Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-27 / 199. szám

MEGMARAD, VAGY ELVÉSZ

Fellendülőben van a

i/ • i /▼ •• ••

kiskoroson

pártmunka

a nyereségből odódé egyheti fizetés: Sokoldalú munkát végezzen a nőbizottság is

II.

Pár napja, hogy a koradélutáni órákban találkozót adtak egymásnak a Bányászati Berendezések Gyára műszki dolgozói, csoportvezetői, és osztályvezetői, ;iogy: — «Marad vagy elvész a nyereség" gondolatból fakadó .ennivalókat megvitassák és kijelöljék a helyes, járható utat.

5ÜÜ munkás szemével

Kalocsai Sándor igazgató nem kertelt, hanem úgy, ahogy szokta, őszintén, igy kezdte; —Nem titok, nekem van a legtöbb fizetésem a gyárban. A kételkedők azt kérdezhetik: — Miért szorgalmazom én az egyhavi nyereséget? Talán néni elég nekem a havi fizetés?

— Nekem elég. De vannak alacsony keresetű munkástársaim, s nekünk az ő érdeküket kell képviselnünk. Ha lesz nyereség, akkor lesz az asszonynak egy télikabát, ki lehet pótolni a hízóra valót, több meleg ruha, cipő jut a gyerekeknek.

— 500 munkás várja tőlünk a helyes útmutatást. Az a kérés részükről, hogy mondjuk meg őszintén, mit kell tennünk, hogy az év végén jutalmul megkapják az egyhavi fizetést, — mondotta Kalocsa elvtárs.

A zsebünkre gondoljunk, amikor az anyagot pocsékoljuk

Ez a gondolat húzódott végig Kalocsai elvtárs néhány szavas mondatában. Ha figyelemmel kísérjük szavait, valóban azt kell mondanunk, hogy a gyár »hulladékgyártásra« rendezkedett be. — Rágalom — hördülnek fel egyesek. — Nem, kedves barátaim, sajnos, ma még valóság. Nem én mondom ezt, hanem Ipacs elvtárs, a raktáros, aki elmondotta, hogy az év első három hónapjában 221, a második negyedévben pedig 220 tonna anyagot adott át a VA- FÉM-nek. Ez azt jelenti, hogy 1000 tonnából .200 tonna a se- lejtbe kerül. Ezt így tovább folytatni nem lehet, mert veszélyezteti a gazdaságos termelést és az egész gyár dolgozóinak érdekét. Ipacs elvtárs igyekezett megmagyarázni a hulla- dékképzödcs okait, de Kiss elvtárs szavai világossá tették minIII

denki előtt, hogy igenis nagy az unyagpocsékolás és ha rólunk van szó, akkor ne csapjuk be egymást.

Számítása szerint csak anyagból havonta 100 000 forintot tudnának megtakarítani.

Palotás elvtárs Ipacs elvtárs védelmére kelt, viszont Dénes elvtárs, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője is őszintén elmondja: — Pazaroljuk az anyagot. Javaslatot tett, hogy ne a szükségletet, hanem a régi normák alapján vizsgálják felül, mennyi anyag szükséges egy gyártmányhoz. Takács mérnök kiegészíti az előbbieket olyanformán, hogy a ráfizetés egyik okaként jelöli meg, mely szerint a megmunkálásnál adódó anyagdifferenciát a megrendelő nem fizeti meg — ingyen kapja. Végül is a hozzászólók döntő többségének elképzelése szerint lehetséges a meglevő 52,8 százalékos anyaghányadot 48 százalékra csökkenteni.

A szerszámról és egyebekről

Szegecs az üzem minden részén, csavar a porban, homokban, szerteszét az udvarban. Azt mondják egyesek: csak húsz fillér-, vagy hetven fillér. Érdekes, ók viszont nem szórják el sem a húsz fillért, sem a hetven fillért. Ne is beszéljünk a drágább csavarokról. A 24—30 forintosokról. Vajon, van-e olyan dolgozó, aki a csavar összegét ha pénzben kapná meg, ugyanúgy szétszórná az udvaron, mint ahogy most teszi? Ugye, hogy nincs! Pedig a csavar is pénz. A köz pénze. Tehát vigyázni kell rá. De nemcsak a szegecsekkel, csavarral, hanem a szerszámmal, az energiával, az oxigénnel

és még sok mindennel lehet és| kell takarékoskodni.

Régi igazság, de való — kicsiből lesz a sok. Nekünk nincs okunk arra, hogy a kicsit is eldobjuk. Ez a mienk, ezt nekünk meg kell becsülni.

Körülbelül ezek a gondolatok tükröződtek a felszólalók szavaiban. Később fordult csak a beszélgetés témája és a követ- zőkre: — Hogyan oldjuk meg?

V ersenyszeruen

Sokan nem tudják, hogy az új helyzetben miképpen szólítsák versenybe a dolgozókat. Ezt mutatja az alábbi példa. Az egyik dolgozó vállalásában azt írta, hogy a versenyben vállalja a munkaidő 480 percének kidolgozását. Ez nem versenyvállalás, üres szócséplés, a vállalati rendben, mint kötelesség elő van írva. Mondtak kézzelfogható dolgot. A vasszerkezeti dolgozóknak havonta 18 500 forinttal kellí csökkenteni az anyagköltséget. A| forgácsolóknál a selejt csökken-1 tésével szintén 9500 Ft anyag-, takarékosságot kell elérni. A belső szállítás tökéletesítésével havonta 16 769 forint megtakarításról kell számot adni. Ezekre kell tenni a versenyvállalást, s akkor biztosítva lesz az, amit Kalocsai elvtárs a tanácskozás bevezetésénél közölt.

Meg kell említeni, hogy e megbeszélésen igen sok konkrét feladattal tértek vissza az üzembe a csoportvezetők, művezetők, irodájukba az osztályvezetők.

Bár kevesen nyilatkoztak a jövő terveit illetően, de reméljük, hogy megértették: a dolgozók érdeke, 500 munkás kívánsága követeli tőlük, hogy az értekezleten hallottakat jól gyü- mölcsöztessék.

Vcnesz

Hatezer holdon kész a vetőszántás

Bizakodó hangulatban készül megyénk dolgozó parasztsága az őszi munkákra. Ennek előidézője az idei jó termés, a jól szervezett értékesítés s a megnövekedett termelési biztonság. A talajelőkészítés mindenütt megindult s a becslések alapján eddig mintegy 6000 holdon végeztek vetőszántást. Több termelőszövetkellllllllll

zet, de az egyéni gazdák jórésze is úgy tervezi, hogy a kalászos előveteményeket a legkisebbre csökkenti. Ez a törekvés helyes, de bizonyos fokig a talajelőkészítés eltolódását jelenti. A vetőszántás gyorsítása érdekében a gépállomások a cséplés befejezése után minden géppel a talajelőkészítésbe állnak.

Kiskőrösön a Nemzeti Bankban hivatalsegédként dolgozik Bácsi József né — ez az eleven tekintetű, élénk, lelkes beszédű, harcos kommunista asz- szony.

— Melyik alapszervezethez tartozik? Mit csinál? Hogyan dolgozik pártszervezetük? — érdeklődtünk tőle a járási párt- bizottság helyiségében lefolyt beszélgetésünk során.

— Hivatali pártszervezetünk nincsen s ezért a községi alapszervezethez tartozom. Pártszervezetünk munkájában a koratavaszi nagy fellendülést május végén és júniusban egy kis hullámvölgy, más szóval visszaesés követte, de most már újra felfelé ívelést tapasztalunk. Ezt több dolog mutatja. A közelmúltban például összehívták a pártbizalmiakat, megtanácskozták, ki hogyan látja el feladatát és a gyengén működő bizalmiak munkakörét újakkal töltötték be. En is pártbizalmi beosztást kaptam. Nagyon szívesen végzem. Tudom, csak akkor megy jól a pártmunka, ha mi, párttagok azt elősegítjük, ha abban valamennyien részt veszünk.

— A másik dolog, amiben javulást látok, hogy most már a tömegszervezetekkel is többet törődik pártszervezetünk. Nálunk is megalakult a nőbizottság. Ennek létrehozását mi, kommunista asszonyok, kezdeményeztük. Már tartottunk is egy jól sikerült összejövetelt teadélutánnal, uzsonnával egybekötve. A nőbizottság egymagában nem nagy létszámú, de az a tervünk, hogy leörülötte nagyobb létszámú aktíva csoportot hozunk létre, olyan mun- kára kész asszonyokból, akik a nők minden rétegéhez eljut- ruik, beszélgetnek velük, segítik felmerült problémáik megoldását. A nőblzottság munkájában nagyon fontosnak tartjuk a szülői munkaközösség tevékenységével az óvodai és iskolai gyermeknevelés kérdésével való foglalkozást. Most is a Icö- zeljövőben beszélgetéseket szervezünk az asszonyok különböző rétegeivel az egyéni gazdák, a termelőszövetkezeti tagok, alkalmazottak és kisiparosok családja körében.

— A közelmúltban több aszszonnyal beszélgettem. Minden olyan kérdés szóbajött, ami az asszonyokat érdekli. Parasztasszonyokkal a terméseredmé- nyékről, a veteményeskert mun-1 kálatairól, a főzésről, baromfi- nevelésről, kisiparosok és dl- kalmazottak feleségeivel a konyhavezetésröl beszélgettem. Szóbajött a gyermeknevelés kérdése és a háború elkerülhetősége. Tapasztalatom szerint erről többet kell beszélnünk, buzdítani, bátorítani kell az asszonyokat. Bátran meg kell nekik mondani, hogy mi nem vagyunk egyedül, mi a szocialista táborhoz tartozunk és az igazság a mi oldalunkon van, még a kapitalista ország dolgozói is minket támogatnak, a mi táborunk erősebb. Beszélgettem az asszonyokkal az Andersen úr vezette ENSZ ötös bizottság belügyeinkbe való jogtalan beavatkozási kísérletéről, arról a rágalomgyűjteményről, amit az ENSZ elé akarnak terjeszteni. Az ilyen mésterkedések ellen minden magyar anyának —, aki nem akarja a grófok és bárók uralmát, aki ellenzi a háborús előkészületeket — tilta-' Icoznia kell.

— Beszélgetéseim során tapasztaltam, hogy gyakran különféle rémhírek is nyugtalanítják a falusi asszonyokat. Mi a nőbizottságban dolgozó asszonyok, ezek leleplezését is feladatunknak tartjuk Csak néhány dolgot említettem, de —< amint látja — tennivalónk van bőven.

Köszönjük a felvilágosíiást, kívánjuk, hogy eredményesen! munkálkodjanak a párt által megjelölt célok megvalósításán, a dolgozók ügyének szolgálatán,

— Azon leszünk, hogy ennek

mindenben megfeleljünk — fe- jezte be a beszélgetést Bácsi Jó-< zsefné. — N —t

Úiiönyvarrás cérna nélkül

A nemrég megtartott frankfurti vásáron nagy érdeklődést keltett egy újfajta »varrógép«, amely cérna nélkül varrja egybe a szöveteket. A villamosgép lényegében egy szintetikus szál segítségével »összehegeszti« a szöveteket. Ez az eljárás kitűnően bevált és tartósabb a cérna- varrásnál.

EZ A NÉV RAGYOG vörös neonbetűkből kirakva a 30 emeletes épület főbejárata felett. Nevét bizonyára nem véletlenül kapta, hiszen nemrég ünnepelték Oroszország és Ukrajna egyesülésének négyszázadik évfordulóját és ez a szép felhőkarcoló éppen ez év májusában, az ünnepségek idején nyitotta meg kapuit. A monumentális épület, karcsú tornyán a koszorúba foglalt ötágú csillaggal, a Moszkva folyó partján áll, feléje néz. Egyelőre még kiesik a város központjának forgalmas életéből, de a közelében épülő híd, meg a körülötte épülő új városnegyed bizonyára rövidesen változtat ezen a helyzeten.

A VI. Világifjúsági Találkozó felejthetetlen napjaiban azonban így is igen forgalmas volt itt az élet. Legalább 100—150 vadonatúj, Volga típusú gépkocsi parkírozott a bejárat előtt. A hangosbemondó diszpécsere félpercenként szólítgatta elő őket, a tőkés országokból érkezett feszti váli küldöttek kérésére. A szovjet kormány nagylelkűségét mutatja, hogy teljesen ingyen bocsátotta ezeket a szebbnél szebb színű kocsikat a VIT- küldöttek rendelkezésére.

Bent, az épület hatalmas előcsarnokában a legkülönfélébb népek és nemzetek fiaival találkoztunk minduntalan. Láttunk itt koromfekete bőrű szenegáli négereket, törékeny termetű, sárgabőrű vietnamiakat, égőpiros kötöttsapkás norvégokat, vidám, skótszoknyás angol fiatalembereket és hűvös angol lédiket, humuszos arabokat és kasztjeles indiai maharadzsát. Számbe☆ ☆☆ | TI A VILÁG FŐVÁROSÁBAN

HÉT

I

2. Gasztinyica Ukraina

lileg a romániai VIT-küldöttség fiataljai, meg mi, magyar turisták voltunk legtöbben.

TÖBBEZER KÜLFÖLDI lakott itt a fesztivál idején, de a vendéglőre csak dicsérő szót hallottam és láttam. Láttam, mondom, mert megnéztem a »panaszkönyvet« is, de abban is csak barátságosabbnál barátságosabb köszöneteket találtam.

Nem is csoda, hiszen ebben a vendéglő-kombinátban mindent megtalálhat az ember, amit csak akar. A bejárati nagy hallban székel-a posta kirendeltsége, itt vannak az újságárusok, meg a különféle csecsebecse és ékszer- boltocskák. Jobbra és balra hatalmas éttermekbe vezet az ajtó, a bejárattal szemben a lakók központi nyilvántartója áll az érdeklődők rendelkezésére. Itt még lépcsőket is látni, amelyek az első emeleti borbélyműhelyekbe, a szabókhoz stb. visznek, ahol a ruha tisztítását, vasalását, apróbb javítását végzik. Itt még van lépcső, de feljebb már csak lifteken lehet közlekedni, egészen a huszonkilencedik emeletig. Onnét megint lépcső visz fel a harmincadik emeleten éjjelnappal üzemelő vendéglőbe.

Az emeletmászás fáradsága ismeretlen ebben a vendéglőben. Hat nagyméretű lift-szoba jár fel-alá az emeletek között, s ha egy kicsit összeszorulnak az

A Hotel Ukrajna

utasok, huszonötén, harmincán is beférnek egybe-egybe. Ezekben a liftekben akaratlan részvevői lettünk a pilótaképzés gyakorlati részének is: olyan gyorsan indul és jár, hogy repülőben érzi magát benne az ember. Ha útközben nem áll meg, két- három perc alatt megjárja a 29 emeletet. De mi történik akkor, ha elromlik a lift? -r- kérdezhetné valaki. A hat lift mellett van három tartalék, saját áram- fejlesztővel.

A szállodában helyet kapott különféle műhelyek és üzletek csak aláhúzzák, méginkább hangsúlyozzák, hogy itt a vendég és igényei állnak a figyelem központjában. Erről tanúskodnak a gyönyörű szobák és a luxusigényeket is kielégítő berendezéseik. Bennünket, magyar turistákat, a szerényebb szobákban helyeztek el. (Mi »csak« turisták voltunk és nem VIT-küldöttek.) Jómagam a 28. emelet hatos szobájában kaptam helyet. Egyedül laktam egy előszobából, hófehér csempékkel kirakott, nagy és modern fürdőszobából, meg egy lakályos, kedves szobából álló lakrészben. Szőnyegek, festmények, íróasztal, telefon, rádióhangszóró, beépített ruhaszekrény, állandó hideg-meleg víz egyetlen szobából sem hiányzik itt, a Gasztinyica Ukrainában.

TURISTACSOPORTUNK nőtagjainak nagyobb szerencséje volt, ők olyan szobát kaptak, amelyet televíziós készülékkel is elláttak. Augusztus 11-én délelőtt nekem is módomban volt látni működés közben a moszkvai televíziót, egy román és egy olasz film szerepelt akkor a műsoron. Utána pedig Paul Robeson énekes üzeneteit hallhattuk, melyet a VI. Vilógifjúsági Találkozó alkalmából küldött Moszkvába hangszalagon. Sajnos, az ámenIlii

kai hatóságok ismét megtagadták tőle a kiutazási engedélyt, így csak érces baritonjában gyönyörködhettünk, bár ez sem volt mindennapi élmény..;

A televízióról jutnak eszembe a moszkvai, meg a Moszkva környéki apró faházak, amelyeken igen nagy számban csillognak a jellegzetes »T« betű formájú antennák. Múlt és jelen beszédes példái, amellyel lépten-nyomon találkozik az ember a Szovjetunióban. Itt van például a Hotel Ukrajna, ez a huszadik század technikai fejlettségét megtestesítő magasépület, harminc emeletével, lift-szobáival és televíziós készülékekkel felszerelt lakosztályaival. Két-háromszáz méterrel odább meg sötétbarnára öregedett földszintes és egyemeletes faházikók állnak még, köztük egy közeli iskola is, immár Napóleon kora óta. Állnak még, de nem sokáig. Még az őszön lebontják őket, s egy szép parkot létesítenek a Gasztinyica Ukraina körül.

ÍGY TÖRTÉNHETETT meg az

a furcsa helyzet, hogy amikor egy négyórás beszélgetés, sétál- gatás után megkértem ennek a régi iskolának három tanulóját, írják fel jegyzetfüzetembe a nevüket és címüket, akkor ketten zavarba jöttek.

— Csak a régi címünket tudjuk megadni — mentegetőztek — és nem biztos, hogy szeptemberben is ott lakunk majd. A ml házunkat is lebontják addigra és új lakásba költözünk,

Talkó Lásilo