Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-09 / 82. szám

m PC tű;; Ketten ülünk a tér padján, egyasz- szony és én. És láz­ban mind a ket­ten, tavaszi lázban. Ne értsenek félre, nem arról lesz szó, amire gondolnak. Különben is a vélet­len sodort bennün­ket egymás mellé (bár ez nem zárja ki azt, amire még min­dig gondolnak), rá­adásul az asszony, koi'át tekintve az anyám lehetne, s a járókelők a tanúink — ha egyáltalán ügyet vetnének ránk —, hogy világos nap­pal ülünk és beszél­getünk itt, a téri pá­don. Én az ebédszüne­temből félórát áldo­zok az ücsörgésre, hogy a melengető tavaszi napsugárral IÁI T ánulóknak, n yerni ekekn ek llztiijiik Tudjátok-e gyerekek, hogy április 20-án megjelenik a Gyer­mekvilág című képes megyei gyermekújság? A lap nyolc olda­lon, fényképekkel, rajzokkal, rejtvényekkel igen szórakoztató, izgalmas olvasmány. A Gyermekvilág minden iskolában kap­ható. Itt kérjük meg az Igazgató Bácsikat arra, hogy ahol még nem rendelték meg, sürgősen küldjék el a rendelést. A Gyer­mekvilág ára mindössze 50 fillér. — Megjelenik kéthetenként egyszer. Bajára, Király Lajosnak: A Minlsz- lertanáes elnöke nem Dobi István, iianem Kádár János elvtárs. Nagyszénásra (Békés m.), Kupeczik. Ferencnek: Baján nem Tóth Árpád,? hanem Tóth Kálmán született. { O * ♦ Az alábbi levél a rejtvényverseny-J i c érkezett. írója Kupeczik Ferenc,! '•lagyszénási pajtás azt mondja elf benne, mit láthatna Kukkantó Ka~? tesz az iskolájukban. ? fla Kukkantó Karesz ellátogatna! iskolánkba, először is a most kapott! új csapatzászlónkat mutatnám meg| neki. Utána kihívnám az iskolai kertjébe és megmutatnám, hogy mi-Z lyen nagy fásítási munkába keztl-j tünk. Ugyanis ránkbizták az iskola? kertjét. Mi most a kertben pázsitot! nevelünk. A kert közepén van cgy$ kis tó. A tó partjára pedig a kövek-? bői egy kis hegyet építettünk. A he-* gyen kövirózsa tenyészik, a tóbanf pedig három teknősbéka él. Idejá-f; runk szabadidőnkben, itt gyönyörkö-J dtínk, éneklünk és játszunk. f De a tanteremben is tudnánk mit* mutatni Karesznak. Az ablakokon újl függönyök díszelegnek, azután a % szakköri szobákban Ls akadna elégj sok látnivaló, különösen, amikor fog-? lalkozás van, de erről majd a követ-? kező levelemben írok bővebben, 2 Rejtvsnyverseny A rejtvényverseny második! fordulóján megejtett sorsolások? alapján kissé megváltozott a| múltheti sorrend. | Első; Kupeczik Ferenc, Nagy-* szénás, 3 ponttal. í Második: Madarász Laci, Kecs-s kémét és Király Lajos, Baja 2—2| ponttal. j Harmadik: Lalia Kati, Kiskun-* halas és Vancsai Jolán, Kecs-f kémét, 1—1 ponttal. ÜJABB KÉRDÉSEK 1. Egy olvasott regény főhősé-j nek jellemzése? f 2. Hogy hívták Mátyás király, katonaságát? | 3. Melyik az Ezer-tó országa?* NAPTELEFON — Itt New-York kéri Magyar- országról Kecskemétet! — Halló, Kecskemét! — Itt Kukkantó beszél. Szer­vusztok. — Szervusz, Karesz, mi újság Amerikában? — Egy új találmányra bukkan­tam, a nap-telefonra. — Nahát ez szerfölött érdekes lehet, milyen az a nap-telefon? — Ugyanolyan hallgató van a fülemen, mint a tiéteken. A te- Icfonberendezés sem különbözik sokban az otthoniaktól, a kü­lönbség csak annyi, hogy ezt nem villamosáram működteti, mint az otthoniakat, hanem .. i — Hanem? — Tehát ez a telefon nem vil­lamosárammal működik, hanem napenergiával. Nagyon körül­ményes volna most elmondani, hogyan használják fel a nap­energiát erre a célra. Röviden csak annyit, hogy egy különle­ges érzékeny fényelemet hasz­nálnak, mely a napfény hatásá­ra villamosáramot ad, — Érdekes. De ennek ugye, Karesz, az a hátránya, hogy csak akkor lehet telefonálni, ha t nap süt? t— Dehogyis. Ezek a fényele­mek borús időben is annyi vil­lamosenergiát szolgáltatnak, hogy a legnagyobb csúcsforgalom ide­jére is elegendő a napszülte áram. Sőt, még az éjjeli forga­lom is biztosított. — Hát, Karesz, ez rendkívül hasznos találmány lehet? — De még milyen hasznos! Különösen áldásos természeti ka­tasztrófák idején. Árvíz, tűzvész, földrengések alkalmával. Ilyen esetben a villamoshálózat- rend­szerint megsérül. Pedig olyankor lenne rá a legnagyobb szükség. — Köszönjük Kukkantó Ka­resz a felvilágosítást. Hallha­tunk-e újra a jövőhéten? — Igen. .oooacoooocooot DIAKOK HUMORA r.lső osztályban kérdezi a ta­nító a gyereket: — Fiacskám, mondj egy csú- szó-mászó állatot. A gyerek hosszas hallgatás után kivágja: — A kukac! — Jó. Most mondj egy nem esúszó-mászót. A gyerek most már nem gon­dolkozik. Határozottan felel: — A döglött kukac. Bűnvádi eljárás indult a verekedő kulák ellen Bulákot^ a dunavecsei rendőrka­pitányság őrizetbe vette. Tűz Pelöfiszálláson Vicinai Fdrenc petof (szállási 3 holdas gazdja tanyáján a ké­ményből kipattanó szikra íel- ! gyújtotta a tetőt. A nagy szél­ben az égési ház lángbaborult s a tüzet nem | lehetett eloltani. Az istállóban bent égtek az összes állatok. Vicinai Ferencnét har­madfokú égési sebekkel szállí­tották a kórházba. A kár miritegy 30 000 forint. Felismerte támadóját az utcán megtámadta Balogh M. Gábor honvéd törzsőrmestert, akinek elvette szolgálati fegyve­rét. így felszerelkezve azután a környék lakóit rettegésben tar­totta. Balogh M. Gábor a napok­ban az utcán! felismerte támadó­ját és átadta a rendőrségnek. lUVIKIKIII, s űe*n)eő fixán#* Annyira közel voltunk már a zuhatag belsejéhez, hogy a víz állandó dörgését sem hallottuk a zátonyon. Csak az a tompa puffanás jutott el agyunkig, amivel a legközelebbi hintáztató hullám tört meg a szirten. Mindenki készen állt, szorosan kapaszkodott a szerinte legbiztosabb­nak vélt kötélbe. Csak ahhoz a két erős kötélhez nem állt senki, amelyik az árboctól a hátsó véghez futott, mert ha az árbóc kidől, ezek a kötelek lelógnak a fedélzetről, a zátony fölé. Csak Erik ugrott be a kabinba a legeslegutölsó pillanatban, mert eszébe jutott, hogy az előírás egy részét nem teljesítette — nem is tudja, hol a cipője! Senki sem tartózkodott a tutaj előreícrdult farrészén, hiszen tudtuk, hogy az fogja kapni a legerősebb ütést. Herman, Bengt és Torstein fel­mászott a ládákra, amelyek a kabinfal elé voltak kötözve; Herman a te­tőgerincről lecsüngő kötélbe kapaszkodott, a másik kettő pedig az árbóc- kötelet markolta meg, amelyen a vitorlát szoktuk felhúzni. Knut és én az árbóctőtől a tutajorrhoz futó vezérköteleket fogtuk, úgy számítva, hogy az összeütközés ereje az árbocot, a kabint és minden mást lesodor is a fedélzetről, a tutajhoz erősített kötél akkor is a fedélzeten marad, hiszen szemben vagyunk a hullámokkal. Mikor aztán éreztük, hogy teljesen a vizek hatalmába kerültünk, el­vágtuk a horgony kötelét. Egy hullám azonnal felkapta a tutajt és ma­gasra emelte a levegőbe. A nagy pillanat elérkezett! Még lélegzetvételre sem volt időnk, máris visszazuhantunk az örvénybe, miközben megreme­gett lábunk alatt a rozoga, minden izében recsegő-ropogó tutaj. Vérünk forrt az izgatottságtól. Emlékszem, hogy — más lehetőség híján — a ka­romat lendítettem magasba és teli tüdőmből azt kiáltottam: ,— Hurrá! Értelmetlen volt ugyan, de valamelyes megkönnyebbülést szerzett ez a kiáltás, és ártani természetesen nem ártott. A fiúk nyilván azt hitték, megbolondultam, de mindnek sugárzott az arca cs lelkesen vigyorogtak, ördögi gyorsasággal száguldottunk előre a mögöttünk rohanó hullámok tetején. Ez volt a Kon-Tiki utolsó nagy próbája! De tudtuk, hogy jól fog menni minden, mert jól kell mennie! Lelkesedésünk azonban csakhamar lelohadt. Hátulról egy csiliogo, zöld üvegfalhoz hasonló, meredek hullám rohant ránk. Éppen hullám­völgyben voltunk, amikor felénk gördült cs abban u pillanatban, amikor megláttam magasan a fejünk felett, erős ütést éreztem és már el is me­rültem a víztömegben. Egész testemben éreztem a szívást, olyan erővel, hogy minden izmomat meg kellett feszítenem és csak egyetlen dologra 1Ü7 tudtam gondolni: »Fogóddz! Fogóddz!« Eszembe jutott, hejgy az ilyen két­ségbeejtő pillanatokban karunk könnyen felmondja az engedelmességet, még mielőtt az elme mérlegelné a körülményeket. Azután éreztem, hogy a víztömeg lerohan rólam és meglazul a testemet fogva tartó szörnyű szo­rítás. Mikor a. szörnyű vízfal továbbrohant, láttam, hogy Knut gombóccá görnyedve még mindig mellettem fogódzkodik. Hátulról nézve, a nagy hullám elég laposnak, átlagosnak látszott. Mikor ránkrohant, végigsöpörte a kunyhó fedelét is, de három társam továbbra is ott kapaszkodott; — a víz nyomása szorosan a kabin tetejéhez préselte őket. Még nem süllyedtünk el. A pillanatnyi szünetet arra használtam fel, hogy helyzetet változtas­sak, miközben kézzel-lábbal az erős kötél köré fontam magamat. Knut leereszkedett eddigi helyéről és tigrisugrással ott termett a többiek mel­lett a ládák tetején, a kabinfal védelmében. Hallottam bizakodó kiáltá­sukat, de ugyanakkor már láttam, hogy újabb zöld vízfal tornyosodik mögöttünk. Figyelmeztetően kiáltottam és a kapaszkodásban szinte meg­merevedni éreztem görnyedező testemet. Egy pillanat alatt újra ránk zú­dult a pokoli víztorlasz cs a Kon-Tiki egészen eltűnt a jVíztömeg alatt. Mintha az óceán minden dühét erre a néhány, szinte batyuvá összehúzó- dott emberi lényre zúdította volna. Kiálltuk a második megpróbáltatást is. De most a harmadik következett. Utána hallottam a kötéllétráról Knut diadalkiáltását r! — Alija a tutaj! A három egymást követő hullámlökés ütése mindössie az árbocot és a kabint görnyesztette meg. Éreztük, hogy legyőzzük afc elemek erejét és a győzelmi lelkesedés új erőt adott. Ekkor megpillantottam hátulról a harmadik, az eddigieknél is hatal­masabb hullámhegyet. Ismét figyelmeztetően kiáltottam a többieknek, majd olyan magasra kapaszkodtam a kötélben, amennyit: egy lendülettol el lehet érni, és minden erőmmel belefogództam. Utána eltűntem a fölöt­tünk tornyosuló zöld fal közepében. Éreztem, hogy nem hilllunk, de tuta­jostul együtt zuhantunk az új hullámfal kellős közepébe. A feltornyosult hullám magasságát társaim, — akik hátrább álltak és láttak engem el­tűnni a víztömegben, — nyolc méternél is többre becsülték, tajíékozó ta­raj pedig még Vagy öt méter lehetett. Most a fiúkon söpört végig ez az iszonyatos víztömeg és őket is csak a leiki parancs tartotta: Fogódzni, fogódzni! Ekkor vágódhattunk a torlaszhoz. Magam csak a kötél feszüléisén ereztem, amely mintha görcsösen megtekeredett és visszalpzult volna. De hogy az ütődés tompa hangja alulról vagy felülről jótt-fe, azt nem tud tam volna megmondani. Csak pillanatokra merültünk a ivíz alá, de ezt a néhány pillanatot csupán olyan erőfeszítés árán tudtam kibírni, ami­lyenre különben nem lennék képes. Az ember teste egészében több erőt tud kifejteni, mint az izmai egymagukban. Éreztem, hogyha el kell pusztulnom, akkor így, a kötél köré fonódva halok meg, de nem enge­dem el, nem adom meg magamat, Ez volt egyetlen gondolatom, amire emlékszem, (Folytatjuk) 108 kúráljam a náthá­mat, ezt az átkozott tavaszi influenzát, amely lázzal, enyhe, de egész valómat megbénító lázzal jár. Ö, az izsáki pa­rasztasszony bevá­sárlás után, a buszt várva pihengél ki­csit, szemügyre vesz, aztán megkérdi: — Nem tetszik tudni, kihúzták már a lotót? (így mond­ja, egy t-vei, ahogy a toto-t szokás.) És reménykedik, tervez, hogy csak kihúzzák az ő szá­mát is. Igaz, hogy anélkül sem dől ösz- sze a világ, van három hold szőle­jük, biztos megél­hetést jelent, ds dzért jó lenne, na­gyon, ha nyernének a »lotőn-i. Ahogy beszél hév­vel, lázzal, kacér- liodili a szerencsé­vel, gyorsabban ver az én pulzusom . is. Én még nem lottó­zom. De nem, mu­száj nekem is, meri hátha... És már érzem, menthetetlen ya- gjyc-k. Hajjaj, egy­ket nap és elbúcsú­zom az influenzám­tól, de ettől a lotió- láztól egyszer még 42-t mutat a hőmér­sékletem. Akkor pe­dig istenveled új­ságírás, — hacsak közben meg nem nyerek legalább egy félmilliós főnyere­ményt (tarján) Zsitva Gyula, Kiskunfélegyhá­za, Móra u. 35. szám alatti lakos még az ellenforradalom előtt :lőző munkahelyéről lopásért el ett bocsátva. 1956. november hó 3-én este kézigránátokkal fel­szerelve elment a rendőrségre äs ott géppisztolyt követelt, majd A Dunavecsei Rendőrkapitány­ság bűnvádi eljárást indított Papp Gábor, kunszentmiklósi kulák ellen, mert a nevezett £ tanyáján lakó Látics Györgyné 15 éves, szegényparasztot gereb- yével megtámadta és ütlegelte, -.áticsné ennek következtében 8 lapon túl gyógyuló sérülést izenvedett. A rendőri vizsgálat negállapítása szerint Papp Gá- >or kulák azért bántalmazta Lá- ics Györgynét, mert nevezett- íek volt bátorsága családjával :gyüU a tanács törvényes kiuta- ása értelmében beköltözni Papp 4ábor tanyájába, A verekedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom