Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-29 / 123. szám
A NÉPI ÜLNÖKÖK FELADATAIÉI««*** a ház körül ALKOTMÁNYUNK 37. §-a megállapítja, hogy "A bíróságok hivatásos túrákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek«. Bíróságainknál már 1945-től kezdve működnek ülnökök, — ekkor azonban még csak a háborús és a népellenes bűnösök. illetőleg a demokratikus államfend és köztársaság ellen oűncselckményt elkövetők elleni büntető eljárásban vettek részt. Az alkotmánynak fent hivatkozott rendelkezése a népnek a i büntető igazságszolga itatásba való bevonásáról szóló 1949. évi XI. törvény alapján inár korábban megvalósult. — eszerint minden bíróság büntető ügyben eljáró tanácsaiban népi ülnökök vesznek részt. Ez a törvény 1959. január hó 1-én lépett hatályba. 1953. január hó 1-től kezdve a polgári perekben eljáró bírósági tanácsok is népi ülnökök részvételével működnek. 1953 január hó 1. napjával tehát az alkotmánynak említett rendelkezése egész bírósági rendszerünkben teljes mértékben megvalósult. A NÉPI ÜLNÖKÖK megválasztása a tanácsok útján történik. A tanácsok olyan dolgozókat választanak ncpi ülnökké, akik fedhetetlen előéletük, a munkában való helytállásuk alapján a dolgozók széles körének bizalmát élvezik és akik tapasztalataiknál, osztály hűségüknél, határozottságuknál fogva valóban képesek arra, hogy a bíróságoknál a dolgozó népet képviseljék és a dolgozó nép igazságát szolgáló ítéleteket hozzanak. A népi ülnökök jogainak és kötelességeinek alapja az alkotmánynak az a rendelkezése, amely megállapítja bíróságaink feladatait. Eszerint a Magyar Népköztársaság bíróságai bünte- . Ük a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági, társadalmi rendjét, intézményeit, védik és biztosítják a dolgozók jogait. és nevelik a dolgozókat a szoci aiista társadalmi együttélés szabályainak a megtartására. A NÉPI ÜLNÖKNEK joga, de agyben alapvető kötelessége is, hogy úgy vegyen részt a bíróság tevékenységében, hogy ezzel a legteljesebb mértékben biztosítsa az alkotmányban meghatározott alapvető bírósági feladatok ellátását. A népi ülnök joga es kötelessége, hogy küzdjön e feladatok eredményes ellátásáért s ezért tevékenyen vegyen részt a bírói eljárás minden szakaszában, hogy segítse a bíróságot az igazság kiderítésében, a bűnös megfelelő büntetésében, a polgárok személyügyi, családi, munkaügyi, vagy vagyonjogi vitáinak helyes eldöntésében. A népi ülnököket a bírósági eljárás során ugyanazok a' jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint a szakbírókat. Az ÜLNÖKÖK munkája komoly, felelősségteljes, felemelő munka. A népi ülnók, mint a dolgozó nép hatalmának képviselője, ítéletet mond a bűnösök felett, eldönti a polgárok vitás ügyeit. ítéleteivel segíti a népi demokráciánk erősödését, a szocializmus építését, az új társadalmi viszonyok kialakulását, az emberek új viszonyát a munkához, embertársaikhoz. A népi ülnökök 1952. őszén lettek megválasztva, akik közül azóta már nagyon sokan elköltöztek, meghaltak s nem egy közülük az ellenforradalomban való részvétel miatt alkalmatlanná vált ezen tisztség betöltésére, így a második negyedévi megyei, illetve járási tanácsüléseknek lesz a feladata, hogy pótválasztás megejtésével megfelelő élvtársak kerüljenek ezen fontos feladat ellátására ÜLNÖKEINK döntő többsége már eddig is kiválóan megállta a helyét, munkájukon érződik a hozott ítéletekért való felelősség- vállalás s ténylegesen be is töltik azt a szerepet, amivel a dolgozó nép őket megbízta, mert nemcsak "ülnökök«, — akik szótlanul végig hallgatják a tárgyalást, hanem ténylegesen is befolynak az ügyek intézésébe. Az ő példájuk kell, hogy utat mutasson a megválasztandó népi ülnököknek is, akik »a múltat, elavultat ítélik el« s azon munkálkodnak, hogy megtisztítsák az emberiség boldogulásához vezető utat, — a kommunizmus útját. Dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke Kecskemét határában, Balló- [szögben kószáltunk. Gazdákkal fakartunk beszélgetni. Miről? A [terméskilátásokról, az időjárásiról és mindenről, ami ügyes- [bajos a tanyavilágban. SzándéMegnyíltak as idénybölcsődék A kiskunhalasi járás három községében, Tompán, Kelebián és Kisszálláson megnyíltak az idénybölcsődék. A ragyogó, tiszta helyiségekben gondos és szakavatott kezek ápolják a kicsinyeket, Mindhárom bölcsődében a létszám teljes, de al<ad olyan, mint például a Tompa községi idénybölcsőde, ahol a férőhely kevésnek bizonyult. Ezek a bölcsődék igen nagy segítséget nyújtanak a földeken dolgozó édesanyáknak, aki-k ezt a nagy támogatást egyre jobban értékelik. Hálával kell gondolnunk a Magyar Szocialista Munkáspártra és kormányunkra, hogy gazdasági nehézségeink ellenére is nagy segítséget nyújtanak a dolgozó anyáknak és gyermekeinknek. Gallai Antalné Cf úy aiLóiiap a tau ij a v ilág b an Nemcsak a belterületen, hanem a tanyavilágban is tart a Bácsalmási Járási Tanács fogadóórákat, amelyeken a lakosság a fejlődést szolgáló kérelmekkel és ésszerű javaslatokkal áll elő. Szabó István járási tanácstag a mélykúti öregmajorban például mintegy 25 szülő kérelmét gyűjtötte össze arra vonatkozóan, hogy létesítsenek óvodát ott is, a tanyavilágot is látogassa meg a vándormozi, és sürgették a villany bevezetését, amelyhez társadalmi munkát, egyéb segítséget vállaltak. Ugyancsak ^Domokos néni 70 éves, de a sajtárt még ő mossa minden nap. :kunkat nem tudtuk valóravál- .tani, mert férfiembert egyet sem [találtunk otthon. Akárhova köszöntünk be és a gazda után ér- [deklődtünk, mindenütt ugyanazt a választ kaptuk: nincs itt- ;bon. A városba rándultak vagy ja más határba eső szőlőben, föl- ídeken dolgoztak. így nem mai •radt más hátra, mint megelégedni az asszonyokkal való társalgással. Domokos nénit hiába kérleli [menye: — Kedves anyám, ne [dolgozzon már annyit. Pihenjen. Majd elvégzőnk mi. — Neki ilyet nem szabad mondani. Sértésnek veszi. Azt hiszi, hogy rá már nincs szükség, vagy használhatatlan. Ezért azután fejes- től kezdve az udvarsöprésig, mindent szorgalmasan tesz-vesz: Ha nagyon ráér a házkörüii munkától, kimegy a szőlőbe és azt bogarássza, ápolgatja. Egész életében sokat dolgozott és egy órát sem tud elképzelni munka nélkül. Azt moiidja: bennünket ilyen dolgos fábpl faragtak. Domokos Sándorné, a fia felesége ugyancsak megtalálja a dolgát. Négy gyerek van, jószág, nagy tanya és néha még a piacra is be kell kukkantani, mert a tojás- és túróeladás az asszony dolga. Ahogyan: az urától később megtudtam, még a bevétel is. Néhány dűlővel odébb Kovács Józsel'né éppen ja boltba indult. Nem hagytuk nyugton, akartuk látni a várhatió termést ígérő fákat. Készséggel megmutatta.- A birs is igen siókat ígér. Ám nemcsak' ő szorgoskodik^ kérték, hogy az erdőben legeltethessenek, mert ezáltal biztosíthatják állataik takarmányellátását. Végül kérték azt is, hogy a járási szervek sűrűbben tartsanak politikai előadásokat a ta- nyavilágban, mivel ott kevésbé van meg a mód az effajta helyes tájékozódásra. A tanácstag által továbbított kérelmeket és javaslatokat a járási tanács végrehajtó bizottsága felülvizsgálja, s az illetékeseknél szorgalmazza megvalósításukat. ************************************ Kovács Józsefné a jól megrakodott fákat nézegeti. Ugyanezt teszi la 9 éves lánya is, Kicsit náthásán, az ágyban üldögélve egy ícjsűtartót "slingeh-. Ilyenek a j mi asszonyaink; Szorgosak, dolgosak. Embereik, de mi is büszkék lehetünk rájuk. Nem kevés az ő gondjuk. Gyermekeket nevelni, rendbetartani a házat, vigyázni, hogy a tehén ne menjen a szomszéd vetésébe, kimenni a földre segíteni az embernek nagyobb munf ................. ‘ " kák idején, sok-sok fáradtsággal {Dom okos Sándorné a malacokhoz jár. De mindez számukra termé- iszállítja a jó darás moslékot, szetes és végzik szívvel-lélekkel sut .roii\ iirvr Wilfrid Noyce középiskolai tanár és író, testalkat tekintetében Lowe- hoz hasonló. 34 éves. A háború kitörésekor, 1939-ben, legjelesebb fiatal hegymászóink egyike volt, az Alpokban és hazai sziklahegyeinken véghezvitt igen nehéz teljesítményekre hivatkozhatott. A háború alatt_ Kasmírban azzal bízták meg, hogy a légierő legénységét a hegyi jártasságban kiképezze. Rövid ideig mellettem segédkezett egy hasonló katonai tanfolyam vezetésében. Járt Garhwal hegyein és Szikkimben megmászott egy magas csúcsot, a 7907 méteres Pauhunrit. Végezetül, ott voltam én magam. 1925 óta, amikor mint tizenöt éves fiú először másztam meg egy magas csúcsot az Alpokban, hosszabb- rövidebb megszakításokkal sokszor jártam a hegyeket. Tíz nyári évadot töltöttem az Alpok közt, nagy sítúrákat is tettem. Hazai hegységeinkben szintén gyakran másztam sziklákat. Szerencsés körülmény volt. hogy a két világháború közt Indiában állomásoztam és így három Himalája expedícióban vehettem részt. Mint Noyce, én is csapatokat képeztem ki a hegyvidéken és havas terepen való hadviselésben, katonai beosztásom folytán pedig a világ más tájain is meglehetősen sok alkalmam adódott hegymászásra. 42 éves voltam. Michael Ward, az orvosunk, 27 éves volt. Hegymászónak is jeles; két évvel ezelőtt ő vetette fel a gondolatot, hogy az Everest déli oldalát egy felderítő expedíció tanulmányozza, ebben aztán maga is részt vett. Mindenekelőtt a mi népes karavánunk egészségének és gondozásának felelőssége hárult reá, de szükség esetén igen hasznos hegymászótartalékunk is lehetett. Tagadhatatlan, hogy csapatunk bizony nagy volt. Létszáma azonban logikusan következett tervünkből, amelyet alább röviden körvonalazok. A mászok csoportját később még növelte két más részvevő bevonása az expedícióba, akiket az Orvostudományi Kutató Tanács, illetve a Countryman Films Ltd. filmvállalat javasolt és támogatott. Ezek a következők voltak: Griffith Pugh, az említett Tanács ember-élettani osztályán dolgozó fiziológus, aki már tekintélyes tapasztalatokkal rendelkezett a »magashegyi élettannak« nevezhető területen. Ebben a minőségben működött a háború alatt a Hegységi és Havasi Hadviselés Középkeleti Iskolájánál a Libanonban; nemrég pedig értékes munkát végzett a Csp Oju-expedíció folyamán. Még ezt megelőzően szert tett némi hegymászó-jártasságra és jól bánt a sível. Tom Stobart azért tartott velünk, hogy filmet készítsen az expedícióról. Kiválóan alkalmas volt az ilyen természetű munkára, mert már járt a Himalájában és több expedíciót elkísért a Déli-sarkvidékre, Afrikába és Ausztráliába. A végleges létszám így tizenháromra rúgott. Gondosan kerültünk minden célzást erre a »szerencsétlen számra«, s bevallóról, megkönnyebbültem, amikor pár hónappal később felkérhettem Tenzijiget, hogy csatlakozzék a hegymászó csoporthoz. Tenzing azután nemcsak ezzel, hanem sok egyébbel is szerencsét hozott nekünk. Megjelenése az Everest színpadán majd később kerül sorra. A csapat összejövetelei, a bizottságok és albizottságok ülései, megbeszélések a szakértők sokaságával, látogatások a kontinensen, hogy Himaláját járt barátainkkal és bajtársainkkal eszmecserét folytassunk, s a felszerelés ott készülő tételeit ellenőrizzük; rádióelőadások, cikkek a Times részére, a kiadós napi posta elintézése, a felszerelési tárgyak kipróbálása és nem utolsó sorban társadalmi kötelezettségek — állandó tevékenységben tartottak bennünket november és februáiT között. Ez időszak első heteiben a fokozódó feszültség és aggodalom légkörében dolgoztunk, s ennek oka a svájciak bátor kísérlete volt, akik múlt tavasszal elért eredményeikre most a teljes siker koronáját igyekeztek feltenni. Nem annyira az okozott gondot nekünk, hogy a svájciaknak sikerülhet megmászni az Everestet, noha mi sem volt természetesebb, mint az a reménykedésünk, hogy miután olyan messzire jutottunk!előkészületeinkkel, kilátásaink ne menjenek füstbe az utolsó órában, yalójában az aggasztott bennünket, hogy függőben kellett tartanunk a felszerelésekre és készletekre vonatkozó megrendeléseket; közeledett a határidő, ameddig mindezeknek meg kell történniök, hogy legalább minimális idő maradjon a különféle tételek elkészítésére, leszállítására és csomagolására. Csomagolással megbízott társainkra is ijesztően sok tennivalói várt az indulás nápjáig. December 10-e volt a legvégső határidő. A helyzet lényeges anyagi kockázatot jelentett a Bizottság részére, s ez érthetően sok aggodalmát okozott R. W. Lloydnak, a Bizottság lelkiismeretes pénztárosénak. December elején Wylie, Gregory és Pugh társaságábjan Svájcba utaztam, hogy felszerelésünk és élelmezésünk egyes tételeit a gyakorlatban kipróbáljuk. Elutazásunk napjáig még mindig nem érkezett határozott jelentés a svájciak eredményeiről, jóllehet sok megerő^ítetlen és eltérő. (Folytatjuk) 8
