Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-29 / 201. szám
Éppen az augusztus 20-i mezőgazdasági kiállítás utolsó maradványait takarították el a jászszentlászlói kultúrház nagyterméből, amikor betoppantunk. A terem még így rendezetlen állapotában is igen jó benyomást kelt. A most épült szárny lényegében ezt a nagytermet, s a hozzátartozó színpadot foglalja magában. A terem előtt tágas, nyitott folyosó. Az udvaron még ott láthatók az építkezés maradványai, egy modern kuglipálya betonozott alapjai csendesen várják a befejezést. A művelődési otthon előtt tarka virágok, bent az udvar mélyén pedig fiatal fák rendezett sorai kapaszkodnak az ég felé. A tanácselnök — Papp Adárn már a terebélyes lombú, nagy fákat látja bennük, pedig még csak gyermekek a fák családjában. Ugyanez a féltő gondosság, szép iránti vágyakozás teremtette meg ezt a művelődési házat, aminek számtalan jeleit lehet tapasztalni falu- szerte. Erről beszélnek a parkok rózsafái, a templom előtti kis liget gyorsan növekvő fasorai, az utcák apró virágoskertjei, amelyek, mint keskeny, tarka szőnyeg szegélyezik az átmentét, Győrök Imrével, a művelődési otthon igazgatójával az iskolában találkozunk. Ez a fiatal pedagógus itt született Jász- 6zentlászlón és amint a terveiből látszik, nincs is más vágya, csak hogy minél ■ eredményesebben harcoljon a falu kulturális színvonalának emeléséért. Ezt bizonyítja a kultúrotthon programja is, amelynek részletei lassan bontakoznak ki válaszaiból. Szépek ezek a tervek. Erősen számít a pár hete alakult KISZ- szervezetre. Szeretné, ha a fiatalság érdeklődése a falu mező- gazdasági és kulturális problémái felé terelődne. Már elő is adta javaslatát arról, hogy a KISZ-tagok részére valami kísérleti parcellát kellene biztosítani, amelyen jó volna talán szőlógyökereztető iskolát létesíteni. Ez jövedelmet is adna, fontos termesztési nehézséget oldana meg és megkedveltetné a fiatalokkal a mezőgazdaságnak ezt az igen fontos, nagyjövőjű ágát. Most azt várja, mikor tudja ezt a számára olyan fontos tervet megbeszélni a fiatalokkal. Tömény és összefüggő ismeretterjesztő program körvonalait vonja meg beszélgetés közben. Ősszel indulnának meg ezek az előadások és minden olyan mezőgazdasági problémát felölelnének, amelyek a község lakosságát érdeklik. Már több dolgozó paraszt szólt neki, hogy jó lenne, ha őszre egy tanfolyamot is indítanának. Azok a jászszentlászlóiak, akik az augusztus 20-i kiállítás szervezésében és rendezésében segítettek neki, már is lelkes hívei. Az egyik segítőtárs: Kovács Péter egyénileg dolgozó paraszt szép gyümölcsösére, szőlőjére a kultúrotthonigazgató is büszke. Lelkesedve meséli, hogy ez a haladószellemű parasztember rendszeresen jár Ceglédre, a kísérleti gazdaság telepére. Ismerkedik az új gyümölcsfajtákkal, termesztési módszerekkel, hiszen a tudásnak minden morzsája arra való, hogy nagyobb jómódot, több terményt, boldog életet adjon a falunak. A mező- gazdasági tanfolyam előadói ag- ronómusok lennének. Az egyik helyben lakik, a másikat pedig Majsáról kérnék fel a tanfolyam vezetésére. Hozzá is fordultak már a gazdák közül néhányan, mi lenne, ha hegyközséget alapítanának! Így a saját elképzeléseik szerint például önállóan szerezhetnék be a védekezőszereket. Ügy látszik, a helyi földművesszövetkezet még nem látja világosan pártunk által körvonalazott új feladatait, mert a gazdák szeretnék, ha nem a földművesszövetkezet szerezné be a védekező szereket, hanem ők saját maguk. Az még nem jutott eszükbe, hogyha belépnének a földművesszövetkezetbe és így alakítanának termelési csoportot védekezőszerek beszerzésére, ugyanolyan, vagy talán még nagyobb előnyökhöz jutnának, mintha támasz nélkül, önállóan szervezkednének. Mennyi lehetőség, mennyi zsongó, megvalósításra váró terv. De hát Győrök Imre úgy érzi, hogy kevés még a segítőtársa. Nem is a mezőgazdasági ügyekben, inkább a helyi művészeti tevékenység fellendítésére. Akadtak olyan pedagógustársai is, akik azt mondták: csinálja az ilyet Győrök Imre egyedül, azért fizetik. Pedig el sem lehet képzelni szebb társadalmi munkásságot egy falusi pedagógus számára a falu színjátszóinak, műkedvelő hajlamú fiatalságának irányításánál, segítésénél.- Néhány pedagógus máris segít. De akadtak olyanok is, akik egyhónapos próba után adták visz- sza a szerepüket, amikor a »Légy jó mindhalálig« című Móricz- darab előadására készülődtek. Búcsúzóul elárulja a fiatal fizikatanár, hogy van egy alakulóban levő elektrotechnikai szakkör. Régebben már virágzott a kultúrház keretében. Sok jászszentlászlói fiatal ismerkedett az ő keze alatt az elektrotechnika alapjaival. Még televíziós készüléket is akartak építeni, de ez a terv — sajnos — kútba esett. Reméltük, hogy mihamarább megvalósul ez a kívánság is. És amikor autónk egyre gyorsabb iramban kifelé gurul a községből, arra gondolok, bár csak akadnának Győrök Imrének segítőtársai, hogy a virágos Jász- szentlászló kultúrája is soha nem látott pompázatos virágokat teremhessen. Cs. L. „Muszáj*6 a helyesírást ismerni Amennyire megörültünk az új IKARUS autóbusznak, any- nyira elszomorított bennünket az a kétségbeejtő felírás, mely az első ajtaján olvasható. írva vagyon pedig a következőképpen: »Menet közbe az ajtott kinyitni Tilos.« Egy mondatban négy hiba! De nézzünk az ajtó fölé. Ott ez áll:»Haleszálni kíván, tessék előre jelezni.« Itt csak egy hibát fedeztem fel: leszállni, —• egy »l«-lel Az autóbuszokon iskolás gyermekek is utaznak. Hogyan tanítsunk helyesírást, ha lép- ten-nyomon ilyen botrányos feliratokkal találkozik a tanuló? Az sem helyes, hogy a muszáji járaton következetesen »Muszály« felírás van. Az a városrész nem Muszály, hanem »Muszáj«. Egy pedagógus Cöaníanj^Uás eiöit i <7 »»««MM [Ötperces beszélgetés dr. Simon Emil igazgatóval Dél van, mikor betoopanunk ja kalocsai I. István Gimnázium ♦ igazgatói irodájába. Mozgalmas, [zajos az élet, itt az irodákban [mégis van rendszer, összhang. ]Az egész tanári kar, az iskola [valamennyi dolgozója szepten:- jber 3-ra, a tanév megnyitására [készül. Dr. Simon Emillel, a [gimnázium igazgatójával beszél- [getünk, aki éppen a tanévny tó [tantestületi értekezletről jött, te- jhát mindjárt arról érdeklődünk. Í * — Az értekezleten foglalkoztam —, mint elsőrendű kérdéssel, az éberséggel — kezdte a [beszélgetést. — Nem szabad, fhogy felüsse iskolánkban a fejét Jaz ellenséges uszítás, sem a [ pedagógusok, sem a növendé- \kek közölt. Szó volt az értekezleten az októberi események he- llyes értékeléséről. Az iskola pe- jdagógusai nemcsak benn, az is- 1 kólában beszélnek majd erről, [hanem a tanulók családjának látogatásakor is. Ismertettem még Ja tanári karral az új oktatási tév fontosabb feladatait. [ Ezután az iskolai KlSZ-szer- Jvezet megalakulásáról és az Ott [megvalósítandó ifjúsági munkáiról folytattunk eszmecserét. [ — Fontos szerepet szánunk a \KlSZ-szervezetnek. Sajnos, csak \az előző iskolai év végén tudatuk megalakítani, így komolyabb munkát nem produkál az | ifjúsági szövetség. Azt szeret- tném, ha a KISZ a kirándulás, a ’sportrendezvények, a kulturális munkán kívül kezdeményezné a fiatalok politikai oktatását is. Az igazgatóság mindent megtesz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a KISZ-ben. A lehetőségek megvannak, a tárgyi feltételeket biztosítjuk. Beszéltünk már a szülőkkel. Többen megígérték, hogy kölcsönbútorokkal, könyvekkel támogatják az ifjúsági szövetség megalakulandó klubját. A tanárok közül is szívesen segítenek a fiataloknak. Az új oktatási év kezdetéről is esett néhány szó. A tankönyv, füzet és más iskolaszerek, valamint a tantermek állapota felöl érdeklődtünk. •— Sajnos, a tankönyvek egy- harmad része még nem jelent meg. A meglévőket az iskola kellő mennyiségben beszerezte4 úgyhogy növendékeink itt vásárolhatják meg az iskolában. A tankönyvek átdolgozott kiadásban jelentek meg, tartalmuk tudományosabb. A többi tanszerben nincs hiány. Teljesen felkészültünk, csupán a tanulókat várjuk, hogy megkezdhessük a tanévet — fejezte be dr. Simon Emil. Még néhány tanterembe kuka kantunk be, ahol a padok még üresen, a tábla még feketén várja a tanulni vágyó diákokat s megnyugodva hagyjuk el az is*« kólát, ahol néhány nap múlva a kellemes nyári nyaralás után kemény, állhatatos munka, tanulás kezdődik. (gémes) ☆☆☆ [ Ti H VILA6 FŐVÁROSÁBAN ☆ ☆☆ HÉT Látták már a Kremlt? Voltak már a Mauzóleumban? — csaknem minden új moszkvai ismerősünk ezekkel a kérdésekkel fordult hozzánk először. Érthető, hogy izgatottan készülődtünk e nevezetes helyek megtekintésére. Végre augusztus 10-én, szombaton, moszkvai ott-tartózkodá- sunk hatodik napján erre is sor került. A sorra kerülést ez esetben szó szerint kell venni, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel pontos napi és órai beosztást kellett készíteni; melyik ország fiataljai mikor mehetnek, hogy ne legyen torlódás. Így is több ország VIT-küldötteit, turistáit kellett egy-egy délutánra beosztani, hogy még a Fesztivál befejeződése előtt megtekinthessék Moszkvának e két leglátogatottabb helyét. Ilyen hivatalos beosztás nélkül, egyénileg próbálkozni — reménytelennek látszott. Ezrek és ezrek álltak félnapokig sorban, hogy bejuthassanak. A Kreml Moszkva legrégibb része, a XII. században kezdték el építeni. A 30 hektárnyi területet elfoglaló várat eredetileg fa erőd övezte, egyik oldalán pedig a Moszkva folyó nyújtott számára természetes védelmet a keletről fenyegető nomád népek gyakori támadásai ellen. Később vörös kőfallal vették körül a Kreml épületeit (5—17 méter magas falakkal) és a védőfalak ki- 6zögeléseire, sarkaira 19 bástyatornyot építettek. A tornyokon évszázadokon át a kétfejű cári sas jelvényei voltak, míg negyven évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után lekerültek onnét a korhadt rendszer jelképei. Azóta az öt legnagyobb tornyot vörös csillag díszíti. Legszebb közülük Szpászkij-torony, toronyóráival és felejthetetlen harangjátékával. A régi Moszkvának ezek a műemlék-épületei többnyire műmmmm A Kreml egyik látványossága, a cár-harang. zeumok, kiállítások céljaira szolgálnak. Van itt azonban még középület is, az egykori cári palotában székel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZK Minisztertanácsa. A' tervek szerint rövidesen elköltöznek majd a Kremlből ezek a közhivatalok is és az ősrégi Moszkvának ezek a maga nemében szinte páratlan építészeti, történelmi és kulturális emlékei, mint múzeumok, teljes egészében a látogatók rendelkezésére állnak. — Hétszáz éves, nyolcszáz éves — hallottuk idegenvezetőnk magyarázatait. Meghatottan, az épületek szépségének, a régi korok érezhető történelmi levegőjének igézetében jártuk sorra a 4, A Kreml és a Mauzóleum nevezetességeket. Először a Szóbor térre (templomtér) értünk, ahol három régi templom is áll egymás mellett. Az Archangelsz- kij templom a cárok temetkezési helye volt. I. Péterig ide temetkeztek a cárok és hozzátartozóik. Ez a templom pár hétig borraktár is volt, Napóleon betörésekor. de az orosz nép hazaszeretete, meg a kemény tél akkor is erősebbnek bizonyult az idegen hódítóknál. Nem messze az Ar- changelszkij templomtól az Usz- penszkij székesegyház hagyma- kupolái törnek az ég felé. Itt meg a régi pátriárkák, metropo- liták, főpapok sírboltjait őrzik a márványkoporsók. A templom falait, oszlopait szebbnél szebb freskók, híres mesterek remekművei díszítik. Az orosz egyházi építkezésekre jellemző hagyma- kupolákat pedig színarany lemezekkel burkolták be. A Szóbor tér harmadik temploma, a Blagoveszcsenszkij templom, a cárok házitemploma volt. Grekov és Rlubov híres festők művei díszítik az oltárt és a templomhajót elválasztó iko- nosztázt. Itt áll mellette a Kreml legmagasabb építménye, a Rettenetes Ivánról elnevezett 81 méter magas harangláb. Amíg fel nem épült a Lenin Egyetem, addig ez volt Moszkva legmagasabb pontja. Tornyában állandó őrség tartózkodott, s az ellenség közeledését, vagy az igen gyakori tűzvészeket a harangok kongatásával jelezte a város lakóinak. Ezt a célt szolgálta eredetileg a cár-harang is, melynek képét itt közöljük. Több mint tíz évig öntötték Iván Motorin mester A 40 tonnás, négyszázeves cár-ágyú. vezetésével ezt a 140 tonnás bronztestet. Hat méter 14 centiméter magas és hat méter 60 centiméter átmérőjű. 1735-ben készült el, de még abban az évben, a május 29-i nagy tűzvész alkalmából lezuhant a toronyból és kiszakadt belőle egy 11 tonnás darab. Azóta néma a cár-harang, amely ma egyik leg- szemléltetőbb emléke a tizennyolcadik századbeli orosz kézműipar fejlettségének. A másik, még a cár-harangnál is régebbi emlék itt, a cár-ágyú. Ez a XVI. században készült, a Kreml megerősitésekor, annak védelmére. Több mint 5 méter hosszú és 40 tonna súlyú ez a bronz ágyú, Andrej Csohov mester alkotása. Csövének űrmérete 89 centiméter, ami arra jó, hogy a mai látogatók, egymást váltó« gatva kényelmesen beleülhetnek! az ágyú csövébe és ebben a nem közönséges pózban fényképeztet- hetik le magukat. Gyakorlati jelentősége nem volt a cárágyúnak, egyszer sem lőttek: vele. De mint látványos fegyver- és ötvösmesteri remekmű, ma is igen sok látogatót vonz. ... És most néhány szót legnagyobb moszkvai élményünkről, a Mauzóleumban tett látogatásunkról. Délelőtt a Kreml épületeit, emlékeit néztük meg, ebéd után, egy órakor álltunk sorba a Vörös tér egyik sarkában, a Lenin Múzeum épülete mellett. Román fiatalok álltak előttünk a kettes sorokban, őelőttük meg a gyarmati országok és a népi Kína VIT-küldöt- tei lépegettek csendben, meghatottan. A szemünkkel is láttuk, amit magunkban éreztünk, hogy a földkerekség- minden népének fiai eljönnek ide, Leninhez és Sztálinhoz, hogy virágaikkal, szerető pillantásaikkal lerójják köszönetüket, hálájukat az emberiség boldogulásáért, szabadságáért végzett munkásságukért. Ahogy lassan lépegetünk a vörösmárvány lépcsőkön, fiűvös légáramlat csap meg bennünket, egy kisterembe érünk és pillantásunk a megvilágított, üvegtetejű érckoporsóra esik: itt fekszik Lenin elvtárs. — Mintha csak élne — csodálkozik valaki akaratlanul is fennhangon. S a képekről jólisrpert arcvonások láttán elhomályosulnak a tekintetek, könnyek csillannak meg a szemekben..; Odább lépünk, pillantásunk Sztálinra esik..* aztán újra néhány lépcsőfok és ismét a Vörös Téren állunk, szikrázva csillan szemünkbe a Kreml tornyain megtörő napfény. Soha, amíg élek, soha sem fogom elfelejteni ezt az ünnepi percet. I’alkó László Virágos falu 4 virágzó kultúra