Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-29 / 201. szám
Kecskemét város lakossága példamutató tanújelét adta annak, hogy híven őrködik a nép javai telett. A városi tanács városrendészeti törekvését dicséri az a széles aszfaltos útrészlet, amelyet nem is csekély áldozattal a Bethlen körútnak a sportpálya és a Jacques Duclos utca közötti szakaszán létesítettek. A minap egy kormos traktor ráhajtott erre a frissen elkészült úttestre és valósággal felszántotta. A járókelők a leghevesebben tiltakoztak eme vandalizmus ellen, de a traktor megátalkodott vezetője sehogy sem akart letenni abbeli szándékáról, hogy tovább haladjon a megkezdett úton, mire az egybe- sereglettek jogos felháborodásukban rendőrnek adták át a garázda traktorost. Brávó, Kecskemét város népe! Vegyenek rólatok példát az üzemek, vállalatok és hivatalok dolgozói, de minden egyes hazáját és népét szerető magyar ember is, hogy miképpen kell válaszolni' azoknak, akik a szép szót nem értik, a nép vagyonát pedig semmibe sem veszik. A bélyeg- gyűjtés óriási méreteket öltött nálunk. Jóformán uiinden második ember bélyeggyűjtő, tehát a fél ország. A másik fele pedig az első felének gyűjt. Egyszóval mindenki gyűjti a bélyeget. A vállalatoknál és hivatalokban árgus szemekkel figyelik a beérkező postát, hogy bontás után rögtön lecsaphassanak a zsákmányra. Nem válogatósak. A legközhásználatúbb bélyeg is jó nekik. Ügylátszik, hogy mér nemcsak minőségi, hanem meny- nyiségi gyűjtés is folyik. Az is előfordul, hogy már postabontás előtt »bélyegmentesítik« a levelet, ha ritkább bélyeg van rajta. Vannak, akik sajátmagukkal is leveleznek, csakhogy felülbélyegzett ritkaságokhoz juthassanak. A lustábbak bélyegezetlen lorfnában gyűjtenek. Nem kell nekik se áztatni, se szárítani, se vasalni. Nehogy félreértés legyen, mert nem a nagymosásról, hanem a bélyeggyűjtés alapos és nagy türelmet igénylő munkájáról van szó. Mindezek tudatában elkészültem rá, hogy nemsokára én is olyan leveleket kapok majd, amelyekről már leszedték a bélyegeket. Hogy kicsodák? Talán a szomszéd ház lakóinak egyike, vagy a postahivatal dolgozóinak valamelyike, de lehet, hogy maga a levélkézbesítő postás. Elvégre a két utóbbinál meglehetősen nagy a kísértés. Belátom, hogy a kecskeméti úszósportnak nem a leg- rózsásabb a helyzete. Egyetlen úszómedencéje van a városnak, mely a lakosság fürdőzési lehetőségét és a sportolókat egyaránt hivatott szolgálni. Természetesen ezáltal kissé korlátozottabbak a sportolási viszonyok, de azért mégis csak adva vannak. Nem látom be azonban, hogy milyen összefüggésben áll ez a sportolók kirívó fegyelmezetlenségével. Mert határozottan annak nevezhető, hogy a fürdő hivatálcs közegét a lé vitézlett világ éjszakai sár- kön álló delnőihek stílusába!) »apukámozzák«, a kedvezményes jegyre jogosító igazolványukat nem akarják felmutatni neki azzal érvelvén, Ilogy már megismerhetné őket, holott szegény feje nem kalendáriumnak, hanem hivatását teljesítő dolgozónak. került oda. És végül a fürdővállalat egyik női alkalmazottját mulatságból »megitatták«, vagyis a medence ivásra cseppet sem kívánatos vizébe merítgették. Hát ezek bizony messze járnak a sportszerűségtől, de még csak ötletességre vagy szellemességre sem vallanak. Elvárjuk a mi sportolóinktól, hogy a korlátozott körülmények között is megmutassák a népünkben rejlő őstehetséget és veleszületett határozott készséget a sport iránt, de a modorta- lanságot és illetlenséget ne akarják divatba hozni, mert annak rühesen tálaja házáhkban. A sportolás nem úri kedvtelés nálunk, hanem olyan nemes elhivatottság, mely példaadásra kötelez, mégpedig minden téren. Ezt a jövőben ne feledjék el. [f A közelii múltban megtartott munkás- nagygyűlésen a Szikvízüzem részéről senki sem jelent meg. Állítólag nagyon fáradtak voltak. Kár volt ezt a gyerekes ürügyet felhozni. Hát mit gondolnak a Szikvízüzemben, hogy a megjelent sok száz többi dolgozó a délelőttöt talán városnézéssel töltötte, majd jóízű délutáni szundikálás után felfrissültén áhítottak be a nagygyűlésre? Valami más lehet a dolog mögött. De mi? Talán nem találták elég célszerűnek, hogy problémáikat közvetlenül a légii ivatottabb fórum előtt feltárják? Miféle problémák lehetnek azok? Vagy nincsenek problémáik? Lehetséges volna? Nahát! Erre nem is mertünk gondolni. Ha így van, akkor nem szóltunk semmit. De ők se szóljanak! Meg csak ne is suttogjanak! Mi pedig azt kívánjuk nekik, hogy továbbra is éljék boldog világukat! VÉGRE! A Hírős Napok j előkészületei már! folynak. A Katona; József parkban különféle bódék; várják majd a közönséget, so!: széppel, jóval. De a legszebb és 1 legmaradandóbb ajándékot a! Széchenyi téren épülő autóbusz- < váróterem jelenti majd a városi számára. A lakosság régi óhaja • válik ezzel valóra. Az esős őszi; és hideg teli napokban oltalmat < nyújt majd az autóbuszra váró) közönségnek. A Baus megyei '< Építőipari Vállalat nem zárkózik ; el a rohammunkától, csakhogy a! Hírős Napokra elkészüljön vele,1 a városi tanácsnak pedig egye-1 nesen szívügye. Már csak a < Tervhivatalon múlik. Reméljük, I hogy az is megértéssel lesz a kecskeméti dolgozók hosszú; éves, de jogos kívánsága iránt. ■ ///* (Hm AIDA SadOíES, OJLASZ uuuuüüaaaagqnnnnnrü oüpJEjfc. a am Az értékes, szép zene kedvelői bizonyára emlékeznek még a néhány évvel ezelőtt bemutatott Verdi életéről készült filmre, amelyben felcsendültek a nagy zeneköltő operáinak legszebb részletei. A film sikere azt bizonyította, hogy rendkívül népszerű Verdi muzsikája. Ez d világszerte megnyilvánuló érdeklődés arra késztette az olasz filmművészeket, hogy feldolgozzák az opera nagymesterének kiemelkedő alkotásait. E munka nyomán kerül most a magyar közönség elé, talán a legmonumentállsabb Verdi-ope- ra, az AIDA. Témája a nagy muzsikus örök mondanivalója: küzdelem az elnyomó túlerővel. A levert etiópok szabadságharca a gyűlöletes fáraó-uralom ellen és ez egész egyiptomi környezet csak kerete, háttere az operának. A rabláncra fűzött, megsanyargatott százezrek sorsában Verdi a maga népének sorsát látta, és operájával azoknak dilit emléket, akik életüket, boldogság gukal áldozták a szabadságéri. | Ez a. káprázatoson szép olaszt film Clemente Fracassi rendezőt munkája. A film címszerepét So-t phia Loren alakítja. A sötétre| feslelt bőr, az: egzotikus köniö-i sok és a környezet még jobban| kiemelik szépségét. Ez azonban* még nem volna elegendő ahhoz, hogy élétrekeltse a hűséges és önfeláldozó etióp királylány alakját. Sophia Loren Aidája élő, szerelmes asszony, aki önfelál- dozóan hal meg. Jó a többi színészi alakítás Is. Radamesz szerepében Luciano Della Marra-t, Amnerisz alakítójaként pedig Lois MaxVell-t láthatjuk. Tökéletesen oldja meg a film az egyik legfontosabb feladatot, az ének és a színészi játék összehangolását. A film aikotói Verdi muzsikájához méltóan, a szerepeket a legkiválóbb színészekre és a legjobb olasz operaénekesekre bízták.í Néhol ugyan feleslegesnek érezzük a magyarázó szöveget, de az apróbb hibákat jeledtetl Velünk Renaro Tebaldi, Ebe Stignani és Gino Bóchi csodálatosan szép hangja. Az olasz filmművészek ezzel a filmmel Verdihez méltót alkotlak. A végig megkapóan szép jelenetek sorából is kiemelkednek a hatalmas és lenyűgöző tömegjelenetek. Az AIDA filmváltozata nagy élmény lesz a zene és a. film rajongóinak egyaránt. —> Megyénkben először a. kecskeméti Városi Mozi mutatja be: — augusztus 29—szeptember 4-ig. Bibliográfia a „Faustról" Goethe halálának 125. évfordulója alkalmából megjelent a költő műveinek és az alkotásairól szóló munkáknak bibliográfiai útmutatója. A háború után eltelt 10 év alatt 66 munka jelent meg a »Faustról«. Ugyanezen idő alatt a világ különböző országaiban 73-szor adták ki Goethe »Faustját. A világhírű művet az idén adják ki először Albániában. sut .iou.\ urai Amikor így lerovom hódolatunk jogos adóját a múltnak, az elődökhöz hozzá szeretném kapcsolni az expedíciókat előkészítő és támogató bizottságok tagjainak és mindazoknak a neveit is, akik nagylelkűen előteremtették az anyagi alapokat, amelyek az egymást követő Vállalkozásokat lehetővé tették. A döntő mozzanatok sofábán mindjárt a következő helyre az ésszerű, alapos, részletekbe menő tervezőmunkát tenném. Az Everesten a szervezés problémái egy hadjárat arányaival vetekszenek. Nem mentegetődzöm, e hasonlat, vagy amiatt, hogy a múlt télen ilyen elvek alapján dolgoztuk ki a terveket áz Everest meghódítására. Ennek köszönhettük, hogy nemcsak előre ki lehetett számítani szükségleteinket, minden részletükben —. amiben mások előző tapasztalatainak helyes mérlegelése irányított bennünket —, hanem állandóan Szemünk előtt tarthattunk egy világosan felépített munkarendet, amelyet az egymásra következő szakaszokban végre kellett hajtanunk. Ezek voltak: a felvonulás, az edzőgvakorlalok, a Jégesésen végzett előkészítő munkálatok, a Felépítés első és második szakasza, a Lhoce falának felderítése és előkészítése, majd körvonalakban magára a csúcstámadásra vonatkozó terv. Ezeket a célokat adott határidőkre kellett elérnünk: mindent megtettünk, hogy a kitűzött célokat elérjük és keresztül is vittük az egész tervet, ismételten meg kell emlékeznem felszerelésünk kitűnő voltáról és arról, hogy a felszerelés kiállotta a próbát a hegyen és megtette azl a szolgálatot, amelyet vártunk tőié. Azok a cégek, azok a lelkes kezek, amelyek hazánkban vagy külföldön annyi gonddal állították elő mindazt* amire szükségünk volt, amelyek sokszor mintegy versenyt futottak az idővel, hogy mindezt végrehajthassák, valamint azok, akik anyagi támogatásban részesítették a vállalkozást — igen, mindnyájuknak rész jut a diadalból. Felhasznált eszközeink hosszú sorából szeretném kiemelni és külön megemlíteni az oxigént. Anyagi segédeszközeink nagy része igen fontos 163 szerepet játszott, de az oxigén — nézetem szerint — életbevágóan lényeges eszköze volt a sikernek. S az erre vonatkozó munkálatokban azoknak, akik igényeink kielégítésén dolgoztak, talán minden egjyób feladatnál nehezebb problémával kellett megbirkózniuk, hiszen oly rövid idő állt a rendelkezésünkre. Az oxigén s a nagymértékben javított szerkezetű készülékek nélkül bizonyára nem tudtuk volna elérni a csúcsot. A nagyarányú Himalája-expediciókban a siker esélyeit gyakorta a hegymászók rossz egészségi állapota csökkentetté. Ha erre való tekintettel nem akartuk a csapat létszámát annyira megnövelni, hogy éppen emiatt kevésbé mozgékonnyá váljék, akkor elsőrendű feladatként kellett magúnk elé tűznünk azt a törekvést, hogy a betegség okozta nehézségeket eleve kiküszöböljük. Csapatunk létszáma elegendő volt annak a tervnek a végrehajtásához, amelyet kidolgoztam, de igazán nem rendelkeztünk nagy tartalékokkal. Az elfogadott terv nagyigényű volt, hiszen szinte az egész együttes tevékeny részvételére számított a nagy magasságban végzendő munkában is; ha akkor, amikor a csúcstámadásra a kedvező alkalom bekövetkezett, többen betegek lettek volna, nagyon kétséges, hogy elérhettük volna-e a csúcsot. Megfejelő erőállapotunk mindenekelőtt a csapat tagjainak gondos megválogatásától függött. A helyszínen az erre a célra kitűzött időszakok folyamán véghezvitt edző- és szoktató gyakorlatok szembeszökő sikerrel jártak. Köszönettel tartozunk azoknak is, akik egészséges és kielégítő táplálékunkról gondoskodtak és figyelmünkbe ajánldtták, hogy a hegyen töltött egész idő alatt naponta nagy mennyiségű folyadékot igyunk, különösen a nagy magasságokban. Nem szabad megfeledkeznünk arról a gondoskodásról sem, amelyben orvosaink részesítettek bennünket. Érdekes lesz néhány számadattal bizonyítani a testi alkalmasság kérdését, az oxigén használatával kapcsolatban. A hegymászó csapatnak nem kevesebb, mint kilenc tagja jutott fel a Déli Nyeregre; hárman közülük kétszer iß megtették ezt az utat. A Nyeregre feljutott kilenc ember közül heten olyan magasságokra kapaszkodtak fel, amelyek óvatos becslések szerint is jóval 8200 méter fölött vdltak a Délkeleti Gerincen; négyen megmásztak a 8750 méternél magasabb Déli Csúcsot; végül két hegymászónk elérte a hegy tetejét. Az említett kilenc közül hárman négy napot és éjszakát töltöttek 7900 méteres magasságban, vagy ennél magasabban, három pedig három napon és éjszakán tartózkodott odafenn. Jóllehet egyesek nagyon kimerültén térték vissza az Előnyomulás bázisára, senkifeem roskadt össze, Mielőtt továbbmennénk, az élelmezéssel kapcsolatban egy szempontra kell rámutatnom: ellátásunk erkölcsi hatására. Ha elismerjük is a tényt, hogy az élelmezés tekintetében sohasem lehet minden egyéni ízlést kielégíteni. 164 (Folytatjuk)
