Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-23 / 145. szám
Nyilatkoznak a küldöttek: A szakszervezeti munka további javulását is várom az Országos Pártértekezlettől Az ellenforradalmi események után a párt és a kormány politikai irányvonala egyre világosabban kezd kibontakozni, örvendetes, hogy a gyakorlat is jót mutat. Azt mutatja, hogy őszintén akarják a pártban és a kormányban dolgozó elvtársak a dolgozók helyzetének megjavítását. Tapasztalatunk szerint ezt a dolgozók is egyre inkább felismerik és ezért egyre többen támogatják a párt és a kormány politikáját. Ez vonatkozik a szak- szervezetekbe tömörült munkásokra is. Megítélésem szerint a közeljövőben összeülő Országos Pártértekezlet mind politikai, mind gazdasági téren jelentős sikereket vehet számba. A pártunk régi gyakorlatából tudom, hogy a pártértekezlet mindig fontos esemény és újabb lendületet ad a munkának. A mostani pártértekezlettől még fokozott mértékben remélem ugyanezeket. Még minden nehézségünket nem küzdöttük le. Sok a tennivalónk; elsősorban gazdasági téren, de az ideológiai kérdések tisztázása és a párt vezető szerepének további növelése terén is. Mi, a szak- szervezetben dolgozó kommunisták úgy érezzük, hogy a tömegszervezeteknek nagyobb szerepet kell betölteni a társadalmi és politikai életben pártpolitikánk megvalósítása érdekében. Az elmúlt években 1950-től kezdődően a szakszervezetek, az ifjúsági és a nőszervezetek tevékenysége a szükségesnél kisebb térre szorult. Az üzemi munkások és egyéb dolgozók sok esetben nem érezték magukénak ezeket a szervezeteket. A jelen időszakban a párt helyes politikai irányvonala mellett nekünk szakszervezeteknek, de a többi tömegszervezetnek is lehetősége van arra, hogy a párt irányításával összekötő kapocs legyen a párt és a tömegek között és ezzel elősegítse a szocializmus építését. Most a pártértekezlet közeledtével mi, a szakszervezetben dolgozó kommunisták is, szá- motvetünk az elmúlt hónapokban végzett munkánkkal s szervezeteink további erősítésével készülünk a pártértekezletre. A most folyó szakszervezeti taggyűléseken állást foglalunk a szilárd munkafegyelem, a teljesítménybérezés bevezetése, a gazdaságosabb termelés és a munka minőségének megjavítása érdekében. Arra törekszünk, hogy már ebben a negyedévben mindenhol elérjük az egy jőre eső termeIEATKOZZ BE a MEGYEI KÖNYVTARBA! Megtalálhatók a világirodalom klasszikusai, olcsó- és ifjúsági regények, útleírások, szakkönyvek. Szeretettel vár 665 a Megyei Könyvtár. Üzemi bizottságok! Gyárvezetőségek ! Az ipari tanulók nyári jutalomtáborozásához sátrak bérelhetők a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál, Budapest, IX. ken Közraktár utca 32, lésben az 1956-os év legmagasabb szintjét. Szakszervezeteink ellenőrzik a munkások egészségvédelmében előírt intézkedések betartását és a tényleges termelésért járó munkabérek kifizetését. Ellene vagyunk az olyan bérek kifizetésének, ami mögött nincs megfelelő mennyiségű termelési érték. Végül azt kívánom megemlíteni, hogy a pártértekezlet után a pártmunka minden irányú fellendülését, a szakszervezet pártirányításának erősítését és azon keresztül munkánk további javulását várom. Szabó Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke MELYIK a legjobb tsz, a legjobb brigád, a legjobb munkacsapat? 50 000 forint jutalom a jól dolgosa termelőssövetkeseteknel A verseny a termelőszövetkezetek jobb gazdálkodását segíti elő. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya 50 000 forint céljutalmat kapott a kiváló termelőszövetkezetek jutalmazására, amelyek a termelési versenyben legjobb eredményt érnek el. A versenyben való részvétel fontos feltétele az alapszabályszerű működés, a kötelezettségek rendezése, a közös állattenyésztés, a jövedelmező belterjes gazdálkodás, az agrotechnikai teendők elvégzése, stb. A jutalmazási időszak első szakasza augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén zárul. Ekkor a megye hat legjobb termelőszövetkezete részesül pénzjuttatásban. A megyei első szövetkezet 4000, a második 3000, a harmadik 