Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-23 / 196. szám
A Szovjetunió kész folytatni a tárgyalásokat a nyugatnémetekkel (Bonn) Dr. Lahr rendkívüli nagykövet, a Moszkvában tárgyaló nyugatnémet küldöttség vezetője csütörtökön visszatér a szovjet fővárosba. Mint a bonni külügyminisztériumban szerdán közölték, Lahr újabb utasításokat vitt magával, de ezeket Bonnban a legszigorúbban titokban tartják. A Szovjetunió külügyminisztériumához közel álló helyen kijelentették, hogy a Szovjetunió továbbra is kész folytatni a tárgyalásokat Nyugat-Németor- szággal. Brentano nyugatnémet külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata azonban arra mutat, hogy a nyugatnémetek még mindig nem vonták le a megfelelő következtetéseket. Brentano továbbra is a politikai és gazda- dasági kérdések összekapcsolásának szükségességét hangoztatta, mint a megegyezés Nyugati közeledés a szovjet leszerelési javaslathoz (London) Nemzetközi körökben nagy figyelmet keltett az ENSZ leszerelési albizottságában kialakult helyzet. A nyugati küldöttek különböző ürügyekkel halogatták az üléseket. A keddre kitűzött ülést szerdára halasztották. Ezt az ülést is el akarták halasztani. A szovjet küldöttség határozottan állást foglalt e liuza-vona ellen s a szerdára kitűzött ülést ezért megtartották. Zorin szovjet képviselő az ülésen követelte, hogy vitassák meg az április 30-án beterjesztett szovjet ja- v-'-’atot. feltételét. Szovjet részről kijelentik, hogy az esetleges kereskedelmi megállapodás nem függ a politikai kérdések tárgyalásának megalakulásától. A kereskedelmi megegyezés nagyon fellendítené a nyugatnémet gazdasági életet. A Szovjetunió jelentős megrendeléseket adna a nyugatnémet iparnak és többszörösére kívánná emelni Nyugat-Németországgal árucsereforgalmát. Ha tehát bonni körök politikai feltételekhez kötik ilyen kereskedelmi szerződés létrejöttét, ezzel elsősorban a nyugatnémet gazdaság érdekeinek ártanak. Kitüntették az októberi ellenforradalommal vívott harcok hősi halottait Vasárnap adták át az Országház kupolatermében a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, valamint a forradalmi munkás» paraszt kormány által az októberi ellenforradalommal szemben vívott harcok hőseinek adományozott kitüntetéseket. Megyénkből az alábbi elvtársakat részesítették kormánykitüntetésben: Geröcs István, a lajosmizsei Sallai Tsz tagja, a szövetkezet pártszervezetének volt titkára, akit októberben az ellenforradalmárok meggyilkoltak, Kele A Reuter jelentése szerint Londonban folyó leszerelési értekezlet szerdai ülésén a nyugati hatalmak közeledést mulattak a szovjet állásponthoz, a nukleáris robbantási kísérletek felfüggesztésének kérdésében. Javasolták, hogy a kísérleteket két évre, két szakaszban függesszék fel. De feltételül szabják a kielégítő felügyeleti rendszer megteremtését. A nyugati hatalmaknak ez az előterjesztése július 2-án tett megelőző javaslatuknak kibővítését jelenti. A Rudé Právó a „magyar kérdés" tárgyalásáról (Prága) A Rudé Právó, a Csehszlovák Kommunista Párt lapja az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívásával kapcsolatban megállapítja: — Az Egyesült Államok megkísérli, hogy a közgyűlés útján beavatkozzék Magyarország belügyel- be. Az úgynevezett »magyar« kérdés megvitatásának az a nyilvánvaló célja, hogy elterelje a figyelmét más olyan problémától, amelyek kellemetlenek az ameriluiiak számára. Az ENSZ közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán ugyanis több olyan kérdés ke—m—»— rül szőnyegre, amely nem. nagyon tetszik az amerikaiaknak. Ilyen a leszerelési tárgyalások huza-vonája, az atomfegyverkezés, a nukleáris kísérletekből eredő sugárzás káros hatásai, az ománi agresszió, az algéria és ciprusi helyzet, valamint az amerikaiak szíriai összeesküvése. A lap helyesli a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy az úgynevezett »magyar kérdés« napirenden tartása az alapokmány otromba megsértése és ez egyben aláaknázza az ENSZ építő munkáját. Amerika a szíriai összeesküvés hátterében (Damaszkusz) Amint a damaszkuszi rádió jelentette, a szíriai kormány utasította az ENSZ-ben tevékenykedő állandó képviselőjét, hogy hivatalos dokumentumként ossza szét egy levél sokszorosított példányait az ENSZ tagjai között. A levél leleplezi, hogy a damaszkuszi amerikai nagykövetség tagjai összeesküvést készítettek elő a Szíriában uralkodó rendszer ellen. Szíriai hivatalos körökben és a közvélemény köreiben úgy vélekednek, hogy az összeesküvés komolyan fenyegette a közép-keleti békét és biztonságot. S&í A herceg — És Andersen mesél A szenzációhajhászó burzsoá világsajtó pontosan megszámolta, hogy 150 000 szóból áll az a jelentés, amely a Magyarországon lezajlott ellenforradalom eseményeit különböző »szavahihető“ tanúk vallomása alapján összefoglalta és számot adott a maga módján arról a külső és belső reakciós erők által kirobbantott ellenforradalmi támadásról, amely Magyarországion a népi hatalom megdöntésére, munkások és parasztok szocializmust építő államának megsemmisítésére tört 1956. október 23-áu. Ez a 150 000 szóból álló förmedvény a népi demokráciáért és a demokratikus szabadságjogokért lelkeit magyar nép jogos szabadságharcának minősíti a banditák, cégéres fasiszták, börtönből kiszabadult bűnözők, a mindszentyek és hasonszőrű társaik által vezetett ellenforradalmi kísérletet. Nem is gondolkodhatnak másként azok. akik ezt a hatalmas szótömeget összeállították. Hiszen Andersen űrék is ahhoz a táborhoz tartoznak, amelynek szószólói október napjaiban és azóta is szorgosan munkálkodnak a levert ellenforradalom után magára találó magyar nép erőfeszítéseinek kisebbítésén, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedéseinek semmibevevésén, általában mindazon, amit úgy hívunk a nemzetközi jog szerint, hogy más népek belügyeibe való Illetéktelen beavatkozás. Amikor az ötös bizottság jelentése napvilágot látott, a magyar dolgozó nép legjobbjai, a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió diplomáciájának képviselői azonnal felemelték tiltakozó szavukat e durva és minősíthetetlen beavatkozás ellen, amely semmiképpen sem egyeztethető össze a nemzetek közötti békés együttélés politikájával, meg kevésbé az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, Ezért ismételten és határozottan kinyilvánítjuk, hogy a népünk elleni aljas cselszövés folytatásának, a magyar népi demokrácia legbelsőbb ügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak minősítjük ezt a lépést. Bárhogyan dönt is az Egyesült Nemzetek közgyűlése e 150 000 szavas tákolmány fölött, messzehangzó szóval hirdetjük, hogy a mi népünk nem egy fasiszták, gyilkosok, cégéres népárulók vallomásából összeállított papírtömeg, hanem a szocializmus győzelmébe vetett hit jegyében fogja rendezni további sorsát és híven kitart a szocializmust építő népek hatalmas tábora, a népünk jövőjét egyedül biztosító szocializmus elvei mellett. Mihály és Kele Mihályné, idóa házaspár, ballószögi lakosok, 1945 óta voltak a párt tagjai. Az ellenforradalmárok kínzásai elől a halálba menekültek, valamint Szabó János, a Kecskeméti Városi Tanács dolgozója, aki ugyancsak az ellenforradalmi események alatt vesztette életét, »Kiváló Szolgálatért« érdemérmet kapták. Neményi József, a kiskunmajsai begyűjtési'hivatal vezetője, akit az ellenforradalmárok kegyetlenül meggyilkoltak, Vörös Csillag Érdemrend kitüntetésben részesült. A fenti elvtársali ezenkívül megkapták a »Munkás Paraszt Hatalomérj.« emlékérmet is. Kitüntetéseiket hozzátartozóik vették át. 310 tisztet, tiszthelyettest és honvédet tüntettek ki hétfőn Kalocsán A kalocsai Kossuth-laktanya udvarán kitüntették a 37-es forradalmi ezred katonáit, akik az októberi ellenforradalom alatt helytálltak. Kovács Imre vezér» őrnagy mondott ünnepi beszédet. Ismertette az ellenforradalom során hősiesen helytállt katonák neveit, cselekedeteit, majd ezután több mint 300 katona között osztotta ki a kitüntetéseket. Valamennyien a Munkás Paraszt Hatalomért Érdemérmet kapták, A kitüntetettek között állt többek között: Ökrös Lajos őrnagy, Nagy Ferenc honvéd. Nyíri Imre őrvezető, akik az ellenforradalom leverésében kivették részüket. A hősöket az MSZMP Központi Bizottsága nevében Nemes Dezső, a Néps/.abadság főszerkesztője üdvözölte és ezután került sor a 37-es ezred hősi halált halt őrnagyának, . Jurinovies Miklós őrnagy emlékének állított emléktábla leleplezésére. Engesztelő Szívom az új Symphoniát, kóstolgatom kékes füstjét, s az első pár szippantásnál vallomást kell tennem tüstént: Szeretlek én, hidd el, nagyon! Megcsaltalak... Ne állj bosszút! Nem szidlak már soha többé! Bocsáss meg hát kedves Kossuth.., (—kas) Beszélgetések romániai barátainkkal: ”ll. Egy gyár hősi története Néhányan bizonyára emlékeznek azokra a budapesti oipőüzle- tekre, amelyek 1940 táján »Der- niala« cégjelzés alatt nyíltak meg a Kálvin téren és a Rákóczi úton. Kitűnő, bár nem a legolcsóbb lábbelik között válogathattak bennük a vevők, s tudta mindenki, hogy áruikat egy kolozsvári gyár készíti. Csak azt tudhatták kevesen, hogy milyen körülmények között. Erről beszélgettünk nem egészen egy hónapja a Kecskeméten járt kolozsvári sportküldöttség egyik tagjával, Kovács István elvtárssal, aki az egykori Der- mata utódának, a Herbák János Cipőgyárnak a kereskedelmi igazgatója. Küzdelem a tőke uraival Elmondotta, hogy a gyár 1910- ben létesült a Reimer testvérek tulajdonaként, s akkor még csak mint kevés munkást foglalkoztató bőrgyár működött. Az első világháborús konjunktúra következtében azonban rohamosan gyarapodott, s míg 1914-ben .kétszázan dolgoztak benne, a háború végéré a munkások száma megsokszorozódott. A huszas évek után még nagyobb mértékben fejlődött a gyár, amely már nemcsupán bőrfeldolgozással, hanem cipőkészítéssel is foglalkozott. A 30-as évek elején (a bőr egyik része, a »derma« után) a »Dermata« nevet vette fel, s most már részvénytársaság tulajdonát képezte. Exportra is egyre nagyobb mértékben termelt; a Dermata-cipő keresett cikk lett Közép-Eürópában, — de nem a dolgozó nép részéről, a lábbelik magas ára miatt. A busás bevétel tetemes hányadán azonban nem azok osztoztak, akikét megilletett, hanem a részvénytársaság tőkései. A munkások csak alacsony fizetséget kaptak teljesítményükért. Emiatt komoly bérharcokat vívtak kizsákmányolóikkal, nem egyszer sztrájkokat robbantottak ki a bérek felemeléséért A cipő- gyáriak azonban nemcsupán önmagukért szálltak eíkra, hanem az egész osztályuk, á munkás- osztály érdekében is, aminek szép példájaként kell megemlítenünk a reslcai vasutasok által kezdeményezett sztrájkhoz való csatlakozásúkat. A 40-es évek elején immár kétezer főt foglalkoztató Dermata gyár munkásmozgalmának egyik nagyszerű vezetője Herbák János volt, akit börtönbe vetett a bankárok, gyárosok, bojárok állama. (Ott Is pusztult el, a hírhedt, rozoga állapotban levő doftanai fegyház romjai alatt, amelyet egy földrengés döntött össze.) A munkásság szervezett fellépésére a tőkések nemcsak börtönnel feleltek, hanem elbocsátásokkal is. S nem cél nélkül lobogtatta a nacionalizmus Zászlaját minden eszközzel — a hivatalokban, iskolákban, a sajtóban, templomi szószéken — az uralkodó osztály állama, mert ezzel a kizsákmányolókat segítette, köztük a Dermata gyár részvénytársaságba tömörült tulajdonosait is. Hogyan? A bérükért harcoló és elbocsátott magyar cipőgyári munkások helyébe románokat vettek fel, s megfordítva. A két náció közölt szított ellenségeskedéssel tartották sakkban azok munkásságát. S mert ráadásul bizonyos jogokat csak az a munkás gyakorolhatott, aki legalább egy évet ugyanannál a vállalatnál dolgozott, a Dermatá mindenható urai úgy éllek az ő érdekükben hozott törvényad la lehetőséggel, hogy az év letelte előtt felmondtak a munkásoknak, s két- hárorn hónap múlva vették őket vissza, megint nem egészen egy esztendőre. A tőkések mindeme mesterkedéseit az illegalitásban működő Román Kommunista Párt tárta fel a — bármelyik nemzetiséghez tartozzék is, de csak egy cél felé haladható — munkásság előtt. A tanítás hatott. S amikor a párt nevelő és szervező munkájának. eredményeképpen 1944. augusztus 23-án félkelt Románia dolgozó népe a fasiszta katonai diktatúra és az uralkodó osztály ellen, hogy csatlakozva a felszabadító szovjet hadsereghez, küzdjön a hitleri fasizmus hadi- gépezétének szétzúzásával a háború mielőbbi befejezéséért, — a Dermata cipőgyár munkásai is azonnal fegyverbe álltak. A menekülő nácik hiába szerették volna leszerelni a gyárat, elrabolni gép! berendezéseit, a munkásőrség helytállása miatt kudarcot vallott szándékuk. A gyár — bombatalá!attól megsérült egyik részlégé kivételével — sértetlen maradt. „Cot la col“ A tulajdonosok elmenekültek, a munkások pedig folytatták a termelést. Egyelőre a fronton küzdő romén népi hadsereg számára, majd a dolgozók szükségletének a kielégítésére. S ma több mint 4500-an dolgoznák a hajdani és mártírhalált halt vezetőjük, Herbák János névét viselő gyárban. Hatalmas változások történtek a termelés frontján. Más gyárak részére is készítenek felső-, talpbőrt. s az úgynevezett »mikroi porosz« gumitalpat (teniszcipőkhöz) is itt gyártják. Mindehhez új gyárrészlegeket rendeztek be. A szükséges cipőkellékeket (kaptafa, sarokvas, szegek, lakkfesték, stb.) is itt állítják elő, s emellett komoly fenntartó részlege is van a gyárnak, amely az egész román bőripar számára is számos olyan gépalkatrészt készít, amelyet azelőtt importálni kellett. A gyár fejlesztésével párhuzamosan törődtek azzal is, hogy — mint mondják —j- a »munkakondíció« fokról fokra megjavuljon. A munka megkönnyítése végett az egész cipőgyári részleget futószalagrendszerre építették át; öltözőket, fürdőket létesítettek. Van a gyárnak bölcsődéje, napközi otthona, kantinja, kórháza, külön orvosi karral. Különösen nagy gondót fordítanak a munkások sportolási lehetőségének a megteremtésére. E célból a felszabadulás óta építették s tornatermét, labdarúgó-, len is/-, tekepályát, úszómedencét, stb-t is. Dalárda, színjátszó-csoport is működik a gyárban. Ami pedig a nemzetiségi kérdést illeti, azt mondják: »cöt la cot« (azaz »könyök könyök írtéi- lett«), vagyi6, vállvetve küzd a román és a magyar munkás a közös cél, a szociáliZmuB megvalósításáért. Tarján látván
