Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-14 / 137. szám

ÁDIÓSZEREPLÉSRE KAPOTT MEGHÍVÁST,! <k iözepes lermés íqérftezili Leng.y,e.L<uiizág.i hangversenykörutha készül a kiskunfélegyházi középiskolás kórus A MÚLT ÉV VÉGÉN, köz­vetlenül az ellenforradalmi ese­mények előtt, juttatta el a Nép­művelési Minisztérium az általa adományozható legmagasabb kitüntetést, a »Szocialista kul­túráért« kitüntető jelvényt a kiskunfélegyházi középiskolák DISZ énekkarának. A 95 tagú vegyeskar azóta is változatlan buzgalommal dolgozik, leszá­mítva az ellenforradalom kö­vetkeztében, beállott kényszerű szünetet. Most az az elhatáro­zás érlelődött meg a fiatalok­ban, hogy a Kommunista Ifjú­sági Szövetség keretei között folytatják tovább működésüket. Megszűnt ugyan a DISZ, de az ifjúsági szövetség keretei között folytatják tovább működésüket. Megszűnt ugyan a DISZ, de az ifjúsági szövetség munkájának jó hagyományait tovább kell ápolni, s erre a legjobb lehető­séget, véleményük szerint a KlSZ-ben való tevékenység adja. AZ ÉNEKKAR nemrégiben kapta meg a Magyar Rádió ze­nei osztályának meghívását. A kórus bőséges repertoárjából madrigálokat, preklasszikusokat válogattak ki, s ezt a műsort vette fel a rádió június 1-én. Erre az alkalomra az egész kó­rus, a tanács támogatásával, Budapestre utazott. A kórustagok a budapesti kiránduláson két operaelőadást is megtekintettek. Joviczki Jó­zsef, a kiváló operaénekes, a kó­rus nagy barátja és támogatója, segítette hozzá őket ennek a nagyszerű zenei élménynek az élvezéséhez, TEKINTSÜNK BELE a kó­rus kottáiba! Hatalmas — szo­katlanul nagy — repertoárral rendelkeznek. Több szép mad­rigál, Bach, Lully, Brahms, Men­delsohn, Beethoven, Wagner, Verdi, Puccini kórusművek, da­lok, operakórusok, szovjet és né­pi demokratikus énekkari da­rabok és a magyar kórusiroda­lom legszebb számai között vá­logathatnak, ha egy-egy mű­sor összeállításáról van szó. Márpedig elég sokszor kérik fel őket szereplésre. Csak ebben az esztendőben közel 10 alka­lommal léptek dobogóra. Az el­lenforradalom óta első ízben február 23-án, a rombadöntött szovjet emlékmű felépítésének emlékünnepén szerepeltek Kis­kunfélegyházán. Ellátogattak vidékre is. Szánkon és Kiskun- majsán adtak hatalmas sikerrel önálló hangversenyt. És most lengyelországi meg hívásra Sztalinogrodba (Katto witze) látogatnak el a nyár fo­lyamán a kiskunfélegyházi fia­talok. A Művelődésügyi Minisz­térium már hozzá is járult az utazáshoz, most folynak az elő­készületek a nyári külföldi tur­néra. Előbb még Kiskunfélegy­házán is bemutatják műsorukat önálló hangverseny keretében június 22-én. KI GONDOLNÁ, hogy ennek a kórusnak Kiskunfélegyházán nemcsak barátai, hanem ellen­ségei is vannak. Voltak olyan rossz tanácsadók, akik azt ja­vasolták nekik, szűnjék meg az énekkar, hiszen a DISZ is meg­szűnik. Mások azt kérik tőlük számon, hogy még mindig az Ifjúsági Szövetség tagjainak vallják magukat. A kórustagok azonban szilárdan állanak el­határozásuk mellett és változat lanul tartják jó tanulmányi eredményeiket is. Pedig azt is szemére vetették Kapus Bélá-; nak, a kórus vezetőjének, hogy az éneklés elvonja a fiatalokat: a tanulástól. Elég annyit tud ni, hogy az énekkar tagjai kö­zött közepesnél rosszabb tanuló nincs, igen sok a jeles és kitű-: nő rendű. így hát ez a vádas­kodás sem igaz. A tanács és a népművelési; szervek, az MSZMP helyi szer-: vezetei, másképpen vélekednek.: Mi sem bizonyítja jobban gon-; doskodó szeretetüket a kórus: iránt, mint az, hogy a lengyel-; országi útra máris jelentős ősz-' szegeket bocsátottak az énekkar; rendelkezésére. A MEGYEI TANÁCS végre­hajtó bizottsága 7000, a városi tanács 10 000, a megyei tanács művelődési osztálya 3000 forin­A várható terméskilátásokról ; nyilatkozott kedden a sajtó kép- ; viselői előtt Keresztes Mihály ; földművelésügyi miniszterhelyet- ; tes. Az idei termés jó közepes- tos anyagi segítséggel járul hoz-| nek ígérkezik: Búzából holdan- zá a külföldi turnéhoz; | ként átlag 8 és fél, rozsból 7— Ügy hisszük, a kiskunfélegy-| 7,5, őszi árpából körülbelül 10 házi fiatalok erre rá is szolgál-1 mázsára lehet számítani. Ha az nak, I időjárás továbbra is kedvező Moszkvától mintegy 3100 kilométernyire van Sza markami. Itt a Kússzam dombján Iá mauzóleum ékeskedik, melyeket Ta- marlán fejedelem családja építtetett több mint 500 évvel ezelőtt. A legszebb köztük az »Élő Cár« mauzóleuma. Ezekben ma is folynak szertartások, ahová csak előre megszerzett engedéllyel _ léphetnek be az idegenek. A mauzóleumot Timur Lénk unokája, | Ulugbek, a tudományt és művészetet igen szerető cár építtette. A képen: magyar küldöttség az »Élő Cár« mauzóleuma előtt. lesz, a földek ennél magasabb átlagtermést is hozhatnak. Jól fejlődnek a kapásnövények is. A burgonyának és cukorrépának használt a hűvös, csapadékos időjárás. A kukoricát kissé meg­viselte a hideg, az utóbbi napok­ban azonban a nedves, meleg- időjárás hatására ez is ugrás­szerűen fejlődésnek indult. A gyümölcstermésre igen jók a ki- jlátások. Különösen almából vár- |ható jó termés. Közölte a minisz- ♦terhelyettes azt is, hogy az ara- ftási felkészülés országszerte jó) fhalad. jiff# flehet jelentkezni a mezőgazdasági -technikum levelező oktatására? A Földművelésügyi Miniszté­rium 71.720/1957. számú utasítá- fsával elrendelte a mezőgazdasági technikumi levelező oktatás 1957 t—1958. tanévre történő beiskolá­zását. A négyéves mezőgazdasági technikum levelező oktatására jelentkezh etnek: 1. Mindazok a mezőgazdaság­gal kapcsolatos munkakörben dolgozók és egyénileg dolgozó parasztok, akiknek munkakörük • ellátásához középfokú mezőgaz­dasági képesítésre van szüksé­gük. t 2. Akik elvégezték az általá- Jnos iskola nyolc osztályát, illet­ővé az ezzel egyenértékű közép­iskola négy osztályát, t 3. Akik kétéves szakmai gya- fkorlattal rendelkeznek. ♦ 4. Akik 20. életévüket betöl­tötték (nők 19), de 40. életévü­ket még nem. A jelentkezés határideje: au­gusztus 15. Megyénkben a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikumnál működik levelező tagozat. A je­lentkezők a Kiskunhalasi Mező- gazdasági Technikum igazgatójá­hoz tintával, saját kezűleg írja­nak kérvényt, amelyhez mellé­kelni kell: a születési anyaköny­vi kivonatot, az utolsó iskolai bizonyítványt és a munkahely vezetőjének javaslatát. Olvasóink figyelmébe Közöljük, hogy a Petőfi Népe szerkesztőségében minden ked­den délután 2 órai kezdettel in­gyenes jogi tanácsadást tart a ♦megyei ügyészség. (Cím: Kocs­iké inét, Széchenyi tér 1, I. eme­let.) SIR JOHN HUNI’: Ahogy innen látjuk, ennek a bástyának az oldala alkotja a Jég­esést jobb felől bezáró falat. Másik oldala az Everest nemkevésbé impo­záns nyugati gerince, amely széles, síma felületű jégtábláival a most tőlünk balra látható Lho La felé ereszkedik le. Az Everest és a Nupce hegyoldalainak börtönébe szorított jég óriási zuhataghoz hasonlít, amely szökellő hullámokkal és örvényekkel bukdácsol felénk az alámerült szik­lák fölött. Az ember szinte hallani véli a tajtékzó víz mérhetetlen töme­gének robaját, ámint csöndes folyással eléri a magas szirtfal peremét, s aztán irtózatos erővel zuhan alá. Csak éppen mozdulatlanná fagyott a metsző hidegben, némán hirdetve megfékezett erejének roppant feszült­ségét. De a fagy sem zárhatta egészen bilincsbe. Mert a szerteszéjjel töredezett jégtömegnek ez a labirintusa él és mozog; felszíne szakadatla­nul változik, és ha ez nem a vízfolyás sebességével megy is végbe, azért elég gyors ahhoz, hogy az áthatolást rajta veszedelmes vállalkozássá tegye. Ha a hegymászó gyakorlottabb szemével nézzük, a térszín természet- V szerűen két részre oszlik. Az első a meredek alsó szakasz, amelynek jege ’ nyilván nemrég igen nagyarányú változáson ment át, mert tekintélyes kiterjedésű felületen óriási jégtuskók össze-vissza torlódott útvesztőjévé töredezett szét. Ennek a legalább 300 méter magas, roppant lépcsőfoknak a tetején párkány helyezkedik el, ahol az esés általános szöge egy rövid darabon visszahajlik, mielőtt ismét meredekebbé válva a Nyugati Teknő szájához emelkedne fel. Ez a felső szakasz alulról csak erős megrövidülés­ben látható és részben az alsó lépcsőfok is eltakarja, de még innen nézve is azt a benyomást kelti, hogy kevésbé töredezett, a repedések vonalai pedig élesebb bevágódást és nagyobb arányokat mutatnak. A Jégeségj mindkét oldalán vályúk húzódnak, s ezek magukban véve még nem jár­ható útként is szolgálnának, ha nem fenyegetnék mind a kettőt a hegyolda­lakról alázúduló jégomlások, amelyek öngyilkossággal egyértelművé teszik a kísérletet a kínálkozó útvonalak felhasználására. Tehát valahol közé­pütt kell utat találni, éppen azon a térszínen át, amelyen a jég a leg­torzabb összevisszaságban halmozódik fel. 35 A Jégesésen munkához látó csoportnak jelentékeny nehézségekkel kellett szembenéznie. Mindjárt odaérkezésünk után megbetegedett George Lowe; pár nap múlva a csapat ereje még jobban megcsappant azzal, hogy Michael Westmacottot is ledöntötte lábáról ugyanaz a baj: váratlan has- menési roham kínozta őket, s a rákövetkező hetek alatt szinte mindnyájan megismerkedtünk vele. A csapat létszáma ugyan sohasem] csökkent három fő alá, de a betegek kiesése fokozott erőfeszítést követelt)tőlük, és az idő­járás szintén megnehezítette amúgy is nehéz munkájukat. Minden délután havazott, minden reggel újra meg kellett csinálni a nyomdokot, amelyet az előző napon annyi fáradsággal készítettek. Az első három napot teljesen igénybe vette a küzdelem, hogy elérjjék azt a félúton emelkedő teraszt, amelyen annak idején a svájciak 2. számú tábora állott. Hol jobbra, hol balra kellett kitérniök egész sor1 hiábavaló neki- kezdés után, és naponta órákat töltöttek kimerítő munkával, hogy jég­tömegeket távolítsanak el csákánnyal, és biztonságos lépcsőfokokat vág­janak a teherrel megrakott serpák részére. Április 16-án végre sikerült keresztültörniök és 5920 méteres magasságban két sátrat állítottak fel. Ez volt az első fontos lépés a fölfeléhaladásunkban a hegyen. Az annyi nehézség árán elért 2. számú táborhelyünk az első napokban pompás hely­nek tetszett, bár hamar elvesztette varázsát, részben a mögszokás, részben pedig a szenny miatt, amelyet a folytonosan átvonuló csoportok és a fokozódó hőség okoztak. Ed Hillary és a két George ott töltötték az éjszakát, és másnap elin­dultak kifürkészni valami útvonalat a Nyugati Teknő pereme felé. Aznap, április 17-én elhagytam pihenőhelyünket, a Tóparti tábort, s amikor az Alaptáborban megtudtam, hogy Hillaryék fenn vannak a Jégesésen, meg­kértem Ang Namgjalt, kísérjen el a 2. táborig. Akkor még nem tudtam arról, hogy ez a csöndes kis ember, akinek az arca olyan szenvtelen volt, mint egy hivatásos kártyásé, az előző három nap alatt többször megtette az utat ezen a bizonytalan és veszedelmes terepen keresztül; ő azonban szó nélkül felkészült az indulásra. Tom Stobart egy dara,bon velünk tar­tott és megmutatta az útvonal néhány ismertetőjegyét. Hadd írom le részletesebben ezt az első kirándulást. Meg kell jegyez­nem, hogy az útvonal akkor még nem készült el olyan mértékben, hogy terhet cipelő emberek is használhassák. Több mint félóra hosszat kes­keny, kígyózó jégsikátorokban kanyarogtunk erre-arra jégsüvegek között, általánosságban a Jégesés lába felé igyekezve, de jókora kitérőkkel, hogy elkerüljük az akadályokat. Vörös, sárga és fekete zászlókat hoztunk magunkkal Angliából, hogy kijelöljük a nyomdokvonalat a Jégesésen és a Teknöben, s a felderítő osztag már egészen a 2, táborig letűzködte a jelző­zászlókat, (Folytatjuk) 36 —------------­---- l,L -- -------------------------T----------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom