Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-13 / 188. szám
li' j: Út, amelynek csak a tizedrésze járkáló f • x »m m»««» ........................................mI l '.» ZAIMIÁRDIIBÓIL JÖTTÜNK, ! —————...a tii/íirauij SÖTÉTBEN ÉRKEZTÜNK nótaszóval a kecskeméti állomásra. Közel volt az éjfél. A táborban ilyenkor már régen elfújták a takarodok De most nem köt a napirend, nincs jelszó, csak a rozsdabarnára sült arcokon jó- izűeket guruló, gömbölyű kacaj. Szülők veszik körül a vonatot, a kétheti boldog viszontlátás csókjai cuppannak. Hamar elcsendesül a pályaudvar. Hazafelé felidéződnek a tábori emlékek. Van olyan pajtás, akinek még most is fehér az arca, rászáradt a fogkrém, mert nagy betyárok ám ezek a vidám gyerekek. Be akarták csapni az itt- honvalókat. Bekenegették egymást fogkrémmel, hogy azt higgyék a szülők, tájunkra se nézett a Nap a Balaton partján. SOKÁIG EMLÉKEZETES marad ez a nyaralás valamennyi kecskeméti gyereknek. Nemcsak a príma koszt, a simogató balatoni hullámok, hanem a többi apró-cseprő csibészkedés is édesíti az emlékeket. Mennyit izgultak a »pecások«. Minden reggel azzal a jelszóval indultak: Na, ma nagy zsákmánnyal térünk haza! — az eredmény: három-négy apró halacska. Viccelték is őket a többiek: — No, ma is csak peca- nyelet fogtatok? Valakinek mindig kint maradt a Balaton partján valami holmija. Legtöbbször Csernus pajtás felejtkezett el magáról. Mindig vittek utána valamit, vagy az ingét, vagy a cipőiét, vagy a t'ürdőnadrágját. Egy dolgot azonban Csernus pajtás sohasem hagyott el: a »pecabotot«. A KAPUÖRÖKET mindenki irigyelte. Nekik ment legjobban á soruk. A kapu mellett volt a ping-pong asztal és ők egyebet sem csináltak, mint ping-pon- goztak, fürödtek, ettek. A zászlólevonásnál történő parancshirdetésnél sokszor bonyodalom keletkezett, mert mindenki kapuőr szeretett volna lenni másnap. Ne felejtkezzünk el a labdarúgó-mérkőzésekről sem. A budapesti Darugyár ott üdülő gyermekei három ízben mérték össze erejüket a kecskeméti pajtásokkal. A szerencse (vagy talán a tudás) nekünk kedvezett. Egyszer l:l-es eredménnyel, máskor 3:2-re győztünk, egyszer pedig ismét döntetlenül végződött a mérkőzés. Amikor a darugyáriak látták, hogy nem sikerül győzelmet aratniok, taktikát változtattak. FÜRDÖZTÜNK ÉS NAPOZTUNK a Balaton partján, amikor odajöttek hozzánk és kihívtak bennünket fejelni. Azt mondták, 100:0-ra vernek most bennünket. De bizony keserűen távoztak, mert az általuk ígért száz gólból egy sem lett, ellenben a kecskemétiek 23 »-sima game6zt« fejeltek nekik. Ezután úgylátszik végleg elment a kedvük a kihívástól, többet nem jelentkeztek. Volt egy nagyon élvezetes kirándulásunk a sok közül. A szántódi révvel átruccantunk Tihanyba, megnéztük Tihany nevezetességeit. Voltunk a múzeumban, azután megtekintettük I. Endre király sírját a templomban, kerestünk kecskekörmöket, közben fürödtünk is egy jót, estefelé pedig hajóra ültünk és átmentünk Földvárra, onnan pedig vonattal érkeztünk vissza Zamárdiba, a táborhelyünkre. Ezen az estén különösebben senkit sem kellett ringatni, még Bogdán pajtást sem, akinek pedig sosem akart álom jönni a szemére. SOK FÉNYKÉPET készítettünk. Igazán elmondhatjuk, hogy jól éreztük magunkat, az idő is szép volt, a víz is nagyon kellemes volt, híztunk is, egyszóval: megérte. Hazafelé jövet elhatároztuk, hogyha valaki megkérdezi, kik vagyunk, azt mondjuk: »Zamár- diból jöttünk, mesterségünk a nyaralás!« Mondtuk is ám sűrűn, különösen amikor Pestre értünk, mert a kíváncsi pestiek nagyon kérdezgettek bennünket. Befejezésül pedig köszönünk: Köszönjük a városi pártbizottságnak és tanácsak, az üzemeknek, szülőknek, mindenkinek köszönünk mindent! KISPAJTÁSOK ÍRJAK Letettük az újoncpróbát A kiskunfélegyházi Móra Ferenc úttörőcsapat üdvözli a Gyermekvilág szerkesztőségét a táborozás alkalmából. Az idő igen rossz volt, de mi ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Rendeztünk egy akadályversenyt és ezzel előkészültünk az újoncpróbára. Az újoncpróbát csütörtökön egy csillagtúra keretében tettük le. Ezt a mi őrsünk nyerte meg. Szeretettel üdvözöljük még- egyszer a szerkesztőséget innen, Szántód-Köróshegyről. Úttörő üdvözlettel: IV. őrs (tfalú&zLei r()i$eqrádr6l Visegrádra hajóp jöttünk. Nagyon szép volt az út. De az egész vidéknél szebb ez a község. A nagy hegyek között levő vár még szebbé teszi ezt az amúgy is szép környéket. Egyszer már voltunk kirándulni a hegyekben. A kirándulás szép volt, de egyben fárasztó is. Nagyon meredek volt a hegy. A nyaralás alatt még sok szép tervünk van. Kirándulni és hajózni szeretnénk a Dunán. Utoljára szeretném megköszönni a szakszervezetnek ezt a szép üdülést. A szerkesztőséget üdvözli: Madarász Laci Kiskunfélegyházán az ember ha a vasútállomásról a városba, vagy ezen az útvonalon visszafelé megyen gyalog, érdekes jelenségnek lehet a szemtanúja. A kerékpárosok ugyanis nem a 10 méter széles útnak a szélein közlekednek, hanem egyméteres sávon a közepén. Hirtelenében azt lehetne gondolni, hogy itt külön közlekedési szabáiyokat talált ki a város vezetősége, s ahhoz igazodnak a biciklisek, tovább vizsgálva azonban a jelenséget, vagyis, a kerékpárosokról lefelé vetve, majd az úttesten megállapodtat- va a tekintetet, mindjárt fény derül a rejtelemre. Az ezerkétszáz méteres út mind a két szélén kikoptak tudniillik a bazaltkockák, s a kétszer négy és félméteres szegély olyan állapotban van, hogy tönkre teszi a kerékpárt, vándorlásra kényszeríti a biciklisek veséjét. Mondják, tudja ezt a rendőrség is, ezért kénytelen szemet húnyni az ezen az úton elkövetett szabálysértések előtt; s tudja a város vezetősége is, mégsem csinálhat semmit, mert az út —1 az államé. Igaz, a Posta és Közlekedés- ügyi Minisztérium illetékesei megígérték már tavaly, hogy megjavíttatják az utat, de az ígéret valóraváltását megakadályozta az ellenforradalom, s kilátásba helyezték erre az esztendőre is az építést, viszont semmi jelét nem látni még annak, hogy nemcsak szép szó lesz az ígéret. Emiatt panaszkodnak a félegyházi kerékpárosok, s mindenki, akinek köze van ahhoz az úthoz. E panaszok tolmácsolása akar lenni ez az írás, s ha úgy tetszik, akár kérvény is a minisztériumhoz! (tarján) Amerikai nősténybölényt cserélt az Állatkert egy ulmi kereskedőtől. Egy fekete párducot és egy pumát adtak érte cserébe. *♦♦**»»»♦♦**» GRETA GARBO 75 dollárt örökölt Greta Garbo, a világhírű filmcsillag, aki pályafutása alatt milliókat keresett, most örökséghez jutott. Az örökség értéke írd és mondd: 75 dollár. Ezt a »nagy« összeget nagybátyja, Rudolf Jo- hanssen hagyta reá, aki egy kis svéd faluban gazdasági cseléd volt... Kellemes börtönbüntetés Odorico Moura candelariai (Brazília) gazdag embert börtön- büntetésre ítélték. Mivel Mourá- nak nem tetszettek a városi börtön viszonyai, vagyona és összeköttetései révén magánbörtönt építtetett magának. Büntetését jelenleg minden kényelemmel ellátott magánbörtönében tölti, ll!l!llllllllllll!l!lllllllllllllllll!!l!ll!lllll!lllll!lllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllll!lllllll!lllll!lllllllll!lllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllll!l llllllllllll!lllllllllllllll!llllllllllllllllllll!ll!llllllllllllllllllllllllillllll!lll!l!IIIIIIIIIII!lllllllllllllll!lllllllllllllllll!lllllllllllllllllllll>!>llllllll>IIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIII>l>lllllllllllll!ll>lil>l!lll!llilllllllllll!llll!ll>ll Silt JOHN IIUNT: Könyökömmel kissé megtaszítottam a béketűrő Tenzinget és pár szót mormoltam enni-, meg innivalóról, azután semmivel sem törődve, ismét jól bevettem magam a hálózsákomba. A Primus sustorgása és a levegő felmelegedése hamarosan életre keltett bennünket, és miközben kétszer- sültet majszoltunk és citrom kristállyal, tömérdek cukorral ízesített forró vizet ittunk, Loweval és Gregoryval meglehetősen borúlátó hangulatban beszéltük meg terveinket erre a napra. Kilenc órakor a szél még mindig vadul tombolt, összes meleg ruhadarabjaimat felöltve kimásztam a sátorból és átmentem a kis Meade-féle sátorhoz, amelyben John Hunt, Charles Evans és Tom Bourdillon tanyáztak. Hunt osztotta véleményemet, hogy az adott körülmények közt szó sem lehet az indulásról. Ang Temba megbetegedett és semmiképpen sem bírta folytatni az utat, elhatároztuk hát, hogy leküldjük Evansszal és Bourdillonnal. amikor déltájban elindulnak a 7. táborpa. Hunt az utolsó percben úgy határozott, hogy lekíséri a csapatot, különösen Bourdillon állapotára való tekintettel. George Loweval tőlünk telhetőén segítségére voltunk a négy kimerült embernek a tábor fölé emelkedő lejtő megmászásában, azután szemmel kísértük őket, amint elindultak lassú, fárasztó útjukra, le a 7. táborba. A szél egész nap dühödten tombolt, és elkeseredett hangulatban láttunk hozzá, hogy elrendeztük a másnap létesítendő Gerinc-táborra szánt málhaterheket. A Déli Nyeregről való elindulásunk minden további halogatása csak a testi leromlás fokozódását és az ebből következő legyengü- lést eredményezhette. A heves szél még egy éjszakánkat tette kellemetlenné, de mind oxigént lélegzettünk, percenkénti egyliteres adagolással, s ez hét-nyolc órai nyugtalan szunnyadozáshoz segített bennünket. Hajnalban a szél még mindig erősen fújt, de 8 óra tájban lényegesen alábbhagyott. Elhatároztuk, hogy útnak indulunk. Újabb csapás is gyengített bennünket — Pembát egész éjjel heves rosszullét gyötörte és nem 137 tudott velünk tartani. Így csupán egy serpa teherhordozó, Ang Njima maradt az eredetileg kiszemelt három közül, hogy a rakomány felszállításában segédkezzék nekünk. Nem volt más megoldás, magunknak kellett cipelni a tábor felszerelését, hiszen nem is gondolhattunk arra, hogy abbahagyjuk a kísérletet. Átcsomagoltuk a terheket és kiküszöböltünk mindent, ami nem volt nélkülözhetetlen; egyebet nem tehettünk, és a létszám csökkenése miatt kénytelenek voltunk kevesebb tartalékot vinni magunkkal az életbevágóan fontos oxigénből. Nyolc óra 45 perckor Lowe, Gregory és Ang Njima útrakeltek. Mindegyikük 18 kilónál nagyobb terhet hordozott és percenként 4 liter oxigént lélegeztek be. Ügy volt, hogy Tenzing és én később indulunk; így gyors ütemben juthatunk fel a lépcsőfokokon, amelyeket a másik csapat vágott a jégbe, s ezzel erőt és oxigént takaríthatunk meg. Összecsomagoltuk személyes ruházatunkat, hálózsákjainkat és felfújható derékaljainkat; mindezt némi élelemmel együtt oxigénkészülékünk tetejébe erősítve, 10 órakor elindultunk, fejenként 22,5 kilónyi súlyt cipelve. Lassan haladtunk a hosszan elnyúló lejtőkön fölfelé a nagy barázda lábáig és felkapaszkodtunk annak a valóságos lépcsőháznak a fokain, amelyet Lowe vágott a barázda szilárd havába. Amint lassan lépkedtünk lölfeié, szünetlen bombazáporként hulltak reánk a jégszilánkok a magasból, ahol Lowe és Gregory lépcsőket vágtak, átkelőben a Délkeleti Gerincre. Délben értük el a gerincet és csatlakoztunk a másik csapathoz. A közelben állott a svájciak múlt tavasszal elhelyezett sátrának ütött- kopott romja, és még fokozta a fontos hely magányos és elhagyatott hangulatát. Annak idején innen indultak bátor kísérletükre Lambert és Tenzing, hogy elérjék a hegy tetejét, miután hálózsákok nélkül töltötték az éjszakát. Csodálatos hely volt. Roppant arányú kilátás nyílt minden irányban, és mi valósággal tobzódtunk a fényképezésben. Mind határtalanul jól éreztük magunkat és bíztunk benne, hogy táborunkat a Délkeleti Gerinc igazán magas pontján fogjuk elhelyezni. Ismét hátunkra szedtük ter- heinket és felkapaszkodtunk vagy 45 méterre a gerincen, a »lerakatig«, ahol két nappal előbb Hunt elhelyezte a készleteket. A gerinc 'ugyancsak meredek volt, de a szikla rétegződése fölfelé ívelt és egészen megfelelő támaszpontokkal szolgált a lábunknak; a hegymászás műszaki szempontjából a kapaszkodás nem volt nehéz, bár a meredek sziklákat borító hó laza állapota óvatosságra késztetett. A készletlerakat 8340 méteres magasságban volt, de úgy vélekedtünk, hogy ez még túl alacsony pont a csúcstámadó tábor részére, ha ennek valóban hasznát akarjuk látni, s így kicsit kelletlenül szedtük ismét magunkra a rakomány többletsúlyát, a máris hátunkra nehezedő teher tetejébe. Gregory még valamennyi oxigént. 138 (Folytatjuk)
