Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-03 / 180. szám
A NÉPRAJI szereltneie Biildy Bellos ics Flóra bajai néprajzkutató asztal fölé hajolva egy szépkiállítású vaskos könyvet böngészget. Dr. Heléna Johnova csehszlovák néprajzkutató küldte ajándékba. A könyv címe: Szlovák népi textil. Pozsonyban jelent meg 1957- ben. Tartalma: a szövéstechni- káról, hímzések, csipke és népviseletről szól. Ez a csendesszavú, ősz asz- szony szeretettel beszélt munkájáról. Tizenhárom évig tanított Baján, a szállásvárosi iskolában. Ez Bajának a bunyevácok áltai lakott területe. Gyakran volt közöttük, egyre inkább érdekelte a bunyevácok családi élete, s néprajza. A bunyóvá«* háziiparon, szövésen keresztül kezdte el a textilkutatást. Szállásvárosi működése alatt egy népművelő előadás keretében bemutatásra felkutatta Szállás- és Homokváros, Bajaszentiván élő és már elhalt bunyevác asszonyainak népmű- vészetileg értékes textiljeit. — Meglepő finomságú, értékes szőttes anyag került elő az akkori nagyanyák féltveőrzött holmijai közül. Mint anyai, nagyanyai örökségeket nagy becsben tartva, kegyelettel vigyáztak a már divatból kiment szövött ujjú női és férfi ingekre, dísztörülközőkre, peskirekre. Ök még a szemtanúi voltak, hogy menynyi ügyesség, türelem kellett ezeknek az elkészítéséhez. Mór abban az időben sem talált közülük valakit, aki maga is szőtte volna még ezeket a hajszálvékony fonálból szedettes, általuk csancsánának nevezett technikájú szőtteseket. Tőlük, mint szemtanúktól kellett másod-, vagy harmadkézből e — szőttes — módról adatokat gyűjtenie. A fiatalabb generációnak már minderről semmi ismerete nem volt. Tanítványai érdeklődését felkeltve, a Bajai Múzeum részére ezekből sikerült begyűjte- nie. Éveken keresztül tovább gyarapította az erre vonatkozó feljegyzéseit. Minden megszerezhető darabot a Bajai Múzeumba begyűjtött, 1952-l^n a Néprajzi Múzeum adattárának gyújtőpályázatára feldolgozta a bunyevác szőttesekre vonatkozó adatait. Mindezek azonban csupán a bajai bunye- vácsóg adatai voltak, a vidéki bunyevácok textiljeit nem állt módjában tanulmányozni. Az Akadémia által felállított néprajzi gyűjtésnél, mint a díszítő művészeti munkaközösség tagja, anyagi támogatással sikerült a Baja környéki bunyevác textiliák tanulmányozása is. Ezt az anyagát aztán tovább bővítette összehasonlításokkal, a Baja környéki sokacság, Dráva menti horvátság, bolgár s'zedet- tes szőttesek anyagával. A teljes anyag feldolgozott kivonata az újabb gyűjtések eredményeivel az ethnographia részére készül el. A Néprajzi Társaság ez évben további délszláv motívum-gyűjtéssel bízta meg. A hercegszántói sokac női ingdíszítéseket dolgozza fel. Az Akadémia díszítőművészeti munkaközösségének a megbízásából a Nagybaracska környéki tűzéses díszítést is felgyűjtötte. Ennek a tanulmányozása során azt tapasztalta, hpgy e vidéknek a népi takács-szőttesei a legeredetibbek és a legértékesebbek. Amíg- Szerelnie. Érsek- esanád magyar asszonyai, mint Sárköz többi asszonynépe is, maguk szőtték egyszerű és díszes szőtteseiket, addig Nagybaracs-Í ka, Bátmonostor, Dávod és Her-* cegszántó magyar asszonyai a* maguk termelte kendert feldol-l gozták, meg is fonták, de a szövését már nem az asszonyok végezték, hanem a nép soraiból kikerült takácsok. ötven—hatvan éve is, még körülbelül száz takács dolgozott Nagybaracskán, készítették az egyszerű, zsákoknak vaió szőttesektől kezdve a szebbnél-szebb forgatású abroszokat. Irattári, levéltári kutatással igyekszik a hajdani céh-életre vonatkozó hiteles adatokat megszerezni. M!«'*{í sok felgyűjtésre érdemes tématerve van, megkezdett anyaggyűjtéssel. A környék varrott, kötött, horgolt csipkéi rost-kötések, délszláv gyapjúszőttesek stb. Báldy Flóra tudományos kutatásai öregbítik megyénk néprajzkultúrájának hírnevét. Bicliczky Sándor FELYÉ1ELI TÁJÉKOZTATÓ a Bajai Mezőgazdasági Szakiskolába A mezőgazdaság gyorsütemű szocialista fejlődése nagyszámú szakmunkást kíván, akiknek kiképzése a kétéves mezőgazdasági szakiskolákban történik. Az iskola elvégzése után tsz-ekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon, mint szakmunkás és szakmunkás csoportvezetők nyernek elhelyezést. A Bajai Mezőgazdasági Szakiskolában egy első osztály nyílik, egy kertészeti tagozat. A felvétel vizsga alapján történik. Felvételi vizsga két részből áll: írásbeli számtan—mértaniból és fogalmazás—helyesírásból. Szóbeli vizsgán be kell számolni a mezőgazdaságban eddig kötelezően eltöltött kétéves gyakorlaton szerzett mezőgazdasági ismeretekből. Felvételre írásban kell jelentkezni augusztus 15-ig az iskola igazgatóságánál. Felvételi kérelemhez csatolni kell: a) Vili. általános iskolai bizonyítványt. b) orvosi bizonyítványt, c) vagyoni helyzetre vonatkozó igazolást, d) a kétéves mezőgazdasági gyakorlatot igazoló bizonyítványt (tsz, állami gazdaság, vagy tanács igazolását). A Bajai kétéves Mezőgazda- sági Szakiskola kertészeti tagozatára vehetők fel azok a tsz, állami gazdaság, gépállomás dolgozói és egyénileg dolgozó parasztok és azok gyermekei, ha az általános iskola nyolc osztályát elvégezték és ezután a mezőgazdaságban legalább két évet dolgoztak. Korhatár 17—27 év. Katonai szolgálat alól felmentés nem nyerhető. Bentlakás kötelező. Ellátás ingyenes. Tandíj, vizsgadíj nincs. A tanulók tanulmányi eredményüktől függően havonta (50 —40—30 Ft) tanulmányi segélyt kapnak. Ferke András igazgató Időszerű problémát dolgoz Jel ez az új nyugatnémet film, mely Erich Kästner regénye nyomán készült. Kästner a gyermekiélek kitűnő ismerője — regénye és filmje tárgyául a különváltan élő szülők és gyermekek problémáját választotta. Lujzi és Lotti, a két 11 éves ikerlány egy gyermeküdülőben találkozik. A kölcsönös hasonlóság kelti fel a két kislány érdeklődését és egymás elbeszéléséből tudják meg, hogy egy helyen és egy napon születtek, tehát ikertestvérek. Szüleik elváltak és Lujzi apjával, Lotti pedig anyjával él. A szünidő leteltével elhatározzák, hogy szerepet cserélnek. Sok. kedves, derűs jelenet mutatja, hogy a két kislány, hogyan illeszkedik bele új környezetébe. A mamával nincs is semmi baj, de az apát, aki elfoglalt zeneszerző és karmester, nagyon leköti a művész- élet és Irene, akit feleségül akar venni. Lottit ez a váratlan hír anyHIREI Vasárnap, augusztus 4-én kerül sor a TTIT városismertető sétáinak keretében az evangélikus templom, a görögkeleti templom és a Kissétatér nevezetességeinek megtekintésére. — Az érdeklődők a TTIT klubjában gyülekeznek, ahonnan d. e. 10 órakor indulnak a sétára. nyira megrázza, hogy ideglázi kap. Eközben a. mama egy véletlen folytán rájön a szerepcserére. Sietve repülőgépbe ülnek és másnap már a kis beteg mellett vannak. Az apában már Lotti betegsége is lelkiismer etfurda- lást ébreszti és ez csak fokozódik, amikor látja, hogy gyermekeinek egyétlen vágya, hogy a kis család újra együtt maradjon. Szakit lrenevel és a két kislány legnagyobb boldogságára összeházasodik volt feleségével. A film legkitűnőbb alakítását a Lujzit és Lottit alakitó ikerpár: — Jutta és Isa Günther nyújtja. A film, bár gyermekek a főszereplői — a felnőttekhez szól. Arról az óriási felelősségről beszél, amely azokat a szülőkéi terheli, akik elszakítják egymástól a testvéreket és megfosztják a gyermekeket a családi élei boldogságától, melegségétől. Bemutatja a kecskeméti Városi Mozi augusztus 1—7-ig. Értesítjük a vásárló közönséget, hogy augusztus hó 1-től, a piactéren ecetpavilont állítunk fel, ahol az ecetszükségletét minden meny- nyiségben beszerezheti. — Kecskeméti Kisker. V. 1214 !l!llllllllllll!llllllllllllll!lll!lllllllll!ll!lllllllllllllll!l!llll!lllllll!llllllll!llllllllllllllllllllll!lllllllllllllll SIR JOHN 1U YT: Másnap reggel 5 óra 30 perckor keltem, meglehetősen friss közérzettel az éjszaka folyamán négy órán át belélegzett oxigéntől. Átkiálto» tam Da Namgjalnak a szomszéd sátorba, vajon ő is készül-e már. Char- lesnek és Tómnak kellett előbb elindulniuk, 6 órakor, mivel sokkal hosszabb út állt előttünk. Ebben az időtájban kinéztem, abban reménykedve, hogy már útrakészen látom őket. De sátrukban még csend honolt, és nem tettem semmit, hogy fel rázzam őket. Hasztalan kiabáltam volna a szélbe, még az alig öt méternyire álló sátorban sem hallották volna meg. Közben folytattam a magam előkészületeit, felhúztam a -bakancsomat, felerősítettem a mászóvasat. Mindezt szánalmas lassúsággal. Da Namgjal egy csésze teát hozott és közölte, hogy Báiu igen rossz állapotban van, nem tarthat velünk. Kevéssel 7 óra előtt Da Namgjallal kiléptünk a Nyeregre és kötélre vettük magunkat. Csuklyánkat szorosra vonva arcunk körül, védelmül a hideg szél ellen, felhúztuk külső Ujjatlan kesztyűnket is a pehelybélésű fölé és orrunkra igazítottuk szemüvegeinket. Oxigénkészülékeinket még az este rendbetettűk, és most kihoztam a magamét a sátorból. A gúlasátor előtt Charles Evans guggolt oxigénkészüléke fölött és nagyokat fújt az egyik csőbe. Nyilván valami baj történt vele. Megkérdeztem. mi a baj: a tápszelep eltört, jó félórába került, míg megtalálta a hibát és pótolta a szelepet, sajnos, csak egy kevésbé alkalmas darabbal, amely a bontott áramlásü készülékhez tartozott. Az eset nem ígért sok jót a továbbiakra. Pár perccel később Charles Evans és Tom Bourdillon még mindig a sátrak előtt roslokolt. A műszaki hibát nem sikerült még kiküszöbölni. A dolog kezdett komolyra fordulni. Charles hozzám lépett és megkérdezte, nenTsegíthetne-e nekünk felcipeini a rakományt a legfelső táborba, hiszen __úgymond — igen csekély kilátás van arra, hogy a csúcstámadásban 12 1 részt vehessen. Elhárítottam ajánlatát, mert nem tartottam valószínűnek, hogy két hegymászó, akik az Előnyomulás bázisától kezdve végig oxigént használtak, el tudnának egy magas pontot a Délkeleti Gerincen oxigén nélkül. Gondolom, túlságosan foglalkoztatott az aznap reám váró erőfeszítés, s emiatt nem keserített el a csúcstámadásra nézve kedvezőtlen fordulat; úgy éreztem, nem tehetek mást, mint hogy folytatom a magam feladatának elvégzését. Csakugyan nem volt több mondanivaló, és a szavak úgyis elvesztek a szélben. így hát kevéssel 7 óra után Da Namgjallal elindultam a gerinc felé; mindegyikünk 20 kiló körüli terhet hordozott a hátán, és percenként 4 liter oxigént használtunk. Nagyon lassan haladtunk. A szelíden emelkedő) jeges hegyoldalak mintha ugyanannyi erőfeszítést követeltek volna, mint előző nap az oxigén nélkül tett barangolásaim a Nyergen. A talaj merő jég voll, amelyet a szél fényesre csiszolt és szétszórt kavicsokkal ágyazott tele. A meredekebbé váló hegyoldalt téglakeménységű hó borította, és úgy találtam, hogy az én rcvid hegyekkel ellátott mászóvasam csak karcolásokat ejt rajta és kicsúszik a talaj a lábam alól. Máris fáradságot éreztem. Visszanézve örömmel láttam, hogy Tom és Charles éppen elhagyják a sátrakat és felém igyekeznek; úgy látszik, helyrehozták a hibát, és: az első csúcstámadás mégiscsak megindult. Ugyanakkor nagyon elkedvetlenített, hogy az elmúlt fél óra alatt milyen keveset haladtunk — talán úgy 45 métert fölfelé és 60 méternyi távot előre. Egy hóval telt barázda vagy árokféle felé tartottam, amelyet a svájciak fényképen megjelöltek nekünk azzal, hogy húzódjam jobb felé, annak a sziklabástyának a lábához, amely elvágja a gerincet, mielőtt elérné a Nyereg szegélyét. Onnan, ahol álltunk, a barázda árka nagyon meredeknek látszott, s egy percre hajlandó voltam igazat adni Da Namg- jaLnak. hogy inkább a sziklán próbáljunk felkapaszkodni. De ez hcsszú kitérővel járt volna, s a szükség azt parancsolta, hogy amennyire csak lehet, takarékoskodjunk erőinkkel. Már úgyis kevés tartalékunk volt belőle. Tom és Charles gyorsan közeledtek a hátunk mögött. Amint Da Namgjallal megálltunk, hogy pihenőt tartsunk, letelepedve egy kialakulóban levő Bergschrund sekély mélyedésében, amely a barázda hirtelen merede- kebbre fordultát jelöli, társaink elhagytak bennünket és továbbmentek. Jólesett látnom, hogy olyan erőteljesen kapaszkodnak, és bevallom, annak is örültem, hogy nem kell majd lépcsőket rúgnom vagy vágnom és megtakaríthatom az erőfeszítést. 122 (Folytatjuk)