Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-23 / 196. szám

qI Nyereséges lesz-e a Kiskőrösi Gépállomás? ^

Mit tesz a jó munka érdekében a pártszervezet!

A Kiskőrösi Gépállomás

ez év júliusában egyesült a Császártöltési Gépállomással és most 186 dolgozóval, 86 erőgéppel a megye legnagyobb gépállomásai közé tartozik. Működési körzete Fülöpszállás község kivételével az egész járást magában foglalja.

Ez év tavaszán — elsősorban munkaterület biztosításának hiányában — 3000 normálholddal kevesebbet teljesítettek, mint az elmúlt évben. A gépi erő ilyen alacsonyfokú kihasználása növelte a munkák önköltségét és az első félévi merleg kimutatása szerint ráfordításaik összege 192 000 forinttal nagyobb volt bevételüknél. Más szóval a2 első félévet deficittel zárták,

Vajon mi lesz most, az

egyesülés után? Hogyan alakul a második félév? Behozzák-e a lemaradást? Mit tesz ennek érdekében a gépállomás pártszervezete? — erről érdeklődtünk Kiss József elvtárstól, a gépállomás brigádvezető agronómusá- tól, a pártalapszervezet vezetőségének tagjától.

— 1949 óta dolgozom a gépállomáson — mondotta. — Elég fái ismerem dolgozóinkat. Ha a folyamatos munkájuk biztosítva van, akkor teljesitményeik is megfelelőek. Gépeink most jók és munkánk is van bőven. Ezek alapján bízom abban, hogy behozzuk az első félév elmaradását. Egyébként a múlt havi párttaggyűlésünkön termelési problémákról és a nyereséges működés elérésének módjairól tanácskoztunk. Ez volt az első alkalom, hogy pártszervezetünk a termelés kérdéseit is napirendre tűzte. Legrészletesebben a cséplés kérdéseit. vizsgáltuk meg. Kezdeményezésünk alapján a gépeket i— az éjjeli csépléshez szükséges — nagy fényerejű lámpákkal látták el. Ennek következtében a naponta elcsépelt mennyiség 8—10 százalékkal növekedett.

Taggyűlésünk útmutatása alapján üzemünk vezetősége megszervezte a munkaversenyt is. Az egyes gépek teljesítményét dekádonként értékeljük és az

eredményt a brigádvezetök ismertetik. a cséplőcsapatok tagjaival. A cséplőcsapatok között kialakult versenyben augusztus második hetének közepén a legjobb eredményt — több mint 35 vagonos teljesítménnyel — Dudás József, kommunista traktoros csapata érte el. Második helyen Tóth János 1., ugyancsak párttag, munkacsapata állott, akik akkor 32 vagonnál tartottak. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kommunisták nemcsak kezdeményezték a munkaversenyt, hanem személyes példájukkal a többieket is lelkesítették, magukkal ragadták.

— Köszönjük a felvilágosítást. Látjuk, hogy pártszervezetük, bár egy kicsit késve, de most már helyesen és eredményesen segíti elő a termelés növekedését. A maguk példáját mások figyelmébe is ajánljuk. Még azt szeretnénk megtudni, hogy a fentiek mellett milyen más kérdések foglalkoztatják pártszervezetüket?

— Kérdésükre röviden válaszolok — mondta Kiss elvtárs. — Az elmúlt taggyűlésen az országos páriértekezlet határozatával és a pártoktatás előkészí-( lésének kérdéseivel is foglalkoztunk, Az elmúlt napokban tar-', tott vezetőségi ülésünkön pedig< a szakszervezel munkáját vizs-'( gáltuk mag. Elhatároztuk, hogy< a cséplés befejezése után párttaggyűlésen tárgyaljuk meg a\ szakszervezet szerepét és fel-< adatait. Jelenleg ugyanis szak-J szervezetünk gyengén működik < és szeretnénk feléleszteni mun-' káját. A kommunista fiatalokat\ pedig a KISZ megszervezésével\ bíztuk meg.

— Vázlatosan felsorolva ezeki a legfontosabb kérdések, amivel\ pártszervezetünk most foglal-< kozik. Ezekhez a munkákhoz< alapszervezetünk sokoldalú, ha-\ tékony segítséget kap a járásit bizottságtól. Ágoston elvtárs, a\ JB első titkára, több alkalom-< mai részt vett taggyűlésünkön,J vezetőségi ülésünkön, üzemi ér-i tekezlelünkön és felszólalásával< segítette munkánlwt. Mindezek' alapján úgy látom, ha erőfeszi-', tésünk nem csökken, a második < félévet nyereséggel, újabb mun-' kasikerekkel zárjuk — fejeztei be kérdésünkre adott válaszát; Kiss elvtárs.

— N —<

Pénteki

íes

yzeteink

/ —

Halasi furcsasága«

Megkezdték a dunaföldvár-kecskeméti főközlekedési útvonal javítását

A Közúti Kirendeltség az 52. számú, dunaföldvár—kecskeméti főútvonalon augusztus 21-től útjavításokat vogeztet. Az útjavítás idejére — mintegy másfél hónapra — lezárták az utat a megyei kórháztól a homokbányáig. Ez idő alatt az átmenő forgalmat a homokbánya melletti átkötő makadámúion és a Kor- hánközi makadámúton kell lebonyolítani.

Az útjavítás idejére ezen a < szakaszon megváltozott az autó-< buszok menetrendje és útvonala! is. Az 1-es járat csak a megyeit kórház belső sarkáig közlekedik.) Ezenkívül egy másik járatot in-< dítottak minden órában az említett Kórhánközi terelőúton a} homokbányáig. A többi autóbusz- járatoknál változás nincs.

Termelőszövetkezetek! Egyéni gazdák!

Már most kössünk szántási szerződést a megye gépállomásaivá), hogy a gépállomások időben cl tudják végezni a szántást.

* 1218

Bánfihunyad szebb lesz, mint volt

'fjavaly tavasszal mi, köl- tők, írók, publicisták elmulasztottunk valamit. Elmulasztottuk országos viszonylatban felkelteni a jóságot, fölrázni az emberi lelkiismeretet. Sokan tudják, hogy 1956. áprilisában óriási tűzvész dühöngött Bánfihunyadon, emberhalál is történt s anyagiakban is nagy kár esett... Sokat bánkódtunk ezért s nem egy akadt, aki azt mondta: tenni kéne valamit,

hisz az írás maga is tett. Magyarázzuk meg az ország fiai- nak-lányainak, a munkásoknak, a távoli falvak parasztjainak, hogy tűzvész, jégverés, földrengés, vihar, mindig előfordulhat, de a mi államunk népállam és nálunk már az emberek is különbek a régi kapitalizmus embereinél, mi nem hagyjuk egy tűzkárt szenvedett városka soksok családját fedél nélkül.

Milyen kiváló alkalom lett volna ez arra, hogy mélyebbre plántáljuk mindannyiunkban az összetartás, a szolidaritás magasztos érzéséi! Sajnos, hallgatásunkkal elmulasztottuk.

S én Bánfihunyadért elsősorban magamat vádolom!

S utólag be kell vallanom, hogy tavaly májusban jártam a , városkában, megnéztem a leégett Fő utcát, a puszta falakat, a megpörkölt gerendákat. Olyan volt az utca, mintha szőnyeg- bombázás érte volna. Beszélgettem a tűzkárosultakkal, annak az asszonynak a hozzátartozóival, aki belehalt égési sebeibe. — Találkoztam régi barátommal, az orvossal, akinek a. felesége a tűzben szintén súlyosan megsérült. Az asszony Kolozsvárott, a klinikán feküdi. Az orvos-férj hol Kolozsvárra utazott, hol ágas-bogas orvosi feladatait látta cl Hányádon, hol meg a magáramaradt három gyermekét öltöztetgette- etetgette. Annyi gond ötlött a szemembe, annyi bánattal találkoztam!

S az úton szekerek jöttek szembe, környékbeli falvak lakosai ültek rajtuk, szalonnát, zsírt, zöldséget, krumplit, ruhaneműt hoztak ajándékba a tűz- károsultaknak.

— Ezek a mi ösztönző szavunk, fölszólításunk nélkül is tudják, mit kell tenniük — gondoltam magamban.

Hazatértem és ezután is csak arra szorítkoztam, hogy bánfi- hunyadi ismerőseimet a történtekről hétröl-hétre kifaggattam. Megállapitották-e már a károkat? Osztja-e már az Állami Biztosító a lűzkárosultaknak járó összegeket?

— Még semmi sem történt! Még mindig csak a károkat becsülik fel... Beszélgetnek az emberekkel, statisztikákat irkáinak, s mérnek, mérnek! Pedig aki gyorsan ád, az kétszer ád! — mondották sokáig ismerőseim.

S bevallom: türelmetlenségük rám is átragadt. Miért megy minden olyan csigalassúsággal?

Később ismerőseimtől már jó híreket is hallottam.

— Az ADAS megkezdte a biztosítási díjak kifizetését... Egy- egy tűzkárosult ember 20—30— 40 ezer lejt is kap... Aztán az állam a biztosítási összegen kívül még külön segélyt Is nyújt. Ahol a biztosítási összeg nagy, ott a segély kisebb. Ahol viszont az ADAS keveset fizetett, ott az állam■ mélyebben nyúl a. zsebébe, Minden igazságosan, bölcsen

történik! S az állami bank kölcsönt is ad az embereknek, hogy a házuk szebb legyen, mint amilyen volt. Az építészeti anyagraktárakból pedig ömlik a tűz- károsultak udvara felé a tégla, a faanyag, a cement — potom áron.

Pár nappal ezelőtt újra találkoztam bánfihunyadi ismerőseimmel.

— Hát az utca készen van? A házak? A károsultak még mindig az ismerősöknél, a rokonoknál húzódnak meg?

— Gyere el Bánfihunyadra! Nézz meg mindent magad! — biztattak az ismerősök.

És most itt vagyok. S tűzvésznek, kormos falaknak nyomát sem látom. Új házak sorakoznak mindenfelé, villa, villa után, napos veranda, napos veranda mellett, a régi, százéves, vakítófehérre meszelt, mégis primitív, fából készült parasztházak helyén.

S minden dicséretem azé az állami mérnöké, aki hal hónapig a bánfihunyadi tüzkárosultak között élt. s aki mindenkivel nieghányta-vetette, hogy milyen házat akar, hány szobával, hány ablakkal — és aki azután a terveket is megcsinálta — ingyen. *

V mint ötszáz év óta min- den kedden, ma Bánfihunyadon újra piac van. Egyébként itt vannak a kalotaszegiek és a mócok is. Bánfihunyadot mind a ketten fővárosuknak ismerik el.

Fanyergéből most száll le a juhász. Piros szoknyás kalota- szentkirályi asszony kínálja a diót.

h

Üjabban a Kiskunhalasra gépkocsin érkező idegeneknek kiadós sétát kell tenniök, ha ebédet, vagy cukrászdái frissítőt akarnak. Az nagyon helyes, hogy az étterem s a Hóvirág cukrászda előtti szakaszt parkosították s bekerítették. Az. is érthető, hogy a Bem és Eötvös utca keskeny keresztezését nem lehet járművekkel elállni. ’ De ugyanilyen keskeny valamennyi szomszédos utca, »behajtani tilos!« — »parkírozni tilos« jelzésekkel ellátva; Mire a szegény sofőr megfelelő, tilalmi tábláktól mentes helyet italát, azt veszi észre az ember, hogy közelebb van a város széléhez, mint a közepéhez. Apró bosszúság, de mégis megjegyzendő... Azt tudjuk, hogy a város tanácselnöke lelkes sportrajongó. De azt eddig nem tudtuk, hogy leginkább a távgyaloglás hive s e kitűnő sportág gyakorlását ilyen módszerekkel is meg akarja kedveltetni az átutazókkal..,

II.

Sok hasznos és nagyszabású létesítmény épült Kiskunhalason az utóbbi években. De — ne szégyelljünk beszélni róla — nincs a városnak egy tisztességes nyilvános WC-je s főleg ott nincs, ahol a legnagyobb szükség lenne rá: a piactéren. Szerdán és szombaton ■a fél halasi járás, többszáz ember megfordul itt s jobb híján a [strandhoz vezető út nádasában, a kevésbé szégyenlősek az elárusító bódék tövében keresnek, hm... enyhülést. A keletkezett s állandósult szagról és látványról ne is beszéljünk... Hiába, Reile elvtárs, bármilyen kisterjedelmű s a nagyszerű vívmányok jelentőségéhez képest eltörpülő létesítményről van szó, mégiscsak be kellene iktatni a városrendezés tervébe, mert a gyarló emberi [élettel jár a szükségessége... Hiszen a piac környéke máris témát ígér a »Botrány Clochemerleben« című szatíra halasi változatának megírására... G. K.

Előrelátás Jászszentlászlón

Takarmány mellett atompirulát kapnak a tehenek, mely a tejelöképességet 86,44 százalékra emeli, ez a vizezéssel együtt 140 százalékos emelkedést eredményez.

A tejértékesítést különböző elmés csőrendszerek, melyek már kísérletezés alatt vannak, gyorsítani fogják. A tanyai istállóban csak a cső végét kell a tehén erre a célra rendszeresített nyúlványára helyezni és a cső másik végén a tej begyűjtő községi helyiségében már csöpög is a tej. Mondanom sem kell, hogy addig, míg a tej eljut idáig, lefölözik, zsírtalan lesz, a megszokottnál több víz kerül bele, vagyi eljáráson megy kferesztül, hogy mire a fogyasztóhoz kerül, biztosan összemenjen. Tehát röviden: ott felteszik, itt csöpög, amott összemegy és mindenhol szidják.

Ezekkel az eljárásokkal, újításokkal kb. 240 százalékra emelkedik a tejhozam, de ha mindaz, amit leírtam, így lesz, akkor tényleg beválik az a közmondás, hogy: tejben, vajban fogunk fürödni, mert nem kell majd senkinek sem és ki lesz öntve az utcára.

De talán nem kellene olyan messze kutatni a jövőben, inkább a közeljövőt néznénk, hiszen a tejjel kapcsolatban sok javítani való volna már holnap is. Hol vagyunk még 1975-től?

K. M.

A Jászszent lászlói Tejüzem [vezetője felszólítást kapott a felettes hatóságától, hogy tegyen [jelentést az 1952—1956. évi tejhozamról és forgalomról, valamint a tervről 1975. évig. 1952— 1936. év rendben van, de 1975-ig [már nehezebb. így, fő a feje a [kedves vezető kartársnak, hogy 'mit írjon a jövőről. Próbálok az [alábbiakban segíteni.

Az atomkorszak gyors előre- íhaladása a technika és más tudományok gyors fejlődését vonja maga után, tehát 1975-ben nemcsak a tehenek, hanem a ma ízületeit borjúk is tejet fognak ’adni és így a tejhozam 35—40 [százalékkal fog emelkedni.

S Ady Endre mit látott itt négy és fél évtizeddel ezelőtt?

Ha télen érkezett, ha a keddi sdkadalomban járt, bizonyára ugyanazt látta, mint én:

Cseng a magyar szó a tavaszelőben, zeng a latinos ütemű román beszéd, találkozások zajlanak le, alkuk dörgenek, versenyeznek ősi viseletek. S a piacot hóvirág és ibolya helyett sudár leányok díszítik. S a hóval megszórt csúcsos toronyban bong a harang.

Nem messze a piactól az új utcasor házaiba beköltöztek már a családok.

Az egyik házból öregasszony gyerekkocsit tol ki az udvarra. Otthagyja a kicsit a középen, fölhúzott redőnnyel, hogy a gyerek fejét érje a nap.

A kisfiú arca széles-piros, fején kék fökötő és — bár alszik — kezében erősen-akaratosan tartja a csörgőt.

Amikor a tűz kitört, ez a gyer- meg három-négyliónapos magzat lehetett. És az ijedelem bizonyára hozzá is elért. Most azonban nyoma sem látszik rajta. Nyugodtan alszik. De nem! Mégse! Ni csak! Ébredezik! A napsütés szemének függönyein dorombol.

Mire ez a gyerek felnő, már megszokja, a tágas lakást, a fürdőszobát, a villaszerű házat, a napos verandát, ahol játszani- labdázni lehet. És a régi, roskatag faházról már csak a nagyapák és nagyanyák elbeszéléseiből hall valamit.

Bánfihunyad szebb lesz, mint volt!

Őszire bevakolják az új házakat,

Szilágyi András

Palotai Boris: Kegyetlen ifjúság (Magvető). Kb. 240 oldal.

lilusztrácto Palotai Borja Kegyetlen Ifjúság című könyviből.

A regény most átdolgozott formában jelenik meg. Témája: hogyan éltek az árvaházi gyerekek a felszabadulás előtt; Színtere egy árvaház, ahol 12—16 éves lányokat nevelnek, , kegyetlenül szigorú,1 szeretet nélküli környezetben.