Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

rr

Bronzkori leletek tanúsítják, hogy időszámításunk előtt ezer esztendővel éltek már ott emberek, ahol ma Izsák község található; írásos bizonyíték azonban csak 1421-ből igazolja egykori létezését. Ekkor Izsákegyházá- nak hívták, valószínű tehát, hogy temploma is volt; ennélfogva nem kis helységnek számíthatott, minthogy 5—6 község közül a legnagyobbikban építettek isteni hajlékot abban az tdőben.

Mai gazdasági életének, az agrár-, lóként szőlőkultúrájának az alapjait közvetlenül a török uralom után már lerakták az ősök. Leginkább azonban a XVIII. század végétől szálltak szembe a »széllel repülő homokkal, s kezdték a törökhódoltság atett sivataggá vált területet fával, szőlővel beültetni,

A természettel való küzdelemből az ember került ki győztesen. »Sárfehér-« elnevezésű cse megeszőlőjével nemcsak hazánkban, de világszerte hírnevet szerzett magának Izsák,

Itt tanított Táncsics Mihály is

Híres — csak kevesen tudják — arról is, hogy kevés faluban jzületett, élt annyi kiválósága történelmünknek, mint benne. Izsáki születésű Mátyási József, az elmúlt század elejének haladó gondolkodású költője (1849-ben Kecskeméten halt meg), az volt Madarassy László ifjúsági író, »Az amerikai őserdőben« című regény szerzője, valamint Szily Kálmán természettudós és nyelvész is.

És 1820-tól két esztendőn át itt tanított a későbbi nagy forradalmár: Táncsics Mihály. A Dunántúlon vásározó Izsáki fazekasoktól tudta meg, hogy segédtanítót keresnek a falujukban, gyalog felkereste hát Izsákot, s nevelt^, művelte annak népét. Az izsákiak megbecsülték, szerették a lánglelkű és művelj, fiatalembert; Táncsics nem ok nélkül írta később itteni tartózkodásáról: »Sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyan helyzetben, hogy okom lett volna az életnek inkább örülni, mint itt, két év alatt.«

Hogy az iskolai nevelésen kívül mennyire törődött a falu gazdasági fejlődésével is, jellemző megállapítása: »Izsák jövője a szőlőművelésen áll, vagy bukik!«

„Nehéz, mint a sár, fehér, akár a hó"

Az izsákiak nem lettek hűtlenek Táncsics figyelmeztetéséhez, s lankadatlan szorgalommal folytatták a szőlőművelést. A különböző fajtákkal való állandó kísérletezgetés után végül is a múlt század végén a Rajna vidékéről telepített szőlőt találták a legmegfelelőbbnek, amely az esőzés, meg a napsütés hirtelen változásait a legjobban bírja, és »a fürtje olyan nehéz, mint a sár, s gyönyörű fehér, akár a hó«;

Az újfajta szőlő termelésének örömeit azonban az aránytalan birtókniegosalás miatt nem élvezhették maradéktalanul a falu dolgozói. A kisparcellákon termelők nem versenyezhettek a 10—20—30—40 holdas, sőt, ennél is nagyobb szőlős területek birtoklóival.

De 1919-ben, a Tanácsköztársaság uralma idején megszületett itt is a reménység, hogy a föld azé lesz, aki megműveli. A falu öntudatos proletárjai — két vöröskatona, egy kárpitos, s két gazdasági cseléd — mellett az értelmiség legderekabbjaiból, két tanítóból, s egy állatorvosból

Megáll a sztálinvárosi busz

álló direktórium a dolgozó nép érdekében már itt is működött, csak sajnos, a külső és belső ellenség támadásától összeroppant a magyar proletárdiktatúra.

A fékevesztett íehérterror elvetemült hóhérlegényei, Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály bandája Izsákról is számos öntudatos embert elhurcoltak, bestiálisán megkínoztak, több izsáki kommunistát meg is gyilkoltak.

A nép azonban nem csüggedt el, összetartott a maga módján, aminek szép példája, hogy amikor 1920-ban hírt szerzett a Kunszentmiklósra költözött Széli Sámuel nyugalmazott és egykori izsáki tanító nagy nyomoráról, három szekér élelmiszert, ruhaneműt küldött neki.

S hasztalan kellett elkótyavetyélniük az izsákiaknak a verej- tékes munka árán termett szőlőt (edény híján a harmincas években 4 fillérért is adták a must literjét), miközben a kulákok, a spekulánsok, a bor- és szőlőkereskedők százezreket, milliókat kerestek rajtuk, nem hagyták abba a szorgalmas munkát, mert élt bennük a remény, hogy »lesz még szőlő lágy kenyérrel« az ő számukra is.

A fejlődő Izsák

Huszonöt esztendeig kellett erre várniok. S ma azt mondják, hogy a felszabadulás óta — a közelmúlt mezőgazdasági politikájának ismeretes hibái ellenére is — többet fejlődött falujuk, mint azelőtt 50 esztendő alatt.

Az egyéni dolgozó parasztok mellett állami gazdaság és három tsz gazdálkodik itt (a »Petőfi« kizárólag szőlőtermeléssel foglalkozik). Egészségház, idénybölcsőde, napközi létesült a faluban, állandóan 3—4 millió forint értéket áruba bocsátó áruháza is van a falunak, amely bátran felveheti a versenyt az ország bármely községének hasonló boltjával, nem egy kisvároséval is. Átépítették, korszerű felszereléssel ellátták a régi szeszfőzdét, 1951 óta tőzegtelepe is van Izsáknak, öt esztendeje bekapcsolták villanyyezetékeit a főhálózatba, ezáltal éjjel-nappal használhatják a villanyt, a közlekedés nagyrészét a felszabadulás óta autóbuszjáratok bonyolítják le (e sorok írója látta, hogy szőllejükbe dolgozni többen autóbuszon mentek). Ami a művelődést illeti, népkönyvtárral is gaz-; dagodott Izsák, s míg azelőtt 18, most 37 pedagógus neveli a fiatalokat; a múltban 24—30-an végezték el évente a négy polgárit,; most, az általános iskola annak megfelelő nyolc osztályát háromszor annyian. j

A jövőre vonatkozóan pedig; egy hónapon belül elkészül a községben egy ládagyár, bővítik; a villa«yhálózatot, parkosítanak,] gyalogjárdákat építenek, mellék-: utcákat köveznek. Kisizsák;

az emeletes tanácsháza előtt.

tanyaközpontban kultúrotthont építenek, stb.

És telepítik, művelik szorgalommal a szocialista szektorok és egyénileg gazdálkodók a »sárfehér« szőlőt, mint további gazdagodásuk legfontosabb anyagi forrását.

T. I.

iOCACCIO fa a gjjsiwnitk

A könyv igen drága barát. Valamennyien szorongva kutatjuk legkedvesebb hozzátartozóink kívánságát, ha névnapja, születésnapja közeleg. S ha véletlenül olyan könyvet ajándékozunk az ünnepeltnek, amely a kedvencei közé tartozik, kétszeres az

örömünk.

No, de azért itt álljunk meg! A földművesszövetkezeteknek a kecskeméti Kossuth-szobornál felállított magyaros könyvsátra fölött is a könyvvel megajándékozott gyermek örömét hirdette jó pár napon keresztül egy plakát. A mosolygó gyermek könyvet tart a kezében. Ez eddig rendjén is van.

De igen sok anya és szülő nézett fel a plakátra nem ölömmel, hanem némi aggodalommal. Azon töprengtek velünk együtt, vajon helyes-e, hogy a mosolygó kisgyermek kezébe Bocaccio Dekame- ronjának a kötetét adta a rajzoló? Annál is inkább, mert az ábrázolt gyermek életkorát tekintve minimum 10—15 évnek kellene még eltelnie, hogy nyugodt szívvel kezébe adhassa a szülő ajándékképpen gyermekének éppen a világirodalomnak ezt az egyébként hatalmas értékű alkotását, a Dekameron csípős történeteit.

Hisszük, hogy mindez véletlen műve volt, de azért nem árt, ha a könyvpavilon építtetői rádöbbennek arra, hogy a propaganda, amit a plakát képvisel, egyáltalán nem helyénvaló. Még akkor sem, ha gondatlanságból került arra a helyre. Ügy hisz- szük, helyesebb lett volna, ha a plakáton szereplő gyermek valamelyik nekivaló könyvet böngészett volna — ha már a világirodalom propagálása is volt a plakát mellék célja —, mondjuk uazsig ‘)s?ui Tine[BA ‘jiosaui uiuitjo a Dekameronon kívül elég bőséges a választék. Pankovicsné

„Fogjuk meg a% elhagyott, árva gyermekek kesét*

cJt kecskeméti áuz&ny,ok FKKjipizeeíí kejzdemétupezése

Elmesélni is nagyon nehéz volna, hát még leírni azt a nagy, nagy szeretettől, lelkesedéstől átizzott hangulatot, amelyben lezajlott a Kecskeméti Nőtanács első, nyilvános összejövetele. — Kezdem azzal, hogy a megyei nőtanács meghívására mintegy félszáz kecskeméti asszony jöt el a városi nőtanács alakuló ülésére és tett hitet azon elha tározása mellett, hogy kész dől gozni, fáradozni a nőmozgalom nemes céljainak valóraváltásá ért.

A megbeszélésen nagy és asz- szonyokhoz méltó elhatározásol születtek. Pankovics Józseínt beszámolója után Héjjas néni, tanácstag emelte fel szavát elsőnek az elhagyott gyermekek érdekében. »Fogjuk meg az elhagyott, árva gyermekek kezét, szeressük őket anyai szívünk minden melegével« — mondotta. És az asszonyok nem fukarkodtak ígéreteikkel, elhatározásaikkal. Megfogadták, hogy meglátogatják és segítik a város területére kiadott 70 nevelőszülőnél élő, elhagyott, árva kisgyermekeket és előkészítjük a nevelőszülők kecskeméti találkozóját

Lelkesen csatlakoztak a gyermekváros felépítéséért Indított akcióhoz azzal, hogy ki-ki a munkaterületén,, lakóhelye Körzetében gyűjtést kezd, amiből egy háromszobás, szép lakóház

felépítését és berendezését fedezheti majd a megyei nőtanács. Illés Mihályné egy szép csipketerítő horgolását ajánlotta fel, a többi asszonyok pedig a hozzá szükséges fonalat.

Vajon meddig^tart

A tél folyamán a földművesszövetkezet Kiskunfélegyháza külterületén egy Italboltot rendezett be és akart megnyitni. A rendelkezések szerint azonban ilyen vonatkozásban a város területe a Vendéglátóipart Vállalat hatáskörébe tartozik. Ezek szerint tehát a földművesszövetkezet a

7. sz. italbolt megnyitásához nem kapott engedélyt. A Vendéglátó Vállalat megnyitná az italboltot — a vállalat igazgatójától szerzett értesülésünk szerint —, de a tanács egyelőre nem akar hozzájárulni.

A hosszú idő óta tartó huzavonák aggodalommal töltik el

a környék dolgozóit. A helyi laphoz négy hét óta állandóan érkeznek a sürgető levelek, a dolgozóktól tömeges, címmel ellátott aláírásokkal. Eddig már több mint 250 aláírás tanúsítja a dolgozók kérésének jogos voltát. Leveleikben azt írják, hogy nagyon örülnének, ha megnyílna az italbolt, mert akkor nagy melegben a város külső részeiről nem kellene egy pohár sörért bebandukoln) a központba és a hőségben újra szomjasan visszatérni; Most már ml is így kérdezzük: vajon meddig tart még a huzavona?

Beszéfyctés A TANYÁN

Serényen aratnak a pálmonostori határban. A tanácselnök, Lukács Pál szerint az őszi árpa és a rozs már keresztekbe került, csak a búza van hátra. A termés olyan jó, hogy évek óta nem emlékeznek hasonlóra.

Ezt mondja Szunyi Márton, 14 holdas gazda is, akit az elnökkel felkeresünk takaros tanyáján. Szidja a hőséget, nem győzi törölgetni a homlokát.

— Jól becsapott ez az idő. Vasárnap még azt mondtam, mikor a búzakalászokat nézegettem, hogy ráérek a hét végéig az aratással, de ez a meleg megérlelte a gabonákat. Most azután kapkodhatok, itt a tavaszi árpa, meg a búza a nyakamon, szerencsére az őszi árpával, meg a rozs- zsal már végeztem.

Kis szünet után tovább mesél.

— Szó, ami szó, szépek a kalászok. Búzából fölözi a 10 mázsát az átlagtermés becslésem szerint. Igaz, jól trágyázott főidbe vetettem.

— Ha jó lesz a termés, akkor lesz bőven el- adnivaló is.

— Lesz bizony. Olvastam az újságban az árakat. Meg lehetünk elégedve. Nemcsak nekem, hanem másoknak is ez a véleményük. Hiányolom azonban, hogy az újság nem irt arról, hogy menynyi lesz a fejadag, meg mennyi vetőmagot tarthatunk meg, mert azt mondják, hogy minden felesleget kötelező eladni az államnak. A tanyavL lúgban mindig keringenek különböző rémhírekt Sokszor azt sem tudjuk, hányadán állunk * , ä

A tanácselnök közbevág:

— Nincs most fejadag, hiszen megszűnt a beadás. Annyit tart meg mindenki magának a terméséből, amennyit jónak lát. Az igaz, hogy jól jár, ha eladja feleslegét az államnak, nemcsak az árak, hanem a tárolás miatt is.

— Igaza van, legalább nem dohosodik a padié- son. Szándékunkban van a felesleget eladni. —t Meghagyjuk azt, ami nekünk kell, hárman va+ gyünk, lesz néhány mázsa eladnlvalónk.

Látszik rajta, hogy egészen megnyugodott. Bizony itt 60k mindenről nincsenek tájékozódva az emberek, sok minden hamisítva, fordítva jut el hozzájuk. Ezért jó, ha a vezetők minél gyakrabban forgolódnak közöttük. Hasznos beszélgetéseket lehet folytatni a tanyán, amelyből nemcsak; a tanyaiak tanulnak, hanem azok is, akik a község életét irányítják.

Most már vidámabban folyik a beszéd;

— Szóval jól becsapott ez az idő, de sebaj. HoU nap reggel nekikezdek a tavaszi árpának. Tudják, olyankor nem pereg úgy a szem.

Elégedetten rázza meg a kezünket, mikor elbúcsúzunk-