Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-14 / 137. szám

AMIT NYERNEK A VÁMON, könnyen elveszthetik a réven cs halasi Járás termelőszövetkezetei A Kiskunhalasi Gépállomás 13 aratógépére és 4 kombájnra ed­dig mintegy 350 hold aratást szerződött. Tavaly ugyanezzel a gépparkkal 1750 hold gabonát vágott le. Igaz, a gépállomás körzetéhez tartozó termelőszö­vetkezetekben az idén a vetés- terület 2375 holdra csökkent, de az arány így is nagyon rossz. A városi' termelőszövetkezetek 851 hold kalászosból csak 40 holdon aratnak géppel (az egészet a sóstói Űj Élet szerződte) s a többi szerződés az 1524 hold ve­téssel rendelkező járási tsz-ek között oszlik meg. Komolyabb munkát ezek közül is csak a kunfehértói Vörös Hajnal igé­nyelt, amely 50 holdat kombájn­nal, 60-at pedig aratógéppel ta­karít be, A termelőszövetkezetek jó­része százalékos részesedés alapján dolgozik s a tagok azt mondják: learat­nak maguk, miért ne legyen övék tisztán, gépállomási költ­ség nélkül a 40 százalék? Ré­szesaratást nem is adott ki egyi­kük sem. Az tagadhatatlan, hogy a szö­vetkezeti földek régen láttak ilyen lelkes, szorgalmas embe­reket. Égett a munka kezük alatt a tavaszon s nem kétséges, hogy egyik-másik zökkenő nél­kül elvégzi az aratást is. A Vö­rös Október Tsz-ben a brigádok például pontos munkamérleget ké­szítettek, megszabták: aratásig s aratás közben milyen egyéb munkát kell elvégezniük s úgy osztják el az erőt, hogy mindenhová jus­son. De sokhelyütt elfeledkeztek arról, hogy a június—júliusi munka­csúcsban nem az aratás az egyetlen tennivaló, hogy ilyenkor rendszerint a gazda körmére ég a kapálás, fű­kaszálás, tarlóhántás, stb. Már pedig sok tsz-ben annyi a gabona, hogy minden mozogni tudó embert megkövetel az ara­tás; — mi lesz közben a kapá­sokkal? A Vörös Szikra Tsz-ben pél­dául 4 hold aratnivaló esik egy tagra, beleszámítva ebbe köny­velőt, elnököt, állatgondozót. Egy aratópárnak: három em­bernek, tehát 12 holdat kell le­vágnia, — de a valóságban a tagságnak csak fele arathat ál­landóan —, tehát 24 hold jut egy-egy kaszásra. Ez napi 1 hol­das teljesítményt számolva is több, mint három hét; hej, de sok gabona elpereg majd ezalatt, hiszen számolni kell közben esővel, rossz idővel is. Kapálni tehát senki sem fog, pedig az idei természetjárás úgy neveli a gazt, hogy minden eső után kapa után áhít a vetemény. S a kapálás elmaradása ne okozzon többet, csak fél má­zsás terméscsökkenést kuko­ricából, — már az is 150 Ft. Több tehát, mint az arató­gépért kifizetett 129 forint. Ezt kellene meggondolniok a Paprika Antal Tsz tagjainak is, akik most annyira »ráérnek«, hogy harmadából lucernát ka­szálnak a tangazdaságban, — de saját kukoricájukat csak egy­szer kapálták meg. Az Űj Élet tagjai előrelátók voltak. Náluk csak 2.5 hold kalászos jut egy tagra — tehát jóval keve­sebb, mint a Vörös Szikrában —, mégis géppel aratnak le 40 hol­dat a 134 hold vetésből. Azt mondják: nem tudni, milyen lesz még az idő s ők a kapásvete- ményt sem akarják elhanya­golni. Nagyon drága spórolássá vál- hatik a gépi munka költségeinek megtakarítása a halasi járás ter­melőszövetkezeteiben. Nem a ta­gok szorgalmát, jóakaratát von­juk kétségbe, de előre nem látható akadá­lyok, szeszélyes időjárás mi­att könnyen felborulhatnak a mostani tervek. S a munka közepén már késő lesz szaladozni a gépállomásra, mert az csak a megkötött szer­ződések alapján biztosította az aratógépzsineget (ami tudvalé­vőén nem filléres dolog) s az aratásból kiesett gépekre szál­lításokat szerződött, amit nem bonthat fel csak azért, mert egyik-másik tsz aratás közben jön rá, hogy sokat markolt s nem győzi. Az természete®, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, a tsz-tagság nemcsak gabonát, de kukoricát, cuk­rot, takarmányfélét is akar kapni. Márpedig ehhez törődni kell a kapásokkal is, különben a gaz könyörtelenül megharmadolja a termést. Érdemes hát kétszer is meggondolni: mit ér a vámon nyert haszon, ha annak kétsze­rese könnyen elveszhet a réven?! A Vízügyi Igazgatóságon kedden jöttek össze első ízben az összekötők. Az értekezleten >0000000-0-0000OOOOOOOOOOCüü oo-ooo ooooooooooooo-o .H>0 C G UÜOOOOOGOOOOOOOOOOOO­Dokumentum egy üzemegység dolgos életéről A napokban találkoztunk Vi­rág Lajossal, a Városföldi Ál­lami Gazdaság központi üzem­egységének vezetőjével. Az üzemegység életéről, munkájá­ról beszélgettünk, arról, hogy a munkásokat mennyivel jobb munkára ösztönzik a felemelt bérek és a helyreállt fegyelem. Átlagosan 18—20 százalékkal keresnek többet, mint a bér­emelés előtt. Az üzemegység te­rületén dolgozó 120 főnyi mun­kásból ebben az évben még senki sem hiányzott igazolat­lanul. Érthető, hogy a munka is szervezettebb, könnyebb. Az üzemegység területén lekaszál­tak 60 hold őszi keveréket, amelyből 300 köbméter silót már el is készítettek, a többit tehénállományukkal etetik meg. A lekaszált őszi vetés helyén istállótrágyázták és másodveté. sül elvetettek 15 hold édes cir­kot. Ebben az évben mintegy 65 hold kis táperejü homokon zöld­trágyázással pótolják a talaj­erőt. Húsz holdon csillagfürtöt szántanak majd le — ez évben először — zöldtrágyának. Bár még hivatalos munkaver­seny nem alakult ki, de a veze­tők rendszeresen értékelik a csa­patok eredményeit, mely sze" rint a cukorrépa egyelésben a Vásárhelyi-munkacsapat vezet 180 százalékkal, míg az Ónozó­munkacsapat 160 százalékos tel­jesítményt ért el. Virág elvtárs elmondta, hogy a dolgozók kí­váncsian várják a részletes ér­tékelést, amáy a közeli napok­ban az üzemegység faliújságján is napvilágot lát. Megbeszélést tartottak az árvízvédelmi összekötök A megyei árvízvédelmi terü­leti bizottságok működését bizo­nyos időre szüneteltetik és he­lyettük árvízvédelmi összekötő­ket rendeltek ki a megyei taná­csok, a honvédség, s a belügyi szervek részéről a vízügyi igaz­gatóságok mellé. A vízügyi igaz­gató és az összekötők három hó­naponként beszélik meg az ár- vízvédelemmel kapcsolatos ten­nivalókat. TMmd'é&K&udUcQ&U QONDOÍk >„ ... . belterjesség | nélkül nincs 16 megélhetés ® Állattenyésztés Belterjesség; A FEJLETT ÁLLATTE­NYÉSZTÉS együtt jár a fejlett mezőgazdasággal. Jószág nél­kül olyan akár az egyéni, akár A nagyapa nyomdokaiba lépett A yillanyhegesztőt és az arcvédőt egy pillanatra letette, majd Eordított egyet az előtte álló csilleteknőn. Éppen hogy ismét kezébe vette a szerszámot, amikor ráköszöntöttem. Egyet már az első pillanatban megállapítottam: szókimondó ember Kohut Béla, a Bányászati Berendezések Gyára hegesztője. Később megtudtam, hogy ez családi vonás. Édesapja 1919-es vöröskatona volt, a felszabadulás után függetlenített párttitkár, s Béla édesapjától tanulta meg azt: mindig őszintén és a nép érdekében. Nem felejtette el ezt az életbölcseletet az elmúlt idők viharai között sem. Igaz, szókimondása sokaknak nem tetszett és még ma sem tetszik, de ez nem zavarja őt különösebben. Ami a 6zívén, az a száján, szóból ért a magyar ember — szokta mon­dani, s ehhez tartja is magát. Í gy volt ez az ellenforradalom idején és utána is. Ekkor1 divat volt szidni a népi demokráciát, elfelejteni eredmé­nyeit; A gyárban is voltak ilyenek, elég szép számmal. Kohut Béla nem szívlelte ezeket az embereket: — Ha nincs ez a gyár, ti nem vagytok itt — mondta a kiabálóknak. — Ugyan mit beszélsz? Te is követtél el hibát, azért véded1 a rendszert — vágtak a szavába a kétkedők. i J3éla csitítgatta magát, hogy észt még a patikában