Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-22 / 144. szám
cJL tények beszélnek I a „blllM“ Néhány szám megyénk szociális és kulturális életéből Az elmúlt évben, de különösen az októberi ellenforradalom idején sokan úgy igyekeztek beállítani társadalmi és gazdasági életünket, mintha az elmúlt 12 év alatt semmi fejlődés nem történt volna. Ezek az elemek igyekeztek olyan hangulatot teremteni, hogy itt minden rossz volt, és a felszabadulás után mindent csak úgy spontán értünk el és semmit a szocializmus vívmányaként. Az alapvető eredmények közül meg kell említeni a földreformot, a gyárak és bankok államosítását, melyet a paraszt-, illetve gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák ellenére is úgy kell tekintenünk, mint alapját a dolgozók szocialista társadalmi rendszerünkhöz való ragaszkodásának. Erről csak annyit, hogy 1945-ben a megyében közel 37 ezren részesültek föld-, és több mint 10 ezren ház- és házhelyjuttatásban. Többet kell azonban beszélnünk a szociális és kulturális fejlődésünkről, mely nem a spontán fejlődés, hanem a párt és a kormány céltudatos politikájának eredménye. Ismeretes, hogy hazánk a fel- szabadulás előtt szociális és kulturális viszonyokat tekintve, a legelmaradottabb európai országok közé tartozott. Igen magas volt a csecsemőhalandóság, a gümőkórban elhaltak aránya, rossz volt a dolgozók kulturális és egészségügyi ellátottsága. Országosan pl. 1938-ban százezer lakosra 140 gümőkórban, ezer élveszülöttre 131,4 egy éven aluli meghalt jutott, míg 1955- ben 34, illetve 60,6. A szocializmus építése során hatalmas lépést tettünk azanya- és csecsemővédelem területén. A megyénkben 9 korszerűen felszerelt szülőotthon, 86 anya- és csecsemővédelmi gondozási kör, 128 védőnő, 23 bölcsőde, 2 csecsemőotthon biztosítja az anyák és csecsemők védelmét, gondozását. 1955-ben az összes szülőnő 97 százaléka részesült orvosi tanácsadásban és ennek eredményeként lényegesen csökkent a ter- íességi megbetegedések száma. Az összes születéseknek közel 65 százaléka történt intézetben és több mint 70 százaléka orvosi felügyelet mellett, a felszabadulás előtti 15—20, illetve 25—30 százalékkal szemben. Nemzetközi viszonylatban is jelentős a tbc-halandóság csökkenése. Ezt elsősorban a megelőző vizsgálatok, az iskolaorvosi vizsgálatok lényeges kiterjesztése eredményezte. 1956-ban közel 200 000 szűrővizsgálatot tartottak és az iskolák tanulóinak 94 százaléka részesült iskolaorvosi részletes vizsgálatban. Nem volt kisebb a fejlődés kulturális területen sem. 1941- ben a megye hat éven felüli lakosságának csaknem 11 százaléka nem tudott írni, olvasni. Ezen belül pl. a kiskunfélegyházi járásban több mint 15 százalék, a bajai és a bácsalmási járásokban 12 százalék volt az analfabéták aránya. 1949-ig ezt megyei szinten 8,6 százalékra csökkentették, de azóta is lényeges a javulás. Kulturális fejlődésünket mutatja, hogy a megye területén 224 nép-, 7 járási és 1 megyei könyvtárban összesen mintegy 230 ezer kötet szépirodalmi, tudományos és ideológiai könyv áll rendelkezésére a dolgozóknak. Érdemes megemlíteni, hogy a Kecskemét városi könyvtár 1912- ben 12 900 db könyvvel rendelkezett és 1946-ig egyáltalán nem fejlődött. A megyei könyvtárnak jelenleg több mint 46 000 kötet könyve van. Egyáltalán nem lehetett a falusi lakosság kulturális ellátottságáról beszélni. Most kb. 180 000 kötet könyv áll a falusi dolgozók rendelkezésére. — 1955- ben 77 kultúrotthonban találták meg a szórakozási, művelődési lehetőségüket. Ekkor 440 művészeti csoport működött és kb. 6000 ismeretterjesztő előadást tartottak, mintegy 300 000 látogatónak. Lényegesen megnövekedett a mozik és a mozilátogatók száma. 