Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-07 / 81. szám

Cs&todätßti ismét ?. .fefr*8.. .?!?.!

Mesyénhbcn nagyon vontatottan halad az úttörő-csapatok újjászervezése. Nehezen alakul ki az igazi úttörő-munka. Ennek egyik fő oka az, hogy so- !can idegenkednek a mozgalomtól, mondván, hogy az úttörő életben nagyon sok hiba volt. _

Ha az úttörő-mozgalom 11 éves ■redményeit és hibáit mérlegre tesszük, a mérleg karja erősen az eredmények oldalára billen. Nincs igaza annak, aki azt állítja, hogy a mozgalom népszerűtlen a gyermekek előtt. A gyermekek minden hibája ellenére is, kedvelték az úttörő életet és most is nagy érdeklődést tanúsítanak a mozgalom iránt. Természetesen a pedagógusok segítő keze nélkül magúit a gyermekek .iem sokra mennek.

Hf i.u niíént azéft nem tud

életre kelni a mozgalom, mert nincs aki vállalja a vezetést, vagy ha van, akkor sok más .teltétel hiányzik még ahhoz, hogy a csapat munkája meginduljon. Meg kell jegyeznünk, hogy a jövőben nem törekszünk arra, íogy minden iskolában legyen úttörő szervezet. Véleményünk szerint csapat csak ott alakuljon, ahol annak erkölcsi, anyagi és egyéb feltételei is adva vannak, vagy legalább is azokat meg lehet teremteni Legelsősorban ott jöjjön létre csapat, ahol van megfelelő vezető, aki önzetlenül, csupán a gyermekek iránti szeretettől vállalja az úttörő vezető egyáltalán ^ nem könnyű, de annál szebb és nemesebb feladatát.

Ahol a feltételek nincsenek meg, ott nem erőltetjük a csapat létrehozását, mert ott akkor valóban csak formális lesz az úttörő élet és ilyen körülmények között a mozgalom a gyermekek számára nem válik vonzóvá. Sok helyen valóban nincs meg minden lehetőség az úttörő-csapat megszervezésére, de az iskolák jelentős többségénél meg lehet a feltételeket teremteni*

A Következőkben csupán csak vázlatosan kívánok

szólni néhány szót a legfontosabb teendőkről, amelyek előttünk állanak. Mindenekelőtt legfontosabb a csapatok életre keltése, muhkájának megindítása. Ahhoz, hogy egy csapat megalakuljon, az Országos Szövetség engedélyére van szükség. Ez azonban ne legyen akadály, nyugodtan hozzá lehet fogni a csapat újjászervezéséhez és a munkához, a működési engedéiyt utólag is meg lehet kérni,

A a i s kólákban mindenütt ott vannak a régi úttörők közül azok, akik továbbra is úttörők akarnak maradni és már nagyon szeretnének mozgalmas úttörő életet élni. Senkit sem szabad kényszeríteni arra, hogy úttörő, legyen. Az úttörő csapatokban viszont olyan munkát kell produkálni, hogy a mozgalom vonzóbbá váljon a kívülálló gyermekek számára, s mellénk állítsa a ma még tartózkodó szülőket is.

Meg lehet és meg is kell kezdeni a csapatokban a munkát, melynek fő tartalma jelenleg a rövidesen megjelenő ujoncpróba anyagának elsajátítása. A jövőben ugyanis ahhoz, hogy valaki; úttörő lehessen, három hónap; alatt el kell sajátítani az újonc-; próba anyagát,

WásoáiK toatos feladatj

a nyári táborozásokra való felkészülés és azok sikeres lebonyolítása. Máris nagyon elkéstünk, hiszen a táborozásra valós felkészülést még szeptemberben* el kell kezdeni, most viszont már április elején vagyunk. Egy kis akarattal azonban minden csa-: pat nyári táboroztatása megold ható.

A táborozásoknak különféle' formái lehetnek. Lehet például: állandó tábor, vándor tábor, vízi' tábor, portyázás és külföldi tá-' borozás. Közös vonása a tábo-í rozásoknak, hogy a csapatok! öntevékenyen szervezik meg. A? szövetség és az intézmények az] idén csak kevés segítséget tud-j nak biztosítani. Mégis sokféle! módja van annak, hogy a csa-»

patok bizonyos anyagi eszközökre is szert tehessenek*

Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a nyár se maradjon üresen az úttörők életében, hanem ismét csendüljenek fel a kedves úttörő dalok. Legyen hangos az erdő a sátorverő pajtások kopácsolásától. Lobogjon fel a tábortűz lángja, hogy sok-sok felejthetetlen élményben legyen része minél több pajtásnak. A megyén belül három vagy négy helyen valószínűleg sikerül állandó táborhelyet biztosítani, melyet a csapatok igénybe vehetnek.

Végezetül csak annyit,

hogy a mozgalomban jelenleg összehasonlíthatatlanul kevesebb függetlenített vezető dolgozik, mint dolgozott az elmúlt évek folyamán. Éppen ezért a jövőben még sokkal nagyobb mértékben lesz szükség a nevelők önzetlen segítségére és mi bízunk abban, hogy ez a segítség nem is fog késlekedni.

GYÓN! LAJOS* a Magyar Úttörők Szövet- ségének megyei titkára.

Jo

5. ■ • •• .

. • • «ÍJ#’

SZÉP ÉS ÜJ

Liszt Ferencnél megjelent egyszer egy beképzelt fiatalember, aki fel nem fedezett zseninek tartotta magát A fiatal komponista átnyújtotta Lisztnek néhány szerzeményét és kérte, mondjon azokról véleményt

Liszt gondosan átnézte, majd a következő szavakkal adta visz- sza a fiatal szerzőnek a kottákat:

— Műveiben valóban igen sok az új és igen sok a szép.. 3

•— Ö, mester, milyen boldoggá tesz. Szóval azt hiszi, sikerem lesz? — szakította félbe a fiatalember.

Liszt kissé epésen folytatta:

— 33. csakhogy kár, hogy ami új benne, az nem szép és ami szép, az nem új, 3 a

NE LÉGY KICSINYES Mi

►— Te jó ég — sikolt fel Lo- bethol asszony — elnyeltem egy gombostűt!

—1 Ugyan, ne légy már olyan kicsinyes — szól rá a férje, — Van még egy egész dobozzal 33 3

A JÖ MEGFIGYELŐ

Fodor délelőtt 11-kor beretvál- kozik a borbélynál. Belép egy ismerőse és így szól:

— Fogadjunk Fodor szaktárs, hogy magát előléptették,

•— Honnan tudja? — kérdi büszkén Fodor.

— Onnan, hogy hivatalos idő alatt beretválkozik.

Ä BABERKOSZORÜ

Heuberger Zeneszerző "-Kaland szilveszter éjszakáján« című operája megbukott a lipcsei ősbemutatón. Vigasztalásul mégis átnyújtották neki az előkészített babérkoszorút;.

Amikor visszautazott Becsbe, a koszorú mellette feküdt a kocsiban. A határon a vámtiszt kezébe vette, de amikor meglátta az előzőnapi dátumot a szalagon, így szólt:

— Szóval tegnap már megvolt a temetés? Akkor ez már használt koszorú, .Vámmentes,

CSAK TÖMÖREN

A már népszerű fiatal regényíró meglátogatja egyik barátját;

— Mit parancsolsz, Szilárdkám — kérdi a házigazda — szilvó- riumot, rumot! vagy konyakot?

— Igeb! — hangzik a lakoni- kus válasz.

"MASZEK« KISIPAROSOK EGYMÁS KÖZÖTT

— Tudod-é ‘komám, hogy nálam a tan one álapos kiképzésben részesül. Már tud surplni, mosogatni, törölgetni, sőt főzni in meg miegymást;

— Az semmi. Az én inasom már a szakmában is tud dolgozni!

A HALKHANGC DADA

Richard Strauss "Árnyék nélküli asszony« című művét játszották. A dada szerepét egy elég gyenge hangú1 operaénekesnőre bízták. Egy zenekritikus Strauss- hoz hajolva mlegjegyezte:

—- De hisz néha nem is hallani a hangját.;:

— Mit akar, egy dadánál utóvégre nem a hangon múlik, — válaszolt Strauss.

Súlyos gépkocsibaleset Kecskeméten

Ava Gardner filmszínésznő. A; most készülő «Kis kunyhó« című; filmben, amelyet háromévi elő-; készület után most kezdtek for-: gatni a Római Cinecittaban, élete; első komikus szerepét játssza.

Pénteken reggel súlycs sebesülésekkel végződő gépkocsi baleset történt Kecskeméten a Reáliskolánál. Eddigi értesüléseink szerint a közlekedési rendőrség éppen járőrben lévő szolgálati autója összeütközött egy másik • gépkocsival.

A karambol következtében >

járőrszolgálatot teljesítő 2 közlekedési rendőrt súlyos sérülésekkel a Megyei Kórházba szállították. Lapzártakor a kórház sebészeti osztálya még nem tudott szerkesztőségünknek bővebb felvilágosítást nyújtani*

HEYERDAHL s

CfoMmtbeÓHM

Az első számú rendelet, amely első és utolsó irányelvünkül szolgált, ez volt: fogóddz teljes erőddel a tutajba! Bármi történik, ne engedd magad lesodorni a fedélzetről, mert egyedül az alattunk levő balsafageren- dézat tudja kiállni a torlaszhoz való ütődést. Nekünk magunknak éppen elég dolgunk lesz azzal, hogy ellenálljunk a víz erejének. Aki itt esnék le a tutajról, menthetetlenül a szívóhatás áldozata lesz, amely ide-oda dobálja az éles szírieken. A gumicsónakot felboríthatják a meredek hullámok, vagy pedig — hat utasának súlyától túlterhelten — csíkokra hasítja a zátony. A balsafát azonban előbb-utóbb át fogja sodorni a torlaszon az ár és vele együtt átvisz minket is •—, ha lesz erőnk és bátorságunk kitartani.

Majd mindnyájan cipőt húztunk — száz nap óta most először — és előkészítettük mentőöveinket! Az utóbbi intézkedés tulajdonképpen felesleges volt már, hiszen a vízbehullót itt nem a megfulladás, hanem a szírieken való szétzúzódás veszélye fenyegette.

Arra is jutott még időnk, hogy útlevelünket és megmaradt néhány dollárunkat zsebretegyük. Igaz, hogy nem az idő rövidsége aggasztott bennünket. Izgalommal és aggodalommal teljes órák teltek el; tehetetlenül sodródtunk az árban, méterről méterre közeledve a torlaszhoz. A fedélzeten mégis dicséretre méltó nyugálom uralkodott. Ki-bejártunk a kabinajtón, s némán, vagy csak egy-két szót szólva, végezte ki-ki a maga munkáját. Arcunk komoly volt, hiszen mindnyájan tudtuk, mi vár ránk. De nem kapkodtunk fejvesztetten, nyugodtan néztünk a ránkváró nehézségek elébe, s ez mutatta meg igazán, hogy a hosszú hónapok alatt milyen megdönthetetlen bizalom támadt bennünk a tutaj iránt. Ha baj nélkül hozott át az óceánon, akkor elevenen partra is fog juttatni.

Kunyhónk úgy tele volt tömve a különböző élelmiszerek és felszerelések jól lekötött halmazával, hogy Torstein alig tudott a rádiósarokba furakodni. A rövidhullámú leadót kezelte. Rendszeres összeköttetést tartottunk fenn a callaoi Haditengerészeti Akadémiával, amely most már négyezer tengeri mérföldnyire volt tőlünk. És még távolabb kerültünk Haltól, Franktól meg a többi észak-amerikai amatőr rádióstól. A véletlen azonban úgy akarta, hogy a fiúk éppen az előző napon találjanak kapcsolatot egy igen ügyes amatőrrel Rarotongán, a Polinéziához tartozó Cook-szigetek egyikén. Két rádiósunk ezért — a szokástól eltérően .— már korán reggel készült vele külön kapcsolatra. Miközben egyre közelebb sodródtunk a koralltorlaszhoz, Torstein keze egyre a készülék gombján nyugodott és szünet nélkül hívta Rarotongát.

A Kon-Tiki hajónaplójában ezekről az órákról a következő bejegyzéseket találom:

«8 óra 15. — Lassan és mindjobban közeledünk a szárazföldhöz. A szigetek pálmafáit már szabad szemmel is jól látjuk,

8 óra 45. A szél még kedvezőtlenebb irányt vett. Nincs semmi reményünk a zátony megkerülésére. Senkisem nyugtalan, de lázas sietséggel tesszük meg a szükséges előkészületeket. Valamit látni a közelünkben levő szirtszakaszon, Talán egy vitorlás roncsa, de az is lehet, hogy csak uszadékfa.

9 óra 45. — A szél a zátony mögötti legdélibb sziget felé repít minket. Olyan közel jutottunk a torlaszhoz, hogy a részleteit is megfigyelhetjük. Olyanféle, mint egy fehér- és vöröspettyes fal, amely csupaszon emelkedik ki a tengerbőL Bástyaöv, mely az egész szigetcsoportot körülfogja. A torlaszról mindenütt fehér tajték csapódik az ég felé, Bengt jő meleg reggelit tálal. Az utolsót a nagy pillanat előtt*

Jól figyeltük meg. A zátonyon valóban hajóroncs fekszik. Már olyan közel vagyunk a torlaszhoz, hogy nemcsak a mögötte fekvő lagúnát, hanem a laguna túlsó oldalán fekvő szigeteket is látjuk.«

Míg e sorokat írtam, a hullámverés mennydörgésszerű robaja egyre közeledett hozzánk; a hang a zátony felől jött és megtöltötte a levegőt, mintha szünet nélküli dobpergés jelezné a Kon-Tiki utolsó, izgalma« kalandjának kezdetét.

További sorok.

9 óra 50. — Igen közel vagyunk a torlaszhoz, vele párfcaraanoean

sodródunk. Száz méternyire sincs tőlünk.

Töretéin a rarotongai rádióssal beszél. Eddig minden rendben megy* Most már meg kell fogóznom. Mindenki teljesen nyugodt. !A kilátások nem kedvezőek, de bízunk, hogy sikerülni fog a partrajutás!

Néhány perccel később kidobtuk a horgonyt. Feneket éri;

A Kon-Tiki, várakozásunknak megfelelően, megfordult és háttal indult a hullámverésnek. így nyertünk még néhány értékes percet; Torsiéin tovább kalapált a leadó gombjával, mintha megbolondult volna* Most sikerült megkapnia Rarotongát. Az óceán vadul ostoromolta az előttünk álló szirtfalat, a hullámok dühödten csaptak a magasbá és hulltak vissza ismét. Mindenki a fedélzeten dolgozott, Töretéin pedig most adta le üzenetünket. Jelentette, hogy a Raroia-zátony felé sodródunk. Arra kérte Raqotongát, hogy tartsa fenn velünk az összeköttetést és ugyanezen a hullámhosszon óránként próbáljon hívni bennünket. Ha harminchat órán túl nem jelentkeznénk, akkor Rarotonga értesítse a washingtoni norvég követséget. A leadást ezzel végezte: «Rendben. Most futjuk az utolsó ötven métert. Viszontlátásra.«

Azzal kikapcsolta a rádiót. Knut lepecsételte a feljegyzéseket és azután amilyen gyorsan csak tudtak, mellénk siettek a fedélzetre, mert érezhető volt, hogy a horgony enged.

Minden hullám magasabbra csapott az előzőnél, a hullámok között mély völgyek keletkeztek, s éreztük, hogy a tutaj egyre fékevesztettebben, egyre magasabban hintázik fel-alá!

Üjra elhangzott a parancs:

— «Fogóddz! Ne a rakománnyal, csak az életeddel törődj!«

(Folytatjuk)

ioe

100