sem árul-, nak. De azért mondta a 'magáét: ■— Meglátjátok, mi isszuk meg a levét ennek a tétlenségnek. Még csak ez hiányzott. Vasvilla-tekintetek löveltek feléje, s1 harsány hangon kiabálták egyesek: — Még ő mondja, hogy mi( isszuk meg a levét? Ez már sok! ( Béla a vádaskodások pergőtüzébe került. De ő állta a sarat.. Nem engedett igazságából. Egyszer olyan parázs vita alakult ki hogy barátja, Cseres Sanyi kénytelen volt kihúzni az irodából,' 6 ezt mondani Bélának: — Gyere, az anyád istenit, megvernek.;.! T eltek-múltak a hetek, s egyszer csak szárnyra kelt a hír:1 elbocsátás lesz! Kohut Béla ekkor csak annyit mondott a( tanácstalanoknak: — Megmondtam nektek, de nem értettetek a, szóból. I Aztán egyre többen látták, hogy Bélának igaza van, s mel-( léje álltak, segítették. Kohut Béla pedig újabb lépésre határozta el magát: belépett a munkásőrségbe. Kohut Béla munkásőr sok1 becsületes munkásemberrel együtt március 1-től nemcsak a szer-! számot, hanem a fegyvert is forgatja. Ha netán valaki abban az( időben, amikor apuka kiképzésen van, betéved a kis családi ( otthonba, megkérdi, hol van Béla, a két gyerek így válaszol: őrségben; A gyerekek büszkék apukájukra, aki nagyapa nyomdokaiba lépett. Nagyapa mint vöröskatona védte, apijka mint1 munkás milicista védi a proletárhatalmat, — Venesz— i marhatartásra. De nyilván nem fizet rá például a tiszakécskei Május 1. Termelőszövetkezet, ahol a jóerőben lévő, gondozott tehenektől ma is 10 litert fej* nek. A gondozás hiánya miatt nem. tud kifejlődni egy másik igen jól jövedelmező tenyésztési ág: a baromfitartás sem, amire pe­dig a legtöbb helyen kitűnő le­hetőség van, s mégis csak 1—2 helyen van a járás 32 tsz-e kö­zül közös baromfiállomány. BECSÜLETET KELL SZE­REZNI végre a közös állatte­nyésztésnek a kecskeméti já­rásban is! Ez természetesen nemcsak egyszerű létszám-sza­porítási probléma, hanem szoro­san összefügg a takarmányter­mesztés, legelőgondozás meg­javításával, az állattenyésztés­ben dolgozó tagok becsületesebb munkájával. Igen kevés pillan­góst, főleg lucernát termeszte­nek a tsz-ek, a nagykiterjedésű legelők, rétek járásszerte gyen­gék, kevés füvet adnak s az sem ritkaság, hogy még a megter­mett takarmányt sem takarít­ják- be és tárolják gondosan. AZ EGYÉNI GAZDA vagy egy-egy tsz-tag háztáji gazda­ságában nagyon jól tudja, hogy mit jelent a tej-, malachaszon, a tojásból, baromfiból eredő be­vétel, hogyan fizeti vissza a föld a bővebben jutó trágyát, stb. Ezt kell átszámítani nagyban a szö­vetkezeti gazdaságra s legalább olyan becsületesen törekedni a közös állomány fejlesztésére, mint a háztájiéra. Akkor nem állnak már sokáig kihasználatla­nul a nagy szövetkezeti istállók, nem fenyeget a földek kimerü­lésének, a növénytermesztés el­sorvadásának veszélye s nem okoz gondot a rendszeres elő­legosztás s zárszámadáskor sem lesz panasz a készpénzrészese­désre, Ballai István elvtárs, vízügyi igazgató ismertette a védőmű­vek állagában és az árvízvé­delmi szervezetben beállott vál­tozásokat a végrehajtott, illetve folyamatban levő munkálatokat, az árvíz- és belvízvédelem je­lenlegi helyzetét, valamint azt, hogy az idén 17 és félmillió fo­rintot fordítanak árvízvédelem­re. Ez a ráfordítás meghaladja az utóbbi öt évben e célra fel­használt összegeket; Kiss György műszaki ve­zető főmérnök beszámolt az 1956. évben bekövetkezett gát­szakadások helyreállítási munká­latairól. Elmondta, hogy 24 gát­szakadás volt, két helyen pedig a víz visszavezetése érdekében felrobbantották a gátat. Az el­múlt évben a gátszakadások helyreállítása nagy ütemben ha­ladt és körülbelül 350 000 köb­méter földmunkát, 200 000 köb­méter iszapolást végeztek mint­egy 30 millió forintos költséggel. A munka ebben az évben is to­vább folyt és hamarosan befe­jeződik. Kiss elvtárs elmondta, hogy a régi mértékadó árvíz­szint és az 1956. évi új mérték­adó árvízszint — mely helyen­ként 120 centiméterrel volt ma­gasabb — arra figyelmeztet, hogy gátrendszerünket jelentő­sen fejlesztenünk kell; Ezután Nyíri Pál árvízvé­delmi csoportvezető főmérnök részletesen ismertette a készen­léti terveket. Az 1956-os árvíz nagy pusztításokat végzett, ugyanakkor sok értékes tapasz­talattal gazdagította a vízügyi szerveket s ennek alapján készí­tették el a betört vizek lokalizá­lására a terveket, dokumentá­ciókat; Az értekezleten részletesen megtárgyalták az államigazga­tási, belügyi és honvédségi szer­vek feladatait egy esetleges ár­víz idejére. Jelenleg sem a Dunán, sem a Tiszán nincs árvízveszély. Ár- vízvédelmi szerveink azonban éberen felkészültek minden es­hetőségre, nehogy egy meglepe­tésszerű áradás komolyabb ká­rokat okozhasson a lakosság és a népgazdaság vagyonában, Főbe lőtte magát Szobolyai László 30 éves, kalo­csai lakos eddig ismeretlen okok­ból lakásuknak konyhahelyiségé­ben egy Frommer gyártmányú hadipisztollyal főbe lőtte magát; Szobolyait eszméletlen állapot­ban szállították a kalocsai kór­házba, ahol, anélkül, hogy esz­méletét visszanyerte volna, rö­viddel a bevitel után meghalt; ff (fjjifjj mázsa gyapjút adnak a textil- ©UU iparnak juhtenyésztő gazdáink Megyénk állami gazdaságai­ban megkezdték a juhok nyírá­sát. Mintegy 20 000 birkáról ke­rül le a téli bunda. Egy-egy juh- ról átlagosan 4,5 kilogramm jó­minőségű gyapjúra számítanak; összesen mintegy 600 mázsa jó­minőségű nyersanyagot adnak ezzel a Bács megyei gazdaságok a textiliparnak. a nagyüzemi gazdaság, mint a ’ féllábú ember; nem jut mész- j sze, hamar kifogy az erőből. Hiszen leszámítva az állattartás -élelmet és pénzjövedelmet adó ) hasznát, — ettől származik a (sikeres növénytermesztés alap- i 'feltétele, a trágya is. ) Az ellenforradalmi esemé-1 .nyék során a kecskeméti járás* j ■ ban is igen megtizedelődött az: (állatállomány. Átlagosan 7.1 \holdra jut egy számosállat a ta- .valyi 6.2 holddal szemben. Még )rosszabb az arány a termelőszö- )velkezetekben, ahol csak a szán- siót számítva, 6.9 holdra — a le- 'gelőt, szőlőt, rétet is beleértve )pedig — 12 holdra esik egy szá- xmosjószág. Ez pedig azt jelenti, (hogy csak 6—7. illetve 12 éven- )ként tudnak egy-egy területet 'letrágyázni. : HA A CSALÁDOKRA ESŐ ’állatlétszámot vizsgáljuk, itt is )kitűnik a termelőszövetkezetek .hátránya. Egy egyéni családra '0.7 szarvasmarha és 2 sertés jut; )— ugyanez a szám a termelő- sszövetkezetekben 0.6-ra, illetve (sertésnél 1.2-re csökken, a kö- Izös állatállományt véve alapul. ) Hová lett a jószág? Egyré- ^gzét levagdosták, sokat szét"( 'hurcoltak, eladtak s igen sok j }a háztáji gazdaságokba került. \Olyan nagy mértékben felduz- j zadtak ezek a háztáji állomé- ■ 'nyok, hogy nem a közös jövede-1 ) lem kiegészítői, hanem fordít-1 va: a háztájit tekintik elsőnek 's a közös amolyan mellékes )csak. A bugaci Béke Tsz-ben .például 3—4 hold egy-egy tagi háztáji gazdasága, ehhez mé­retezett jószáglétszámmal. ) A KÖZÖS JÓSZÁGTARTÁS .ilyen elhanyagolásának egyik 'oka, hogy sokhelyütt ráfizettek )a múlt években a gyenge takar- jmányozás s a rossz gondozás | miatt. A gondozó nem mindig 'a becsületes, állatot szerető ta- )gok közül került ki, mint ter- .mészetes lett volna, hanem 1olyan volt, akit másutt nem )tudtak használni. S tavaly nem .egy szövetkezeti gulyában még a 800 litert sem érte el a tehe­rnek tejhozama —, holott ennyit jegy jobb fajtájú kecske is meg­ad. Ilyen körülmények között 'nem csoda, hogy ráfizetnek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom