Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-09 / 185. szám

HoáYo R r; paradicsomot termeszteni; Érdekes tanulságokat vonhatunk le agrotechnikai kísérleteinkből | Agrotechnikai kísérle­teink- nemesítési munkánk fon­tos kiegészítői, mivel fajtáink termesztésére vonatkozó eljárá­sok megállapítására szolgál. E kísérletek fokozott jelentőségét akkor látjuk, amikor a korai pa­radicsom termesztésével foglal­kozók egyre nagyobb számban és az ország minden tájáról a termesztéssel és a fajta megvá­lasztására vonatkozó kérdések­kel fordulnak intézetünkhöz. Kísérleteinket két csoportba osztjuk, mégpedig üveg alatti és szántóföldi kísérletekre, Hajtatási kísérleteink közül a melegágyi szakaszos vetési kí­sérletet a kecskeméti törpe ala­csony típusával csak az elmúlt évben állítottuk be. Értékelé­sünk szerint a legjobb ered­ményt a január 12-e és 26-a kö­zötti vetésidők adták, ezek vi­szont a melegágyak rossz ki­használása miatt a gyakorlat számára nem ajánlhatók. A hollandágyi szakaszos ve­tési kísérleteink két évi ered­ményei alapján megállapíthat­juk, hogy jövedelmezőség szem­pontjából a január 26-i vetés a legmegfelelőbb annak ellenére, hogy a február 9-i és a február 23-i vetések terméseredménye magasabb. A hajtatásban sze­replő három fajta közül a kecs­keméti törpe középmagas abla- konkénti termésátlaga a vetés­időtől függően az elmúlt évben 6,51-től 9,17 kilogramm volt. Szántóföldi kísérleteink) talaja tavaly jó táperőben levő) barna homok, az idén pedig) futóhomok jellegű, mely a ta-í vasszal katasztrális holdanként < 200 mázsa istállótrágyát, 150 ki-} logramm nitrogén tartalmú,< ugyanennyi kálium tartalmú és< 300 kilogramm foszfor tartalmú) műtrágyát kapott. Az elővete-< mény két éven át somkóró volt./ A szakaszos vetési kísérletet} három fajtával állítottuk be. A< kiültetést két részletben, tavaly< május 5-én és május 14-én, az} idén pedig április 30-án és má-< jus 15-én végeztük. A vetések) kéthetenként történtek. Az elsői február 9-én, az utolsó március} 23-án volt. Az elmúlt évi eredményeket} vizsgálva a következőket álla-< píthatjuk meg: A három fajta közül a vetési és a kiültetési időponttól füg-i gően a kecskeméti törpénél a; legnagyobb a termésingadozás. A legjövedelmezőbb a kecskeméti törpe február 9-i ve­tése és a fagyok előtti kiülte­tése. A kecskeméti törpe maximá­lis termést a február 23-i vetés­sel és a fagyok előtti kiültetés­sel adta, de a későbbi érés miatt itt a jövedelem kisebb. A három fajta közül a termő- képesség szempontjából a kecs­keméti 42-es a legmegfelelőbb. A legnagyobb termést a már­cius 9-i vetéssel és a fagyok utáni (május közepe) kiültetéssel értük el. Az Alaszka mind koraiságra, mind pedig termésmennyiségre a két kecskeméti között foglal helyet. Legnagyobb termésmeny- nyiséget a március 22-i vetéssel és a fagyok utáni kiültetéssel értük el. Ez év július végéig számított részeredményeink szerint a kö­vetkező megállapításokat tehet­jük: A kecskeméti törpe fajtánál az előző évhez hasonlóan a feb­ruár 9-i vetés és a fagyok előtti kiültetés bizonyult a legjövedel­mezőbbnek. Az Alaszka és a kecskeméti 42-es fajtánál szintén a február 9-i vetés foglalja el mind ter­mésmennyiség, mind jövedelme­zőség szempontjából az első he­lyet, de a későbbi kiültetéssel, A kecskeméti törpe igazi értéke a korai (februári) vetés és a korai (áprilisi) kiültetés ese­tén nyilvánul meg, amikor az esetleges szeles és hűvös időjá­rás, sőt kánikula idején is jól köt, és mint ez évi kísérleteink igazolják, június második felé­ben már érleli bogyóit. Kisebb méretű bogyóinak értékesítése ekkor még nem okoz problémát, mert a kereskedelem örül, ha pa­radicsomot kap, különben a kecskeméti törpe bogyóinak 50 százaléka megüti az exportkívá­nalmakat. Megállapíthatjuk, hogy a ko­rai termesztés csak akkor jöve­delmező, ha a korai vetés korai kiültetéssel párosul. Például a február 23-i vetés áprilisi kiül­tetéssel, a kecskeméti törpe faj­tánál katasztrális holdanként 58 897 forintot, május 15-ig ki­ültetéssel pedig 29 801 forintot hozott, tehát a 14 napos késés majdnem 30 000 forint kárt je­lenthet a termelőnek. A palántanevelési kísérleteink­nél megállapítottuk, hogy a két­szer tűzdelt és a földcserepes §§ palántanevelési módszerek vál-g tak be. Az egyszer tűzdelt és ag tűzdeletlen termesztési mód ko- = rai termesztés szempontjából js nem jöhet számításba. § Végezetül röviden össze-1 foglalom eddigi eredményeinket.! Megállapítható, hogy: a hol-| landágyi hajtatás számára a ja-| nuár 12—26 közötti vetési idő-| pont a legmegfelelőbb; a szántóföldi korai termesztés-1 nél a korai vetésnek a korai ki-I ültetéssel kell párosulnia, hogyi jó eredményt érjünk el, tehát| vetés februárban, kiültetés áp-s rilis végén; jó talajra, korai kiültetésre a§ kecskeméti törpe középmagas tí-J pusát nyugodt szívvel merjük aj termelőnek ajánlani; jj a kecskeméti törpét házi ker-s ekben 30X40 centiméterre, nagy-1 üzemben 70X20 centiméterre, f| valamint ikersorosan, vagy fész-§i késén ültessük, mert termesztő-§ 5ünk így lesz jövedelmező; korai jövedelmező termesztés- g néz a földcserepes, vagy leg-|| ilább a kétszer tűzdelt palánta-1| aevelés feltétlenül szükséges. §| Balogh Sára, s a Duna—Tisza közi Mező- M gazdasági Kísérleti Intézet j§ tudományos munkatársa = Levél Moszkvából kor velünk, az sosem felejti el, amikor hi­tet teltünk, hogy béke- [ ben és barátságban < akarunk élni egymás- j sál. Mit írjak még? Ren­geteg lenne az elbe­szélni valóm, hiszen mindennap, reggeltől estig élménydús prog­ramok egész sorában van részünk. — Ková­csoljuk a népek közötti barátságot. Időnk any- nyira foglalt, hogy le­vélírásra csak éjjel jut hosszabb idő. Zárom is soraimat, mert már elmúlt éjfél és reggel 8-kor új találkozóra megyünk. Bővebbet majd otthon. Üdvözlettel: Miklós Erzsi I * Az egész baj tulajdon­képpen ott kezdődött, hogy a Daczi sógor születésnapja éppen a halasi vásárt megelőző szom­batra esett. Az e vidéki paraszt- famíliákban nem szokták a szü­letésnapot számontartani (ki a fene ér rá a tanyán augusztus- r ban ünnepelgetni?) —, de ami­Í óta a Pali gyerek odadolgozik a Dunántúlon s kéthetenként ha­zajárva, mindig hoz az. öregnek egy demizson jófajta bort, csak megülik az évfordulókat. Csir­két amúgyis vágna az egyszem fiúgyerek örömére az asszony, a kalácssütés is szombati tanya­törvény, — így aztán lehet ven­dégeskedni. Hivatalos család leg­inkább csak egy van: a Rácz sógorék, akik mellesleg kereszt­szülei is a Palinak... Az öreg Rácz hát éppen sze- delőzködik most is, úgy csillag- feljötte után, hogy átballag a sógorékhoz, még sok jó eszten­dőt kívánni erőben-egészségben s elpolitizálni a komával a szek­szárdi borocska lélekvidámító társaságában ... — Aztán igyeközz haza, mer tudod, hogy korán köll indulni a vásárba — figyelmezteti élete párját Rozi néni, fejéshez indul­tában. Merthogy reggel vásárra hajtják Böskét, az előhasi üszőt. Tini, a nagylány, elgyűrűzte I magát a Tusori Pistával, igen > szaporán közeleg az esküvő ide- ; je. Kell a pénz, híja van még a ; stafirungnak, márpedig errefelé ■ még csak aszerint becsülik meg ! az új menyecskét, hogy hány i vánkost rak az ágyba... : — Gyüvök én — bólint Jani > bácsi —, mög úgyis beszól értem JÖJJÖN pihenni és gyógyulni a CSERKESZÖLÖI FÜRDŐBE, ahol a földművesszö­vetkezet vendéglője és büféje kitűnő ételekkel és italokkal várja; 964 ötödször járta körül a jószágot,' reménykedve: hátha csak a sze­me káprázik, az ördögök incsel­kednek vele s a Bimbó rögvest visszaváltozik Böskének... Dehát bizony nem változha­tott, mert az igazi Böskét ezalatt Rozi néni vezette sűrű átkozó- dások között az ura után! Még jó, hogy felkelt, észrevette, hogy ez a marha ember összecserélte a két állatot! Hogy a tűz égesse el annak a bornak még a tőkéjit is, hogy miért issza e1 az eszit, hogy jaj istenem, de megvertél engem!... s mérgében hol sírva, hol hangosan káromkodva sie­tett, talán még utoléri őket..: ... Dehát azért a vásár Jól si­került. Böskét igen tisztességes áron egy balotai ember vette meg, — aki váltig csodálkozott hogy Jani bácsi az istennek sem megy vele meginni a szokásos áldomást... Hanem amikor Tóni is túladott a tehenén s elindultak kicsit körülnézni, váltig sür­gette: — Gyere mán, keressünk valami botot, ahun savanyított uborkát árulnak;: olyan gusz­tusom támadt rá, valami kutya férög rágja a gyomrom.;; — Valami nehezei övött, Jani bátyám, bort kék arra in­kább inni! — tanácsolta gyanút­lanul Vida Tóni. S nem látta, hogy az öreg Rácz színe hogy változik el hirtelen, miért vil­lan látatlanul is szemébe Rozi néni kerekkontyos feje, amint éppen kitátja a száját..: erről a szájról pedig még lánykorában sem lehetett éppen azt állítani, hogy jaj, de szép kicsi... r*. ír — Aztán el ne kótyavetyéld, hallod, ha áron alul kérik, in­kább hajcsd vissza — oktatta a bor mámorától még félig süket és vak embert... A hűs pusztai fuvallat úgy a harmadik kilométer után kezdte helyrereperálni Jani bácsi fejét. Tóni tehene, meg az ő Böskéje jámboran lépkedtek mögöttük, a koromsötét, esőt ígérő éjszaká­ban csak halványan derengtek a fehér foltok rajtuk. Szürkülni kezdett, mire a kőútra kiértek s Tóni egy rágyújtásnyi pihenőt javasolt. — Hóha! — curukkoltatta megállásra Jani bácsi hátrafor­dulva a Böskét s abban a szem- pillantásban megállt benne az ütő, Böske szelíd kis feje he­lyett a Bimbó bika busa üstöké meredt rá s hogy egyébbel is megerősítse kilétét: vastag han­gon belebömbölt az éledező haj­nali csendbe... — Hát emmeg..: — nyögött Jani bácsi s ijedtében megrogy- gyant a térde. — Hát ez nem a Böske! — szemlélte körül a Bim­bót s annak minden formája, tartozéka is azt mutatta, hogy nem bizony, ez nem az üsző. — Hű, az istenit, komám! — hör­dült fel — én má mög véletlen a bikát hajtottam el! Hogy az a!. : : Tóni sajnálta is, meg nevette is magában éktelenül a meg­hökkent embert, aki már vagy a Vida Tóni — s azzal elsattyo- gott. Rozi néni meg tervezgetve paskolta az istállóban az esti abrakon kérődző jószágok fé­nyes farát. Szekfű melleit, a törzs­könyvezett szép jószág balolda­lán ott a fia, a szépséges bika­borjú, szerződésre nevelkedik. A nehézhasas Böske nem ilyen előkelő vér, úgy vették, nem is sajnálja nagyon Rozi néni... majd a Szekfű mostani ellése talán üsző lesz, azt maguknak tartják meg.. . ... A csillagfényes szép éjsza­ka csúnyán elfelhősödött s ami­kor úgy jócskán éjfél után Jani bácsi hazaballagott, alig találta meg a tanyát. Abban ugyan nem is a felhők a ludasok, hanem a nagy demizson bor, amit elszo­pogattak odaát. Mit kerülgetjük no: istentelenül berúgott az öreg. Nem is ment be a házba, csak ledőlt az istálló sarkában fonnyadó lucernarakásra kumni egyet... de alig hortyogott egy kurta órát, már kurjongatott a dűlőről Vida Tóni. Jani bácsi ólomnehéz, kábult fejjel kászá­lódott föl s káromkodva átkozta a messzi pusztát, ahonnan setét hajnalban el kell indulni a las­san poroszkáló jószággal, hogy idejében beérjenek a városba... Odatántorgott a jászolhoz, kibo­gozta valahogy a Böske köte­lét. .. Rozi néni pendelye a gan­gon fehérlett, rábízta az urára a sonkával bélelt tarisznyát; A Bä&ke csudálatos áloáltozása tünk ezzel a szép vá­rossal, amelyen most a világ szeme van. So­kat hallottam Moszk­váról, de ilyen szépnek nem tudtam. Annyi itt az érdekes és megka­pó látnivaló, hogy ar­ról külön oldalakat le­hetne írni. A szállá­sunk is igen mecffelelő. Vendéglátóink igye­keznek bennünket minden jóval elhal­mozni. Még az ételeket is olyan magyarosan készítik, hogy mi, a magyar ifjúság küldöt­tei, Moszkvában is ott­hon érezzük magun­kat. Egyszóval min­dent megtesznek, csak érezzük, mennyire sze­retnek bennünket. Talán írnom sem kell, a legnagyobb em­lék és a legszebb nap a találkozó megnyitása volt július 28-án. —3 Moszkva, ez a világvá­ros olyan volt ezen a napon, mint egy ha­talmas, zsongó méh­kas. A város ünnepi díszbe öltözött. Az em­berek, fiatalok és öre­gek tízezrével hullá­moztak az utcákon. Mi délután értünk a sta­dionhoz. Nem tudom> mikor lesz újra részem olyan felemelő látvány­ban, mint itt volt a \ üágifjúsági Találko­zó megnyitása, de azt tudom, aki ott volt ak­jwWivel is kezdjem, ■LVM- hogy minél töb­bet mondhassak el egy pár sorban. A múlt hónap 23-án este ér­tünk szovjet földre. Ettől kezdve egészen Moszkváig állandóan éreztük, hogy itt min­denki szeret bennün­ket, a felnőtt embe­rektől a legkisebb gye­rekig, Ahol csak meg­jelenünk, annyi a nép, hogy szemmel alig le­het belátni és minden­ki tapssal, öleléssel él­tet, virágcsokorral, jelvénnyel, meg egyéb kedves emlékkel aján­dékoz meg bennünket. Felejthetetlen itt minden nap. Mi a VIT megnyitásáig Moszkva utcáit jártuk. Két napig ismerked­bona tárolására is. Röviddel ez­előtt a Terményforgalmi Válla­lat 250 mázsa búzát tárolt az épületben. Ezt elszállították, de a fertőtlenítés még nem történt meg. — A zsizsikek csatárlánc­ba fejlődtek és készen állnak a. pusztításra — mondja Bischoff János, a Terményforgalmi Vál­lalat telepvezetője. Valóban, mi is láttunk e ve­szedelmes féregből. Nagyon ko-* moly mulasztást követett el a« garai malom vezetősége a zsi-d zsiktelenítés elhanyagolásával J Annál is inkább veszélyes ez aJ hanyagság, mert a cseretelepi közvetlen szomszédságában vara1 a Terményforgalmi Vállalat fel-* vásárló telepe, amely könnyen ' fertőződhet. Olvasóink figyelmébe! Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden ked­den délután !í órai kezdettel in­gyenes jogi tanácsadást tart a megyei ügyészség. (Cím: Kecs­kemét, Széchenyi tér 1. I. eme­let.) \ Nagybaracskán lisztcseretele- jpet létesített a garai malom ve- ■zetősége. Az épület alkalmas ga­Pénteki r~f~ . • , ==/?5^= ön az oka, asszonyom... Az ember a tér sarkán állt és nézte a járókelőket. Hirtelen megakadt a tekintete egy három év körüli leánykán, aki játékosan szaladgált a park fái között. Figyelte a leánykát és körülnézve kereste, hol van annak a mamája, dajkája, vagy valaki más, aki vele van? Látott ott a fa mellett egy fehérruhás nőt, aki csil­logva, nevetve, a vele szemben álló férfi szemébe beleveszve, egyre csak beszélt, beszélt. Közben teljesen megfeledkezett a gyerme­kéről, de talán a világról is..: Az ember most azt látta, a kislány kiszalad az útra, alig bírta Ránaugorva elkapni a száguldó autó elől. A leányka élesen fel- sikoltott, mire a fehérruhás nő, az édesanya, kiszakítva magát a eláncoló férfitekintetből, odaszaladt hozzá, elkapta a piciny, fehér cárját, és ráripakodott: — Hol a csodába mászkálsz? És a kezére vágott. A leányka »írni kezdett, az ember először szólni akart, hogy »hohó, ön az lka, asszonyom, hisz Ön figyelmetlen, gondatlan volt, önnek fon­tsabb volt annak a férfinek behízelgő szava és szerelmes tekin- ele, mint a gyermeke játéka!« Szólani akart, de mire szóhoz juthatott volna, akkorra a ehérruhás nő, a szepegő gyermek, és az elegáns férfi már jó nessze jártak. Az ember csak nézett utánuk, majd lassan körül- íézett, hátha talál valakit, akinek elmondhatná, amit látott és :rez. De nem volt senki a közelben, így fogta magát és hosszan, lágyon hosszan gondolkodott a látottakon. Így született meg, — sszrevétlenül, mint ahogy az alkony születik — ez a szerény :is írás. Varga Mihály A zsizsikek csatárláncba fejlődtek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom