Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-14 / 163. szám
Világ proletárjai9 egyesüljetek! MAGYAR» SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM Ara SO fillér 1957. JÜLIUS 14. VASÁRNAP A párt elvezeti a magyar munkásosztályt és parasztságot a szocializmusba Az MSZMP megyei aktívaértekezletének vitája Tegnapi számunkban közöltük a megyei kommunista nagyaktíva rövidített beszámolóját, amelyben Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság titkára az országos pártértekezletről tájékoztatta megyénk pártmunkásait; Az alábbiakban a beszámolót követő vitát és Marosán elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának másfélórás felszólalásából közlünk részleteket olvasóinkkal, Marosán György elvtárs felszólalása Marosán György elvtárs felszólalásának elején jelezte, hogy az addig elhangzott hozzászólások többségével egyetért. — Mivel nem értek érj egyet? Hogy minden felszólalás minden önkritika nélkül történt. Helyes felfelé bírálni a kormány és a párt tevékenységét, helytelen azonban, ha ez nem párosul megfelelő önkritikával; A szülők is felelősek... A továbbiakban a Bajáról felszólaló pedagógus Lantos Ist- vánnéval vitatkozott. — Igaz, amit az elvtársnő mondott? Igaz! Egyetértek vele. Az elvtársnőtől azonban ez az aktíva nem ezt várja. Hanem azt, hogy mit kell nekünk, pedagógusoknak csinálni, hogy megváltozzon a helyzet? Az elvtársnőtől ezt várta az aktíva, a kormány és a párt is. Okosabb lett volna, ha az elvtársnő erről beszél. A nevelésért nem lehet teljes egészében a pedagógusokat felelőssé tenni. Ezért ketten vagyunk felelősek: szülők és pedagógusok egyaránt. Hibásak a szülők abban, hogy sok helyen ősszel a gyermekeik szembefordultak velük? Hibásak. Egyet lehet a szemünkre vetni okkal és joggal azt, hogy elkényeztettük a gyermekeinket. Soha olyan gyermekkultusz nem volt Magyarországon, mint az elmúlt években. Ehhez nemcsak 6zív kell, és anyai szeretet, hanem pénz is; Ezt másképpen nem lehet csinálni. Hibás volt ez a politika? Nem volt hibás. Hibásak voltak azok az igen tisztelt szülők, akik az elmúlt év nyarán kétségbevonták, hogy a 12 esztendőnek vannak-e pozitív eredményei. Tehát egy pedagógus felszólalónak meg kell mondania azt: mit kell csinálni, hogy a pedagógusoknál megváltozzon a helyzet. Beszéde további részében felhívta a figyelmet, hogy az ál- radikálizmus elhúzhat bennünket egy olyan irányba, ami nagyon rossz. Azután a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Vezetőségének legújabb határozatáról beszélt. Nyugalmunk, biztonságunk alapja A Központi Vezetőség lerántotta a leplet három-négy emberről, akik pártellenes csoportot hoztak létre. Mire mutat ez? Ez a Központi Vezetőség tudja, hogy mit csinál, ez a Központi Vezetőség egységes. A pénteki budapesti aktíván mondottam, hogy az októberi események alatt a parlament ablakából néztem azt a szovjet 20—21 éves katonát, aki tüzérségi állást foglalt el a Kossuth-híd és az Akadémia utca felé. Es ott hárman, vagy Szembeszegülni ' Azután az elmúlt év októberét megelőző eseményekről beszélt, f— Mi volt, ami megdöbbentett? Beszélgettem munkásokkal és azt mondják nekem: Soha olyan rosszul nem éltünk, Marosán elvtárs, mint most a magyar munkásosztály. Nemigaz— feleltem. t— Mondhatod ezt mindenkinek, csak nekem nem. Mi volt, ami meglepte október—november után az aktívánkat? Az, hogy tetemre hívtuk a magyar munkásosztályt; Maguk előtt áll az az eninégyen, a szájuk szélén egy cigarettával úgy könyököltek a fegyvernek, 'mintha Cselja- binszkban lettek volna. Miért ez a nyugalom, ez a biztonság? Azért, mert e katona mögött egy olyan pártvezetőség áll, mint amilyen a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. S miért vagyunk mi is nyugodt biztonságban a helyünkön? Mert egy olyan pártvezetőségünk van, mint amilyen á mi Központi Bizottságunk. a demagógiával bér, aki 1940-ig ebben az országban 365 napot dolgozott egy évben, heti 70—80 órás éhbérért. Maguk előtt áll az az ember, aki csajkával a kezében a legkeresztényibb városban a világon, Sipőcz-konyhára járt. Jó volt, ha levest kapott. A maguk soraiban ülnek egypáran, akik ezt velem együtt csinálták. Maguk előtt áll az az ember, aki ismeri azt a Magyarországot, ahol a paraszt 80 fillér napszám- bért keresett; Nos? Van-e annál utolsóbb demagógia, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép rosszabbul él, mint valaha? Tanulságos történet Egypár nappal ezelőtt egyik este három elvtárssal sétáltunk és elhatároztuk, bemegyünk egy vendéglőbe. Ezzel nem történt semmi szentségtörés, még a kabátunkat is levethetjük, sőt fröccsöt is ihatunk. Ülünk a Kék-Dunában és vitatkozunk, mire odajön hozzám egy ifjú hölgy három kis csomaggal és azt mondja nekem: Marosán elvtárs, legyen szíves húzzon ki egy-egy cédulát, mert én szombaton vizsgázom. Kihúztam három cédulát. Az egyikre ez volt írva: »A francia forradalom hatása a magyar irodalomra.« Megmagyaráztam a kislánynak, ha ezt húzza ki, mit feleljen. A másikon: »Az Anjouk kora Magyarországon«. Ezt is megmagyaráztam. Aztán kihúztam egy matematikai képletet. Ne haragudjon — mondtam — ehhez nem értek. Miért mondtam el ezt a történetet? Miután az asztalunkhoz ült ifjú lovagjával, kiderült, hogy mindketten a MÁVAG-ban dolgoznak. És az is kiderült, hogy a párt őt megsértette. Mivel sértette meg a párt őt? Azzal — mondotta —, hogy békekölcsönjegyzés ügyben kellett szaladgálnia és túl kellett teljesítenie. Ezért nem tagja most a pártnak. Gyerekek — mondottam —, ti tudjátok, hogy milyen boldog emberek vagytok? Miért vagyunk mi boldogok? — kérdezte a fruska. — Nézzetek erre a vendéglőre. Az én koromban az ilyen vendéglőbe még akkor sem mehettem volna be, ha pénzem van. A ti korotokban nekem nem az volt a dolgom, hogy milyen hatással volt a francia forradalom a magyar irodalomra és egyáltalán leérettségizek-e. Az én fiatal koromban arról volt szó, hogy lesz-e 10 deka tepertőre való, vagy egy darab kenyér. Húsz-huszenegyéves koromban itt állt a két kezem és a kutyának sem kellett. Amikor meg akartunk nősülni, akkor egy rendes család nem adta hozzánk leányát, egy péklegénynek, aki éjszaka soha nincs otthon. Nem vagytok ti boldog emberek, hogy ilyen gondjaitok vannak? Hogy letéve az érettségit, egyetemre mehettek? Mérnökök, tanárok lehettek? Olyan rosszul bántunk mi a fiatalsággal? Nem! Az volt a baj, hogy fiatalságunknak nem mondtuk el azt, hogy mi miből nőttünk ki. A továbbiakban az ellenforradalmi időszak lezajlásáról, személyes tapasztalatairól beszélt egészen a munkás-paraszt kormány megalakulásának bekövetkezéséig. — Mi ennek a kormánynak — nem személyeknek, hanem a kormánynak — történelmi és politikai érdeme? Az első minisztertanácsi ülésen megfogadtuk: egy lépést sem hátrálunk. Senkivel nem alkuszunk és a hatalmat az úristennek sem fogjuk kiadni a kezünkből. (Nagy taps.) És azután megindult a harc. Jöttek a követelések. Nagy Imrét és Maiétert a kormányba! Azt mondtuk: Nem! Akkor elárasztjuk vízzel a bányát! Árasszák el. Üljünk le és tanácskozzunk ezzel és ezzel. Nem! Akkor harcolni fogunk — mondták. Harcoljanak! S lassan, szívósan készítettük el a karhatalom megszervezését, amely méltó dicsőséget állított magának. A négy pontról Arra nagyon vigyáztunk, hogy a párt és a kormány egységes legyen. A titkár elvtárs referátumában beszélt a decemberi határozat négy pontjáról. Emlékeznek önök, hogyan fogadták ezt a határozatot? Az egész Nyugat üvöltött velünk szemben. De a határozat megjelenése után fegyvert adtunk a munkások és parasztok kezébe. Fegyvert adtunk a kommunisták kezébe, hogy harcoljanak. És ebből mi nem engedtünk. Pedig jobbról is, balról egyformán támadtak bennünket. Nagyon érdekesek az emberek. Vannak, akik az első pontra érzékenyek, mert érdekeltek benne. Vannak, akik a második pontra érzékenyek, mert úgyszintén érdekeltek. Az egyik hajlandó az első pontot tudomásul venni, de nem hajlandó tudomásul venni, a másodikat) Holott a négy pont nagyon szigorúan összetartozik. Ne legyen a pártban senki, aki ezt a négy pontot nem fogadja el. A társadalmi tulajdon védelme A továbbiakban arra hívta fel az aktíva figyelmét, hogy az emberek nem minden esetben mondják el véleményüket. — Most vagy azért hallgatnak, mert ha bíráltak, fejükhöz vágták a vádat, hogy revizionisták, vagy vegyük a másik esélyt: szektások. Vagy vannak emberek, akik azt mondják, inkább hallgatok, miért súrolják meg a fejemet. Vigyázzunk elvtársak! Ne nyomjuk el az emberek véleményét, hanem javítsuk ki hibás nézeteiket. — Azután megemlítette, hogy a társadalmi tulajdon védelme körül sok lazaság van. —< Társadalmi harcot fogunk indítani a köztulajdon megvédéséért és nemcsak azt fogjuk megbüntetni, akit lopáson érünk, hanem azt is, aki nem ellenőrizte, hogy a lopások ne fordulhassanak elő, Mit jelent a párt? Marosán elvtárs részletesen fejtegette, hogy miként őrködjünk a párt sorainak tisztaságán. — A párt sorai olyanok legyenek, szerintem, hogy amikor menetelünk egymás mellett, akkor higyjünk egymásnak. Engedjék meg, hogy erre vonatkozóan egy példával szolgáljak. A Politikai Bizottság azzal bízott meg december 8-án, hogy menjek le Pécsre egy aktívát tartani. Ez az az emlékezetes aktíva, amiről külföldön is beszéltek. Lementek az amerikai, angol és francia újságírók is, gondolva, hogy itt nagy botrány lesz. Az elvtársak azon szándékukkal fogadtak, hogy ezer kommunista fel akar vonulni. Fent a téren ötezer ember várt bennünket. A sor elindult. Elöl az intéző bizottság tagjaival én is. Mikor megérkeztünk a térre, felmentem az emelvényre és beszéltem a néphez. Mikor lezajlott a tüntetés, visz- szajöttünk a pártházhoz, 1500-an voltunk És megtört Pécsett a jég. Mi a tanulság ebből? Soha nem hittem volna, hogy ezer ember ilyen nagy erőt jelent. Pedig velük szemben ott állt egy íelbojgatott, felizgatott tömeg, a mecseki hegyekben pedig még lövöldöztek a banditák. Azt jelenti ez, elvtársak, hogy bárhol, ha csak ötszáz ember is van, aki egyet akar, az tízezres erővel lép fel; Ezt jelenti a párti Azt jelenti, hogy mint egy vezérkar, vezetve a magyar munkásosztályt és a dolgozó parasztságot, el tudja juttatni a szocializmushoz. A feltétel, hogy higyjenek nekünk és ennek a vezetésnek legyen tekintélye. Természetbeni juttatásokról Beszédében említést tett a tA- mészetbeni juttatások mértékte- lenségéről és kimutatta ennek a kapitalizmusból táplálkozó gyökereit. — A baj az, hogy a vezető elvtársak, pártmunkások nem mernek fellépni ellene. A baj az, hogy az egyik textilgyárban puplinselymet, aminek 96 forintba került az előállítása, 16 forintért herdálták el. És ezt úgy hívják, hogy természetbeni juttatás. Van még egy baj: rtiégpedig az, hogy mit adjanak a vasasnak, a fásnak, meg az építőmunkásnak, a hajógyári munkásról nem is beszélve. Mindenki szedje széjjel azt, amit termel? A feladat az, hogy harcoljunk egy általános bérszintért, egy általános életszínvonalért és ne húzzon minket a múltnak ez az átkos szelleme; ♦' (Folytatás a Z, oldalon]
