Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

Éppen az augusztus 20-i me­zőgazdasági kiállítás utolsó ma­radványait takarították el a jászszentlászlói kultúrház nagy­terméből, amikor betoppantunk. A terem még így rendezetlen ál­lapotában is igen jó benyomást kelt. A most épült szárny lénye­gében ezt a nagytermet, s a hozzátartozó színpadot foglalja magában. A terem előtt tágas, nyitott folyosó. Az udvaron még ott láthatók az építkezés marad­ványai, egy modern kuglipálya betonozott alapjai csendesen várják a befejezést. A művelő­dési otthon előtt tarka virágok, bent az udvar mélyén pedig fia­tal fák rendezett sorai kapasz­kodnak az ég felé. A tanácselnök — Papp Adárn már a terebélyes lombú, nagy fákat látja bennük, pedig még csak gyermekek a fák családjában. Ugyanez a féltő gondosság, szép iránti vágyako­zás teremtette meg ezt a műve­lődési házat, aminek számtalan jeleit lehet tapasztalni falu- szerte. Erről beszélnek a parkok rózsafái, a templom előtti kis li­get gyorsan növekvő fasorai, az utcák apró virágoskertjei, ame­lyek, mint keskeny, tarka sző­nyeg szegélyezik az átmentét, Győrök Imrével, a művelő­dési otthon igazgatójával az is­kolában találkozunk. Ez a fiatal pedagógus itt született Jász- 6zentlászlón és amint a terveiből látszik, nincs is más vágya, csak hogy minél ■ eredményesebben harcoljon a falu kulturális szín­vonalának emeléséért. Ezt bizo­nyítja a kultúrotthon programja is, amelynek részletei lassan bontakoznak ki válaszaiból. Szépek ezek a tervek. Erősen számít a pár hete alakult KISZ- szervezetre. Szeretné, ha a fiatal­ság érdeklődése a falu mező- gazdasági és kulturális problé­mái felé terelődne. Már elő is adta javaslatát arról, hogy a KISZ-tagok részére valami kí­sérleti parcellát kellene biztosí­tani, amelyen jó volna talán szőlógyökereztető iskolát létesí­teni. Ez jövedelmet is adna, fon­tos termesztési nehézséget olda­na meg és megkedveltetné a fia­talokkal a mezőgazdaságnak ezt az igen fontos, nagyjövőjű ágát. Most azt várja, mikor tudja ezt a számára olyan fontos tervet megbeszélni a fiatalokkal. Tömény és összefüggő isme­retterjesztő program körvona­lait vonja meg beszélgetés köz­ben. Ősszel indulnának meg ezek az előadások és minden olyan mezőgazdasági problémát fel­ölelnének, amelyek a község la­kosságát érdeklik. Már több dolgozó paraszt szólt neki, hogy jó lenne, ha őszre egy tanfolyamot is indítanának. Azok a jászszentlászlóiak, akik az augusztus 20-i kiállítás szerve­zésében és rendezésében segítet­tek neki, már is lelkes hívei. Az egyik segítőtárs: Kovács Péter egyénileg dolgozó paraszt szép gyümölcsösére, szőlőjére a kul­túrotthonigazgató is büszke. Lel­kesedve meséli, hogy ez a ha­ladószellemű parasztember rend­szeresen jár Ceglédre, a kísér­leti gazdaság telepére. Ismerke­dik az új gyümölcsfajtákkal, termesztési módszerekkel, hi­szen a tudásnak minden mor­zsája arra való, hogy nagyobb jómódot, több terményt, boldog életet adjon a falunak. A mező- gazdasági tanfolyam előadói ag- ronómusok lennének. Az egyik helyben lakik, a másikat pedig Majsáról kérnék fel a tanfolyam vezetésére. Hozzá is fordultak már a gazdák közül néhányan, mi len­ne, ha hegyközséget alapítaná­nak! Így a saját elképzeléseik szerint például önállóan szerez­hetnék be a védekezőszereket. Ügy látszik, a helyi földműves­szövetkezet még nem látja vilá­gosan pártunk által körvonala­zott új feladatait, mert a gaz­dák szeretnék, ha nem a föld­művesszövetkezet szerezné be a védekező szereket, hanem ők sa­ját maguk. Az még nem jutott eszükbe, hogyha belépnének a földművesszövetkezetbe és így alakítanának termelési csoportot védekezőszerek beszerzésére, ugyanolyan, vagy talán még na­gyobb előnyökhöz jutnának, mintha támasz nélkül, önállóan szervezkednének. Mennyi lehe­tőség, mennyi zsongó, megvaló­sításra váró terv. De hát Győrök Imre úgy érzi, hogy kevés még a segítőtársa. Nem is a mezőgazdasági ügyek­ben, inkább a helyi művészeti tevékenység fellendítésére. Akad­tak olyan pedagógustársai is, akik azt mondták: csinálja az ilyet Győrök Imre egyedül, azért fizetik. Pedig el sem lehet kép­zelni szebb társadalmi munkás­ságot egy falusi pedagógus szá­mára a falu színjátszóinak, mű­kedvelő hajlamú fiatalságának irányításánál, segítésénél.- Né­hány pedagógus máris segít. De akadtak olyanok is, akik egy­hónapos próba után adták visz- sza a szerepüket, amikor a »Légy jó mindhalálig« című Móricz- darab előadására készülődtek. Búcsúzóul elárulja a fiatal fizikatanár, hogy van egy ala­kulóban levő elektrotechnikai szakkör. Régebben már virág­zott a kultúrház keretében. Sok jászszentlászlói fiatal ismerke­dett az ő keze alatt az elektro­technika alapjaival. Még televí­ziós készüléket is akartak épí­teni, de ez a terv — sajnos — kútba esett. Reméltük, hogy mihama­rább megvalósul ez a kívánság is. És amikor autónk egyre gyor­sabb iramban kifelé gurul a köz­ségből, arra gondolok, bár csak akadnának Győrök Imrének se­gítőtársai, hogy a virágos Jász- szentlászló kultúrája is soha nem látott pompázatos virágokat te­remhessen. Cs. L. „Muszáj*6 a helyesírást ismerni Amennyire megörültünk az új IKARUS autóbusznak, any- nyira elszomorított bennünket az a kétségbeejtő felírás, mely az első ajtaján olvasható. írva vagyon pedig a következőkép­pen: »Menet közbe az ajtott ki­nyitni Tilos.« Egy mondatban négy hiba! De nézzünk az ajtó fölé. Ott ez áll:»Haleszálni kíván, tes­sék előre jelezni.« Itt csak egy hibát fedeztem fel: leszállni, —• egy »l«-lel Az autóbuszokon iskolás gyermekek is utaznak. Hogyan tanítsunk helyesírást, ha lép- ten-nyomon ilyen botrányos feliratokkal találkozik a ta­nuló? Az sem helyes, hogy a muszáji járaton következetesen »Muszály« felírás van. Az a városrész nem Muszály, ha­nem »Muszáj«. Egy pedagógus Cöaníanj^Uás eiöit i <7 »»««MM [Ötperces beszélgetés dr. Simon Emil igazgatóval Dél van, mikor betoopanunk ja kalocsai I. István Gimnázium ♦ igazgatói irodájába. Mozgalmas, [zajos az élet, itt az irodákban [mégis van rendszer, összhang. ]Az egész tanári kar, az iskola [valamennyi dolgozója szepten:- jber 3-ra, a tanév megnyitására [készül. Dr. Simon Emillel, a [gimnázium igazgatójával beszél- [getünk, aki éppen a tanévny tó [tantestületi értekezletről jött, te- jhát mindjárt arról érdeklődünk. Í * — Az értekezleten foglalkoz­tam —, mint elsőrendű kérdés­sel, az éberséggel — kezdte a [beszélgetést. — Nem szabad, fhogy felüsse iskolánkban a fejét Jaz ellenséges uszítás, sem a [ pedagógusok, sem a növendé- \kek közölt. Szó volt az értekez­leten az októberi események he- llyes értékeléséről. Az iskola pe- jdagógusai nemcsak benn, az is- 1 kólában beszélnek majd erről, [hanem a tanulók családjának lá­togatásakor is. Ismertettem még Ja tanári karral az új oktatási tév fontosabb feladatait. [ Ezután az iskolai KlSZ-szer- Jvezet megalakulásáról és az Ott [megvalósítandó ifjúsági munká­iról folytattunk eszmecserét. [ — Fontos szerepet szánunk a \KlSZ-szervezetnek. Sajnos, csak \az előző iskolai év végén tud­atuk megalakítani, így komo­lyabb munkát nem produkál az | ifjúsági szövetség. Azt szeret- tném, ha a KISZ a kirándulás, a ’sportrendezvények, a kulturális munkán kívül kezdeményezné a fiatalok politikai oktatását is. Az igazgatóság mindent megtesz, hogy a fiatalok jól érezzék ma­gukat a KISZ-ben. A lehetősé­gek megvannak, a tárgyi felté­teleket biztosítjuk. Beszéltünk már a szülőkkel. Többen meg­ígérték, hogy kölcsönbútorokkal, könyvekkel támogatják az ifjú­sági szövetség megalakulandó klubját. A tanárok közül is szí­vesen segítenek a fiataloknak. Az új oktatási év kezdetéről is esett néhány szó. A tankönyv, füzet és más iskolaszerek, vala­mint a tantermek állapota felöl érdeklődtünk. •— Sajnos, a tankönyvek egy- harmad része még nem jelent meg. A meglévőket az iskola kellő mennyiségben beszerezte4 úgyhogy növendékeink itt vásá­rolhatják meg az iskolában. A tankönyvek átdolgozott kiadás­ban jelentek meg, tartalmuk tu­dományosabb. A többi tanszer­ben nincs hiány. Teljesen felké­szültünk, csupán a tanulókat várjuk, hogy megkezdhessük a tanévet — fejezte be dr. Simon Emil. Még néhány tanterembe kuka kantunk be, ahol a padok még üresen, a tábla még feketén vár­ja a tanulni vágyó diákokat s megnyugodva hagyjuk el az is*« kólát, ahol néhány nap múlva a kellemes nyári nyaralás után ke­mény, állhatatos munka, tanu­lás kezdődik. (gémes) ☆☆☆ [ Ti H VILA6 FŐVÁROSÁBAN ☆ ☆☆ HÉT Látták már a Kremlt? Voltak már a Mauzóleumban? — csak­nem minden új moszkvai isme­rősünk ezekkel a kérdésekkel fordult hozzánk először. Érthető, hogy izgatottan készülődtünk e nevezetes helyek megtekintésé­re. Végre augusztus 10-én, szom­baton, moszkvai ott-tartózkodá- sunk hatodik napján erre is sor került. A sorra kerülést ez eset­ben szó szerint kell venni, mert a nagy érdeklődésre való tekin­tettel pontos napi és órai beosz­tást kellett készíteni; melyik or­szág fiataljai mikor mehetnek, hogy ne legyen torlódás. Így is több ország VIT-küldötteit, tu­ristáit kellett egy-egy délutánra beosztani, hogy még a Fesztivál befejeződése előtt megtekinthes­sék Moszkvának e két legláto­gatottabb helyét. Ilyen hivatalos beosztás nélkül, egyénileg pró­bálkozni — reménytelennek lát­szott. Ezrek és ezrek álltak fél­napokig sorban, hogy bejuthas­sanak. A Kreml Moszkva legrégibb része, a XII. században kezdték el építeni. A 30 hektárnyi terü­letet elfoglaló várat eredetileg fa erőd övezte, egyik oldalán pe­dig a Moszkva folyó nyújtott szá­mára természetes védelmet a keletről fenyegető nomád népek gyakori támadásai ellen. Később vörös kőfallal vették körül a Kreml épületeit (5—17 méter ma­gas falakkal) és a védőfalak ki- 6zögeléseire, sarkaira 19 bástya­tornyot építettek. A tornyokon évszázadokon át a kétfejű cári sas jelvényei voltak, míg negy­ven évvel ezelőtt, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győ­zelme után lekerültek onnét a korhadt rendszer jelképei. Azóta az öt legnagyobb tornyot vörös csillag díszíti. Legszebb közülük Szpászkij-torony, toronyóráival és felejthetetlen harangjátéká­val. A régi Moszkvának ezek a műemlék-épületei többnyire mű­mmmm A Kreml egyik látványossága, a cár-harang. zeumok, kiállítások céljaira szol­gálnak. Van itt azonban még középület is, az egykori cári pa­lotában székel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZK Minisztertanácsa. A' tervek szerint rövidesen elköl­töznek majd a Kremlből ezek a közhivatalok is és az ősrégi Moszkvának ezek a maga nemé­ben szinte páratlan építészeti, történelmi és kulturális emlékei, mint múzeumok, teljes egészé­ben a látogatók rendelkezésére állnak. — Hétszáz éves, nyolcszáz éves — hallottuk idegenvezetőnk ma­gyarázatait. Meghatottan, az épületek szépségének, a régi ko­rok érezhető történelmi levegő­jének igézetében jártuk sorra a 4, A Kreml és a Mauzóleum nevezetességeket. Először a Szó­bor térre (templomtér) értünk, ahol három régi templom is áll egymás mellett. Az Archangelsz- kij templom a cárok temetkezési helye volt. I. Péterig ide temet­keztek a cárok és hozzátartozóik. Ez a templom pár hétig borrak­tár is volt, Napóleon betörése­kor. de az orosz nép hazaszere­tete, meg a kemény tél akkor is erősebbnek bizonyult az idegen hódítóknál. Nem messze az Ar- changelszkij templomtól az Usz- penszkij székesegyház hagyma- kupolái törnek az ég felé. Itt meg a régi pátriárkák, metropo- liták, főpapok sírboltjait őrzik a márványkoporsók. A templom falait, oszlopait szebbnél szebb freskók, híres mesterek remek­művei díszítik. Az orosz egyházi építkezésekre jellemző hagyma- kupolákat pedig színarany leme­zekkel burkolták be. A Szóbor tér harmadik temp­loma, a Blagoveszcsenszkij temp­lom, a cárok házitemploma volt. Grekov és Rlubov híres festők művei díszítik az oltárt és a templomhajót elválasztó iko- nosztázt. Itt áll mellette a Kreml legmagasabb építménye, a Ret­tenetes Ivánról elnevezett 81 méter magas harangláb. Amíg fel nem épült a Lenin Egyetem, addig ez volt Moszkva legmaga­sabb pontja. Tornyában állandó őrség tartózkodott, s az ellenség közeledését, vagy az igen gya­kori tűzvészeket a harangok kongatásával jelezte a város lakóinak. Ezt a célt szolgálta eredetileg a cár-harang is, melynek képét itt közöljük. Több mint tíz évig öntötték Iván Motorin mester A 40 tonnás, négyszázeves cár-ágyú. vezetésével ezt a 140 tonnás bronztestet. Hat méter 14 centi­méter magas és hat méter 60 centiméter átmérőjű. 1735-ben készült el, de még abban az évben, a május 29-i nagy tűz­vész alkalmából lezuhant a to­ronyból és kiszakadt belőle egy 11 tonnás darab. Azóta néma a cár-harang, amely ma egyik leg- szemléltetőbb emléke a tizen­nyolcadik századbeli orosz kéz­műipar fejlettségének. A másik, még a cár-harangnál is régebbi emlék itt, a cár-ágyú. Ez a XVI. században készült, a Kreml megerősitésekor, annak védelmére. Több mint 5 méter hosszú és 40 tonna súlyú ez a bronz ágyú, Andrej Csohov mes­ter alkotása. Csövének űrmérete 89 centiméter, ami arra jó, hogy a mai látogatók, egymást váltó« gatva kényelmesen beleülhetnek! az ágyú csövébe és ebben a nem közönséges pózban fényképeztet- hetik le magukat. Gyakorlati jelentősége nem volt a cár­ágyúnak, egyszer sem lőttek: vele. De mint látványos fegyver- és ötvösmesteri remekmű, ma is igen sok látogatót vonz. ... És most néhány szót leg­nagyobb moszkvai élményünk­ről, a Mauzóleumban tett láto­gatásunkról. Délelőtt a Kreml épületeit, emlékeit néztük meg, ebéd után, egy órakor álltunk sorba a Vörös tér egyik sarká­ban, a Lenin Múzeum épülete mellett. Román fiatalok álltak előttünk a kettes sorokban, őelőttük meg a gyarmati orszá­gok és a népi Kína VIT-küldöt- tei lépegettek csendben, megha­tottan. A szemünkkel is láttuk, amit magunkban éreztünk, hogy a földkerekség- minden népének fiai eljönnek ide, Leninhez és Sztálinhoz, hogy virágaikkal, szerető pillantásaikkal lerójják köszönetüket, hálájukat az em­beriség boldogulásáért, szabad­ságáért végzett munkásságukért. Ahogy lassan lépegetünk a vörösmárvány lépcsőkön, fiűvös légáramlat csap meg bennünket, egy kisterembe érünk és pillan­tásunk a megvilágított, üveg­tetejű érckoporsóra esik: itt fek­szik Lenin elvtárs. — Mintha csak élne — csodálkozik valaki akaratlanul is fennhangon. S a képekről jólisrpert arcvonások láttán elhomályosulnak a tekin­tetek, könnyek csillannak meg a szemekben..; Odább lépünk, pillantásunk Sztálinra esik..* aztán újra néhány lépcsőfok és ismét a Vörös Téren állunk, szikrázva csillan szemünkbe a Kreml tornyain megtörő nap­fény. Soha, amíg élek, soha sem fo­gom elfelejteni ezt az ünnepi percet. I’alkó László Virágos falu 4 virágzó kultúra

Next

/
Oldalképek
Tartalom