2500 forintot kap. A sorrendben további termelőszövetkezet :2000 és két szövetkezet 1500 forintos jutalomban részesül. A jutalmazás második szakaszában, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepéig, november 7-ig tart, kilenc termelőszövetkezetet jutalmaznak. Ezenkívül pénzjutalmat kap a legjobb növénytermelési, kertészeti, szőlőtermelő brigád, valamint a legjobb növénytermelési munkacsapat. Jutalmazzák a legjobb tehenészt és kocagondozót is. A legjobb szövetkezeti könyvelő, tsz-raktáros szintén kap pénzjuttatást. A mezőgazdasági osztályok termelőszövetkezettel foglalkozó dolgozóinak jutalmazására külön 5000 forintot fordítanak. A keceli tőzegbányászok 277 000 forintos tervtúlteljesítése Sokan vagyunk, akik azt valljuk: az embereket nemcsak szavaik és elsősorban nem a szavaik, hanem a tetteik alapján kell elbírálni. így vannak ezzel a keceli tőzegbányászok is. Nem szeretik azt, aki sokat beszél a munkáról, de ha szerét ejtheti, elkerüli. Köztük is van ilyen, de a többség férfiasán, derekasan helytáll, — a munkásbecsületnek megfelelően. Nem akadályozza őket az erős nyári nap, a szél és sokszor az eső sem. űk, ha valamit ígérnek, azt tűzön-vízen keresztül is, de teljesítik. Elég megemlíteni, hogy az első negyedévben 277 000 forint értékű tőzeggel termeltek többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Áprilisban 166 000, májusban pedig .— a gyakori esőzések ellenére — 74 000 forint értékben adtak több tőzeget, mint amennyit a terv előírt. Hát ilyen emberek a keceli tőzegbányászok. Naponta 3000 fíúing, — többszáz gyermek- és Seánykaruha A Bajai Ruhaüzem két üzemrészében többszáz asszony, leány szorgoskodik fiúingek, női- és leánykaruhák elkészítésén. Legtöbbjük olyan odaadással, és szívvel végzi ezt a munkát, mintha önmagának vagy gyermekének készítené. Az itt gyártott fiúingek, női- és leánykaruhák ízlésesek, az ország minden részébe szállítják s vásárolják. A fiúingből naponta 3000, a női- és leánykaruhákból pedig többszáz darab késiül. Említésre méltó továbbá az is, hogy egy negyedévben már 10—15 modell délmagyarorszagi cipöNAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT KECSKEMÉTI LERAKATA értesíti vásárlóit, hogy július 1—3-ig leltároz. Áruszükségleteiket fenti irtnnont.le szerezzék be. 4494 után gyártják a konfekcionált ruhaneműeket. Egy-egy fazonból 500-at, de van olyan is, amelyikből ezret vagy kétezret adnak át a kereskedelemnek. Nincs baj az exportkád- termelésnél A Kecskeméti Gépgyár gyártmányai közül a fürdőkád az a cikk, amely a világ minden részét bejárja és elismerést szerez a magyar iparnak, a gyár dolgozóinak. Régebben csak nagy nehézségekkel sikerült az exportra kerülő fürdőkádakat legyártani. Ma más a helyzet. Elég betekinteni a termelést kísérő kimutatásba s láthatjuk, hogy június 17-ig 300 fürdőkáddal több készült az előírtnál. A maguk lábán járnak,.. Ha valamelyik üzemünk, gyárunk nem tud megélni saját termeléséből, akkor azt szoktuk mondani, nem jár a saját lábán, mások műnkájából élőskö- dik. Üzeméről ezt egy vállalat- vezető, de jóérzésű, becsületes munkás sem szereti hallani. A Bajai Gyapjúszövetgyár vezetőit, dolgozóit is bántotta, amikor látták, hogy a számítások szerint az első negyedévben más üzemek jó munkájából kell megélni. Elhatározták, hogy fordítanak a dolgon. Tervük sikerült és a veszteség helyett 500 ezer forint nyereséget értek el az év első három hónapjában. Ennek nyomén született meg az újabb elhatározás: — Ezt az eredményt, ha lehet, a második negyedévben níiég növeljük. — Ennek a célkitűzésnek egyik szülője a nyereségvisszatérítés óhaja volt. Két hónap telt el s a tervezett 1 százalékos veszteség helyett az előzetes számítások azt mutatják, hogy 2—3 százalékos nyereség várható. Hátra van még június. Ebben a hónapban is úgy dolgoztak, hogy a nyereség növekedjék. Ez a példa is bizonyítja, hogyha nagyon akar valaki a saját lábán járni, az tud Is. Fizesse elő a Petőfi Népét KANÁSZ-BÁR N em a legvígasztalóbb kép szokott megrajzolódni előttem, s egy anekdota jut majdnem mindig az eszembe, ha ezt hallom: bár. (Mulatóhelyiséget értve alatta.) A kép: — zavaros múltú-életű emberek, ki tudja honnan és hogyan szerzett pénzen drága italokat fogyasztanak, buján és bután szól egy zongora, pattog-sustorog a dob, uniformizált torokhangon ostoba szövegű és sanzonnak nevezett, de általában sem ennek, sem másfajta dalnak nem számítható valamit — se nem énekel, se nem komyikál, és a jóég tudná megmondani, milyen szóval meghatározhatóan — ad közre a dizőz; szóval (de remélem, nem tartanak konzervatívnak), számomra ez a bár. A vele kapcsolatos anekdotát pedig még a múltból ismerem, imigyen: Horthy kormányzó úr őfő- méltósága, amikor még kisebb rangban szenvedett — (vagy szárnysegéde volt Ferenc Jóska cs. és kir. őfelségének, vagy akkor már konstantinápolyi konzulként éldegélt, de ez nem fontos), várván gyermeke világra- jöttét, így esedezett az egek urához: »-Bár csak fiú lenne!« S bár fiú lett az István, az volt még kormányzóhelyettes korában is. (Mint pilóta is ebben a minőségében, részegen semmisült meg a repülőgépével.) M ondom, nem jó véleménnyel vagyok a bárról, bárokról (a bárókról nem is beszélve), ezért megrökönyödve néztem nemrégiben a kiskunhalasi Ser- nevál egyik vezetőjére, amikor esti szórakozásra meginvitált a vállalat bárjába. — Kanászbár — tette hozzá mosolyogva, de a jelzőt már nem furcsállottam, minthogy egésznapos ottani csellengésem közben megszoktam, hogy büszkék, ha «kanász«-nak nevezik őket, nevezhetik magukat is, a szó legnemesebb értelmében értve természetesen ezt az epite- tont. — Kanászlány — mondják például a sertéstenyésztőre, ha az történetesen a szebbik nemhez tartozik. És a leánynak dauerolva a haja a babos kendő alatt, jól illő bizsu ing-bong a fülcimpáján, s manikűrözve ujjam a körmök, miközben a néhánynapos malacokat gondozza. Mindez nagyon jó, mert a foglalkozások közötti különbség eltűnésének egyik jele; ha a >>ka- nászlány« leveti munkaruháját, gumicsizmáját, megfürdik, átöltözik a legutolsó divat szerint szabott ruhájába, senki nem mondaná még róla, hogy ki fia-leánya, elmehetne akár az Operába is, ha az éppen volna Kiskunhalason. Dehát nincs, viszont van — bár. Amikor égimeszelő termetemet hétrét görnyesztve átjuttattam a kultúrterem színpada alá vezető labirintuson, egyik ámulatból a másikba estem. Mert a színpad alatt olyan tiszta, elegáns, modern, kellemes helyiségbe csöppentem, amilyent a fővárosban is hiába kerestem eddig. A sarokban emelvény, rajta zongora, dob, mellettük mikrofon, a falon tükrök, a teremben apró asztalkák, székek, a túlsó sarokban magas bárszá- kekkel övezett bárpult, presszógéppel, italokkal, s finom, nyugtató világítás az egész teremben; M ondják, esztendeje csinálták ezt a szórakozóhelyiséget, egyrészt vállalati hozzájárulásból, másrészt társadalmi munkával; Szécsiné elvtársnő, szakszevezeti elnök szerint nincs az országnak olyan tája, ahonnan valamit össze ne hordtak volna a semeváli kultúráiét »fellegvárának« ebbe a földalatti kazamatájába. És esténként ide jönnek a vállalat alkalmazottai, de nemcsak ők. hanem a város egyéb dolgozói is. — és én ritkán éreztem magam olyan jól, mint azon a hétköznapi estén közöttük, a bárban. Dizőz? Van az is. A kultúrotthon igazgatója (férfi) odaállt a mikrofon elé, s énekelt —, de milyen jól! —, a zongorán pedig egy zenetanár játszott; mi meg táncoltunk, tangóztunk, s megint más — tájékoztattak: szintén tanár — ült a zongorához, egy-két óra leforgása alatt négy zongorista váltotta egymást, — csupán mükedvelésből; S amikor a kedv már a tetőpontra hágott, a társaság hol az egyik, hol a másik női tagja állt a pódiumra énekelni, később, kissé már szalonspiccesen pedig két férfi ölelte meg a mikrofont, s dalolászott belé. K edves-bájos volt az egész, valami új, ötletes, eredeti, itt lenn, a Kiskunság mélyében. Az ember önkéntelenül is összevetést csinál a nagyobb városok, vagy éppen Budapest és Halas ilyen jellegű szórakozási lehetősége között, s — ha rám bíznák: pálmát én bizony a »Kanász-bár«-nak adnám. Dicséret érte mindazoknak, akik létrehozták; Tarján István 4*4*0® Mikéi)