1951-hez képest mind a mozik, mind a látogatók száma megkétszereződött. 1956- ban a mozilátogatók száma meghaladta az 5,2 milliót. Ugyanakkor a rádióelőfizetők száma közel 55 ezer volt, csak-' nem kétszerese az 1951. évinek. A felsorolt eredményekkel tá-' volról sem lehet azt mondani,« hogy mind a kulturális, mind a' szociális viszonyok javítása terén« már nincs tennivaló és az ered-< ményekkel meg lehetünk elé-í gedve. Kedvezőtlen a megye orvosellátottsága. Annak ellenére, hogy országosan^ az orvosellátottság nemzetközi szinten is jó, a megyében tízezer lakosra 1955-ben 7,2 orvos jutott, az országos 14,4-gyel szemben. Ez kedvezőtlen már annál is inkább, mert a megye lakosságának mintegy 35—40 százaléka él külterületeken és ez az orvosi ellátást még megnehezíti. Távolról sem kiélégítő a lakáshelyzet. A lakásépítések messze elmaradnak az igényektől. Nem kielégítő még a kórházi férőhelyek bővítése sem. Többször előfordul, hogy a beteget ágyhiány miatt nem tudják felvenni, vagy az ápolási időt a kelleténél rövidebbre szabják. Javítani kell még a könyvtárak könyveinek jobb összetételét is, hogy a dolgozók igényeit ténylegesen ki tudják elégíteni. Nincsenek megfelelően kihasználva a rendelkezésre álló kul- túrotthonok sem. Egy cikk keretében nem lehet mindazon eredményeket felsorolni, melyek szocialista építésünk eredményei. Az említett néhány adat azonban azt bizonyítja, hogy a népi demokratikus rendszer óriási lépéssel vitte előre dolgozó népünket a szociális és kulturális felemelkedés útján 7 és sok tekintetben utolértük, de c egyes vonatkozásokban el is ' hagytuk a nyugati államokat. Kiss László Elakadt a szerkesztőség gép- — Na, ugye megmondtam — kocsija. Hiába erőlködött a mo- fölényesen legyintett, majd a tor, csak rosszabbodott a hely- jobbkezét a homloka előtt moz- zet. Tengelyig süllyedt a jobb gatva jelezte, hogy milyen vé- hátsókerék. A többi is csak sö- leménnyel van idősebb társa el- pörte, spriccelte a homokos ta- mebeli állapotáról. Az ismét lajt. nem tudta megfogni. Mint ilyenkor lenni szokott, A harmadik nekiindulásnál rövidesen egy bámész csoport az egyik vékony, tízéves forma vette krül a Pobjedánkat. E kisfiú azt mondja nekem: csoport életkora 8 évtől 16 évig — Maga is jobban megeről- terjedt és természetesen kivétel tethetné magát, nélkül fiúk voltak, Szakértő Megtöröltem gyöngyöző hom- szemmel nézegették a kocsit, lököm és nem tudtam, hogy különböző megjegyzések röp- mérgelődjek-e, vagy nevessek ködtek a levegőben. A gépko- ezen a szemtelenségen, csivezető ismét megindította a A gépkocsivezetőnek hirtelen motort, természetesen ered- mentő ötlete támadt. Az emelő- ménytelenül. Az egyik 16 év kö- vei kezdett dolgozni, majd oda- rüli ifjú nagy fölényesen meg- szólt a gyerekeknek, hogy hoz- szólalt: zanak néhány téglát. — Nem értem, mit kínlódik Természetesen senki som ez a hapsi, mikor itt van ez a mozdult. Az egyik nyolcéves sok lógos muki. Egy nyomás és halkan megjegyezte: kiemeljük ezt a vacakot a buli- — Mit gondol ez az ürge, ból. majd én kullzok neki.Az egyik nyolcéves azonban Görnyedve hordtuk a téglát, rávágta: végül sikerült kiugratni a ko— Apám, ez tizenhatmázsás csit. Megkönnyebbült sóhaj szakocsi. Maga ezt nem löki ki a kadt ki keblünkből, mikor az zríből. egyik bámészkodó megszólalt: — Ne bomolj, te taknyos — — Én mindjárt gondoltam, mondta a másik dühösen és el hogy ezt kellett volna csinálni, akarta kapni a kicsit, de az el- csak kíváncsi voltam, maguk illant. mikor jönnek rá. Na, agyő! Megint megindult a motor. Ezzel az egész társaság ottha- Az összes korosztály nagy erői- gyott bennünket. Milyen kör, ködést mímelve, nyomta a ko- hogy még be sem mutatkozhat- csi farát. Ismét eredménytele- tunk egymásnak, pedig az em- nüL bér szívesen megismerkedne köA nyolcéves kárörvendően vi- zelebbről is az ilyen »jólnevelt« gyorgott: gyerekekkel. — őr — c~ltyip jé a káttikidábajL Villamosítják Kaskanlyut Kaskantyún ebben az évben J új kultúrházat létesítenek és i villamosítják a falut. Ezekhez? az új beruházásokhoz a tanács J 72 000 forintot pénzben, 25 000 j forint társadalmi munkát és 36« ezer forint értékű anyagot tervezett. Kaskantyún minden le-« hetőség megvan arra, hogy eze-$ két a létesítményeket még ebben« az évben be tudják fejezni. Az Armenonvüie-i kertben, Párizs leghíresebb fürdőruha- szalonja divatbemutatót rendezett. Ebből a bemutatóból közlünk néhány fürdőruha-modellt. SIR JOHN HUNT: Még elindulásunk előtt, Londonban felmerült a vezető helyettesítésének kérdése; a háború előtti Everest-expedíciók egyike már hasonló példával szolgált. Akkor még nemkívánatos dolognak tartottam, hogy hierarchiát teremtsünk a vezetésben, hiszen az ilyesmi mindig a túl- szervezés veszélyével jár. Különben is mindenkor úgy tekintettük a vezető szerepét, mint egyikét a sokféle felelősségnek, amelyeket felosztunk magunk között. * MIELŐTT nekiláthattunk volna e sűrített és fontos munkának, két dolognak kellett még megtörténnie. A Jégesésen egész sereg hasadékor át kellett hidalnunk, és nem tudhattuk, mennyi fogja még útunkat állam felfelé a Teknőben. A Teknőbe még nem hatoltunk be, nyomdokot kellett kiépíteni benne és megfelelő helyet találni az Előnyomulás bázisánaK. Ezekhez a dolgokhoz azonnal neki kellett kezdeni. Masnap reggel Charles Wylie elindult a serpák egyik csoportjával, akik igen esetlen terhet cipeltek: 3.60 méter hosszú póznákat, amelyeket Thjangbocse környékén vágtak ez erdőben. Wylie feladata volt, hogy áthidaljon ezekkel minden szélesebb hasadékot, egészen a 2. táborig, felszedve a repedések fölött ideiglenesen átfektetett létrarészlegeket, hogy felhasználhatók legyenek a 3. tábor fölött levő nagy szakadék áthidalására. melyet 22-én Hillary, Band meg én fedeztünk fel. Wylie-nek kalandos napja volt. A vastag póznákkal áthidalta azt a hasadékot, amelyen annak idején a létra két részdarabját helyeztük el, azután átkelt ezen a keskeny és sokkal kevésbé biztonságos, csupán kötéllel egymáshoz erő* sített két szál póznából eszkábált pallón. Utána egy Paszang Dordzsi nevű félénk, könnyen ijedő siheder lépett a padlóra, aki rendes körülmények között Thondup mellett segédkezett a konyhán. Ö maga kérte, tegyünk próbát vele izgalmasabb, veszélyesebb munkában is. Még a híd közepéig sem ért, amikor a tátongó mélységtől, úgy látszik, megszédült. Bekövetkezett az elkerülhetetlen szerencsétlenség: oldalt billent és feltartóztathatatlanul, mint egy darab kő, zuhant a mélységbe. Charles ta49 Ián előre sejtett valamit, mert az átkelés előtt meghagyta neki, hogy rakja le terhét. Charles és a serpa, aki Paszang után következett volna az átkelésben, természetesen nem feledkezett meg a szükséges elővigyá- zatról: a hegymászásban szokásos biztosítást alkalmazták; körülcsavarták a kötelet a hóba mélyen beleütött jégcsákányaikon. Charlesnek még így is kemény, kimerítő munkával, minden erejét megfeszítve kellett húznia a kötelet, amíg a kifulladt és halálra rémült Paszang feje felbukkant a hasadék peremén. Végre partot ért, és Charles szavai szerint, úgy nyúlt el a havon »mint egy döglött fóka«. Nemcsak a legény, hanem megmen- tője is jóidéig mozdulatlanul pihent, hogy összeszedje magát. Rendkívüli erőteljesítmény volt ez a kötélvezető részéről. Paszang ezek után persze visszatért megszokott tevékenységéhez a konyhába. Nem sokkal távolabb, Charles újabb meglepetéstől rezzent össze: >—. látta, amint valamivel magasabban, egy három serpából álló másik »kötél«, élén a tapasztalt Annulluval, lehempergőzik előtte egy meredek lejtőn. Szerencsére megakadtak estükben, mielőtt az alattuk tátongó, tömérdek hasadék egyike elnyelte volna őket. Annullu egyik mászóvasa eltört, de hetyke önbizalommal jelentette ki, hogy nemcsak fel tud kapaszkodni a jéglejtőkön fél mászóvassal a lábán, hanem továbbra is biztonságosan fogja vezetni kötélcsapatát. Ez a két eset, a következő hetekben szinte naponként előforduló számtalan hasonló esettel együtt meggyőző módon igazolta, milyen nagy szükség volt rá, hogy a serpák szállító csoportjait a hegymászó csapat tagjai kísérjék, és megosszák velük a kockázatot« Balesetek nemcsak a serpákat érték, és nem származtak szükségképpen a tapasztalatlanságból sem. Április 26-án Ed Hillary, amint Ten- zinggel lefelé igyekezett az Alaptáborba, hajszál híján szerencsétlenül járt. Amikor az »atombomba«-körzeten haladtak át, Ed leugrott a magas lépcsőfokok egyikéről, amelyek ebben a szüntelen mozgásban levő övezetben a hasadékokat elválasztják egymástól. Az egész jégtömeg, amelyre rádobbant, összeomlott alatta, s ő a lenn tátongó szakadék felé siklott; Egyedül Tenzing előrelátásának és ügyességének volt köszönhető, hogy nem történt komolyabb baj, mert jól megvetette lábát arra az esetre, ha társa megcsúsznék, s a kötéllel remekül feltartóztatta zuhantában. Arra a feladatra, hogy behatoljunk a Nyugati Teknőbe és útvonalat találjunk benne felfelé a fejéig, Charles Evans, Tenzing, Ed Hillary és én vállalkoztunk. Ed már fenn volt a 3. táborban, így hát hármasban indultunk el fölfelé, április 24-én reggel. A hét serpából álló »magassági« ingajárat-csoport előtt haladtunk, melyet Wilfrid Noyce és Greg vezettek, akikre az a feladat várt, hogy a 3, tábortól kezdve lássanak munkához. 50 (Folytatjuk)
