Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-02 / 51. szám

.Az első fecskék. 'MEGALAKULT egy diákszövetségi alapszervezet ) I ESTE FÉL NYOLC VAN. A tanulóterem zöldre festett aszta­lai mögött kíváncsi diákok. A Közgazdasági Technikum keres­kedelmi tagozat szövetkezeti sza­kosok diákotthonában vagyunk. AZ ELSŐ HOZZÁSZÓLÁS ne­hezen indul meg. Alig 10 perc múlva már élénken vitatkozó, ér­velő diákokat látunk. Most ép­pen Tóth Ernő, egy szökés-barna hajú fiú beszél, s hogy szavainak nagyobb súlyt adjon, kezével gesztikulál. — Helyes volna a diákszövet­ség létrehozása itt az otthonban. A többi fiataloknak már vannak szervezeteik, hát miért legyünk mi rosszabbak náluk? Ha mind­nyájan a diákok érdekéért küz­dünk, akkor képviseljük igazán sajátmagunkat. Még annyit sze­retnék mondani, hogy politiká­ból csak annyit vigyünk bele a szervezetbe, amennyit mi fiata­lok meg tudunk emészteni. MÉG EL SEM HANGZOTT a felszólalás, amikor egy magas, nyúlánk fiú, Kiss Dezső emelte fel a kezét. — Én javaslom a szövetség megalakítását. Nagyon jó volna, ha a vezetőségbe egy olyan ne­velőt választanánk be, aki tud a nyelvünkön beszélni és mi őszin­ték tudnánk lenni hozzá... A diákszövetség igenis foglalkoz­zon politikával, mert nekünk, munkás- és parasztszülők gyer­mekeinek a népi demokrácia tette lehetővé a tanulást. De fej­lődésünk szabta tulajdonságain­kat is vegye figyelembe. Gondo­lok itt a szerelemre, romantiká­ra, kalandokra, utazásokra, a fiúk, lányok közötti viszonyra. A fiúk nagyrésze kuncogott, amikor a szerelemről, a lányok­ról volt szó, de önmagukban mindnyájan elismertek, nagyon helyes ez a felszólalás. Igen. Kell ezzel foglalkozni, mert ilyenek a fiatalok problémái. EZUTÁN MAII nem sok biz­tatás kellett. Egymás után hang­zottak el a különböző vélemé­nyek. S aztán a tervekről is esett néhány szó. Kirándulás, színjátszó csoport, filmklub, s ki tudná elsorolni, hogy a diákfan­tázia még mit nem talál ki, ami hasznos elfoglaltságot jelent. EGY ÓRÁIG tartott a vita, utána a fiatal középiskolások megalakították a diákszövetség első alapszervezetét. Voltak ugyan, akik nem léptek be a szövetség tagjainak sorába, de nem is erőszakolták őket. Na­gyon vigyáztak arra, hogy ön­kéntes legyen a szövetség tag­jainak belépése. AZ ELSŐ KIS SEJT, a Ma­gyar Diákok Nemzeti Szövetsé­gének első kis alapszerve létre­jött. Létrehozták azok a fiatal fiúk, akik úgy érezték, tartozni kell valahová. A mag termékeny talajra hulltítt. S mi tudjuk, ez a mag kicsírázik, s még ezen a tavaszon új hajtásokat, virágo­kat hoz. —gém HOGYAN AKARJAK , , áí/ levezetni Kalocsán & • A kalocsai tanács műszaki osztályán sokat törődnek azzal, hogy mivel foglalkoztassák a racionalizált dolgozókat. Erre vonatkozólag már ki is dolgoz­tak egy tervet, amely minden tekintetben biztosítani kívánja a munkanélküli dolgozók mun­kába állását, illetve kereseti le­hetőségét. A helyi statisztikai adatok szerint minden tavasszal körül­belül 700 fő a meglévő idény­munkások száma. Az idén ta­vasszal a város vezetősége a munkanélküliek számát körül­belül 680 főre becsüli. Ennek a 680 munkanélkülinek a 40 szá­zaléka női munkaerő. Tehát összesen 1380 dolgozóra kellett elkészíteni a tervet. Miket tartalmaz a terv? A városban sok olyan munka van, amit már el kellett volna végezni a város és községgaz­dálkodási hivatalnak. Ezért el­határozták, hogy tovább foly­tatják a csatornázást. Ez a mun­ka mintegy 500 főt köt le 40 napig, a munkabér és az anyag ára hozzávetőlegesen 208.000 fo­rint lesz. A tanács gondol a munkanélküliség kapcsán az ár- vízvédelemre is. Éppen ezért különböző föidmunkálatok, ár- vízvédelmi töltések elkészítésé­re a tanács 415 000 forintot ja­vasol, ami 100 ember 40 napi munkáját biztosítaná. Ugyan­csak ilyen munka lenne Kalo­csán az útépítés, amely szintén 100 embert foglalkoztatna 34 napig. De nagyon jó intézkedés az is, ami a köztisztaságot illeti. Ez 15 embernek tudna állandó munkaalkalmat nyúj­tani. A női munkaerő elhelyezésé­re már eddig is sokat gondolt a városi tanács. Mintegy 100 asz-r szonyt állított munkába a KÖMI Vállalatnál. A Paprika Vállalat és a Kísérleti Gazda­ság tavasszal igen sok női mun­kaerőt tud foglalkoztatni. A tervek a munkanélküliség enyhítésére elkészültek. Egye­dül a végrehajtás, illetve a ter­vek jóváhagyása hiányzik. Di­cséret illeti meg a kalocsai ta­nács műszaki osztályát azért, hogy ilyen aprólékosan, mindent átfogóan készítette el a tervét, nem hagyva figyelmen kívül a város fejlesztését, de a munka- nélküliek szociális helyzetét sem. —gém A Duna—Tisza közi Kísérleti Gazdaság dolgozói részére tartott pártna­pon Krizsán János tartott beszá­molót a politikai élet időszerű kérdéseiről. Megtárgyalták a gazdaság dolgozóinak problé­máit is. A tavaszi mezőgazda- sági munkák ideje rohamosan közeledik, azonban a Földműve­lésügyi Minisztérium még nem állapította meg a szerződéses munkások díjazását és ez aka­dályozza a tavaszi munkákra való felkészülést. A gazdaság dolgozóinak az a kérése, hogy a Földművelésügyi Minisztérium vessen véget a huza-vonának és minél előbb állapítsa meg az új Bajai ü i ll an a t ké o e k / XOOOOOOOOO Oi o o '^“7/épek, képecskék, pillanatképek. Nem a városról, az egész '-A- Bajáról — ehhez esztendős tanulmányozás, könyv is kevés volna —, csak. amibe belebotlottam kétnapos ott-tartózkodásom alatt. Gondolom, jellemző »felvétel« is akad az alábbiak között, ha nem, ezt majd a bajaiak eldöntik. r| öhben nézik az ellenfor- *■ radaloni gaztetteit ábrá­zoló fényképes plakátot. Szemük a puskacső elé állított fiatal ka­tonákon, cs olvassák a plakát melletti újságriportot: »Vádol­nak a sírból visszajöttek.-« Az arcok libabőrössé válnak, hang­talanul levegőben sír a kérdés: hogyan lehettek úrrá rajtunk a pokol ördögei egy történelmi pil­lanatig? Hiszen kevesebben van­nak, mint mi! Egy munkásfornia fiatalember arca tüzel, a szeme szikrát szór, szava a nemes haragé: »Rothadt bestiák! Azt a 180 forint havi zsoldot sajnálták attól a szeren­csétlen szil kas/,vezető tő 1 ?« Te­kintete megsímogatja az életben maradt megyebéli, kaloesai fiú képét, majd körülpillant a néma plakátnézőkön. Magatartása, egész lénye elárulja, levonta a tanulságot, látom, az ökle meg­keményedett. És ez az ököl, ne felejtsék el, ütni is tud ellen- forradalmár urak! * ¥/ idámább kép, az élet ren- * des kerékvágásáé. Hosz- szú sor áll az Uj Élet Tsz halász­boltja előtt. Úgy látszik, a sú­gó vicaparti városban szeretik u halat, ha nem fukarkodnak a »felárat«: a sorbanállást is bőven »megfizetni« érte, * P edig ezt meg lehet spó­rolni. A Halászcsárdában ugyanis finom halászlét szolgál­nak fel. Sokan élnek is a lehe­tőséggel. Piacos falusiak kana­lazzák a méregpiros levet, ször- työgtetve szopogatják a teríték­re került ponty szálkáit. Jó is a halászlé, csak a bor.., az a bor, amit melléje kap az ember! Persze, mutassanak a világon olyan helyet, ahol a hal mást szeretne, mint — a vizet! • Í ólcsnék egy kis fürdő, a haj­nali négyórás autóbuszozá­son szerzett náthát kihajtani a test­ből melegvízzel, gőzzel. Hiába a re­mény, Bajának nines fürdője. Talán a Dunában, meg a Sugovica vizében elégítik ki nyáron egész évi fürdözéji igényüket az idevalósiak? Mást csak­ugyan nem tehetnek. Mert — a szál­loda asszonyportása szerint — a hely­beliek 10 százalékának van csak für­dőszobás lakása, a 90 százalék pedig várja, hogy nyilvános fürdő is épül­jön a városban. Ha kevés volna á szám, a fürdőt óhajtók közé, kérem, írjanak engem is. * 1 T lök a cukrászdában. Szörp nincs, limonádé sincs, a krémes is elfogyott. De tiszta­ság van, tortaszelet is van és a figyelmes kiszolgálás sem hiány­zik. (Ez utóbbi — esküszöm — pótolja a hiányosságokat.) De van más is. A szomszéd asztalnál három fiatalember üldögél. Pus­mognak. Megérkezik a negyedik is. — Szevasztok! Állati klassz képeim vannak. Aktok — üd­vözli társait. És a tárcájából meztelen nőket ábrázoló képe­ket szed elő. Különböző pozitú- rában a nők, s a fiú nem hasz­nált téves jelzőt. Valóban — »állati« az egész. Valakik jó üz­letet csináltak, hogy ilyen fel­vételekhez »lefeküdtek«, még jobbat, akik e képeket »en gros« terjesztik. Vigyázat illetékesek! Az ifjúság nevelésének ügye nem üzlet. Vigyázat pesti kollé­gák: lapjaitokban előszeretettel közlitek félmeztelen nők fotóit. Akarva, nem akarva az lesz be­lőle, hogy már csak a teljesen meztelen női test — »klassz«. Márpedig nekünk másfajta klassz-icizmusra kell töreked­nünk, * fh erkölccsel egyébként baj van, nemcsak a képeken, Vasárnapi ebédem fogyasztom a Béliében. Három fiatal katona- tiszt a szomszéd asztalnál, néhány aszialall odább két nő, hátszik rajtuk, egyszóval: »Iát- szik rajtuk...« Nemcsak étkezni jöttek ide. Ismerliedni akarnak a tisztekkel, de hogyan? Ez utób­biak rájuk sem gondolva, apró tornyot építgetnek gyufából. Jó ügyességi játék, ebédutáni idő­töltés. És ürügy — kapnak a nők az alkalmon, ök is csinálják gyufából a tornyot és vihognak amide. Ha eddig semmi nem árul­ta volna el kilétüket, a viho­gásuk igen. A torony magasodik, pedig építőinek a szeme gyakrab­ban jár a három tiszten, mint az »építményen«. Hiába, ügyesek, Nem tudom, sikerült-c aztán ne­kik a szerelmi zűr-zavarok bábeU tornyát is felépíteni?! A Takó bácsi városi tanács­tag ízes mondásával kell kezde­nem tájékoztatómat, mert úgy érzem: János bátyánk ki jelen­tése a legtalálóbb arra az ese­ményre, amely az elmúlt dél­utánokon zajlott le csöndes ün­nepélyességgel, de minden dob­verés nélkül Kecskemét tanács- házának az elnöki szobájában. — Én már tegnapra nem őszök, akármilyen éhes vagyok — mon­dotta az öreg, s minő mély poli­tikai bölcsesség van szavainak e tömörsége mögött. Az van ben­ne: a múlt hibáit nem lehet meg nem történtté tenni, ha csak rá­gódunk rajtuk, a tegnapi éhsé­günket nem verjük el, ha semmi mást nem csinálunk, csak emésztgetjük, amit tegnapelőtt kellett volna. Előre kell men­nünk, a holnapokon törni a fe­jünket, ez most a dolgunk. Ezért is hívta össze a tanács a város különböző részein, kerületeiben lakó tagjait külön-külön csopor­tokban, két héten át. Hogy se­gítsenek, mondják el: mit, ho­gyan kéne megteremteni? És ők jöttek. Nem mindany- nyian, mert volt olyan is, aki talán úgy vélte, a tanácstagi tisztséggel kompromittálja ma­gát az újjászületésnek ezekben a napjaiban,1 talán olyan is akadt, aki érzi, hogy nem tudja méltóképpen képviselni válasz­tóit, hát inkább otthon maradt. A többség azonban, a 156 tanács­tag nyolcvan százaléka, végezvén napi munkájával a gyárban, vas­úton, a földeken, az irodákban, felkereste a városi tanácsot és elmondta javaslatait. Az egyik tanácstag betegen fekszik, de írásban közölte megfontolt, okos „En már tegnapra nem iszik” tőséget — hangzott el nem egy tanácstag szájából. Hol kell üzletet nyitni, nyil­vános telefonfülkéket felállítani, villanyt bevezetni, az egészségi és esztétikai szempontokat e te­kintetben eddig kevésbé figye­lembe vevő Kecskemét városa hova építsen illemhelyeket, hol ásasson vízlevezető csatornákat, miképpen portalanítsa az utcá­kat — erről is beszéltek. Javas­latokat tettek arra, hogy ki kap­jon a kisipar és kiskereskedelem gyakorlására engedélyt. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy amíg a kisipari engedélyeket elfogad­ható mennyiségben kérték, ad­dig a szükséglethez viszonyítva aránytalanul sokan akarnak kis­kereskedők lenni!) Ami talán a legégetőbb kecs­keméti probléma: a lakáshiány. Mintegy 1500 igénylés vár elin­tézésre és sajnos, az irodák fel- szabadulása révén mindössze kétszázan jutottak megfelelő la­kóhelyiséghez. Mind megannyi megoldan­dó feladat. És a tanács vezetői szorgalmasan jegyezték a kü­lönböző kívánalmakat, okos ja­vaslatokat. A régebben vajúdó, vagy fontosabb problémákat ők is ismerik, megoldásukra már kerestek, állandóan keresnek le­hetőséget, a tanácstagok segítsé­ge mégis hasznosnak bizonyult. Több szem többet lát, — több szív hatalmasabbat dobban. Persze, nem könnyű a városi tanács dolga. Vállalatai az ellen« forradalmi események miatt ter­vüket nem teljesíthették, az adó­fizetés vontatottan halad, a szo­kásos pénzösszegnek csak a felé­vel rendelkezik a tanács. Meg­fontoltságra, takarékosságra a rendeződés átmeneti időszakában tehát jobban szükség van, mint bármikor. Ami a lakáskérdés megoldását illeti, Nagymarosi elvtárs, a VB elnöke személyesen utazott Pest­re, hogy a kormány illetékesei­vel tárgyaljon: hathatósabb tá­mogatást kapjon Kecskemét az új lakások, a családi lakóházak szövetkezés útján történő építé­séhez, • A munkanélküliség megszün­tetésére közmunkákat tervez a végrehajtó bizottság, s remél­hető, hogy ezáltal, meg az idő­szakos tavaszi munkákkal sike­rül munkaalkalmat biztosítani mindaddig, amíg ismét megte­remtődnek az állandó munkale­hetőségek. Két héten Ót voltak szó­szólóink tanácsunk egyszerű, névtelen tagjai, akik megtehet­ték volna, hogy otthon, a sutban üljenek és vívódjanak mindany- nyiónk sorsán, magatehetetle- nül. De nem, ők tenni akarnak. Kötelességünk, hogy segítsük őket. Segítsük a tanácsot, hiszen ezáltal önmaguTik sorsán javí­tunk. Csakis így vallhatjuk ma­gunkénak Dudás Gyuláné gyufa­gyári munkás szép megállapítá­sát: »Nem lehet a fejlődésünket megállítani még olyan romboló erővel sem, mint az ellenforra­dalom, ha kéz a kézben hala­dunk!« T, 1, V agy húszán állunk az uj« ságosnál. — Népszabad« ság, Petőfi Népe — így kéri, kettőzve majdnem mindegyik vevő. Némelyikük türelmetlen, amíg reá kerül a sor. Én is, csak uralkodom magamon. Pedig ná­lam megbocsájtható: két írásom is van a Petőfi Népé-ben. Talán olvasták a bajaiak is. hogy önmagukról is ol- vassanak, ezért írtam meg az előbbieket. Tudom, vannak, akik haragszanak most rám, do olyanok is, akik egyformán lát« nak velem. S ha csak egyetlen ilyen olvasó akad, már ez is meg­nyugtatással tölti el az embert, mert érzi: nincsen egyedül. Tarján István Virágdíttx cipősarokban Külföldön az utóbbi időben egészen különleges sarokkal lát­ták el a női cipőket. Az áttet­sző plasztik anyagból készült cipősarkokba még virágdíszeket is tesznek, pontokba foglalva, hogy az ő vá­lasztóinak lakóterületén ez és az hiányzik, ezt és azt kell pótolni. A ieghűbb képet ezekről a beszélgetésekről egy alapos jegyzőkönyv nyújtaná, dehát an­nak közlésére lapunk heti össz- példánya is kevésnek bizonyul­na. A fontosabb kérdések váz­latos említése azonban sejteti tán a tanácstagok figyelmének sokrétűségét. Az ifjúság nevelésének prob­lémája gyakran szerepelt »napi­renden«. Nem tiszták a politikai nézetek a fiatalok körében, zűr­zavar tapasztalható ‘ náluk. Ért­hető, hiszen az ellenforradalmi uszítás elsősorban rájuk vetett szemet, az ő soraikat kezdte ki. Bizony, itt kitartó, szívós, meg­győző nevelőmunkával sorompó­ba kell állnunk valamennyiőnk- nek, akiknek nem közömbös ha­zánk, népünk jövője. Időszerű ma is Eötvös József intelme: »Ha van feladat, melynek megoldá­sára az állam minden hatalma elégtelen, az a népnevelés; oly feladat, melyet csak a nép maga oldhat meg.« Kecskeméten az a 120 aktív tanácstag már ebben az értelemben sorolta fel elgon­dolásait az effajta tennivalókról. Sok szó esett a munkanélküli­ség minél gyorsabb felszámolá­sáról is. Ha már szükséges, olya­noknak mondjanak 'fel elsősor­ban — hacsak nem nehezen pó­tolható szakemberek —, akiknek nincs családja, s akik könnyeb­ben találnak más kereseti lehe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom