Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-13 / 136. szám
CÄZ Új LtyaZtyatáés gondjai A messziről látható kemence legelső tégláit is ő készítette még 1947-ben, amikor Tőrei Tóth József kulák volt a tulajdonos, akit majd szétvetett a gőg és hamar kiadta az útját annak, aki szerszámot — ásót, lapátot — merészelt kérni az úrtól. Noé Lászlóról, az új gyárigazgatóról van szó, aki mint téglamunkás dolgozott itt és egy hónapja, hogy visszatért régi munkahelyére, a Lakiteleki Téglagyárba barátai, ismerősei közé. Az idősebbek különös szeretettel fogadták, hisz Noé László már akkor is kommunista módon végezte feladatát, s tőle csak tanultak. Nem várta most sem ba- jérkoszorú Noé Lászlót. A gondok erdeje zúdult a nyakába már az első nap, s nem volt ideje arra, hogy egy lélegzetvételnyi időre kiszakítsa magát a gyár életéből, s megnézze, menynyit fejlődött másutt a téglagyártás tudománya. Nem volt kész a présgép, pedig már április 21-én ontania kellett volna a téglát. Tégla, cserép, kupacok az udvaron, a gépek szerteszéjjeí, s általános rendetlenség. Hozzákezdett a munkához. Huszonegy napi fáradságos munka után — melynek oroszlánrészét a dolgozók végezték el —, megindult a présgép és napról napra teltek meg a téglatároló helyek az idei, friss, első osztályú agyagtéglával. Olyan gyorsiramú volt a termelés, hogy szükséges volt a kemence begyújtása, az égetés megkezdése. 20 ezer tégla került a kemencébe. Az égetés sem segített a a téglatároló hely gondjainak megoldásában. Nem csoda. A présgépek ontották a téglát. Naponta 42—48 ezret, Kedden már 500 ezer nyerstéglát raktároztak a telepen. No, ha ez így megy, akkor itt baj lesz — okoskodott Noé László. Hová tegyük a többit, azt az egymilliót? Kevés a téglatároló szín. Cerucát és papírt vett. Kiszámolta, ha ilyen ütemben halad a nyerstéglagyártás, egy hónap múlva le kell állítani — mert nincs hova rakják. Ez nem megoldás. Hát mit .egyen? — vakarta meg üstökét az új igazgató. Hová tegye ízt a három millió téglát? Míg jó az idő, addig nincs baj a szárítással. De, ha az eső beköszönt, vigyázni kell, nehogy kár érje a gyárat. Ha a dolgozók is komolyabban beleszólnak, akkor még a három milliót megtoldják jónéhány ezerrel. Ez még csak tetézi a problémát. Hát hogyan tovább ? Eszébe jutott az az agyaghegy, mely valójában kész tégla volt, de tönkrement, s ekkor szinte önmagának mondta: ezt soha az életben nem csinálom meg. (40 ezer tégla tönkremeneteléről van szó.) Tégla viszont kell. Ismét papírt, ceruzát ragadott. Kiszámolta, hogy új tárolóhelyek létesítésével mintegy 600 ezer téglát tudnának biztonságba helyez,4r©*©©©©©©©©©©©® ni, s ez megoldaná a téglaszárí- tást, s azt, hogy túlteljesítsék a tervet. Csak hogy ide pénz kell. Igaz, nem sok, mert sín van, embert is tud keríteni, csupán talpfa szükséges, meg egy kis pénz — úgy tízezer forint. Az új téglatároló helyek any- nyít lendítenének a gyár munkáján, hogy az új tégláig nem kellene leállni a kemencének. : Hát ez a legnagyobb gondja; az új igazgatónak. Emellett még ellátja a munkabeíró feladatát, népnevelő és ki tudja még, mit el nem végez, csak azért, hogy több tégla jusson az országnak. Ügy érezzük, ez nemcsak Noé László, hanem a mi gondunk is. Ha a miénk, akkor a népé. Fogjuk le kezüket Az atomháborús készülődések tovább fokozódtak. A kép egy nyugat-németországi atom- támaszponton készült. Az atom- ágyú 28 centiméteres atomgránátot lő ki és a robbanást 10 kilométeres távolságról örök!-: tette meg a fotoriportfer. Colom bóban most ülésezik a Békevilágtanács, hogy az egész ha ladó emberiséget harcba hívja a háborúra készülök megfékezésére. Szomorú dolog az, hogy Baján a Damjanich utcai ivóviz-kút április 2-án elromlott. Azóta a környék lakosai a kórháztól, vagy a Bem József utcából hordják a vizet. Több mint két hónapja, s még semmi Intézkedést nem tettek annak érdekében, hogy enyhítsék az ivóvízellátást, illetve, hogy megjavítsák a kutat. Sajnos, az utóbbi időben az is előfordult, hogy a kórháznál sincs két- három napig Víz. A környék dolgozói tétlenül állnak és joggal kérdezik, hogy hova menjenek vízért. Nem tudjuk, mi az igaz, de úgy mondják, hogy nincs keret a kút megjavítására. Vajon meddig kell várni a környékbelieknek aiva, hogy megfelelő keret, illetve ivóvíz légyen? Jó volna, ha a városi tanács elintézné a Damjanich utcai ivóviz-kút javítását. Túri Istvánné Fejlődik a félegyházi ipar Tárgyalások után a megvalósítás stádiumába kerül egy érdekes és nagyjelentőségű terv. Száz dolgozót foglalkoztató cipőgyár létesül Félegyházán. A tervek szerint az üzem havonta mintegy 5—600 pár cipőt gyártana. Az új üzem a KiskuníélRovatvezető: Bontsó László Ijéaedéiek — ÉRDEKESSÉGEK Tévedni emberi dolog, tartja a régi közmondás. Ez vonatkozik bélyegkiadásokra is. Annak ellenére, hogy a bélyegeket nyomásuk után gondos vizsgálatnak vetik alá, mégis előfordult sok esetben, hogy a tévedésekből érdekességek keletkeztek. Ezek a tévedések, hibák, szaknyelven kifejezve, tévnyomatok nagyrésze a gyűjtők által kerültek „napvilágra“. Illetve fedezték fel. Ezek közül ismertetünk egynéhányat olvasóinkkal. A német posta az első világháború után kiadott egy bélyeget, mely egy bányászt ábrázol. Érdekessége volt a bélyegnek, hogy a bányász a kalapácsot a balkezében tartja s a jobbkezében lévő vésőre helyezi el ütését. Két év múlva helyesbítettén a tévedést, ügy hogy ugyanolyan ábrájú bélyeget adtak ki, de az előző kiadásnak a tükörképe volt. így a nyomás után a kalapács a bányász jobbkezébe került. Hasanló tévedés volt az 1921. évben kiadott bélyeg is, mely egy azantó embert ábrázol, aki az eke mögött lábfej nélkül lépked. Franciaországban közel három évtizedig volt forgalomban egy olyan bélyeg, mely egy asszonyt ábrázol, aki kezéből szórva veti a gabonái széllel szemben. Már pedig köztudomású, hogy széllel szemben még vetni sem lehet. Egy nyugstlndiai angol gyarmat is alapos tévedéssel szolgált annakidején. — Kolumbus Kristóf emlékere kiadott egy bélyeget, melv a felfedezőt ábrázolja, hajó fedélzetén állva a tengert szemléli. Kezében egy kihúzható távcső. Érdekessége az, hogy a kihúzható távcsövet pontosan száz évvel későbben találták fel, mintahögy Kolumbus élt. Mégegysser A VOROSKERESZTES SOROZATRÓL Május elején kifogásoltuk, hogy a kecskeméti postahivatalokban remiszeresen, vagy egyáltalán nem lehet kapni jótékonysági célt szolgáló Vöröskeresztes felülnyomással ellátott bélyegsorozatot. Bíráló cikkünk eredményeként •» ------- midiu Eiivnunn. eieuiuenjCKCiu egyházi Városi Tanács Cipőgyá-t könyvelhető el részben, hogy úgy a Pal-Ant foci mt'ílr^riyhi ' « kecskeméti, mint a vidéki postahilakent log működni. —eg ‘ vatalokban most már úgy mondhatni, állandóan kapható a Vöröskeresztes bélyegsorozat. Elismerés Illeti a szegedi postaigazgatóságot, hogy cikkünk nyomán gyors Intézkedésével ellátta az értékcikkek árusításával megbízott munkahelyeket és ennek eredménye, hogy a gyűjtök és a közönség által keresett vöröskercsztes felülnyomott bélyeg kapható a postahivatalokban. Síit .IOIIV HTOT: Alig vált el tőlünk, belekerült abba a hózivatarba, mely bennünket Dingbocsében ért utói; neki ez még komolyabb gondot okozott, tekintve a csoport nagy létszámát és a Jégesésen megindítandó munka sürgősségét. S ami rosszabb: nem vártunk havazást arra az időre, mialatt Ed elérheti kijelölt állomáshelyét, s ezért nem tartottuk szükségesnek, hogy a kulikat különleges felszereléssel, bakanccsal és védőszemüveggel lássuk el. Emberei nemezcsizmáikban törtettek előre a mély hóban, és a második nap végén igen nyomorúságos állapotban érkeztek meg céljukhoz, ruháik átnedvesedtek, fáztak és sokan közülük hóvakságban szenvedtek. Nem volt mit tenni, igyekeztek a lehető legtűrhetőbben kihúzni az éjszakát. Sátruk sem volt elegendő, és jóllehet a kulicsapatnak bámulatosan nagy része — köztük asszonynép is — zsúfolódott össze a rögtönzött fedél alatt, többen kénytelenek voltak künn a havon, a sziklák oltalmában aludni. De a Khumbu népe edzett és büszke is erre. Másnap reggel csaknem mindnyájan vidám kedvvel álltak készen, hogy folytassák az utat, néhány ember kivételével, akik főleg a hóvakságot sínylették meg. Ed Hillary és társai, miután a betegeket leküldték, kéregpapírból, fekete ragasztószalagból és kis színes celluloid darabokból hevenyében szemüvegpótlékokat csináltak a kuliknak. Így felszerelve, vállukon súlyos terhükkel, a derék emberek vitézül nekivágtak a további útnak; a kiállott szenvedések nem látszottak meg rajtuk és egyetlen panasszavuk sem hallatszott. Elhaladtak a Tóparti tábor mellett, aztán felfelé törtettek a glecs- eseren, a kőrakások sorát követve, melyeket tavaly a svájciak halmoztak össze. Ütjük széles, szikladax-abokkal teleszórt pasztán vitt, amely mint valami sugárút húzódott a jégfelület közepén, és mindkét oldalon kisebb jégcsúcsok furcsa erdeje szegélyezte. Ezek a hegyes, cukorsüveghez hasonló jégkúpok a nap erőteljes sugarainak művei; némelyik 30 méteres magasságot is elér. A sugárzó hő más, különös jelenségeket is előidéz: kisebb-nagyobb kődarabok magasan a föld felett egyensúlyoznak egy-egy jégsüveg hegyén és a jégfelület egykori szintjének magasságáról tanús33------1 eben. | kodnak. A különös, valószínűtlen tájkép mégis- szép a maga nemében Barátságtalan, halott világba hatoltunk be, mely még Vonzó elemei ellenére is egy holdtájképre emlékeztetett, mert a Tóparti táboron felül, a morénán túl, nem nőtt többé fű, és az életnek semmi n[yoma nincs. A táj felépítése is egészen sajátságos. A Khumbu-gleccseren felfelé törtetve, senki se sejthetné a Jégesés létét, sőt az ember inkább a térképek tanúságában kételkednék. A jégfolyó a jelek szerint egy völgy fejénél ered, amelyet a Linglren és a Nupce zár be, közöttük a Lho La bizalomkeltő hágójával. Amint a magas, látszólag megszakítatlan gerinc elhatárolja, olyan benyomást tesz, mintha az Everesthez egyedül a Lho La kapunyílásán keresztül lehetne közelíteni, s az útvonal innen a Tibetben emelkedő Északi Nyereg felé folytatódnék. Az Északi Csúcs ennek a hegynyeregnek a keretében jelent meg a gleccseren felállitótt táborhelyek és az Alaptáborunk között, és minden alkalommal hasztalan kutattam szememmel, hol lehet a Nupce nyugati gerince és a mögötte rejlő áttörés. Egyszerűen láthatatlan volt alulról; a hegy felépítése trjéfát űzött velünk. Közvetlenül a Lho La alatt, de biztonságos távolban az elporlódott jégtől és a lavinák kőtörmelékétől, társaink felfedeztél^ a svájciak 1. sz. táborának maradványait. Óriási örömükre jókora rakás tüzelőnek való borókarőzsét találtak, s a készlet elég volt ahhoz, hogy ottlétük alatt takarékoskodhassanak a petróleummal. A hely nem látszott éppen eszményinek, de megvolt az a nagy előnye, hogy egészen kőiéi feküdt a nagy Jégesés lábához; csak egy kisebbfajta jégdombot kellett megmászni a sátrak mögött, hogy a környező terepről képet alkothassunk magunknak. Táborunkat április 12-én ütöttük fel. A Jégesés felderítésével megbízott csoport készen állott, hogy hozzálásson fontos feladatához. Egyik előző fejezetben már leírtam ezt a lépcsőházit, amely az Everest hatalmas épületének első emeletére vezet. Akkor a jégképződés szempontjából, mint jégfolyót ismertettem, amely egy meredek sziklabástyáról zuhan alá a mélyebben fekvő szintre. Most más szenlszögbői mutatom be — úgy, ahogyan mi láttuk. A Nupce tetőgerince, miután az innen láthatatlan Lhoce bástyafalától elindulva megtette hosszú, csaknem vízszintesen haladó útját, hirtelen fordulattal a' Khumbu felső szurdoka felé kanyarodik, vagyis a felé a pont felé tart, amelyen most mi állunk, közvetlenül az Alaptábor fölött. De sohasem éri el a völgyfenéket, mért fenn, 60U méter fölött, valami kataklizma leszelte. Csupán egy meredek szakadék maradt meg belőle, s erre a kék színű jég helyenként 30 méter vastag rétegei borulnak, melyekről nap nap után súlyos jéghasábok szakadnak le. (Folytatjuk) 34
