Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
Oiléliánij pere a kiskunhalasi járási művelődési házban ISMERETLEN ARCÜ férfi til a kiskunhalasi járási művelődési ház igazgatói irodájában. Mindketten meglepődünk a találkozástól. A bemutatkozás után tudom meg, hogy ő az új igazgató. Rémán János a neve. Ed dig pedagógiai vonalon munkálkodott, de akkor is közei állt már szívével a népművelési munkához. ÜJ EMBER, de máris tájékozódott a művelődési ház belső munkájáról, ismeri az eddigi eredményeket, de látja a hibákat és hiányosságokat is. Célja a munkafegyelem megszilárdítása és az, hogy a munkatársak között baráti, elvtársias szellem alakuljon ki. Nagyon jól tudja, nogy a pontatlanság sohasem volt serkentője a jó munkának, ezért megköveteli elvtársaitól a pontos és rendszeres munkavégzést. AZ OKTÓBERI ellenforradalom óta a művelődési házban önálló művészeti tevékenység csak elvétve volt. A széthullott csoportok nem alakultak újjá, így a rendezvények is elszegényedtek, majdnem teljesen megszűntek. Egyedüli művészi élményt a vidéki színházak alkalmi szereplése jelentett. EDDIG HIÁNYOSSÁGA volt a járási művelődési háznak, hogy a tervek nagy részét nem teljesítették, és erejüket meghaladó dolgokra vállalkoztak. — Megkezdték a Csárdáskirálynő próbáit, de nem tudták színpadra vinni. A tánczenekar nem képzi magát. Tapasztalatcsere nem volt. A felnőtt- és gyermekelőadások elmaradtak. A traktoros napra a művelődési ház nem tudott egyetlen műsorszámot sem adni. AZ ŐSZI TERVEKBEN komoly program szerepel. Szeretnék életrekelteni a báb-, színjátszó, fotó szakköröket, ismét, újjászervezni az ének- és zenekart. A járási művelődési háznak elsősorban elvi irányítást kell adnia a járásnak. Jó kapcsolatot kell teremtenie az üzemekkel, hivatalokkal és kulturális intézményekkel. VÉGRE MEGVALÓSUL a régi álom, a közeljövőben rendeződni fog a tiszti klub, a SERNEVÁL, s a művelődési ház jó munkájának alapja: a közös együttműködés. Jó irányítással, a művészeti dolgozók munkavállalásával lehet és kell Halas városában is gazdag kulturális életet teremteni. A SZTRATOSZFÉRA-KEI YÁK A nemzetközi geofizikai év alkalmából — mint jelentettük — sajtóértekezletet tartottak a szovjet fővárosban. A fotóriporterek képes "interjút« csináltak MaliscA Uli táréi E hó 7-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor a TTIT megyei szervezetének idei negyedik városismertető sétájára. Ez alkalommal az úgynevezett Szentháromság-szobrot, a Barátok templomát és a volt Obes- terházat tekintik meg az érdeklődők. A sétavezetők építészeti és történeti vonatkozásait ismertetik majd az említett épületeknek, illetve szobroknak. Hétfőn, S-án délután 5 órakor pedig igen érdekesnek ígérkező előadás lesz a TTIT kecskeméti klubjában — Éghajlat és mezőgazdaság címmel dr. Wágner Richard, tanszékvezető egyetemi tanár tart majd előadást. A szokásos szerdai távcsöves bemutatások is folytatódnak az SZTK tetőzetén. Mintegy háromszázszoros nagyítású távcsővel lehet szemlélni a Holdat, a bolygókat és egyéb érdekességeket az égbolton. A bemutatások minden szerdán a sötétedéskor veszik kezdetüket. kával, Lindával és Kozjavkával. Ezek a kutyák arról nevezetesek, hogy egy kísérleti repülés során, — amelynek az volt a célja, hogy megállapítsa: hogyan bírja az élőlények szervezete az irdatlan magasságokat — több mint száz kilométer magasságba emelkedtek. A képek azt tanúsítják, hogy a veszélyes kaland ellenére — kutyabajuk. RENDELET a szarvasmarha és a borjú levágásának szabályozásáról Az élelmezésügyi miniszter rendeletet hozott a szarvas- marha és a borjú levágására vonatkozóan. Ezek szerint tehát szarvasmarha és borjú vágására vágási engedélyt csak a mező- gazdasági termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodók és szarvasmarhatartással foglalkozó más személyek részére saját tenyésztésű vagy nevelésű állatra és csak különleges alkalomra (például esküvő), vagy nagyobb mezőgazdasági munkálatok (aratás-cséplés, stb.) alkalmával szabad kiadni. A vágási engedélyt a kérelmező lakhelye szerint illetékes községi (városi, kerületi) tanács végrehajtó bizottságának az elnöke, illetőleg az általa megbízott tanácsi dolgozó adhatja ki. A vágási engedélyt rá kell vezetni a levágásra kerülő állat marhalevelére, a kérelmező —a vágási engedély kiadásával egyidejűleg — minden levágásra kerülő szarvasmarha után 100 forint, minden borjú után 50 forint illetéket köteles a marhalevélen bélyegben leróni. Szarvasmarhát és borjút magánfogyasztás céljára csak a következő helyeken szabad levágni : a) húsipari vállalatok vágó- hídján (fióktelepén, kirendeltségén); b) községi (városi, kerületi) tanács által fenntartott közvágóhídon ^közvágóhelyen); c) földművesszövetkezetek által fenntartott, hatóságilag engedélyezett vágóhídon (vágóhelyen) ; d) más állami szervek vagy kisiparosok által fenntartott, hatóságilag engedélyezett magán- vágóhídon (magánvágóhelyen). A rendelet szerint a levágott állat bőrét a Nyersbőrbegyűjtő és Készletező Vállalatnak vagy a Melléktermék- és HulladékNem érdemes őrizetlenül hagyni a lábasjószágot : A harkakötönyi határban már több esetben előfordult, hogy ismeretlen tettesek elhajtották egy-egy gazda lábasjószágát. Üjabban június 27-én a késő délutáni órákban Vincze Mihály, harkakötönyi lakos két ökre lelt »új gazdára«, A titokzatos tolvajok megkerítésére a kiskunhalasi rendőrség nyomozást folytat, de a tanulságot még a nyomozás befejezése előtt is levonhatják a gazdák: nem érdemes őrizetlenül hagyni a lábasjószágot. gyűjtő Vállalatnak, illetőleg ezek! megbízottjának kell eladni. Ha a szarvasmarhát vagy bor-» jút állami húsipari vállalat által üzemeltetett vágóhídon (fióktelepen, kirendeltségen) vágták; le, a vágóhíd a levágott állat bőrét a jószág tulajdonosának nem adhatja ki, hanem köteles azt — hatóságilag megállapított áron — az illetékes állami vállalat megbízottjának átadni. A levágott állat tulajdonosa részére a bőr ellenértékét ki kell fizetni, vagy a levágás díjába kell beszámítani, a vágóhíd az állat tulajdonosának a bőr átvételéről igazolást köteles kiadni. Ha a jószágot községi (városi) tanács által fenntartott közvágóhídon (közvágóhelyen) földmú- vesszövetkezet, vagy állami vállalat (gazdaság), illetőleg magánkisiparos részére hatóságilag engedélyezett magánvágóhídon (magánvágóhelyen) vágták le, az állat tulajdonosa a vágástól számított nyolc napon belül köteles a jószág bőrét — hatóságilag megállapított áron — az illetékes állami vállalat megbízottjának átadni és a bőr átvételéről a megbízott által kiállított elismervényt a vágást engedélyező szervnek bemutatni. Az állami (tan-, cél- és kísérleti) gazdaság a levágott selejt-* marha és selejtborjú bőrét azi illetékes állami vállalatnak köteles — hatóságilag megállapított áron — átadni. A kényszervágásra vonatkozóan kimondja a rendelet, hogy az állatorvosi igazolás alapján kényszervágott és közfogyasztásra alkalmas szarvasmarhát és borjút a vágás helye szerint illetékes községi (városi, kerületi) tanács végrehajtó bizottsága rendelkezésére kell bocsátani. A kényszervágott állat húsát, ha az teljesértékű •— az egészségügyi szabályok megtartásával — helybeli húsipari vállalat vagy helyi földművesszövetkezeti húsbolt, ilyenek hiányában magánhúsiparos útján kell értékesíteni. ; Termelőszövetkezeti nap Baján Termelőszövetkezeti napot rendez Baján a következő vasárnap a városi tanács mezőgazdasági osztálya, SIR JOHN HUNT: George Band azonban kételkedett, vajon a vétel kielégítő lesz-e, mert a távolság — közel 10 km — túl nagy volt a mi kis készülékeinknek, s amellett a két állomás közötti magas terep is akadályozta a hullámok terjedését. Így azután nagy meglepetést és jóleső megkönnyebbülést okozott, amikor meghallotta George Lowe hangját, amely eleinte fátyolozottan hangzott, de azután eléggé felerősödött ahhoz, hogy Griff részletes értesüléseket kaphasson betege felől. Tüdőgyulladásra gyanakodott, és ezt másnapi látogatása megerősítette. Május 6-án lementem, hogy meglátogassam Tomot, és nagy örömömre sokkal jobb állapotban találtam. Máris azon bosszankodtam, milyen kitűnő alkalmat kénytelen elmulasztani, amikor a Jégesésen és a Teknő- ben remek filmfelvételeket lehetne készíteni. Egy idő óta csakugyan George Lowe helyettesítette őt, mint tartalékos fényképész, azoknak a kis készülékeknek egyikét használva, melyeket a Nyugati Teknő fölött következő terepszakaszokra szántunk, ahol a fényképezést majd a csúcstámadó csapatok tagjainak kell ellátniok. De Tom, aki mindig nagyon lelkiismeretes volt, világért sem akarta elmulasztani feladata teljesítését: ellenállóképességének és akaraterejének dicséretére vált, hogy május közepén már ismét velünk volt, fenn az Előnyomulás bázisán. Filmfelvevőkészülékét felállította egy alkalmas stratégiai ponton, ő maga pedig sátrában leskelődött, mint a pók hálója közepén, hogy adandó alkalommal kirohanjon és megörökítse a kínálkozó érdekes mozzanatokat. A Felépítés munkája május 5-én újra elkezdődött. Miután a szükséges készleteknek kb. felét feljuttattuk a Jégesés tetejéig, egy ideig a 3. tábor volt a tevékenység gyújtópontja; valójában az Előnyomulás bázisának szerepét játszotta a következő tíz nap alatt. A magassági szállítócsapatok George Lowe és George Band vezetésével már felmentek; Michael Westmacottnak, aki még mindig gyengélkedett, néhány nap múlva kellett csatlakoznia hozzájuk. Hármuk és tizennégy emberük feladata volt, hogy az egész rakományt felszállítsák rendeltetési helyükre, a 4. és az 5. táborba, majd május közepére felállítsák a 4. tábort, vagyis az Elö71 nyomulás bázisát. Amikor ezzel a fontos munkával megbíztam George Lowe-t, aki mindig egész emberként igyekezett részt venni a tennivalókban, és most teljes erővel arra törekedett, hogy pótolja a betegsége okozta mulasztást, így szóltam hozzá: >>Ne aggódj, nagyon valószínű, hogy ezeknek a munkálatoknak az elvégzése után felkérlek majd, hogy folytasd az áttörést a Lhoce falán; ez attól függ, mit fognak jelenteni a felderítő csapat tagjai, amikor holnap visszatérnek.« Egyikünk sem sejtette még, milyen nagy jelentőséget nyernek ezek a szavak George Lowe jövendő szerepére nézve, mely a hegyen várt reá. Egyelőre azonban csak Tenzing, Gregory és Noyce vezethették a két alacsonyszinti szállító csoportot; a többiekre csak akkor számíthattunk, amikor már visszatérnek a felderítésből és kipihenték magukat. A ládák és élelmiszercsomagok halmaza biztatóan fogyatkozott; úgy számítottuk, hogy május 15-ig az összes készletek elérik a rendeltetésük helyéül kitűzött táborokat. Charles Evans csapata május 6-ának estéjén érkezett vissza. Fáradtak voltak, de az elégedettségnek valami megfoghatatlan kifejezése sugárzott az arcukról, amit meglepőnek találtam, amikor megtudtam, milyen ijesztő állapotokat találtak a Lhoce falán, és hogy csak 7300 méteres magasságig jutottak, amikor vissza kellett íordulniok. De hamarosan beláttam, hogy minden okuk megvan az elégedettségre, sőt joggal lehetnek büszkék teljesítményükre, melyet oly nagy nehézségek árán és a rossz hóviszonyok ellenére vittek véghez. Valóban, nagyszerű tett volt megmászni a meredélyeket, föl a 6. táborhelyig, s még inkább dicséretükre vált, hogy ezen a ponton túl is folytatták az előretörést. A tőlük kapott tájékoztatás minden bizonytalanságot eloszlatott bennem mind a követendő tervre, mind a feladatokra nézve, melyeket csapatunk egészének és minden egyes tagjának végre kell hajtania. Az egész hegymászó csapatot felkértem, gyülekezzenek össze másnap reggel az étkezősátorban, hogy felvázoljam előttük a munkatervet. E rendkívül fontos s&űlés előtt Ed Hillary, Charles Evans és jómagam május 7-én a reggeli verőfényben összeültünk Tom Bourdillon oxigénraktára mellett, hogy egy kis eszmecserét folytassunk a tervről. Már néhány hét óta tisztában voltunk azzal, hogy ha szükség esetén készen kell is állanunk egy harmadik és utolsó csúcstámadás megkísérlésére, az emberekben és anyagban rendelkezésünkre álló segélyforrások nem tesznek lehetővé többet, mint két csúcstámadást közvetlenül egymás után; ha ezek eredménytelenek lesznek, akkor néhány napig várnunk kell, hogy ismét erőt gyűjtsünk és pótoljuk a táborok készleteit. Ebben mindnyájan megegyeztünk. (Folytatjuk) 72
