Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-03 / 180. szám

A NÉPRAJI szereltneie Biildy Bellos ics Flóra bajai néprajzkutató asztal fölé hajolva egy szépkiállítású vas­kos könyvet böngészget. Dr. He­léna Johnova csehszlovák nép­rajzkutató küldte ajándékba. A könyv címe: Szlovák népi tex­til. Pozsonyban jelent meg 1957- ben. Tartalma: a szövéstechni- káról, hímzések, csipke és nép­viseletről szól. Ez a csendesszavú, ősz asz- szony szeretettel beszélt munká­járól. Tizenhárom évig tanított Baján, a szállásvárosi iskolában. Ez Bajának a bunyevácok áltai lakott területe. Gyakran volt közöttük, egyre inkább érdekel­te a bunyevácok családi élete, s néprajza. A bunyóvá«* háziiparon, szövésen keresztül kezdte el a textilkutatást. Szállásvárosi mű­ködése alatt egy népművelő elő­adás keretében bemutatásra fel­kutatta Szállás- és Homokváros, Bajaszentiván élő és már elhalt bunyevác asszonyainak népmű- vészetileg értékes textiljeit. — Meglepő finomságú, értékes szőttes anyag került elő az ak­kori nagyanyák féltveőrzött hol­mijai közül. Mint anyai, nagy­anyai örökségeket nagy becsben tartva, kegyelettel vigyáztak a már divatból kiment szövött ujjú női és férfi ingekre, dísztörül­közőkre, peskirekre. Ök még a szemtanúi voltak, hogy meny­nyi ügyesség, türelem kellett ezeknek az elkészítéséhez. Mór abban az időben sem talált kö­zülük valakit, aki maga is szőtte volna még ezeket a hajszálvé­kony fonálból szedettes, általuk csancsánának nevezett techniká­jú szőtteseket. Tőlük, mint szem­tanúktól kellett másod-, vagy harmadkézből e — szőttes — módról adatokat gyűjtenie. A fiatalabb generációnak már minderről semmi ismerete nem volt. Tanítványai érdeklődését felkeltve, a Bajai Múzeum ré­szére ezekből sikerült begyűjte- nie. Éveken keresztül tovább gyarapította az erre vonatkozó feljegyzéseit. Minden megszerez­hető darabot a Bajai Múzeumba begyűjtött, 1952-l^n a Néprajzi Múzeum adattárának gyújtőpályázatára feldolgozta a bunyevác szőttesek­re vonatkozó adatait. Mindezek azonban csupán a bajai bunye- vácsóg adatai voltak, a vidéki bunyevácok textiljeit nem állt módjában tanulmányozni. Az Akadémia által felál­lított néprajzi gyűjtésnél, mint a díszítő művészeti munkaközösség tagja, anyagi támogatással sike­rült a Baja környéki bunyevác textiliák tanulmányozása is. Ezt az anyagát aztán tovább bőví­tette összehasonlításokkal, a Ba­ja környéki sokacság, Dráva menti horvátság, bolgár s'zedet- tes szőttesek anyagával. A teljes anyag feldolgozott ki­vonata az újabb gyűjtések ered­ményeivel az ethnographia ré­szére készül el. A Néprajzi Társaság ez évben további délszláv motívum-gyűj­téssel bízta meg. A hercegszán­tói sokac női ingdíszítéseket dol­gozza fel. Az Akadémia díszítőművészeti munkaközösségének a megbízá­sából a Nagybaracska környéki tűzéses díszítést is felgyűjtötte. Ennek a tanulmányozása során azt tapasztalta, hpgy e vidéknek a népi takács-szőttesei a legere­detibbek és a legértékesebbek. Amíg- Szerelnie. Érsek- esanád magyar asszonyai, mint Sárköz többi asszonynépe is, ma­guk szőtték egyszerű és díszes szőtteseiket, addig Nagybaracs-Í ka, Bátmonostor, Dávod és Her-* cegszántó magyar asszonyai a* maguk termelte kendert feldol-l gozták, meg is fonták, de a szö­vését már nem az asszonyok vé­gezték, hanem a nép soraiból ki­került takácsok. ötven—hatvan éve is, még kö­rülbelül száz takács dolgozott Nagybaracskán, készítették az egyszerű, zsákoknak vaió szőtte­sektől kezdve a szebbnél-szebb forgatású abroszokat. Irattári, levéltári kutatással igyekszik a hajdani céh-életre vonatkozó hiteles adatokat meg­szerezni. M!«'*{í sok felgyűjtésre ér­demes tématerve van, megkez­dett anyaggyűjtéssel. A környék varrott, kötött, horgolt csipkéi rost-kötések, délszláv gyapjú­szőttesek stb. Báldy Flóra tudományos kuta­tásai öregbítik megyénk néprajz­kultúrájának hírnevét. Bicliczky Sándor FELYÉ1ELI TÁJÉKOZTATÓ a Bajai Mezőgazdasági Szakiskolába A mezőgazdaság gyorsütemű szocialista fejlődése nagyszámú szakmunkást kíván, akiknek ki­képzése a kétéves mezőgazdasági szakiskolákban történik. Az is­kola elvégzése után tsz-ekben, állami gazdaságokban, gépállo­másokon, mint szakmunkás és szakmunkás csoportvezetők nyernek elhelyezést. A Bajai Mezőgazdasági Szak­iskolában egy első osztály nyí­lik, egy kertészeti tagozat. A felvétel vizsga alapján tör­ténik. Felvételi vizsga két rész­ből áll: írásbeli számtan—mér­taniból és fogalmazás—helyesírás­ból. Szóbeli vizsgán be kell szá­molni a mezőgazdaságban eddig kötelezően eltöltött kétéves gya­korlaton szerzett mezőgazdasági ismeretekből. Felvételre írásban kell jelent­kezni augusztus 15-ig az iskola igazgatóságánál. Felvételi kére­lemhez csatolni kell: a) Vili. általános iskolai bizo­nyítványt. b) orvosi bizonyítványt, c) vagyoni helyzetre vonatkozó igazolást, d) a kétéves mezőgazdasági gyakorlatot igazoló bizo­nyítványt (tsz, állami gaz­daság, vagy tanács igazolá­sát). A Bajai kétéves Mezőgazda- sági Szakiskola kertészeti tago­zatára vehetők fel azok a tsz, állami gazdaság, gépállomás dol­gozói és egyénileg dolgozó pa­rasztok és azok gyermekei, ha az általános iskola nyolc osztá­lyát elvégezték és ezután a me­zőgazdaságban legalább két évet dolgoztak. Korhatár 17—27 év. Katonai szolgálat alól felmentés nem nyerhető. Bentlakás kötelező. Ellátás in­gyenes. Tandíj, vizsgadíj nincs. A tanulók tanulmányi ered­ményüktől függően havonta (50 —40—30 Ft) tanulmányi segélyt kapnak. Ferke András igazgató Időszerű problémát dolgoz Jel ez az új nyugatnémet film, mely Erich Kästner regénye nyomán készült. Kästner a gyermekiélek kitűnő ismerője — regénye és filmje tárgyául a különváltan élő szülők és gyermekek prob­lémáját választotta. Lujzi és Lotti, a két 11 éves ikerlány egy gyermeküdülőben találkozik. A kölcsönös hasonló­ság kelti fel a két kislány ér­deklődését és egymás elbeszélé­séből tudják meg, hogy egy he­lyen és egy napon születtek, te­hát ikertestvérek. Szüleik elvál­tak és Lujzi apjával, Lotti pe­dig anyjával él. A szünidő letel­tével elhatározzák, hogy szere­pet cserélnek. Sok. kedves, de­rűs jelenet mutatja, hogy a két kislány, hogyan illeszkedik bele új környezetébe. A mamával nincs is semmi baj, de az apát, aki elfoglalt zeneszerző és kar­mester, nagyon leköti a művész- élet és Irene, akit feleségül akar venni. Lottit ez a váratlan hír any­HIREI Vasárnap, augusztus 4-én ke­rül sor a TTIT városismertető sétáinak keretében az evangé­likus templom, a görögkeleti templom és a Kissétatér neve­zetességeinek megtekintésére. — Az érdeklődők a TTIT klubjá­ban gyülekeznek, ahonnan d. e. 10 órakor indulnak a sétára. nyira megrázza, hogy ideglázi kap. Eközben a. mama egy véletlen folytán rájön a szerepcserére. Sietve repülőgépbe ülnek és másnap már a kis beteg mellett vannak. Az apában már Lotti betegsége is lelkiismer etfurda- lást ébreszti és ez csak fokozó­dik, amikor látja, hogy gyerme­keinek egyétlen vágya, hogy a kis család újra együtt marad­jon. Szakit lrenevel és a két kislány legnagyobb boldogságá­ra összeházasodik volt feleségé­vel. A film legkitűnőbb alakítását a Lujzit és Lottit alakitó iker­pár: — Jutta és Isa Günther nyújtja. A film, bár gyermekek a fő­szereplői — a felnőttekhez szól. Arról az óriási felelősségről be­szél, amely azokat a szülőkéi terheli, akik elszakítják egymás­tól a testvéreket és megfosztják a gyermekeket a családi élei boldogságától, melegségétől. Bemutatja a kecskeméti Vá­rosi Mozi augusztus 1—7-ig. Értesítjük a vásárló közön­séget, hogy augusztus hó 1-től, a piactéren ecetpavilont állítunk fel, ahol az ecet­szükségletét minden meny- nyiségben beszerezheti. — Kecskeméti Kisker. V. 1214 !l!llllllllllll!llllllllllllll!lll!lllllllll!ll!lllllllllllllll!l!llll!lllllll!llllllll!llllllllllllllllllllll!lllllllllllllll SIR JOHN 1U YT: Másnap reggel 5 óra 30 perckor keltem, meglehetősen friss közér­zettel az éjszaka folyamán négy órán át belélegzett oxigéntől. Átkiálto» tam Da Namgjalnak a szomszéd sátorba, vajon ő is készül-e már. Char- lesnek és Tómnak kellett előbb elindulniuk, 6 órakor, mivel sokkal hosszabb út állt előttünk. Ebben az időtájban kinéztem, abban remény­kedve, hogy már útrakészen látom őket. De sátrukban még csend ho­nolt, és nem tettem semmit, hogy fel rázzam őket. Hasztalan kiabáltam volna a szélbe, még az alig öt méternyire álló sátorban sem hallották volna meg. Közben folytattam a magam előkészületeit, felhúztam a -ba­kancsomat, felerősítettem a mászóvasat. Mindezt szánalmas lassúsággal. Da Namgjal egy csésze teát hozott és közölte, hogy Báiu igen rossz álla­potban van, nem tarthat velünk. Kevéssel 7 óra előtt Da Namgjallal ki­léptünk a Nyeregre és kötélre vettük magunkat. Csuklyánkat szorosra vonva arcunk körül, védelmül a hideg szél ellen, felhúztuk külső Ujjat­lan kesztyűnket is a pehelybélésű fölé és orrunkra igazítottuk szemüve­geinket. Oxigénkészülékeinket még az este rendbetettűk, és most kihoz­tam a magamét a sátorból. A gúlasátor előtt Charles Evans guggolt oxigénkészüléke fölött és nagyokat fújt az egyik csőbe. Nyilván valami baj történt vele. Megkér­deztem. mi a baj: a tápszelep eltört, jó félórába került, míg megtalálta a hibát és pótolta a szelepet, sajnos, csak egy kevésbé alkalmas darabbal, amely a bontott áramlásü készülékhez tartozott. Az eset nem ígért sok jót a továbbiakra. Pár perccel később Charles Evans és Tom Bourdillon még mindig a sátrak előtt roslokolt. A műszaki hibát nem sikerült még kiküszöbölni. A dolog kezdett komolyra fordulni. Charles hozzám lépett és megkérdezte, nenTsegíthetne-e nekünk felcipeini a rakományt a legfelső táborba, hiszen __úgymond — igen csekély kilátás van arra, hogy a csúcstámadásban 12 1 részt vehessen. Elhárítottam ajánlatát, mert nem tartottam valószínűnek, hogy két hegymászó, akik az Előnyomulás bázisától kezdve végig oxigént használtak, el tudnának egy magas pontot a Délkeleti Gerincen oxigén nélkül. Gondolom, túlságosan foglalkoztatott az aznap reám váró erőfe­szítés, s emiatt nem keserített el a csúcstámadásra nézve kedvezőtlen for­dulat; úgy éreztem, nem tehetek mást, mint hogy folytatom a magam feladatának elvégzését. Csakugyan nem volt több mondanivaló, és a sza­vak úgyis elvesztek a szélben. így hát kevéssel 7 óra után Da Namgjallal elindultam a gerinc felé; mindegyikünk 20 kiló körüli terhet hordozott a hátán, és percenként 4 liter oxigént használtunk. Nagyon lassan haladtunk. A szelíden emelkedő) jeges hegyoldalak mintha ugyanannyi erőfeszítést követeltek volna, mint előző nap az oxi­gén nélkül tett barangolásaim a Nyergen. A talaj merő jég voll, amelyet a szél fényesre csiszolt és szétszórt kavicsokkal ágyazott tele. A merede­kebbé váló hegyoldalt téglakeménységű hó borította, és úgy találtam, hogy az én rcvid hegyekkel ellátott mászóvasam csak karcolásokat ejt rajta és kicsúszik a talaj a lábam alól. Máris fáradságot éreztem. Visszanézve örömmel láttam, hogy Tom és Charles éppen elhagyják a sátrakat és fe­lém igyekeznek; úgy látszik, helyrehozták a hibát, és: az első csúcstáma­dás mégiscsak megindult. Ugyanakkor nagyon elkedvetlenített, hogy az elmúlt fél óra alatt mi­lyen keveset haladtunk — talán úgy 45 métert fölfelé és 60 méternyi tá­vot előre. Egy hóval telt barázda vagy árokféle felé tartottam, amelyet a svájciak fényképen megjelöltek nekünk azzal, hogy húzódjam jobb felé, annak a sziklabástyának a lábához, amely elvágja a gerincet, mielőtt el­érné a Nyereg szegélyét. Onnan, ahol álltunk, a barázda árka nagyon meredeknek látszott, s egy percre hajlandó voltam igazat adni Da Namg- jaLnak. hogy inkább a sziklán próbáljunk felkapaszkodni. De ez hcsszú kitérővel járt volna, s a szükség azt parancsolta, hogy amennyire csak lehet, takarékoskodjunk erőinkkel. Már úgyis kevés tartalékunk volt belőle. Tom és Charles gyorsan közeledtek a hátunk mögött. Amint Da Namg­jallal megálltunk, hogy pihenőt tartsunk, letelepedve egy kialakulóban levő Bergschrund sekély mélyedésében, amely a barázda hirtelen merede- kebbre fordultát jelöli, társaink elhagytak bennünket és továbbmentek. Jólesett látnom, hogy olyan erőteljesen kapaszkodnak, és bevallom, annak is örültem, hogy nem kell majd lépcsőket rúgnom vagy vágnom és meg­takaríthatom az erőfeszítést. 122 (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom