Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

@Liit<ipi&kl KRÓNIKA

» Taktikai« megbeszélés a kirándulás előtt

160 ÉVE született Szent- pétery Zsig- mond, minden idők egyik legnagyobb ma_, „gyár színésze.

;i

\.-<ii volt nagyétkű, egy alkalommal mégis három tányér húst evett, a fennmaradt anekdota szerint. A pesti vendéglő német pincére a leves után szó nélkül elé tette a húst. Szent- pétery megette, majd hallotta, amint a többi vendég gyakran kiáltjA: »Kellner! Rindfleisch!« Németül egy szót sem értett, s azt glitte, a fleisch valami étel- külónlegesség lehet. Ö is rendelt. Kapott még egy tányér húst. Nagy mérgesen legyűrte. Utána dühösen nézett a pincérre, mormogott pár szót, mire még egy tányérral vitt neki a pincér. így volt kénytelen három tányér húst elfogyasztani.

PANASZKODNAK egyesek, hogy az üzletekben nem eléggé udvarias a kiszolgálás. Nem mindig az _ _ elárusító a hibás. A f\

napokban például ' /'/j )’ érdekes jelenet ta- núl voltunk. Növásárló nézegeti a szúnyogháló-tekercset. Hosz- szásan nézi, tapogatja, körömheggyel piszkálja, végül angyali ártatlansággal megkérdi: — És mondja, jó ez? — Nyugtatják, bizonyára jó, hiszen a gyárban ellenőrizték. Töpreng az asz- szonyka, azután pedig aggódva érdeklődik: — Csak azt nem tudom, jó-e ez legyek ellen is? A mi utcánkban alig van szúnyog, inkább a sok léggyel van bajunk. Véd ez a légy ellen is?

!— Dicséretére legyen mondva, az elárusító szép türelmesen közölte vele, hogy valószínűleg a szúnyognál sokkal nagyobb légy sem fér át azokon a pici lyukakon. A lehető legkomolyabb hangon, arcrándulás nélkül.

ÉRDEKES felirat látható a Rávágy téren, »Duna—Tisza- közi Hajóhinta.« A tábla nem hazudik, mert tényleg a hinta és a hozzá tartozó felszerelés a Duna—Tisza közén van, mégis... Furcsa... Ha példáját követik, láthatunk

esetleg ilyen feliratokat is: Közép-Európai késköszörűs (a színháznál), Eurázsiái Cukorkás- bódé, vagy Kontinentális trafik.

AMIKOR a hal belefullad a vízbe. Hátsó- Indla vizeiben él a sziámi küzdő hal. Tüdeje is van, s ezért gyakran a víz színére szökken levegőt szippantani. Nagyon harcias, verekedő a természete. Ha párbaj közben az uszonyai megsérülnék, nem úszhat a felszínre levegőért. Ilyenkor, bármilyen furcsán hangzik: belefullad a vízbe.

q E HETI kegyetlen laPI'I'I' lálós kérdésünk. Mi a ______ különbség a kínai főváros és Seres Lajos inge közt? Betű szerint nem sok. Az egyik Peking, a másik »bekk-ing«... (A felelősséget, az eddigiekhez hasonlóan,. ez alkalommal sem vállaljuk. Kisebb idegroham esetén még orvoshoz sem fontos fordulni.)

»H

ÁZI MIN- .

DENTUDÓ« cím-A . fST] #

mel, második ki- J adásban, könyv -y» 1

jelent meg. 8ok,_ I jJrZf segítséget nyújt JÁ

az otthoni mun- kákhoz. A lehető legkülönbözőbb . irSwIsyf tudnivalókat tar- ff/ talmazza. Drága- köveket például úgy kell tiszti- tani, hogy »egy tálacskába benzint öntünk és ebbe beáztatjuk. Befödjük. Egy negyedóra múlva kivesszük, ha tiszta, akkor szarvasbőrrel óvatosan szárazra töröljük. Ameny- nyiben nem elég tiszta, egy kis puha benzines kefével átkeíél- jük.« Helyes az ilyen alapos tájékoztatás. Legtöbbünk idáig csak úgy nekiesett a lakásban található gyémántnak, brllliáns- nak, s meggondolatlanul dörzsölni, kaparni kezdte. Ezentúl már tudjuk, hogyan kell drágaköveinket szakszerűen tisztítani.

GYORS közvéleménykutatást tartottunk a kecskeméti korzón. Kérdést intéztünk a férjeknek látszó férfiakhoz, hogy otthon ki kezeli a pénzt? A húsz megkérdezett egyén közül hat őszintén beismerte: az asszonynál van a

buksza. Kettő határozottan ta gadta. Tizenkettő nem nyilatkozott. ..

PAPP LACI, a világhírű ökölvívó játsz- sza a főszerepet a »Nehéz kesztyűk« című, most készülő sportfilmben. Az újságok hatalmas képeket közölnek, amint felvétel közben szerelmi jelenetet játszik parlnernőjével. ízig- vérig profi lett Papp! Már nem csupán öklözni, de csókolózni

sem akar fellépti díj nélkül...------ KRIPTÁT

ír nyert, sorsje/ / j gyével La PazLÉ^m' tgdßl ban, Bolívia

«jy timjrjs fővárosában, egy agglegény, tu jjf Pár nappal kéI sőbb, fürdés

V közben, meghalt. Holttes-1 te mindeddig! nem került elő. A sírbolt üresen 1 áll és várja a »boldog« nyertest. | SZEPTEMBER első napjaiban nyílik Brnóban a III. cseh gépipari kiállítás. A sok, előre beharangozott érdekesség között talán a legérdekesebb a fájdalommentes fogászati fúrógép lehet. Meleg széndioxid segítségével teljesen kiküszöbölődik a fájdalom. A magyar ipar megelőzte évtizedekkel a csehekét. A mi vén fúróink is fájdalommentesek. Egyik sem érez fájdalmat, amikor fúrja a fogat. . ,

LENTS Jánost, az egykor 172 évet ért hódmezővásárhelyi polgárt említettük a múlt heti krónikánkban. Többek kérésére, hogy kíváncsiságukat kielégítsük, közlünk pár hasonló »magyar rekordot«. Sós János 140 évig élt, halálának bejegyzett oka: betegség (!), Hédő Mihály száraz betegség miatt húnyt el 159 éves korában. A 172 éves Máté Mihály halálának oka: sínylődés. Érdekes, hogy valamennyi említett személy Hódmezővásárhelyen élt.

Üttörőink — az eddiginél fokozottabb mértékben — ezen a nyáron is kiveszik részüket a vakáció örömeiből. Sokan közülük az ország különböző részein, a Balaton partján, a Mátrában, Bakonyban, s másutt létrehozott táborokba szálltak, amelyekben az elsőrendű ellátáson kívül élvezhetik a számukra addig ismeretlen táj szépségeit, s a jellemük fejlődésére nagyszerűen ható kollektív kirándulásokon vehetnek lllllllllllllll!lllll!llllllllllllll;

részt nap mint nap. Megyénk iskoláiból a legjobban tanuló úttörők közül kétszázan voltak Esztergomban ilyen táborban de rajtuk kívül a különböző iskolák által, főként a Balaton mellett rendezett táborozáson is sok kisgyerek piheni ki a tanulás fáradalmait, s erőt gyűjt a következő tanév nehézségeinek a legyűrésére. Képünkön kirándulás előtti »taktikai« megbeszélést tart egyik úttörő raj a Bakonybanj

llllllllllllllll

„RAKÉTA"

a Volgán

A gorklji »Vörös Szormovo«- gyár legújabb személyhajó modellje, a »Rakéta«. 60—70 kilométert tesz meg óránként. Ezt a nagy sebességet úgy érték el, hogy a hajótest alá különleges síklapokat, víz alatti »szárnyakat« szereltek. Menetközben a hajó kiemelkedik a vízből és csak a »szárnyain« siklik tova. Ez csökkenti a víz közegellenállását és növeli a motoros sebességét.

A gyors és kényelmes víziexpresszen 66 ülőhely van. A 6zékek támlája lehajtható, akárcsak a repülőgépeken. A száguldó hajón még büfé is van, £ tatján pedig fedett sétafedélzet A »Rakétát« a hajógyár mosí Moszkvába küldte a Világifjúsági Találkozóra, a gyár munkásainak ajándékaként.

SIR JOHN HUNT:

Éjszaka megegyeztünk, hogy másnap nem indulunk korán, bármenynyire kívánatos lenne is. Túlontúl fáradtak voltunk. A szél ellenére az oxigén segítségével viszonylag kényelemben töltöttük az éjszakát. Amikor oxigénkészletem úgy négy óra múlva kimerült, hirtelen felriadtam és ébren maradtam; lélegzetvételem erőiködővé vált és a hálózsákban is fáztam. Mindezek ellenére reggel egyöntetűen úgy vélekedtünk, hogy kipihentük magúnkat és felüdültünk, de azért gyorsan döntésre jutottunk; a csúcstámadást huszonnégy órával elhalasztjuk. Ez ugyan elég komoly következményekkel jár: több élelmet és tüzelőt fogyasztunk el, a testi leromlás is éreztetni fogja hatását, és a legyengülés lényegesen csökkent- heti esélyeinket a sikerre. S utoljára, de nem utolsó sorban, nagy kockázatot jelent az időjárás, mindenekelőtt, a szél. Csakugyan az volt a legnyugtalanítóbb szempont, mert most, május 25-én a szél megenyhült, és az ég teljesen kitisztult. Éppen csak ki6 szellő fújdogált a Nyergen keresztül.

De még nem voltunk készen. Az élelmiszerkészleteket ki kellett válogatni; Bálu nem bírt mozdulni, de reméltük, hogy ha kellőképpen kipihente magát, ismét talpraáll. Döntő tényező volt, hogy az oxigént nem készítettük elő s az ilyen munka lassan megy hasonló magasságban. A legegyszerűbb dolgok elvégzése is sokkal tovább tart, hát még az ilyen bonyolult feladat megoldása. Szerencsére a csúcstámadás időrendje megváltozott; még bőven volt időnk, hiszen az eredeti tervtől eltérően, amely szerint Ed Hillary csapatának huszonnégy órával később kellett volna követnie bennünket, most csak másnap délutánra vártuk érkezésüket.

Pihenéssel töltöttük az időt. Későn reggeliztünk — elfelejtettem, mit ettünk, de tudom, hogy szalámin kívül pompás svájci méz is szerepelt a »fogások« közt: a Nyergen találtuk — azután hozzáláttunk, hogy rendet teremtsünk a sátrak körül. Da Namgjal segített, és felvertük a harmadik

117

sátrat, a kis, 2,70 kg súlyú »hólyagot«, ahogyan elneveztük. Rendcsináló kedvemben voltam és bizonyos örömet leltem abban, hogy oxigénpalackjainkat sorba rakjam sátrunk mellett, az élelemkészleteket pedig a sátorajtó közelében halmozzam fel; a svájci felszerelés darabjait különválasztottam a miénktől. Egy sziklára kis csomagot helyeztem. Fényképezőlemezek voltak benne; még Engster, zürichi egyetemi tanár adta át nekem, amikor röviddel Indiába utazásunk előtt, Svájcban jártunk. A kozmikus sugarak hatásainak tanulmányozását szolgálták. A lemezek már a 7. táborban is közel két héten át ki voltak téve a fénynek. Töredelmesen be kell vallanom, hogy ottmaradtak a Déli Nyergen, ahol azóta vitathatatlan bizonysággal lerögzítették az érdekes jelenséget.

A négy doboz mézen, a sajton és vitaminos tápszeren kívül még egy doboz tonhalat is találtam a svájci holmi között. Jellemző a 7900 méteres magasságban jelentkező étvágyra — ezt őszinte restelkedéssel említem —, hogy minden bajtársi érzést félretéve, ezt az ínyencséget eldugtam barátaim elől. Bevittem a kis »hólyagsátorba« és az egész doboz halat egy- ültömben megettem.

Ezekután körüljártam a Nyerget, a lábamon még mindig csupán egy pár vékony, pehelybélésű rövidharisnyával, a két pár gyapjúharisnya fölött. Előbb a nyugati perem felé mentem, hogy letekintsek a Teknőbe arról a nagy, kocka alakú tömbről, amelyet alulról mint ismertetőjegyet már előbb megfigyeltünk. Lassan mozogtam a könnyű széllel szemközt) Minden lépést alaposan meg kellett fontolni, de a talaj fokozatosan lejtett és nem volt szükség különösebb erőkifejtésre. Elérve a perem szélét, végre leláthattam a Nupce gerincére, — most már kétségtelenül alattam volt — s a gerincen túl a látszólag végtelen távoli, alacsonyabb déli ormokra. Egyenesen alattam világosan kivehettem három táborhelyünket) Az Előnyomulás bázisa, kis folt a havon, szerényen megbújt a horpadásban. Balra és valamivel magasabban az 5. tábor apró sátrai látszottak; alig lehetett megkülönböztetni egyiket a másiktól. A legdrámaibb hatást azonban a 7. tábor tette, félúton fölfelé és szintén balra. Mintha repülőről tekintenék le, egyenesen beleláthattam a tölcsérbe, melyben feküdt. A Lhoce falának nagy felülete, mely elválasztott tőle, általában rendkívül meredeknek látszott. A Pumorit, amely annyira uralkodott az Alaptábor fölött, most alig lehetett észrevenni a jég és hó hátterében; a tetején keresztül a másik oldalára, Tibetbe nézhettem. Mielőtt elhagytam a peremet, meglengettem a karomat, hátha éppen errefelé néz valaki odalentről: Tudtommal senki sem vette észre,

118

(Folytatjuk)