Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-09 / 82. szám

Varga Laci bácsi elmondja

_____

A NÉGYES KEMENCE ÉPÍTÉSINEK TÖRTÉNETÉT...)

^q-OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOC-OOOO-OOOOOOOOOOOOOOO COOOOO-00-00000000000

K

ánikula van a Kecskeméti L Gépgyár zománcozó üzemében. Az ember nyelve is izzad a szájában, ha a 900—1000 hőfokot okádó kemencék közelébe kerül. Az itteniek úgy védekeznek a hőség ellen, hogy lenge magyarba öltöztek. E sürgő-forgó embercsoport között keresem régi ismerősömet, Varga Laci bácsit.

Kíváncsian szemlélődöm. Tekintetem az egyik kemencétől a másikig ugrik, de sehol sem látom őt. Kénytelen vagyok megkérdezni az egyik munkástól:

— Nem látták Varga Laci bácsit?-— Grundol.:; az előkészítőijén.

Pár lépés s a tett színhelyén vagyunk. Varga Laci bácsi még agy társával az ülőkádakat vonja be az alapbevonattal.

Beszédbe elegyedünk. Megkérdem: — Laci bácsi, igaz-e, hogy a négyes kemencét rekord idő alatt építették?

Rámnéz, homlokát összeráncolja, aztán halkan válaszol: — így mondják..; Aztán megint hallgat. Csak némi unszolás után kezd a történet felelevenítésébe.

— Meglátogattuk a «-vezért«. Közöltük, hogy elvállaljuk a kemence építését. Két hónap alatt. Csupán az a kérésünk, hogy azt a bért, amelyet a régi kemence — három hónap — építésére fordítottak, adják oda nekünk.

A --vezér« szólt a főmérnök**• nek s a tárgyalás most már hármasban folyt tovább. Nem tartott sokáig. Varga Laci bácsi megelégedetten lépett ki az igazgatói iroda ajtaján. Pár perccel később társaival közölte az egyességet. Befejezésül, még mielőtt a társaság szétszéledt volna, így szólt: — No, szaktársak, a többi a mi dolgunk.

Másnap már korán reggel együtt volt a társaság. A szerszámot késő estig nem rakták te. Ekkor még január 10-et jegyeztek a naptárba. Ez a munkatempó volt jellemző a társaságra. Teltek, múltak a napok, s közeledett a határidő, március

10. Mindenki úgy volt vele, hogy erre az időre biztos kész lesz.

De már február 26-án benyitott Varga Laci bácsi az igazgatói irodába, csak annyit mondott:

— Készen lennénk a négyes kemencével. Fel lehet fűteni.,, S máris fordult ki az ajtón.

A »vezér« valamit akart-í*- mondani, de elkésett vele. Később kiadta az utasítást a kemence fűtésére, amely négy napig tartott.

Március elsején az új kemence mellé került az építője és amint majd később kiderül, bizonyos mértékig a tervezője, Varga Laci bácsi. Betették az első kádat. A 18 perc, mely idő alatt egy kád zománcozása megtörténik, igen hosszúnak tűnt, de elérkezett. Kíváncsian vették ki a kemencéből, s tüzetes vizsgálat után kimondták a szót: jobb, mint a régebbi.

— Miért?

— Változtattam a kemence alsó részén — kezdi Laci bácsi. — így a hőfok egyformán éri a kád minden részét, tökéletesebb a zománcozás, majd így folytatja: — Ez most a legjobb kemence. A termelés 85 százaléka elsőosztályú, míg régebben csak 50 —68 százalék volt.

Hát ez igazán nagyszerű, Laci bácsi.

— Nem csináltunk mást, csali azt, ami kötelességünk. De van

egy sérelmünk — emeli fel hangját;

Kétkedve nézek a régi harcostársra, s akaratlanul is kibugy- gyan a számon a szó. Talán nem kapták meg a pénzt?

— Á, nem ez a probléma.

— Hát akkor mi?

!V| egvakarja üstökét, aztán ! nekikezd. — Lehet, hogy: másnak nem nagy dolog, de min- ] két bánt. Tudja, amikor átvették a kemencét — nyomja meg j a szót — akkor annyit se mond- í tak, hogy eb vagy kutya, vagy hogy jól csináltátok.

— Erkölcsi elismerésre vágynak?

Laci bácsi előbb fejével int,: majd ezt mondja:

— Mi, idős munkások a jo < szót igen sokra becsüljük —, ha : igaz szívből mondják —, többre, j mint sokszor a pénzt.;,

p lgondolkoztam szavain. — Igaza van. Nem szabad elfelednünk, hogy az anyagi elismerés. különösen az öntudatos dolgozóknál még nem minden. Éppen ezért mi büszkék vagyunk Varga Laci bácsira és társaira, gyümölcsöt érlelő áldozatos munkájukra.

EMELKEDŐ FALAK

Már a harmadik emeletet húzzák fel a Rákóczi úti :t2 laká- [sos házépítésen. 31 hétszoba, fürdőszobás és egy háromszoba, íiir- tdöszobás összkomfortos lakás készül cl november 1-re és talál [boldog tulajdonosra. Még nem tudni, kik lesznek lakói, de már [sokan nézik sóvárogva az emelkedő falakat. Csak egy biztos, ha [minden jól megy, november elsején 32 lakás-gonddal kevesebb [lesz Kecskeméten.

| Szorgalmas kőművesek keze nyomán szaporodnak a tégíaso

Cfiák hete.

Az évenként szokásos »Fák hete«-t folyó évben április 7 és 13 között rendezik meg megyénkben . minden városban, községben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságban és minden iskolában, ahol ünnepségeken emlékeznek az erdőkről, fásításokról.

Az iskolaigazgatók, pedagógusok, az erdőgazdaság szakemberei, a TTIT az ünnepségeken előadásban fogják ismertetni az erdősítés, fásítás népgazdasági jelentőségét.

A »Fák hete« keretében megtartandó ünnepség kell, hogy szószólója legyen annak, hogy minden ember szeresse, védje a fát, árinál is inkább, mert életünknek jóformán minden területén — munkában, pihenésben, egészségvédelemben — nagy szerepe van az erdőnek, fásításnak.

{ A »Fák heié«-ben rendezett 1 ünnepségeken keresztül is egy lépéssel haladunk előre a nélkülözhetetlen faanyag növelésében, ( ápolásában, megvédésében és o. fokozottabb fásítással egyre ; szebbé és egészségesebbé tesszük hazánkat.

Kormányhatározat

a hajózási árufuvarozási szabályzat kiadásáról

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány jóváhagyta az új hajózási árufuvarozási szabályzatot és felhatalmazta a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium vezetőjét, hogy adjon ki ilyen természetű szabályzatot, mely 1957, május 1-én lép hatályba.

Már a harmadik emelet magasságából tekinthetünk le a mélybe

amint

|Az építőanyagot ide már toronydaruval szállítják fel » képünkön is látható.

’Nekünk is gondunk lesz ró

Bűnvádi eljárást indított a Kalocsai Rendőrkapitányság őri- ’zetbevétel mellett Romaics Ig- ínác 28 éves szakmán lakos eitlen, mert nevezett Kecel községiben megtámadta Török B. Ger- |gely, szakmári lakos termelőszö- «vetkezeti tagot. A támadó Török |b. Gergelyt többször arcul köpfe olyan kijelentés kíséretében,

hogy »piszok kommunisták, csak négy napig fogtok élni, aztán, minden kommunistát lábánál fogva fogunk felakasztani. Terád is gondom lesz. Nem fogsz már több földet osztani.«. Valószínű- hogy nem neki lesz ránk gondja, válaszként nekünk lesz rá gondunk;

KI A FELELŐS?

Végső Sándor, a Bajai Gépállomás igazgatója

Dolgozó parasztságunk

t/. idén is derekasan hozzáfogott, hogy megtermelje új kenyerünket, ellássa mezőgazda- sági iparunkat termelvényeivel. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges, hogy a gépállomás mindenütt ott legyen gépeivel és technikai segítségével, ahol a termelőszövetkezeteken, egyénileg dolgozó parasztságunkon segíteni kell. Ebből következik felelősségük is.

Nézzük mi a helyzet a Bajai Gépállomáson ezzel a felelősséggel? A bajai Micsurin termelő- szövetkezet tábláinak szélén október óta alussza téli álmát egy 32 soros FM 5431 számot viselő új vetőgép. Pár száz méterrel arrébb a dűlőútról letaszítva egymás ik vadonatúj vetögép. Felnyitjuk a magládát. Benne a vetőmag. No meg a befészkelt egérhadsereg. Rozsdásodnak, kihasználatlanul hevernek, csorosz- íyái szanaszét — mái- a gépállomás leltára sem tud róluk. A bajai Kossuth Tsz pandurszigetj földjén ugyanez a kép. Talán áztál színesebb, hogy itt fogasolo, Lraktor-raíf, üzemanyagos hordók is sütkéreznek a tavaszi napsütésben. A traktor-rafi idestova egy éve fekszik a tsz földjének egyik dűlőútján. Nyáron egy leltár-rovancs alkalmával tehergépkocsit küldtek érte, felvitték az állomásra — aztán

visszaszállították ugyanoda, ahol má is szomorkodik,

Vessünk egy pillantást

a kérdéses termelőszövetkezetek földjére, A hozzánemértő szeme is megállapíthatja, hogy az őszi vetéssel baj van.- Fagyos földre vetettek — mondja Szalai József, a bajai mezőgazdasági osztály vezetője. — Itt két mázsás termés sem lesz. — Az elhagyott vetőgépek mellett, vagy kéthold- nyi területen kopárság, sivárság. A föld vetetlen. A szövetkezet gazdaságának város felé eső részén a gépállomás tavaszi szántása »éktelenkedik«. Malomkőnagyságú hantok, összevissza hasított mély árkok, fertelmes túrások. Ez volna a szántás? Se hengert, se fogast nem alkalmaztak. A talaj teljesen tönkrement. Bármit csinálnának vele — elporosodna. Hasznavehetetlen, íme, így néz ki a Bajai Gépállomás »minőségi« munkája. De vajon ki volt a traktoros? Ki a munkát ellenőrző brígádvezető? Végső soron pedig vajon a gépállomás igazgatója mindezért nem felelős? Úgy érezzük: igen! S vajon mibe került ez a Micsurin Tsz-nek? Bizony nem kevésbe, ha a normálholdakra eső 95 forinttal szorzunk. S mibe került népi államunknak, ha a gépállomási ráfordításokat, munkabéreket, üzemanyagot vesszük. S ni.i áll a mérleg másik oldalán?

Terméshozam = 0!!! Tehát a ráfizetés óriási. S mindezt megengedhetjük magunknak? Ki a felelős ezért?

Nem akartunk igazságtalanolt lenni és megvizsgáltuk, hogy az észlelt rendellenességek, mulasztások vajon nem részjelenségek csupán? De akár a termelőszövetkezetek vezetőivel, hivatott pártfunkcionáriusokkal, tanácsi szervek szakembereivel, tíz állomás dolgozóival beszéltünk, a vélemény egybehangzó: évek óta baj van a Bajai Gépállomás munkájával. Akik csak hozzászólnak a kérdéshez, a felelősség dolgában a gépállomás igazgatóját: Végső Sándor elvtársat emlegetik.

Végső elvtársat a tsz-ek irodáin látni néha, mondják a szövetkezet vezetői, de a földeken soha.

Az érsekcsanádi brigádban dolgozó traktorosok elmondták, hogy október óta nem is találkoztak igazgatójukkal. Amikor a fenti hiányosságokat elmondtuk Végső elvtársnak, a felelősséget rögtön munkatársaira hárítja. — Szégyellje magát a géptechnikus és főgépész — mondja. A bírálatot visszautasítja. Panaszkodik, hogy őt mindenki »fúrja«, a munkástanács akadályozza munkáját. Ugyanekkor elvtársak elmondják, hogy állandóan arra hivatkozik: van néki olyan befolyása a Földművelésügyi Minisztériumban, hogy személyében nem kellemetlenkedhet neki senki. Úgy érezzük, nem kellene Végső elvtársnak semmire és senkire sem hivatkozni, harem elfogadni az évek óta felőle záporozó bírálatot, rendet teremteni a Bajai Gépállomás portáján.

Végső Sándor elvtárs a minisztériumból került évekkel ezelőtt Bajára, ahol a személyzeti osztály munkatársa volt. Már kezdet kezdetén elmulasztotta igénybevenni azt a segíteniaka- rást, amelyet pedig akkor a párt, tanácsi szervek felajánlottak munkájához. Kicsit, hogy úgymond, »nagy mellénnyel« látott munkához új munkahelyén. Ez volt az alapvető baj. Személyzeti átszervezésekkel foglalatoskodott, gyakorlati munkájában felaprózta magút.

Ennek következménye

az lett, hogy íróasztalhoz kötődött s olyan elbocsátási hullámokat zúdított az állomásra, hogy nem fejlődhetett ki irányában sok bizalom a dolgozók részéről. 1956-ban is meghaladta a félszázat a Bajai Gépállomásról elkerült dolgozók száma. Persze a termelőszövetkezetekkel a szerződések nem készültek el időre, sok kívánnivalót hagyott a gépállomás munkateljesítésének pontossága, szakszerűsége, minősége. Mindenki jól emlékezik még arra, amikor az elmúlt nyáron Végső elvtárs úgy csoporto- sítgatta az aratógépeket, hogy abból csak bosszúsága, kára támadt a szövetkezetnek, gépállomásnak, gépkezelőnek és a termés betakarításnak egy a ran t.

A Bajai Gépállomáson tapasztalt visszásságokat, Végső Sándor elvtárs minden bírálatot visz- szautasíló magatartását már régen jelzik illetékesek felé a tanácsi. párt és mezőgazdasági

felügyeleti szervek. Nem rajtuk múlott, hogy eddig semmiféle intézkedés nem történt. Sokat és hosszan beszélgettünk az állomás dolgozóival. Elmondták, hogy az igazgató elvtárs bizalmatlan mindenkivel. Mindenben maga kíván intézkedni. Miért nem támaszkodik ezekre az elvtársakra Végső elvtárs? Ne legyen bízni mattan a munkástanáccsal sem Ne lásson bennük mindenképpen »ellenséget«. A munkástanácsnak persze kötelessége segíteni és támogatni Végső elvtársat munkájában, helyes, jó, szakszerű intézkedései érvényszerzé- sében. Ha a brigádvezetők leltár szerint megkapnák a gépeket, ismernék a terveket, önállóan dolgozhatnának — minden bizonnyal a tervteljesítés papírszámai mögött munka is állna;

A közelmúltban Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes cikket írt a Népszabadságban. A cikk elvi vonatkozásával egyetértünk, helyesnek tartjuk. Azonban elmulasztotta a miniszterhelyettes elvtárs megnézni, illetve alaposabban tájékozódni, hogy a példának felhozott Végső Sándor elvtársat vajon «miért kívánták eltávolítani.

A felső vezetés vegye végre figyelembe az alsó tanácsi, párt és szakvonal jelzéseit, alapé sabban nyúljon a kérdések meg vizsgálásához. Minden oldalról az igazság mércéjével mérjen Ha korábban már ezt tették volna a megyei gépállomási központban, Földművelésügyi Minisztériumban, nem került volna sor erre a riportra.

(Felvidéki—Tölgyes)