Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-12 / 135. szám
TAN^VZÄROJ^T fj)Ulan at (eloltel Dunaegyhazáról Dunaegyháza oly csendes volt, ezen az ebéd utáni délutánon, nint a fáradt ember, aki pihentető álomra hajtja a fejét. A fő utca magányában húzódik meg a községi általános iskola. Mikor lekopogtatunk az ajtón, kívánni pedagógus szemek gyönyörvödnek a gyermeknap alkalmá- oól készített fényképekben. Egészséges, pufók arcú paraszt- iányok és fiúk mosolyát raktározzák el, búcsúzkodó érzésekkel. Hiszen már nemsokára vége ennek az évnek is, s ezek a parányi csöppségek a vadvirágos réteket választják játszóhelyüknek az iskolaudvar helyett. Az iskola munkája után érdeklődünk és Bakos János igazgató készségese® ad választ a kérdésekre. Kétszáztizennyolc gyermek ismerkedik itt a tudomány alapjaival. A félévi bizonyítványosz- .áskor az iskola tanulmányi átlaga 3,4 százalék volt. Huszonheten buktak, de ez a szám év végére körülbelül 12-re csökken. Most, az év befejezésére készülnek. A szülői munkaközösség, a Béke Termelőszövetkezet és a :óldmű vessző vet kezet könyveket adományozott a gyermekek jutalmazására. A községi tanácstól 5000 fo- .intot kapott az iskolaépület- pövitésre. Már el is készültek a munkálatokkal. Ezzel megszűnt az a kényelmetlen körülmény, hogy a 10 pedagógus egy mák- szemnyi szobába zsúfolódjék. Az iskolaév befejeztével a gyermekekkel Csehszlovákiába készülnek. Nagy körutat szeretnének tenni. Besztercebánya, Liptószentmik- ós, Zsolna, Vág-völgye, Pozsony, vomárom szerepel nyári tervekben. Ezek után a pedagógusokat íözelebbről érintő kérdésekről >eszélgetünk. — Egységes tantestületet kell eremteni — mondja az igazgató. 1 kifejti, amelyik iskolában ez lines meg, ott nem is születhet vimagasló eredmény. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, több olyan szempontot kell figyelembe venni, amelyek meggátolják az úgynevezett »pedagógus- hullámzást«. Ez a veszély Duna- egyházán is fennáll: a nevelőknek nincs étkezési lehetőségük. ’Állandó napközi otthon kellene, amely ezt tudná biztosítani. Havonta 80 forinttól 100 forintig fizetnek lakbért. Számítsuk ki! Egy kezdő pedagógus havi jövedelme a mostani fizetésrendezés előtt 702 forint volt. Ebből a sovány összegből havi étkezése belekerült 800 forintba, 80 forintot fizetett lakásért, 6 maradt 22 forint költőpénze. Hej, de sok szó esett az elmúlt egypár esztendőben a li- szakécskei kulturális életről. A népművelési szervek véleménye szerint egyike volt a megye legjobb kultúr otthonának a tisza- kécskei kultúrotthon. Volt itt fúvószenekar, szimfonikus zenekar, nagylétszámú népi tánc- együttes, pezsgő élet folyt a szakkörökben. Kitűnő fotószakkör, színjátszó csoport, mezőgazda- sági, kézimunka, szabó-varró, egészségügyi szakkör működött. Ma pedig ennek a tizedrésze sem történik Tiszakécskén a kultúra érdekében. Nem lehet mondani, hogy a kulturális élet visszafejlődése csak az ellenforradalmi események következménye. Hosz- szabb folyamat eredményeképpen lankadtak le a kultúra szárnyai ebben az igényes közönséggel rendelkező községben. A községi tanács vezetői tesznek ugyan erőfeszítéseket a kulturális élet lendületének fokozására, de úgy tűnik, hogy nem elegendő ez az erőfeszítés. Már pedig a dolgozók műveltségi színvonalának emelése nélkül, a meglévő igények kielégítése nélkül nehezen tudunk előre haladni a szocializmus építésében. Csak néhány lehetőség: A zenekar hangszerei megvannak. A zenekari tagok jórésze is tett- rekészen várja a hívó szót, deA fizetésemelés ebben a tantestületben minden pedagógusnál általában 200 forintot jelent. Ezt az összeget már kulturális igényeik kielégítésére és szórakozási lehetőségekre is fordíthatják. Az állam gondoskodása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lenyesődjenek a pedagógusokat közelebbről érintő anyagi gondok vadhajtásai. Jó lenne, ha a járási oktatási osztály segítene a dunaegyházi nevelők helyzetén, s az új tanévben már állandó napközi otthon biztosítaná étkezési lehetőségüket. hát nincs karmester. Már tárgyaltak valakivel, aki hajlandó j lett volna Tiszakécskén letele- ’ pedni, de nem tudtak neki állást biztosítani, meg lakást adni. Vajon nem volna-e megoldható, hogy megfelelő tiszteletdíj ellenében valaki Kecskemétről foglalkozna a tiszakécskei zenekarral, amely tisztes múlttal rendelkezik és szép eredményeket vívott ki a zene számára? Hasonló a helyzet a szakkörökkel. A fotó szakkör vezetője most is Tiszakécskén él, kis segítséggel ismét életre lendíthetné a tagságot. Az egészségügyi szakkör Bállá doktor vezetésével valamikor nagy eredményeket vívott ki magának. Újjá lehetne éleszteni most is. A tánccsoport, a hírneves tiszakécskei táncegyüttes megszervezése sem jelentene megoldhatatlan problémát. Tiszakécskén él a volt vezetője, Juhász Vilmosáé, — ugyanúgy, mint Zoboki István, aki a színjátszókat irányította szép sikerrel, hosszú időn keresztül. Igaz, hogy a kultúrház kissé elavult már, nagyobb kellene, de jelenleg nem a kultúrház hibái fölötti merengő elgondolkozás, hanem a ténylegesen kezük ügyébe eső adottságok felhasználása az, ami ismét pezsgő kulturális életet teremthetne Tiszakécskén. *- a—i kiaknázatlan lehetőségek lissakécske kulturális életében Éledjenek újjá a szakkörök Iíf a jó Idő Kályháink néhány hét óta a hosszúra nyúlt fűtési idény utáni megérdemelt pihenőjüket tartják. Már az is öröm volt számunkra, hogy a fűtést abbahagyhattuk, de az igazi öröm még mindig váratott magára. A strandok selymes vizének lágy ölelése, a napfény, a levegő még nem hívogatta szerelmeseit. No, talán majd most. A Meteorológiai Intézet 26—29 Celsius fok melegeket jósol. Reméljük, tartós lesz. Képünkön az első meleg nagyfény örömeit élvező strandolok. STRANDFÜRDŐ ÉPÜL Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyházán a gőzfürdő háta mögött nagy mélyedés csúfítja a város képét. Különböző tervek voltak már eltüntetésére. Most az idei községfejlesztési terv keretén belül végre eldőlt a kérdés. Az eddig tónak szánt mélyedés helyén komoly strandfürdő tervei bontakoznak ki a műszaki osztály elgondolásában. A betonmedence és a szükséges fürdőépületek 3000 négyzetméter területen épülnek majd fel. A következő év tervében szerepel egy 1000 méteres artézi kút fúrása, amely meleg vizel szolgáltat majd. Így végre Félegyhézán is lesz egy komoly igényeket kielégítő strandfürdő. A tervek szerint e létesítmény 2—3 év alatt félépül —ég— SIR .TORN HUNT: Különösen fontosnak tartottam a további kísérletezést a zárt áram- lású készülékkel, amelynek használhatóságát még nem tanulmányoztuk ki eléggé; folytatni akartam a kipróbálását, mielőtt végleg eldöntjük, melyik fajtájú készüléket fogjuk alkalmazni a csúcstámadásnál. Köny- nyűnek találtam a viselését és kezelését, életerőt fokozó hatása pedig vitán felül állott. De a súlya, mely általában kb. 17 kilót tett ki, hátrányosan befolyásolta a mozgás sebességét; a hátunkra nehezedő készülék alatt a viszonylag enyhe időben annyira átmelegedtünk, hogy ez kényelmetlen érzést okozott és erősen csökkentette a hegymászás élvezetét. Mialatt Tom meg én ezekkel a dolgokkal foglalkoztunk, Mike és Wilfrid a bontott áramlású készülékkel tettek hosszabb időtartamú kísérletet, mint amilyen odáig történt. Több mint öt órán keresztül viselték készülékeiket és azt jelentették, hogy a próbát egyáltalán nem találták kellemetlennek. Három napon át a serpákat is gyakoroltattuk a jégmunkában a hegyes jégku pacok között, annak a gleccsernek széles térszínén, amely táborhelyünkkel szemközt, a hegyhát túlsó oldalán húzódó gerincről ereszkedett alá. Ezután a csoport leszállott a völgybe. Útközben megmásztuk az északnyugati hegyoldalakat, egy hágó felé igyekezve, amelyen nyaranta a jakcsordák szoktak átvonulni, útjukon az Imdzsa és a Khumbu környékének legelői között. A hágón keresztül április 14-én elértük a Khumbu- gleccsert. A közel 5500 m magas hágóról indult el Bourdillon, Noyce és Ward, hogy megmásszanak egy 6000 méteres, hóval fedett csúcsot, amelyet, mint utóbb megtudtuk, Pokalde-nek neveznek. Aznap nagyon nehezen lélegzeltem és emiatt nem tartottam velük. Ward kezdődő mellhártya- gvulladást állapított meg, de hála haladéktalan és ügyes közbelépésének, néhány nap alatt rendbejöttem. Másnap a gleccser keleti partvonalát követtük felfelé, míg át nem kelhettünk a jégfolyó túlsó oldalára, hogy elérjük a völgy fejéhez vivő ösvényt. Remek séta volt és új, izgalmas kilátásokat sejtetett. Végre befordultunk hát az utolsó sarkon és egyenest az Everest felé tartottunk. A ter_____________________________________________________3±J vezés és előkészület kimerítő hónapjai, a hosszú utazás Angliából vagy Űj-Zeelandból, végül az edzőgyakorlatok időszaka — mindez mögöttünk maradt. Elérkezett a nagy kaland kezdete. Magunk előtt láttuk a hegyeket, amelyek gondolatunkban szorosan összekapcsolódtak az Everesttel; ott volt a Pumori, ez az éles, kecses jég- és hókúp, rajta túl pedig a két Lingtren csúcs magasodott, amelyeket egy korábbi Everest-felderítés folyamán, még 1935-ben sikerült megmászni. Amint a gleccser fel%zínén szerteszét meredező, hatalmas gránittömbök közt járható utat kerestünk, megpillantottunk egy másik csúcsot is, amelyet a háború előtti expedíciók híressé tettek: a Csangcét, vagyis az Everest Északi Csúcsát. Az Északi Nyereg fölé magasodott, amelyen brit hegymászó csapatok nem kevesebb, mint hét alkalommal ütöttek tábort felderítő útjaikon, vagy kísérleteik közben, hogy arról az oldalról másszák meg az Everestet. Egy bemélyedő nyergen, a Lho La-hágón keresztül pillantottuk meg és tudtuk, hogy a Khumbu-gleccser, miután kiáradt a Nyugati Teknőből, ezen a ponton teszi meg páratlan kanyarulatát; a völgynyílás lábának eszerint annak a pontnak a közelében kell lennie, melyet Alaptáborunk helyéül szemeltünk ki. Egész nap feszült várakozás tartott hatalmában bennünket. Kora délután elértünk egy sekély glaciális tavat, a Pumori déli bástyafala alatt emelkedő hegyoldal és a moréna között, ahol múlt tavasszal a svájciak helyezték el Alaptáborukat. A sátrak körül kövekből felrakott falak nyilván szélfogók gyanánt szolgáltak. Ezt a Tóparti tábort választottuk pihenőtanyánknak, míg tovább nem megyünk fölfelé, hogy Ed csoportjához csatlakozva részt vegyünk a Jégesésen végzendő munkában. A Jégesés Hillary csoportja az edzűgyakorlat második időszakában sokkal nagyobb volt, mint Charles Evansé vagy az enyém. Vele tartottak Pugli és Stobart is egészen különleges összeáilítású málháikkal. A rendes felszerelés fém- és kötélhágcsókat, emelőszerkezetet és nagy mennyiségű kötelet tartalmazott, s arra szolgált, hogy útvonalat építsünk ki a Jégesésen, egészen a Nyugati Téknőig. A csoportnak az élelmezésben önellátásra kellett berendezkednie, április 22-ig, míg az utolsó csoport is fel nem érkezik Thjangbocséból. Sőt, csatlakozásunk után, csoportunk élelmezéséről is nekik kellett gondoskodniuk. A teher szállítására Ednek harminckilenc teherhordója volt az öt serpán kívül, úgyhogy csoportja összesen ötven főből állott. (Folytatjuk) 32
