Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

Pályázati felhívás a Kecskemét Városi Pártbizottság Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére A Kecskemét Városi Pártbi­zottság felvételi pályázatot hir­det a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének 1957—58-as tanévére. Az egyetem célja, hogy a marxizmus-leninizmus oktatá­sát egyetemi színvonalon bizto­sítsa. A tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évfolya­mon filozófiát, a második évfo­lyamon politikai gazdaságtant és a harmadik évben a nemzet­közi munkásmozgalom és pár­tunk történetét tanulják. A tanult tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek: A ta­nulmányi eredményekről és az egyetem elvégzéséről a hallga­tók bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egy­szer (hétfői napon) kötött fog­lalkozás van (előadás, szeminá­rium, melyen a részvétel köte­lező. A tandíj egy évre 150 fo­rint, amely félévenként fizeten­dő. Az egyetem hallgatóinak a 14—1956. V. 30. MT számú ren­delet alapján a félévi vizsgák előtt hat nap, az évvégi vizs­gák előtt 12 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségi bizonyítvánnyal, vagy ennek megfelelő általános mű­veltséggel rendelkeznek és a ta­nuláshoz szükséges marxista- leninista ismeretüket már meg­szerezték. Felvételre pártonkí- vüliek is jelentkezhetnek. Nem kerül felvételre, aki más egye­tem, iskola, stb, hallgatója. A pályázatot a Kecskemét Városi Pártbizottságra kell kül­deni július 31-ig. A pályázat a városi pártbizottságon beszerez­hető kérdőív alapján történik. Ehhez mellékelni kell 1. az ille­tékes pártszervezet ajánlását, 2. a vállalat, illetve a munkahely, vagy a tanács igazolását jelen­legi munkaköréről; Magyar Szocialista Munkás­párt Kecskemét Városi Pártbizottsága A ssénakassálásról és a legelő gastalanításáról A rétek, útszélek, árokpartok, vasúti töltések, árvízvédelmi gá­tak fűtermésének kaszálása és betakarítása jól halad. Azok a gazdák, akik nemcsak a tömeg­re, de a minőségre is adnak, ismerik azt a szabályt, hogy a füvek kaszálásának ideje min­dig akkor van, amikor a vezér­füvek virágoznak, mert a fej­lődésnek ebben az állapotában tartalmazza a fű a legnagyobb mennyiségben mindazokat a táp­anyagokat, amelyekre az álla­toknak szükségük van. A virágzás után már a mag­fejlesztésre rendezkednek be a növények. Ekkor a szárból a magba igyekszik a növény a tápanyagokat elszállítani. A szár a növekedést befejezte, most már fásodik, vénül és mindin­kább értéktelenedik, szalmává válik; Többet ér egy marokra való virágzás idején kaszált szé­na, mint háromszor annyi ké­A SZAKEMBER SZEMÉVEL AZ IDEI KAJSZITJERRÉS SORSÁRÓL, (3.) — Nagy fontosságot kell tulajdonítani a belföldi értékesí­tés helyes és gyors lebonyolítá­sának — mondta a továbbiak­ban Kovács Ferenc —, expor­tunk teljesítésén felül lényeges mennyiség jut hazai piacaink el­látására is. A belföldi értékesítésre be kell szervezni a földművesszö­vetkezet és a MÉK útján az egész országot, főként a Tiszán­túlt és a bányavidékeket, ahol kevés a barack, vagy egyáltalán nincs. Megfontolandó, hogy a múlt évben nem volt kajszitermés, te­hát a háztartások készlete kifo­gyott. Szükséges, hogy a vasút- és a tehergépkocsi-forgalom rugalma­san működjön a szállítási idény alatt: Célszerű lenne, ha a ti­szántúli és a bányavidéki MÉ­SZÖV felmérné a szükségleteket és a szállítás ehhez igazodna a megyei tanácsok ellenőrzésével. A készlete,; és a szükségletek állandó nyilvántartása és egy­mással való közlése a sikeres le­bonyolítás feltétele; Ezután felhívta a figyelmet a félkészítmény (pulp naturelle) fontosságára. Különösen a kon­zervgyáraknak érdeke minél több pulpos hordót megtölteni és tartósítóval eltenni téli, tavaszi feldolgozásra, vagy exportszállí­tásra. Ezzel is a népgazdaság ér­dekét szolgálják. Pulpnak lehet első, második, harmadik osztályú kajszit is felhasználni, sőt vad­kajszit is. Ezeket érett állapot­ban, kimagozva tartósítják. Az idén különös fontossága lesz a kajszi aszalásának — mondotta Kovács Ferenc. — Na­pon, melegágyakban, kenyérsü­tés után kemencékben, tűzhelye­ken, főzés közben lehet szárí­tani. Feltétele; érettség, kimag- vazás. Kéngőz hatására világos marad. A Borsi rózsa kiváltképp alkalmas, mert kisebb a létartal­ma. Télen jó gyümölcs, a család kedvelt tápláléka lehet. Hasonló a fontossága az ismert ízfőzés­nek is. (Folytatjuk.) JÖJJÖN pihenni és gyógyulni a CSERKE SZŐLŐI FÜRDŐBE, ahol a földművesszö­vetkezet vendéglője és büféje kitűnő ételekkel és italokkal várja. 964 nwc■ i-.vbubouhk’ m — " 1 1 mm mmiwiim» í—laum són betakarított, elszalmáso- dott takarmány; Több helyen már megkezdő­dött az aratás. Igyekezni kell a szénabetakarítással, egyrészt a minőség miatt, de azért is, hogy az aratás idején a munka- torlódást elkerüljük. A késedel- meskedő gazdák, akik a tömeg­re, az aljfüvek besűrűsödésére várnak, kétszeresen is ráfizet­hetnek. Rossz minőségű szénát takarítanak be, másrészt pedig a korán betakarításra került széna után megfelelő sarjú ter­més, vagy jobb legelő várható, mint a már magba ment, az élet működésének jelentős ré­szét befejezett növényzet után. Ne felejtkezzünk meg a ka­szálásokkal egyidejűleg a gazok irtásáról sem. Általánosan ta­pasztalható, hogy — különösen az utak, árokpartok letisztogatá- sa alkalmával — a hasznos fü­veket lekaszálják és ugyanak­kor a különféle gazok továbbra is ott éktelenkednek, elvirá­goznak, magvaikat elszórják. A jövő évben több gyom és keve­sebb nemes fű terem azon a te­rületen. A gazirtás különösen a legeltetés útján hasznosított területeken a leghiányosabb. — Kevés gazda fáradozik azon, hogy kiirtsa a gyomot a legelő­ről. Pedig ez egyéni és nemzet- gazdasági szempontból egyaránt fontos. Bartossik Lajos Tenyészkakast lehet vásárolni Baromfitenyésztésünk minő­ségének emelése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium tenyészkakas-akciót indított. 70 forintos árban kapható, főként sárga magyar és fehér magyar tenyészkakas. A baromfitenyész­tők különösen a sárga magyar fajtát szeretik, mert ez jó tojó és elegendő húst is ad. A kis­kunhalasi és a bajai keltetőál­lamások már mintegy 70 száza­lékban ezt a fajtát keltetik. A baromfitenyésztők a kelte­tőállomásokon vásárolhatnak az említett tenyészkakasokból: Jó növényápolás — több termés Általában a kapások fejlődé­se a korábbi hűvös időjárás mi­att elmaradt. Ezzel szemben a gyomok elég jól fejlődnek. Ezért a megyei szakemberek felhívják a gazdák figyelmét, hogy az aratás előtt feltétlenül végezzék el a kapálásokat. Ezzel meg­szüntetik a gyomosodást, előse­gítik a kapások gyorsabb fejlő­dését. A gyomnövény nem von­ja el a tápanyagot és a vedves- séget a kultúrnövénytől. Külö­nösen a kukoricánál és a cu­korrépánál fontos ez. A most elvégzett kapálás megéri a fá­radságot, mert jelentősen növeli a terméseredményeket. Viassérésben arassunk Az őszi árpa aratását több he­lyen megkezdték megyénkben; A homokos területen előbb érik a rozs is. Ezért fontos, hogy ál­landóan figyelemmel kísérjük a gabonatáblákat. Az aratást az árpánál és a búzánál viaszérés­ben kell megkezdeni. Az így le­vágott árpa és búza a keresz­tekben kitünően utóérik. Ilyen­kor kapjuk az ú. n. »acélos­búzát. A viaszérésben való aratás­nak nemcsak ez a jelentősége, hanem az, hogy a szemveszte­séget a legkisebbre lehet csök­kenteni. Ha késlekedünk az ara­tással, a szemveszteség elérheti az 5—6 százalékot, sőt ennél többet is. Ez holdanként 50—60 kiló gabonát jelent. Meg kell jegyezni, hogy a viaszérésben való aratás a kézi és az arató­géppel való aratásra értendő. Teljes érésben csak kombájnnal lehet szemveszteség nélkül be­takarítani a gabonát.; iaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaBBBaaaaaaaaBaaaBaBaaBaaaaaaaaaaaaBBaaBBaaaBaaBaaaaaBaaaaaBB<aBaBaaBBaaaaaaaaBBaaaaaBBaBBaBBaaaBaaaBaaaBBBaaBaBaaBBaaaaaaaBaaMaaaaaaaaaBBaaBaaa WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW WWWW Szürke hétköznap volt, az ut­cákon, különösen itt a főútvonalon nagy a forgalom. Vida Jóska sietve tört utat magának. Most nem érdekelték az em­berek, nem kötötte le az utca forgalma, mint máskor, pedig nagyon szeretett né­zelődni, Jobb kezével megtapogatta kabátja zsebét, balkarjával magához szorította a rózsaszínű papirosba csomagolt virá­got. Aztán elmosolyodott. Arra gondolt, hogyan fog örülni Zsuzsa az ajándék­nak. Mert ez ám a meglepetés. Nem is sejti, biztosan arra gondol, hogy ő meg­feledkezett a nevenapjárói. Mert mos­tanában Zsuzsa ő róla nem is tud jót feltételezni. Mindig azzal vádolja, hogy feledékeny, meghogy nem törődik sem­mivel. Hogy gyűjteni kell a konyhabú­torra, a szőnyegre, meg egyéb apró­ságra. Igen, azt ő is belátja, hogy egy kissé könnyelműen veszi ezeket a fon­tos dolgokat, sokkal könnyelműbben, mint ahogy ez egy fiatal házashoz illik. De hát mit tegyen? Ha egyszer nincs annyi pénze, hogy mindjárt egy csont­színű konyhabútort vegyen, meg ele­gáns perzsaszőnyeget, pedig ketten ke­resnek. Hiszen, ha nem kéne annyi min­dent venni. Szegény kis Zsuzsa, ő min­dent olyan komolyan vesz. Ügy spórol, de úgy, mint egy skót. Fogához ver minden garast, minden forintot. Neki is el kell számolni az utolsó fillérig. Még jó, hogy kilátásban volt ez a jutalma, mert máskülönben nem tudni, mikép­pen gyűjtötte volna össze ezt a kétezer forintot. De ennek biztosan fog örülni Zsuzsa, hisz annyira kell neki egy óra. Nem egyszer megfigyelte, mint sóhajt titkon az óráskirakatok előtt, ha olykor­olykor megálltak szemlélődni. S ha ilyenkor egy célzást engedett meg, mi lenne, ha venne egyszer neki egy szép karórát, csak nézett rá fénylő kék sze­mével, amelyben valami titkolt vágyó­dás színesedett, de aztán mindig va­lami akaratos fény villant meg benne, amely oly mélykékké varázsolta a sze­mét, s a hangja már a nyugodt, a biz­tos, a határozott asszony hangja volt. Istenem, de sokszor összekaptak is ezen! És most mégis elmosolyodott. Ügy érezte, hogy ma legyőzi ezt az akaratos asszonyt. Ma ő győz, a könnyelmű, de kedves, bohó férj! Zsuzsa, a konyhában szorgoskodott. Halat sütött, és túrós pogácsát. Éppen a tűzhely fölé hajolt, szökés-vöröses ha­ján elomolt a fény. Hosszú, téli pon­gyolában tettebbnek látszott, mint ami­lyen valójában. A zsír süstörgött, a hús pirult, s a fiatalasszony fordult, hogy a tálból újabb húsdarabot tegyen a lá­basba. Tekintete megakadt a szegényes telázsin, s mintha egy pillanatra elbo­rult volna a szeme, de erőt vett magán. Nem, ma nem engedi a hangulatát el­rontani. Ma vidám lesz, csak azért is. Halat is azért süt, mert Jóska szereti. Igaz, sokba van, de ha már egyszer névnapja van, csak nem fukarkodik. Most az egyszer csak szabad. Meg Jóska képes volna arcokat vágni, mert azt tud, igen, sértődöttet szeret játszani, de hogy egyszer komoly lenne, nem, ezt nem éri meg ő sohasem. Egészen biztos, hogyha most volna sok pénze, valami gazdag ajándékot hozna, hiszen amióta ismeri, ez a könnyelműség benne van. Hisz nem is haragudna ő érte, csak előbb össze kell magukat szedni, csak előbb biztos alapokra kell fektetni a háztartást. És akkor lehet egy aranyos kisbaba is, meg néha-néha egy kedves ajándék is. Az előszobából matatás hallatszott; Mintha kulcsot forgatnának a zárban; Aztán csendes léptek nesze. — Jóska, megjött Jóska —* dobbant meg örömmel a szíve, Kiegyenesedett, megropogtatta a de­rekát, s újból munkához látott. Sietett... Zsuzsa boldogan nézte a virágot az asztalon. Tetszett neki a virág, a figyel­messég. És az, hogy Jóska nem költött sok pénzt, nem verte magát tetemes adósságokba. Jóska feszülten figyelte Zsuzsa arcán a színváltozást. Látta, hogy pirosodik meg a bőre, hogy fénylik fel a szeme. A fiatalasszony kinyújtotta a kezét, hogy végigsímítson a virágon, amikor felfedezte a cserép mellett a kis tokot is. — Mi ez? — kérdezte csodál­kozva, és kíváncsian fölvette. Fölpat­tintja a fedélét, és ott csillog, ragyog az óra előtte. Zsuzsa szívverése is elállt, amint nézte. Aztán kivette az órát. S ekkor még jobban elámult. Az órához aranykarkötő volt. Amikor az élet visszatért elzsibbadt tagjaiba, Zsuzsában két érzés vívott szörnyű harcot. Egyik az öröm, a másik a döbbenet, hogy ez az óra egy vagyonba került. Honnét vette Jóska ezt a tömér­dek pénzt? Hisz a fizetését hazaadta. Erről meggyőződött. A zsebpénze nem elég egy ilyen ajándékra. Hát akkor mi­ből vette? Vagy félrevezette volna ilyen hosszú ideig őt Jóska? Jaj, Istenem, csak nem? Hangja mintha nem is az övé lett volna. — A pénzt honnét vetted? Jóska megfogta felesége kezét, az hi­deg volt, nyirkos volt, és remegett. — Jutalmat kaptam. — Mennyit? — Kettőt. Kétezer forintot; Az asszonyba belenyilalt valami. Két­ezer forint! Hisz az majdnem egy kony­habútor ára. A vörös köd hirtelen elbo­rította Kifakadt: Hirtelen, meggondo­latlanul: *— Ö, mit tettél? Ezért a pénzért egy konyhabútort vehettünk volna, most éppen úgy vagyunk, mintha elittad volna. Mit gondolsz, mikorra kuporgat­juk össze az árát? Jóska nézte az asszonyt, nézte, csen­des fájdalom szorította össze a szívét, és elfordult. Arra gondolt, hogy most me­gint elhibázta. Tudnia kellett volna, hogy az ö felesége nem olyan asszony, mint a többi, nem tud örülni, csak ku- porgatni, csak élére rakni a garast, no meg a sértődöttet játszani. Zsuzsa is megbánta már, hogy ily hirtelenül kifakadt. Érezte, hogy a fér­jét nagyon megbántotta. Pedig nem is akarta. Hisz a szíve mélyén örült ő az ajándéknak. Mert gyönyörű. Ritka pél­dány. A kezébe vette, nézegette. Igaz is, kell neki egy óra, de mit csináljon, ha a konyhabútor is kell? Igen ám, de mi lett volna, ha Jóska nem kapott volna jutalmat? Melegség árasztotta el a szí­vét. A karjára tette az órát, s hirtelen elhatározással férjéhez lépett. Hangja szelíd volt, mint a kék Duna habja. — Jóska, kapcsold be, én nem tudom! Férje ránézett, megfogta a karját, és bekapcsolta. Zsuzsa mosolygott; — Köszönöm. Gyönyörű. Nagyon szép; Te.:: Jóska, te.:; ne haragudj, én csak tréfáltam. Buta tréfa volt, elismerem, de csak tréfa volt. Tudom, azért lesz kony­habútor is. Jóska hallgatott; Komolyan nézett a felesége szemébe. — Ne búslakodj már, öreg medve, mert elhül a hal, az pedig melegen jó! Hirtelen egy fricskát nyomott az ura orrahegyére, és kiperdült kacagva a kezéből. Jóska meg utána. Ott kerge- tőztek az asztal körül, és felszabadultan nevettek. Hetek óta előszöt jóízűen;: s SOMOGYI GYÖRGYt AI AJÁNDÉK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom