Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-14 / 110. szám
Befejezte tanácskozásait az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tak körött, kommunistáknak nevezik magukat és azt hiszik. hogy az ilyen viselkedés elképzelhető és összeegyeztethető az igazi kommunista magatartással. Az ilyenfajta emberek meghallgatják a helyes instrukciókat, rámondják, hogy rendben van, utána nem helyesen dolgozgatnak egy-két évig és amikor előveszik őket a felelősük, akkor mondanak egy szép önkritikát, átszellemülnek és két nappal később folytatják a hibákat ott, ahol abbahagyták. Ezt nem lehet csinálni. (Taps.) Ezt nem lehet csinálni, és ezen kell változtatni. (Helyeslés.) Visszatérve Beresztóczy képviselő hozzászólására, Kádár János megállapította: Beresztóczy képviselőtársunk azzal kezdte, hogy leszögezte, miben nem ért velünk egyet. Ezt a szókimondást helyeselni lehet, mert így legalább lehet tudni, hogy például Beresztóczy képviselőtársunkra milyen kérdésekben és milyen mértékig számíthat az országgyűlés. Most én például, mint pártfunkcionárius, mert az is vagyok álléshalmo- zásom következtében .(derültség), tudom, hogy Beresztóczy képviselőtársamra a tekintetben nem számíthatok, hogy a hívő katolikusokat a kommunista meggyőződésre térítse át. (Derültség és taps.) A magyar nép megvódelmaste a szocializmust Péter János képviselőtársunk elmondotta — folytatta Kádár elvtárs —, hogy a nehéz időben ott voltak vidéken és várták a szót, mit kell tenni és ez a szó oem jött. Hasonló kérdésről beszélt Ilku elvtárs, Csikesz elvtársnő és még mások is. Mi itt a dolog lényege? Én azt hiszem, hogy mi tartozunk a magyar munkásosztálynak, a magyar dolgozó népnek, a magyar kommunisták, honvédek, rendőrök becsületének annyival, hogy megmondjuk: az októberi események során a tömegek részéről és a hadsereg egyes szervei részéről, a kommunisták, a rendőrök részéről megmutatkozott bizonytalanság és tehetetlenség okait nem a tömegekben kell keresnünk. Ezzel tartozunk a saját népünk becsületének, mert amikor azt mondjuk, hogy a magyar ncp a szocializmus ügyét megvédelmczte, ez szentírás, elvtársak! Az akkori vezetés alapjában két részre osztható. Az egyik rész az, amely júliusban eltökélte, hogy a hibákat ki fogjuk javítani, s meg vagyok róla győződve, hogy ha nem is belső viták, nézeteltérések, nehézségek, egyenetlenségek nélkül, de ha a júliusi vonalat vihettük volna, akkor egy esztendőn belül nagy kár, nagy áldozatok nélkül kiküszöbölhettük volna a hibákat. (Általános helyeslés. Taps.) Ez fontos kérdés. A vezetés egyik felét ez a törekvés és eltökéltség vezette. A vezetés két szárnya októberben Meg kell őszintén mondanom, nogy a vezetésnek ez a része azokban a nehéz napokban súlyos zavarban volt. Legalábbis én, a magam nevében megmondhatom, hogy az események sodrában nem volt egyszerű dolog megérteni, hogy mi történt. És a következő lépés, hogy mit kell tenni, még nehezebb volt. Ugyanakkor bent volt a vezetésben a másik rész is. s itt a Nagy Imre-csoportról kell beszélnem, amelyet mi akkor nem ismertünk teljes mértékben. Ezt is meg kell mondani, mert nem tagadhatom le, megszavaztam, hogy Nagy Imre legyen a miniszterelnök. Ezt soha nem is fogom letagadni, mert ezt abban a meggyőződésben, abban a hitben tettem, hogy minden hibája ellenére, Nagy Imre mégis becsületes ember, mégis a munkásosztály oldalán áll. Később aztán kiderült, hogy nem így van! Mi is volt ezzel a vezetéssel? A vezetésnek ez a része nem volt olyan helyzetben, mint a másik fele, amely nem tudta pontosan, mi történik. Nagy Im- réék tudták, mert részben ők csinálták. (Úgy van.) És így értük meg azután a fejleményeknek olyan menetét, amikor beláttuk, hogy többé ezen az úton menni nem lehet. És abban is biztos voltam, pedig akkor nem így festett a helyzet, hogy a magyar nép óriási tömegei meg fogják érteni, hogy szakítanunk kellett cs az egyenes harc útjára kellett lépni. (Közbeszólások: Így van. Nagy taps.) Én azt hiszem, a vezetés tekintélye nem abból áll, hogy ezeket elhallgatja, hanem abból, hogy ezeket becsületesen megmondja. Kádár elvtárs beszéde további részében azt fejtegette, hogy az ellenforradalom győzelme esetén az ország három határán robbant volna ki háború. Elmondotta azt is, hogy a dunántúli ellenkormány második Koreát csinált volna hazánkból. Azután beszélt a Hazafias Népfront időszerű kérdéseiről, Mert valójában, ami itt november 4 óta a szemünk előtt végbemegy, a közélet, a politikai elet aktivizálódása, ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak cs a Hazafias Népfront körvonalai, magva, aminek az élet a tartalma, szerintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Tessék, itt van május elseje, vagy az a négy gyűlés, amelyet a kommunista párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány égisze alatt hivtak Ö6sze! A mi feladatunk, és lehet, hogy Apró elvtársnak még külön feladata, mert ezidőszerint ő a Hazafias Népfront passzív elnöke (Derültség), hogy ezt az egészséges áramlatot, amely szerintem a népben már meg is született, a Hazafias Népfront felélesztése érdekében megfelelő, értelmes formába fogjuk és ezáltal is növeljük erejét. Ez a feladatunk. Itt meg akarom említeni, hogy nagyon igaza van Z. Nagynak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon, belebonyolódni pártkérdésekbe, de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi, kommunisták mindig tudtuk, hogy maga a párt sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének vezérfonalával a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, vezesse, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az értelme. Nem értünk egyet a párt üncé- lúságával. Sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a tömegek akaratát Szeretnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetők és a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja figyelmen kívül a tömegek gondol Hozását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nekik. Enélkül azt sem tudjuk, mit kívánnak a tömegek. Nem kell megijedni a tömegektől, a kérdéseiktől sem! Ha álláspontunk igazságos, azt mindig nyugodtan megmondhatjuk a tömegeknek. Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy véleményem szerint a Vezetésnek nem az a feladata, hogy a tömegek óhaját és akaratát valósítsa meg. Akármilyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményem szerint a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg. Miért teszem ezt a különbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenséggel, hogy elég fontos kérdésben bizonyos dolgozó kategóriák saját érdekeik ellen léptek fel. Mi a vezetés feladata Ilyen helyzetben? Mechanikusan megvalósítani a nem helyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladata! A vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képviselje. Meg kell ismerni és mindig figyelembe kell venni a tömegek véleményét és óhaját is. Ehhez hozzátartozik többek között, hogy aki igényt tart arra, hogy vezetőnek becsüljék, és nincs minőségi különbség falusi és országos vezető közt, mert faluban is megtiszteltetés és rang vezetőnek lenni, annak mindig legyen bátorsága megmondani azt, ami a tömegek érdekében áll. Akkor is, ha ezt tapsok kísérik és akkor is. ha ez először nemtetszéssel találkozik! (Helyeslés és taps.) Véleményem szerint a tömegek tízszer jobban fogják becsülni azokat a vezetőket, s általában azt a vezetést. amelynek még azt is van bátorsága megmondani, ha a tömegeknek nincs Igazuk egy bizonyos kérdésben, mint azt, aki a tömegek udvarlásával és demagógiával akar megbecsülést szerezni magának. A tömegek ugyanis később megértik, hogy a bátor vezető álláspontja helyes volt s ezért becsülik majd, míg a demagóg vezetőket az emberek később nem fogják vezetőnek tekinteni. Takarékoskodni kel! a felsőfokú jelzőkkel Az ifjúság kérdéséről: Az. ami a magyar ifjúságban végbement az októberi események menetében, lecke az if júság számára is, de még nagyobb lécke a felnőttek számára, még nagyobb, sokkal nagyobb lecke. Szerintem, mit kell levonni tapasztalatként a felnőtteknek? A következőket: a fiatalok mindig hajlamosak idealizálásra, ideálokat keresnek maguknak, néha személyeket is, akiket példaképnek tekintenek. Ez olyan törvénye az életnek, amit megváltoztatni mi nem tudunk. De hogy ezzel visszaélés ne történjék, nagyon fontos dolog, hogy sohase istenítsünk senkit a fiatalok szemében és ne rajzoljunk ideális képet az élet reális tényeiről. Itt még egy kérdés van: ideológiai természetű, amivel szintén foglalkozni kell. Parragi képviselőtársunk a következő igényt sorolta fel: a kormány részéről mutatkozzék meg türelem, emberiesség és mutassuk meg, hogy nincs lezárt sorompó sem bent, sem a határon azoknak, akik vissza akarnak térni. Ez én szerintem helyes igény, jó igény, de bizonyos kiegészítésre szorul. Véleményem szerint minderre szükség van a vétkesekkel szemben is. És mi lit messze elmentünk. Még külön meg kell említeni, hogy mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen harcoljunk. Miért fontos ez? Mi azt akarjuk, hogy a hibás nézeteket valló emberek elhagyják hibáikat, de ha összekötjük őket a hibáikkal cs ütjük folyton megállás nélkül, és elkereszteljük, rossz gondolkodású embereknek, és az rajtuk marad holtuk napjáig — az nem biztosítja a kérdés egészséges megoldását. Harcoljunk a hibák ellen, pardon nélkül. Nagyon keményen ütjük a hibát, a hibával együtt ütjük az embert is, aki hordozza, de ha megválik a hibájától, akkor megtalálhatja a maga helyes útját. (Taps.) Ezt a türel- mességet és emberiességet, sajnos, ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösökkel szemben. S megmondom őszintén, ha belegondolunk, nem igaz, hogy a 170 ezer, vagy hány, aki első bolon- dulásában kivándorolt innen, ellensége a magyar népnek. Ez nem igaz, mint ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldozat a nemzet részéről, az feltétlenül igaz. A népellenes bűnöket a legsúlyosabban meg kell torolni A meghaltakkal is így van. Én sajnálom azokat, akik a front | túlsó oldalán haltak meg, beug- ratás következtében. Ezért a bűnösökkel szemben szigorúnak kell lennünk, mert a nép életénél drágább dolog nincs a mi számunkra! (Felkiáltások: Úgy van! Taps!) Ezzel kapcsolatban vannak aggodalmak. Itt is ülnek elvtársak, akikkel én a közelmúltban beszélgettem, akiknek olyan gondjaik vannak, hogy a törvényességgel hogy lesz, mert folyton mondjuk, hogy »proletárdiktatúra«, »megbüntetni« és így tovább, nem lesz-e itt megint baj a törvényességgel? Én azt gondolom, hogy nem. Miért? A következő miatt: először is, ha a múltban volt olyan eset, és sajnos, volt, hogy egy emberre rámutattak, hogy ez bűnös, akkor a feladat abban állt, hogy bebizonyítsák, hogy ez bűnös ember. Ez rossz kiindulási pont volt, s bizony még az is előfordult, hogy kitaláltak valami bűnt, amit el sem követett. Most mi a helyzet? Szükség van ilyesmire? Körül kell nekünk most néznünk, hogy »Hű, már három hete nem láttam egy ellenséget!« (Derültség.) Nem vagyunk mi e tekintetben ilyen szegényes helyzetben! (Derültség.) Van itt éppen elég reális, valóságos ncpellenes bűncselekmény, amit feltétlenül ki kell vizsgálni, s bizony a legsúlyosabban meg kell büntetni. Hogy ne legyen belőle hiba, ahhoz két dolog kell. Először is a tényeket vegyük elő, azokat vizsgáljuk, s akkor ott van az ember, aki azt csinálta. Másodszor pedig azt mondom: a bűnt kell büntetni és nem az embert. Az összkomfortos sztrájk böjtje Nos, miről van szó? Mondtuk az embereknek, figyeljetek ide, ez az összkomfortos sztrájk olyan farsang, amelynek lesz böjtje. Jöttek azzal, hogy »nem dolgozunk«, nem az igazi munkások képviselői, hanem olyanok, akik akkor olyan helyzetben voltak, hogy így tudtak fellépni, »nem dolgozunk, amíg ezt nem teljesítik, azt nem teljesítik«. —Mondtuk nekik: Emberek, nem vagyunk mi bányarészvényesek, gyárosok. Ha rendes munkások nevében beszéltek, akkor a saját ügyetekről van szó, nem rajturne álltok bosszút, saját magatokon bosszuljátok meg, ha nem dolgoztok két-három hétig. Ez nehéz idő volt, enn^k vannak következményei. Most mérleget kellett csinálni. Ebből az jött ki, hogy választanunk kellett. Vegyük-c vissza a béreket? Nem helyes bérből élő emberek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jövedelém és az. árualap között egyensúlyt teremteni? Okvetlenül kötelességünk! Viszont kötelesek} vagyunk-erni az iparcikket és néha a bort is a köz rovására olyan áron adni, hogy minden liteirnél öt forintot nemzeti ajándékként adnak annak, aki megissza? (Derültség.) Vagy lehet-e azt csinálni, hogy valamilyen cikknél a vásárló leteszi a pénzt az asztalra, de az egyértelmű azzal, mintha még a. kasszából 180 forintot odaadnánk neki azért, mert szíveskedett megvenni? Nem lehet ezt csinálni! Befejezésül: újgy látom, hogy van bizalom a kormány iránt és, megmondom őszintén, ez a bizalom nagyon jól esik és kell. Azt is szeretném megmondani, hogyan vagyunk rpi a saját megbízatásunkkal, legalábbis én a magam részéről szeretném megmondani. Azt hiszem, a többiek is így vannak. A kormány tagjait ’ a kötelesség állította posztjaikra Mi, elvtársak, mielőtt ennek a kormánynak tagjai lettünk volna, éltünk és, legalábbis azt hiszem, minden láream úgy van vele, az élettel szemben nekünk személyileg az az igényünk, hogy tisztességes kommunista cs ember módjára éljünk. Más különleges ambícióink nincsenek, legalábbis ami engem illet. Bizonyos években volt úgy, hogy nekem már elegem volt a dicsőségből is ess lemondtam nem kis posztokról annakidején, mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy arra nekem nincs szükségem. De most úgy érezzük, hogy a kötelesség i|llltott ide. Megmondom, talárt ilyen nugy dologgal nem jó viccelődni, de én úgy képzelem el Valahogy, hogy .itt november elseje táján a miniszterelnöki posztra lehetett volna hatmillió magyar felnőtt ember jogos igénylő. Mert arról volt szó, hogy oda kell állni: és kézbe kell venni a dolgokat és megmondom őszintén, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy a helyzet, amelyben kormányt kellett szervezni, és elkezdeni a munkát, az minden volt, csak irigylésreméltó nem. És megmondom, valami óriási tülekedést abban az időben nem figyelhettem meg a miniszteri tárcák iránt sem. (Nagy derültség.) Megköszönöm tehát a kifejezésre jutott bizalmat. Kérem, fogadják el jeléntésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában — fejezte be beszédét hosszantartó taps közepette Kádár élvtárs. Ezután az országgyűlés, Rónai Sándor javaslatára jóváhagyólag és elismerőleg tudomásul vette a Minisztertanács elnökének beszámolóját a kormány 1956. november 4-e óta kifejtett céltudatos és eredményes tevékenységéről. Meghosszabbították az országgyűlés megbízatásának időtartamát Szünet után Pongrácz Kálmán előadói beszédében kérte az országgyűlést a Magyar Népköz- társaság Alkotmányának 18. S-áhan biztosított jogánál fogva, a rendkívüli körülményekre való hivatkozással, az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítását. Az ezzel kapcsolatos vitában Aehátz Imre és Nagy Kálmán képviselők szólaltak fel. Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta, az országgyűlés megbízatásának időtartamát meghosszabbította. Ezután az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták meg. Molnár Erik előadói beszéde, Nánásl László és Reszegi Ferenc képviselők felszólalása után elfogadták a törvényjavaslatot. Rónai Sándor elnök végül sok sikert kívánva a képviselők munkájához, az országgyűlés ülésszakát bezárta.
