Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-07 / 81. szám

MEGBECSÜLÉS

PIACI CSOD

A műszakiak fizetésrendezése után

Hidi András is érzi

Az otthonioi a gyárig az út sétálva is tíz percbe telik. A kis zegzugos utcák járdáin néhol csetlik-botlik az ember. Az, aki régóta tapodja az utcákat, úgy i.nnt Hidi András, az észre sem veszi. Megszokott lépésekkel, komótan, igyekszik mindennap a Kecskeméti Cipőgyárba.

Rövid idő elég arra, hogy néha számotvessen megbecsülik-e, szeretik-e? A napokban ismét választ kapott erre. Mint műszaki dolgozónak felemelték a fizetését. Hazafelémenet elgondolkozott, s rövid számvetést készített életéről.

Hogy is volt csak? Nyílt az ajtó, s három ember lépett a Csongrádi utcai üzletébe. Hely- lyel kínálta őket. Érdeklődtek előbb az üzletmenet felől, s aztán minden átmenet nélkül Bokor Márton, az üzem első munkásigazgatója így szóit;

— Hidi elvtárs, volna-e kedve visszajönni?

— Rögtön adjak választ?

— Nem! Ráér szombaton is — adta vissza a szót a munkásigazgató.

Nem sokkal később az igazgató társaságában Balassi Mihály és Holló Márton abban a tudatban, hogy Hidi András valószínű a gyár dolgozója lesz, elhagyták a helyiségek

Hídi András magára maradt. Körülnézett a kis üzlethelyiségben. Tekintete meg-meg- pihent. Később hatalmába kerítette az emlékezés.

— Nagyszeben, Herma Cipőgyár, — de régen volt — sóhajtott fel. Aztán az arca elkomo- rodott, amikor arra gondolt, hogy mint megbízhatatlant 1940- ben a Horthy-fasiszták Losoncra és Dunántúlra hurcolták.

Révedező tekintete csak akkor élénkült meg, amikor arra a szovjet katonára gondolt, aki ezekkel a szavakkal nevezte ki őt üzemvezetőnek: — André, te vagy a majszter. Rendes munkát csinálj.

André értett a szóból, s becsülettel helytállt.

1945. május 1-e számára örökké emlékezetes marad. Schiffer, azaz Székely Ignác, a gyár tulajdonosa visszakapta a gyárat,

Hidi Andrást behivatta magához, s ezt mondta: Nincs szükség munkavezetőre.: (

Nem volt igaz. Szükség volt, csak neki nem volt szüksége Hidi Andrásra. És Hidi András ekkor megvált az üzemtől, s csak 1949-ben, azon az emlékezetes beszélgetés után tért vissza az üzembe, mint gép- cvikkoló, Egy év múlva művezető lett, A maga sorsán érezte, mit is jelent ötvennyolc ember gondját, baját beosztani, róluk gondoskodni és ha kell, felelősségre is vonni.

Akkor még 300 pár cipő volt a napi termelés. Aztán ahogy teltek, múltak az évek, úgy lett egyre több. Előbb négy, majd öt, később hat, aztán hét, majd nyolcszáz, később pedig kilenc- száz pár a napi termelés,

Esténként számbavette napi munkáját. — No, Bandi, itt eltoltad, hozd helyre, de sürgősen, — szokta mondani magának.

Másnap aztán helyrehozta. Ha nem vette észre a hibát, figyelmeztették rá s ő kijavította. Tanult, s tanított, csetlett-botlott, de mindig íalpraállt. Megismerte munkatársait, s tudta, hogy kitől mit várhat. Később már csak: Bandi bácsi volt, az igazságos: ember. Igaz, kevesebbet keresett, mint a legügyesebbek, de az volt az álláspontja: majd min-: den megoldódik;

Álláspontjának Igazolását látta az elmúlt napokban, amikor fizetését 1700 forintról 2100 forintra emelték. Nem ígér, nem mond most sem nagy szavakat,: csupán csak annyit: --• Ami tő-: lem telik, megteszem. Megelégedett, s főleg megbecsült ember vagyok, s ez utóbbi igen fontos számomra,,.

Nemcsak Hidi András,

hanem az üzem tübbi műszaki: vezetője is érzi, hogy megbe-: csülik munkájukat, s ez március^ 1-tól anyagiakban is kifejezésre: jutott, :

i ál ass as érdeklődő levelekre

a sodrómolvról

Több olvasónk érdeklődött a sod- rómolyokró!, azok kártételéről s a védekezés módjáról. Szűcs József, a Tass! Növényvédő Állomás szakembere váisscol:

— A sodrómolyok hernyói mesénkben igen nagy károkat okoztak a múlt évben is. sgy-két cm hosszúságú, vagy 'ínéi valamivel kisebb hernyók ezek. Korán, a lombfakaúás idején már megkezdik kártételüket s néhány fakadó levelet összeszőve közöttük tanyáznak. Az alma- és körtefán a virágesomókat szövik ösz- sze s még a kocsányok tövét is rí- rágják, úgy, hogy valamennyi virág kárbavész. A második nemzedéki» sodrómolyok a nyár későbbi szakaszán támadják meg a gyümölcsöt.

Egy levelet lazán rászőnek a gyümölcs felületére, májú annak védelme alatt megrágják a gyümölcs héját. Mélyen nem ejtenek ugyan sebet, de az ilyen gyümölcs már nem tartható el, s rendszerint le is hull a fáról.

a sodrómolyok különböző színű hernyói közül leggyakoribbak: a vörös rügysodrók, a fekete szemülcsös Schuhmacher Jenő cukrász lügisourók, a barna és zöld rügy- . . , . , . cukrász,

sodrók. ! szalkszentmartom lakos, a koz-f

A védekezés első feltétele a rügy- szélénél lévő útkanygr bap V fakaüás előtti fatisztogatás. A lemet- í motorkerékpárjával beleszaladt-; szett ága.kát, gallyakat ne liágyjuii ! ggy tGhGrflutóbfi és olvsn c7p-l a fák alatt, mert a telelő hernyók, ! .r® ?lyan sze I

amint felmelegszik az idő, vissza-: tencsetlenül ütközött össze, hogyí másznak a gyümölcsfákra. A fákat' azonnal szörnyethalt. Egy héttel $ iigy«iüal[kiíB, araikor hiraJjőlukívsztó , iroráhViíin s fpntupvpyptfpt bűnre ' bogár ellen permetezünk, üe tegké-1 ^orfDDa? a tentnevezettet gyors-: söbb rügypattanáskor 1.5—a százaié- hajtásért 100 forintra büntettek.|

kos sárgaméreggel, vagy ugyancsak 1.5—2 százalékos Holló 10-zel lemosas- szerüen megpermetezzük. Kivétel a perzselésre érzékeny őszibarack. A sodrómolyok nyári nemzedékei ellen a lepkerajzás vége felé DDT emulziós (Holló 10 6.8 százalékos) permet-1 lével védekezünk. Ilyenkor azonban az arzónos permetezést el kell hagyni, mert könnyen perzselést okozhatunk. A perzselésre érzékeny fákon (kajszibarack) 0.6 százalékos permet, levet használunk, de ilyenkor is ajánlatos a permetezést az esti, nap- sütésmontes órákban végezni.

Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a sodrómolyok nagy fertőzésére számíthatunk a kiskőrösi, kecskeméti és kiskunhalasi járás gyümölcsöseiben. Ezeken a helyeken tehát időben készüljenek fel a védekezésre. ;

Halálos kimenetelű

inoterkerékpárszerencsétienség j

A portéka a standok asztalain, pultjain, a földön. Van, amit kínálni sem kell, akad, amire hangos szóval, csábos ígérettel hívja fel az eladó a figyelmet. Színek, hangok keveréke, kedves, nyüzsgő-bongó sokaság, egy darab sűrített élet — a piac. Mindig van valami újdonsága, szenzációja, amit meghallgat, bámulva vesz körül a tömeg.

Ezúttal egy zömök férfi áll az érdeklődés középpontjában. Ö meg csak mondja, teszi a magáét. Az arca borostás, a hangja olyan, mintha egyetlen vastag hajókötél rezegne a torkában, rekedt, a nagybőgő legvastagabb húrja nem állná vele a versenyt. Hány piacon, szeles, koratavaszi délelöttön mondta, már el:

— Rozsdát, kátrányt, olajat, mindenféle pecsétet egy pillanat alatt kivesz, kérem, •.. mert kérem ..,

Es az asztalkájáról egy üveget vés? a kezébe, sósav van benne — méreg kérem az asztalra loccsantja, hogy lássák, mint pezseg, majd belemart egy selyemdarabot, az megfeketedik:, aztán a másik üvegből benzinnel dörzsöli:

— Nem veszi ki kérem a benzin, pedig foUtUztitó, de kérem . . ;

És most jön a csodapor.

— Egy szegedi ifjúmunkás találmánya leérem, szenzáció,; >

A harmadik üveget markolja nyakon, iszik belőle egy kortyot, víz van benne, pohárkába önti, — s a tömeg kíváncsisága a tetőpontra hág. ,

— Beleszórjuk a port kérem, a szegedi ifjúmunkás találmányát, olyan az egész — mutatja —, mint a hamisított tej — csakugyan olyan — és tessék kérem...

A folt eltűnt, a selyemdarab tiszta lett. Az eladó benne van a svungban:

■— Szabad bátyám?!

Az öccse-lehetne bajszos atyafi nem áll kötélnek, de egy asz- szouy, egyszerű piacos néni nekiadja a pecsétes kabátját, a hamisított tej alteregója hatni kezd, — a folt a semmié.

r— A benzin nem vette volna ki kérem.

■— Milyen benzin ez? — kérdi egy pilóta tiszt.

!— Folttísztító kérem. Patikában árulják. Nullás,

A tiszt beleszagol az üvegbe:

— Nekem mondja? Van ez 78-as! Olajos benzin ez.

De az eladó nem vitázik, elengedi a füle mellett a leleplezést, kínálja tovább a portékát, Pesten csinálták, stemplis cégjelzés van a csodapor zacskóján, »Izabella tér«, de így kínálja: »Egy szegedi ifjúmunkás találmánya.« A tiszt abbahagyja a vitát, élni kell ennek a kisembernek is, s a por, a csodaszer jó, vitathatatlanul. (Ha csak utána ném megy szét a folttal együtt a szövet, a kelme is.) És veszik, egy csomag kettő, kettő csomag három forint.

— Tessék kérem, rozsdát, kátrányt, olajat,,,

És kezdődik elölről az egész.

I. I.

}flacyf%á éf*zUe&i& a satxftuspi tthtofyi jÁték&Uto*

Halász Éva, az Operaház magán- énekesnőjét, Karajan, a világhírű karmester meghívta és szerződtette a salzburgi Ünnepi játékokra. Strauss Richard: Elektra című operájában kapott egy szerepet. Az operát Karajan vezényli. Ilyenformán 12 év óta először ismét énekel magyar énekesnő a salzburgi Ünnepi Játékokon.

S1

[zerszámok neve cseng a fülemben: »cserbák«,

»fandli«, mintha csak az imént hordtam volna maltert a »trep- nin«, szinte »culágemek« érzem magam meet is. Pedig huszonegy éve már, hogy az voltam, ifjan, két tanév között a nyári szünidőben. Arcok, emberek emléke elevenedik meg előttem, kőműveseké, sitik úgy rakták-emel- ték bennem emberségemet, ahogy kezüktől magasodik a ház. Mennyi vidámsággal, életbölcsességgel ragasztották egymásra a téglát; az. épületét is, az életemét is, mennyi biztatással tettek mindig följebb: ».tanulj, fiú.« Ma is egyik legkedvesebb könyvem az »Anyegin«, azért is, mert Puskin írta, de azért is, mert Böcs András bicskei kőművessegéd ajándékozott meg vele. Ezzel és azzal a ritkapéldányú »Közhasznú magyarázó szótárral, amely huszonegy esztendeje segít, mint egy jóbarát, s szolgálatkészen itt lapul mindig a szerkesztőségi íróasztalom fiókjában is.

Emlékek hömpölyögnek, érzések buzognak fel bennem, ahogy igyekszem egykori tanítómestereim, a dunántúli építőmunkások Kecskeméten, a Rákóczi úti öröklakások építésénél dolgozó szaktársaihoz. Mennyiben azonosak egymással, s mennyivel építkeznek most másképp? — ez érdekel.

Kívülről, az utcáról nézve őket, semmi különös nincsen rajtuk. Mozgó-igyekvő, a munkájukat-.1,1 1

rKH ~ 1

1 í i i í 1 1 1 1 _ I

í 1 !

Ilii \

végző emberek, szakmai mozdulataikon kívül egy-egy gesztusuk sejtet valamit abból, amivel traktálják egymást. Hangfoszlá- nyokat csíp el tőlük a fül, a többit elkapja a szellő, s az egész összkép pompásan illik a mind gazdagabban kifeslő tavaszba.

E

özöttük, »belülről« nézve őket, elevenebb a kép.

A pincében hatan dolgoznak. Négy tiszakócskei kőműves szentesi piros téglából rakja a 12-es falat, két kecskeméti segédmunkás, Túri Pál és Krizsán László asszisztál nekik. Az egykori kolléga érdeklődésével figyelem ez utóbbiakat, s hajh, könnyebb nekik. Nem kell meszet oltaniok, maltert keverniök, gép végzi már ezt helyettük. Munkájuk persze van nekik is. Téglát, habarcsot készítenek kézhez (ez utóbbit a pincefalhoz cementtel át is dolgozzák, hogy jobban kössön), tisztán tartják az »állást«. Ketten négy szakembert segítenek és ez nem éppen

könnyű feladat.

Odább a maltert (a régi »maiiért«, s ma már mindinkább magyarosabb »habarcsot«) pufók, amolyan »viccmacher«-nek látszó ember Szilvás» r.aios tolja

egy leginkább talicskához hasonlítható nagykerekű alkotmányban.

— Hogy hívják ezt a masinát? :— kérdem tőle.

— Japáner — feleli, — de újságírónak kellene ám tudni az ilyesmit — pirít rám.

o

— Nem vág a szakmámba — védekezem — s maga se tudja például azt, hogy mi az a ciceróbetű.

— Az latin, hát nem tudhatom — éág vissza.

— A japáner magyar szó?

— Az az, de az ám, magyar — s tolja a habarcsot vidáman, — látom rajta, — öröm neki a munka. Ezzel, már mint a munkával kapcsolatban csak annyi a kifogása, hogy nem golyóscsapágyas a japáner kereke, meg hogy nem gumiabroncs van rajta. Könnyebb volna úgy haladni vele, — s íme, még a kies dolog is nemzetgazdasági érdekkel függ össze — nem kopna úgy a feljáró deszka, mint a vaskeréktől. A deszka pedig drága holmi.

— Hej, Lajos, belőled még miniszterelnök lesz ..., akkora a pocakod — évődik barátunkkal Tóth József, többszörösen kitüntetett darus.

— Te beszélsz? Ha beletesznek az újságba, a nagy orrod nem fér rá a lapra, kiböki az első oldalt, — ez a válasz.

—■ Vedd ki a gombócot a szádból, ha beszélsz — mivel Lajos minden szavát a vidámság, meg a kis domború toka gombócossá formálja.

Evődnek, a daru duruzsol, a gémje kinyúlik a királytengelytől, s csigáján emeli feljebb, mindig feljebb, az emeletre a habarccsal teli japánért. Vicc van közben, amíg a másik, az üres leérkezik, tréfa, s ez így megy egész nap.

mott Hajdú Rajospé fiatalasszony a »billenődobos gyors-betonkeverőgép«-pel Ügyesked) össze megfelelő összetételűvé a betont; a vizet gumi- csövön ereszti a horpok és cement keverékére, gombokat nyomkod, s a gép elvégez mindent. (Hej. micsoda deiékfá.ilasztó munka volt ez azelőtt, lapáttal, meggómyedve keverni c betont.) Iskolán tanulta Hajdunc a gép kezelését, a két darus szintén, mert Tóthon kívül Beregi Mária félegyházi leány is az

Van persze »kézi munka« is Pohács Ferenc kubikos tenyere tanúsítja. Naponta 70—80 talicska homokot szállít a habarcske- yerőhöz, és ez körülbelül ugyanannyi mázsa.

Dehát mindent még nem lehetett gépesíteni. Nem a kőművesek munkáját sem, akikről, mpst veszem észre, még nem is írtam, de nem is tudok mást. mint hogy szótlanul, fecskeszorgalomma! rakják a falat.

Hogy könnyebb a munka most, ebben én elmennék tanúnak, de Tóth József is mellém állna, ak; ezt mondja: »Az építőipar lelke a daru. Mindent ez old meg fölfelé.«

Igen, a gép. De azért én csak azt mondom, hogy az ember s lelke az. egésznek .A kőművesek, akikre nem is gondolunk akkor, amikor a lakásunkban kénye lembe vágjuk magunkat, könyvet, újságot olvasunk, rádiót hallgatunk, vagy leszedjük a boldogság fájának gyümölcseit, tegyük szívünkre a kezünket, mondunk-e néha magunkban egy »salve«-t nekik?

M

ekik, munkásosztályunk egyik erős részlegének, akik nélküj bizony éppen a puszta földön, vagy a fa tetején él- hetnénk-lakhatnánk.

Tarján István.