenben helytállónak találta Kübler Mátyás panaszát. Igazolja, hogy az idős ember minden évben 200 munkaegységen felül teljesített, tavaly 241 munkaegységet írtak a javára, tehát valóban becsületesen dolgozott, nem szorul kegyelemkenyérre. A termelőszövetkezet vezetősége ennek ellenére is kitart korábbi döntése, a kizárás melleft,.;

Szinte leírhatatlan felháborodás fogja el az embert, ha mindezeket elolvassa. Felháborodás a nemesnádudvari Kossuth tsz vezetősége ellen, amely ilyen kegyetlen méltatlansággal bánik egy idős tagjával, akinek csak az az egyetlen bűne, hogy megöregedett! A gyűlölt régi világban ez valóban -bűnnek« számított. Senki nem félt úgy a megöregedéstől, mint a parasztember. Fenyegető rémként lebegett előtte az az idő, amikor már nem tudja a kezét emelni s a család, vagy idegenek panaszos kenyerére szorul,

AZT ÁLLÍTJUK, s így is

van, hogy az öreg parasztoknak is csak a szövetkezet biztosíthat nyugodt, gondnélküli életet. Sokhelyütt emberségesen is oldották meg az öregek ügyét: olyan munkát adnak nekik, arait el tudnak végezni, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek, tisztelet, szeretet övezi őket. Hat évvel ezelőtt Kübler Mátyást is az a reménység vitte a szövetkezetbe, hogy ott jobb lesz, becsületes munkája után biztos kenyér, nyugodt öregség lesz a része. Fiatalokkal dolgozott egy sorban s nem is akárhogyan, amit a teljesített munkaegységek száma igazol. S ezt az embert hatévi szorgalmas, becsületes élet után egyszerűen kitaszítják maguk közül a társai, a legkíméletlenebb módon tudomására hozzák, hogy felesleges tehernek tartják s

szemrebbenés nélkül elnézik hogy napszámos munkában idegeneknek dolgozzék.

TÖBB EZ, mint szívtelenség, részvétlenség, — ez már bűnös oktalanság, lelkiismeretlenség! S annál is inkább szóvá kell tenni, mert nem csupán arról van szó, hogy Kübler Mátyást kitaszították, hanem arról is, hogy" ezzel a cselekedettel miféle 'bizonyítványt állított ki magáról a tsz vezetősége. Az öregek ügyének rendezetlensége amúgyis igen erősen akadályozza a szövetkezetek fejlődését. Sok parasztember latolgatja a belépést: — jó-jó, amíg dolgozni tudok, addig megélek, de mi lesz velem, ha kiöregszem a munkából? — Mer-e Kübler Mátyás esete láttán bárki :s belépni a nemesnádudvari Kossuth Tsz-be?

S VÉGÜL egy kérdés az emberiesség nevében mindazokhoz, akik helyben hagyták és megszavazták Kübler Mátyás kizárását: nem gondoltak-e arra, hogy egyszer felettük is eljár az idő? Maguk is megöregszenek s mi lesz, ha az akkori fiatalabb nemzedék őket is eltaszítja, nyomorúságra kárhoztatja? — Ma nekem, holnap neked — mondja a közmondás s az élet könyörtelenül, kamatostól visszafizetheti az igazságtalanságokat.

Ébredjen fel a Kossuth

Tsz vezetőségének és tagságának lelkiismerete! Szót emelünk minden becsületesen érző ember nevében Kübler Mátyásért, akinek ott a helyp a szövetkezetben, nem mint megtűrt koloncnak, hanem mint tisztelettel, megbecsüléssel, gondoskodással övezett, derék öregnek! ' •

H Oil VAN terme*t ^ holdon 156 mázsa tavaszi búza?

11U VJ I ifi 1 j Beszélgetés a gátéri Béke Tsz-ben í

Gátéron hallottuk, hogy a Béke Termelőszövetkezet 10 holcfon 156 mázsa tavaszi búzát termelt. Meglátogattuk a szövetkezetei, beszélgettünk az elnökkel és néhány taggal, akik elmondták, hogyan sikerült a jó eredményt elérni. Elbeszélésük során hangsúlyozták, hogy nagy gondot fordítottak a talajelőkészítésre, a vetésterület megválasztására. Olyan földbe vetették a magot, amelyet két évvel .ezelőtt trágyáztak és az elő- vetemény kukorica volt. A talajt az őszi vetésekhez hasonlóan készítették elő. Vetőszántás után fogasoltak és a szántás tetejére holdanként 120 kiló szuperfoszfátot szórtak- Ebből állott az őszi munka.

Tavasszal kissé nedves volt a talaj, így csak március első napjaiban tudtak hozzálátni a vetéshez. Holdanként 90 kiló magot vetettek, s előzőleg nehéz fogassal dolgozták meg a földet. A vetés után a magot láncboronával takarták. A jelenlévő tagok és az elnök egyöntetűen állították, hogy nem szabad tavasszal újra szántani a földet.

Az aratás jórészét kombájnnal végezték, s így jóformán nem is volt szemveszteség. Persze ezenkívül sokat segített a szorgalmasan, megfelelő időben elvégzett munka — és az időjárás is. A jól bevált módszert azonban, terveik szerint, jövőre is alkalmazzák. Egyedül annyiban akarnak változtatni az eddigieken, hogy 120 kiló helyett 150 kiló szuperfoszfátot számítanak egy-egy hold tavaszi vetésre, s pétisót csak szükség esetén alkalmaznak. Kívánjuk, hogy jövőre is hasonló siker koronázza szorgos munkájukat.

A MASVAC SZOCIALISTA MONVASPAPr 3ACS - K ISKOlr MÓGYEI tAWA ;

k

eddi

megjegyzés

e i

A parkok és a közönség

kunhalason, a templom melletti parkban nemrég a szemem láttára segédkezett egy gondos anya nem egészen kicsi fiának (lehetett a gyerek már 8 éves), hogy elvégezze azt a műveletet, amelynek eredménye semmiképpen sem városszépítészeti tartozék ... — Bácsalmáson az

ugyancsak jobb sorsra érdemes parkban a halasihoz hasonló maradványok szagát és látványát eldobált gyümölcshulladék. papír, gyanús színű és rendeltetésű rongyok teszik változatossá .;; A többi helyet, ahoJ hasojilókat tapasztaltam, fel sem sorolom, mert nem aka- / rom községstatisztikával untatni az olvasót. De jó is lenne, ha a rendetlenség, a piszok elleni közönyt egyszer már nem kellene észrevenni, tolira tűzni!

G. K,

AZ ELHULLOTT LÖ ADÖJÁT TÖRÖLTÉK — RÖVIDESEN

Baján, a járási tanács épületével szemközt kedves kis park terül. Szerény tábla közli: -A parkot a közönség védelmébe ajánljuk.« A naiv derűlátás nagydíját érdemli a szöveg készítője, mert a »közönség«-nek az a fele, amely semmi tiszteletet nem érdemel, alaposan elbánt a területtel. „

A minap leültem egy padra, miután valósággal áttornásztam magam a körülötte magasló szeméthalmon. Mellettem egy emberpár sárgadinnyét evett.

Egy karnyújtásnyira volt tőlük a fára szegezett szemétgyűjtő láda, de juszt is a földre dobálták a héjat. Mielőtt az édes csemegére összesereglő legyek kiverték volna a szememet, szerényen megkérdeztem: — miért nem a iádéba szemetelnek? Úgy néztek rám, értetlenül, mintha spanyolul szóltam volna... KisA SZÉK és OZ EMBERKE

Amíg a szervezet nagyobbik helyiségébe tódulok között állott, nem lehetett róla tudói, hogy Hi-, micsoda; belemosódott az elkövetkező negyedórát ünnepies izgalommal váró többiek tömegébe; Csupán a szomszédainak mondhatott ő is legfeljebb egy-két szót arról, amire mindannyian vártak;

A színház művészeinek az előadását várták, akik énekszámokkal, szavalatokkal koronázták meg a szervezet tagjainak, vendégeinek az összejövetelét.

Hanem aztán kivetkőzött emberünk a többségre jellemző átlag-mivoltából, s átlagon aluli módon viselkedett, mégpedig attól kezdve, hogy felhágott — egy székre;

Ha bárki azért cselekszik így, hogy jobban lássa a művészeket, ha azért kapaszkodik fel a székre, hogy maradéktalanabbul élvezhesse a dalszerzők, költők tolmácsolását, még dicséretre is igényt tarthatna. íme, egy ember, aki a kenyérkereső munka mindennapi gondját feledtető és a műveltségét növelni akaró szándékkal szomjúhozza a kultúrát, — hát még segíteni is kellene, hogy ezt a szomjúságát csillapíthassa.

Csakhogy,... csakhogy ő nem azért állt fel a székre, hogy lásson, halljon, hanem, hogy — őt lássák, hallják. Valamiféle sze- eplési viszketegség csiklandozhatta, mert minduntalan belekotyogott, -röhögött a színészek szövegmondásába, megjegyzéseket fűzött előadás közben magához a szöveghez is. Amikor pedig lászai-dijas színészünk Petőfi »Szülőföldem« című versét szavalta, ő, a széken ágáló ember, emberke, előre mondta a sorokat, amíg tudta persze, mert azért nem ismerte könyv nélkül végig a költeményt.

A színész, aki, ugye főiskolán szerezte meg a tudását, s azóta is nap mint nap órákon át tanul, hogy legteljét adhassa művészetének, a színművész, mialatt beleélte magát a vers hangulatába, hogy minél hűbben citálja a költő gondolatait, kénytelen volt Ludomásul venni, hogy van egy ember, aki fütyül rá, ott, a szék tetején.

Tagadhatatlan, mondja más is a színházban, előadóteremben a művésszel együtt a szöveget (ha ismeri), de magában, hang nélkül; ő, a székre hágott ember azonban nem úgy tette, hanem —* s mert a műélvezet csöndes áhítatában minden kirívó jelenség

KIJAVÍTJÁK a TETŐT — A CSÁBÍTÓT FELJELENTETTÉK — NINCS KURUZSLÓ KECELEN

• felfokozódik —- szinte ordítva.

• •— Túlontúl agilis ember — mondták róla később a munkatársai.Mindenütt ott van, — ami nem baj, de »ahogyan« ott

•van mindenütt, az már sérti másoknak a jóízlését, azzal már fel is rúgja azt az írott és íratlan szabályt, amely kötelezően reguláz bennünket ahhoz, hogy egymásnak ne kellemetlenkedve, hanem művelt módon viselkedjünk.

Milyen jó volna, ha annyiból állna csak az egész, hogy ezzel az írással le lehetne emelnj arról a — »székről«, Tarján István

Szőlősgazdák ügyeimébe ajánljuk a nagv larágó pillét

»Apró« gondok

Tóth Abonyi Józsefnek 1956. május 22-én elhullott a tulajdonában lévő 1 darab ló. A ló jár- latlevelét és hozzácsatolt kérvényét a gyepmester felküldte a kecskeméti adóhivatalnak, hogy töröljék a kivetett lóadót. Igen ám, a bürokrácia útvesztőjében elkeveredett a kérvény és így 1957-re is kivetették az elhullott ló után az adót.

A panaszos ügyében eljártunk a bajai tanács pénzügyi osztályán, ahonnan a következő megnyugtató választ kaptuk:

»A pénzügyminiszter 10/1957. sz. rendelet 18. §. (2) bekezdése szerint az 1956. évi lóadót törölni nincs módunkban. Azonban az 1957-re kivetett lóadót töröltük.«

Tehát Tóth Abonyi Józsefnek 1957, évre már nem kell az elhullott Jó adóját kifizetni,

*

Legvégső elkeseredésében írta meg levelét Mezei Sándor, Kecskemét, Bocskai u. I, szám alatti lakó?. Elpanaszolja, hogy a lakása teteje évek óta beázik, s ha rövidesen nem javítják meg, Úgy az egégz ház beszakad. Már

számtalan esetben felkereste a Kecskeméti KIK-et, ahol eddig semmit sem tettek ügyében. A panaszos levél alapján felkerestük a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalatot, ahol a következőket tudtuk meg:

Tudnak Mezei Sándor panaszáról és a központi műszaknál meg is rendelték az anyagot. Azonban a műszaki osztály, anyaghiány miatt, még nem tudta elvégezni a munkálatot, ezért augusztus 5-én újból megrendelték az Építőipari Szövetkezetnél a szükséges anyagot, mert ez még mindig nem áll rendelkezésükre. így rövidesen számíthat a tető kijavítására.

*

H. I. olvasónk a Hírős-étterem személyzete ügyében írt levelet. Elmondja, hogy egy Molnár István nevezetű vendéglős elcsalta a Hírős szakácsát és két kézilányát. Ezeket balatonlellei vendéglőjében alkalmazta. Azt kérdezi olvasónk, hogy Molnár István honnan szerzi azt a tömérdek pénzt, amivel az üzletét fenn tudja tartani. Arra kér bennünket, vizsgáljuk ki, lehet-e törvényes keretek közt így elcsalni a dolgozókat, illetve hogyan van az, hogy Molnár István üzletet tudott nyitni?

A panaszos levél nyomán a Kecskeméti Vendéglátóipari vállalat á következőkről informálta szerkesztőségünket: Molnár István volt vállalati dolgozót, aki a Hírőstől több dolgozót elcsábított, feljelentette a rendőrségem A többi ügye kivizsgálás alatt van,

• Névtelenül érkezett levél arról számol be, hogy Kecel és Császártöltés környékén egy-két kuruzsló javasasszony gyógyít és jósol. Több hiszékeny embertől sok pénzt és más egyéb ingóságot csaltak el. Arra kér bennünket az ismeretlen levélíró, hogy illetékes szervnél járjunk közbe, szüntessék meg ezeknek a kuruzslóknak a káros tevékenységét.

A Bács-Kiskun megyei rendől'- főkapitányság nyomozást folytatott a panasz tárgyában es megállapította, hogy Kecel és Császártöltés környékén sem kuruzsló, sem pedig jamsasszony nem működik. így tehát a nyomozást be is szüntették.

• A kifejlődött lepke meglehetősen nagy állat, hossza 40 mm. :Szárnyai kéregszürkék, rajzolatuk a fakéregre emlékeztet. A

• nőstény tojásait a kéreg leváló Ipikkelyei alá helyezi, számuk Itöhb százra rúg. A hernyók, amelyek vörösek, kifejlett állapotukban mutatóujj hosszúságúak, a törzsben rágnak és jelenlétükről a felszínre nyíló járatokról, valamint a fa mellé hulló ürülékről győződhetünk meg. A hernyók általában az öregebb fák lakói. Kikelésük íután egy ideig 20—30-as csoportokban együtt maradnak, icsak az első telelés után szálkádnak egymástól külön s készítenek külön járatokat,

A védekezésre különféle utak kínálkoznak. Nagyon erősen megtámadott és pusztuló fákat jobb kivágni és eltávolítani a gyümölcsösből, — kezdeti fertőzéssel azonban türelmes munkával el lehet bánni. Ha lehetséges, vágjuk ki a fertőzött törzsrészt és éles késsel simára eldolgozva, tömjük be a lyukat cementtel. Ha ez nem megy, a megtalált járatokha vattagolyóba szívatott nikotint juttatunk egy drót segítségével, lehetőleg minél mélyebbre, majd a nyílást eltömjük. E célra nikotin helyett szénkéneg is használható. A pillék rajzásának idején a fák törzsét tehéntrágyával kevert agyagos mésszel keniük be.

Sz. Jé .