Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-02 / 51. szám

Karzati «„KULTÚRA*®

MŰVELTSÉG, ó ne liagyj el! Ezzel a fellegckct is langbahori- •6 fohásszal tántorog ki az ember a Katona József Színházból és a csontig maró szégyentől úgy lopakodik a vendégsereg kultúrát tisztelő hányada a februári estében, mint egy vereséget szenvedett hadsereg.

Február 25-én Kecskeméten vendégszerepelt a Filharmónia. Többek között Horváth Jenő zeneszerző legújabb számait tolmácsolták Záray Márta, Bilicsi Tivadar, Vámosi János és Kiss Ilona művészek. Szerzői est volt. Be a karzat »nagyműveltségű« honpolgárai felháborító arcátlansággal bele-bele kiabálták az énekszámok kellős közepébe. Majd bömbölő hangnemben eme kulturált igényeiket hozták a művészek tudomására: Elég volt! Unalmas! A »Kávét...« énekelte.

ÉPPEN ZÁRAI MÁRTA állt a mikrofon előtt, amikor ez a ■ nemes«, »udvarias« és »jól nevelt«, »kulturált« hang felbőgött a színház magasabb atmoszféra- lábam, s az énekesnő arcán látszott a kiábrándultság és a műsor végeztével kijelentette, nagyon megfontolja, hogy mégegyszer Kecskemétre jöjjön vendégszerepelni.

A »tetszetős« számok után, már a lábukkal is tapsoltak és doboltak, mintha extázisba zuhantak volna. Ilyen patadübörgés csak a prériken hallható.

FENN AZ EMELETI karzaton diákfiúk ülték végig az előadást piros, fehér, kék szalaggal szegélyezett fekete bársony sapkájukban, Micsoda új szokás ez?

Az igaz, hogy a Filharmónia

hozzászoktatta a közönséget a tartalmatlan, giccsben fuldokló »művészethez«, de most már (bármennyire is nehezére esik) próbáljon meg művészetet is nyújtani. (Ha pedig nem, akkor mondjon le hivatásáról.)

A Ml FIATALSÁGUNK és karzati közönségünk pedig, ha nem is felel meg a Filharmónia műsora kívánságainak, tanuljon meg legalább két órát ülni kulturáltan, emberségesen. ~~y—r—

Tjáneűlíiak PÁHIN

A napokban fejezték be Csengődön, Kecelen, Soltvadkerteo a kiskőrösi járási kultúrház által rendezett társasági tánctanfolyamokat. Most Páhiban kezdték meg a fiatalság oktatását • /: ízléses, szép táncokra. A páni fiatalok nagy örömmel fogadták ezt a lehetőséget, és igen sokan vesznek részt az összejöveteleken* Reméljük, a vizsgabálon jó eredménnyel mutatják be tudásuk«;.

JHefujzló A KIRAKATBAN

FENEGYEREKET vett őrizetbe a rendőrség

A kiskunhalasi rendőrkapitányság bűnvádi eljárást indított, őrizetbevétel mellett Lencse András 24 éves jánoshalmi lakos ellen, mert a nevezett kötekedő több helybeli lakost megvert, majd később eléggé ittas állapotban gondolt egyet és leszerelte özv. Nagy Istvánná ablakrámáját, majd azzal a cselekményét számonkérő B. Nagy Kálmán helybeli lakost úgy fejbevágta, hogy az 20 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A fenti két eset, mint értestültünk, nem az egyetlen bűne

a garázda fenegyereknek, hí- j szén azonkívül, hogy most őri-1 zetbe vették, már a bácsalmási i járásbíróság is eljárást indított j ellene, súlyos testisértés bűntette miatt. A verekedő Lencse Andrást a kiskunhalasi rendőrkapitányság átadta az ügyészségnek, ‘

Mtisz a Kegyes esaiás? cUn'í Ubktt 1-KEGYES CSALÁS?« cím

alatt a Petőfi Népe február 27. számában H. J. arról ír, hogy a iajosmizsei MOKÉP-vezető észrevette egyik »nagyobbméretű« utcai plakáton, hogy az »Othello« című »nagysikerű színes szovjet ilmet« angol filmgyárban készültnek tüntették fel. A cikk írója, vagy a MOKÉP-vezető ezekután »talán«, »vajon«, »vagy talán« s »úgy gondolják« kezdetű mondatokban távoli és helytelen utakra vezető találgatásokba kezd az elkeresztelés .»kát illetően és egyben ki is oktatja a keresztszülőket (ahogyan í gondolhatja; a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalatot), hogy miért kell helyes szöveget írni a iilm címe alá.

A cilck hangja sértheti a fenti vállalatot, hiszen azt — s itt jövünk mi az ügybe — a Finom- mechanikai Javító V. dekorációs részlegének dolgozói követtük el, ugyanis a kérdéses plakátot mi szállítottuk a Moziüzemi V-nak.

Tévedtünk.

Mentségünk »talán« az lehetne, hogj- a szóbanforgó 28x57 cm-es »nagyméretű« plakáthoz hasonló plakátból — melyen a téves szöveg GOxlO milliméternyi helyet foglal el — havonta több, mint kétezer darabot készítünk kézi munkával.

S ha az ilyen plakáton egy mozi üzemvezetője a fenti hibát észleli s annak kijavítását szívügyének tekinti, akkor azt egy pere töredéke alatt játszva megteheti.

Üdvözlettel;

Dekorációs részleg dolgozói

Állok a Szabadság téri Takarékpénztár kirakata előtt és nézem, többen nézzük a benne közszemlére kitett plakátot. Pontosabban, a plakát két figuráját nézegetjük. Különösebb érzést nem váltanának ki bennünk, mert a falusi borbélyműhelyek cégtábláján is hasonló gentleman és lady szokott díszelegni, — szóval, ha az volna c kirakati plakát rendeltetése, hogy a frizurakészí- tcs szükségességére hívja fel a figyelmet, nem szólnánk egy szót sem.

Ez a plakát azonban azt adja hírül, hogy a Katona Józser Gimnázium negyedikesei szalagavató-estet rendeznek március 2-án. Diákokat akart tehát ábrázolni a meglehetősen jó rajzoló képességgel bíró plakátfestő. Hogy miképpen lett a diákfiúbói félig jampcc, félig Mefisztó, e mondabeli figura durva cinizmusával és a diáklány miért nem különb a társánál? — ezt csak a rajzoló tudná megmondani.

Amit viszont a plakát jói'/' lesű megszemlélő! mondogatnak. annak a végére mindig kérdőjelet tesznek, ilyenek volnának a valóságban a gimnázium diákjai? Vagy az a vágyálmuk, hogy ilyenek legyenek? Vagy csak a plakátfestő vágya ez? Ki engedte meg, hogy a közízlést sértő plakát a nyilvánosság elé kerüljön? Jóra vczet-c az ellenőrzésnek az ilyetén pongyolasága?

Igen: a pongyolaság. A plakát készítője arra már nem ügyeli, hogy az E betű alsó vízszintes szárát is megfesse. És »SZERETETTEL« hív meg mindannyiunkat az estre, amelyen büfé, tánc és tombola is leszen.

Valóban, nem ártana elmenni. Stílusosan szólva: szerfelett izgató volna látni, hogy a Katona József Gimnázium diákjai csakugyan Mefisztó- szerű jelenségek-c?

(tarján)

OegouáHpöH is. megalakult

POSZ

A Ruhaipari

• ív uuiid

j modellje

Tervező

Lipcsei

Vállalat;

Vásárra:;

nyári empriméruha.

Vezér József orgoványi tanító már hosszabb ideje szervezte a fiatalokat, hogy megalakítsák az EPOSZ-szervezetet. A napokban 14 fiatal gyűlt össze. Megtárgyalták az EPOSZ programtervezetét. Vezetőséget választottak, melynek tagjai lettek: Bende Erzsébet, G. Kiss Irén, Tormási'.? Károly parasztfiatalok, Keserű Sándor asztalos. A szervezet

elnöke Vezér József lett.

A vezetőség kidolgozta aa alapszervezet programját, amelyből néhányat már meg is valósítottál?. j 18 tagú tánccsoportoí alakítottál?. A színjátszó-együttesnek ip 19 tagja van már, Készülnek a sportévadra is. Aa EPOSZ-szervezet egyre népszerűbb az orgoványi fiatalok között.

Hl VLIIDAUL;

űghdezs ßsed+ion.

Említetten? már, hogy minden nap úszkált körülöttünk néhány ilyen nagy hal. Legalább hat-hét, sokszor még több követte a tutajt. Rossz napokon csak kettőt-hármat láttunk, de kárpótlásul másnap harminc-negyven kísért bennünket. Elég volt hát ebéd előtt húsz perccel szólni a szakácsnak, hogy friss halra vágyunk. Ilyenkor szakácsunk a halászzsineg horgára egy fél repülőhalat tűzött csaléteknek és a másik percben már húzta is maga után a vizet szántó halat. A többiek kíváncsian néztek utána. A dórádé tehát könnyen horgászható, húsa pedig igazán kitűnő és különösen a fogás után omlós; a lazac és a tonhal ízére emlékeztet. Nekünk két napra egy hal bőven elég volt. Nem is fogtunk egyszerre többet, hiszen ha kellett, volt elég a tengerben.

A pilótahalakkal más módon ismerkedtünk meg. Cápák kíséretében érkeztek hozzánk, és mikor a gazdájukkal végeztünk, az elhunyt hagyatékaként maradtak ránk. Cápával már az utazásunk elején találkoztunk, később meg minden nap kerülgette néhány a tutajt. Olykor a cápa éppen csak ellenőrző szemlére látogatott el hozzánk, egy-két kört írt le körülöttünk, ezután tovább úszott, zsákmányt keresve. Rendszerint azonban legalább egy, de néha több is hosszasan kémkedett a kormány mögött. Onnét leste lopva, csendben jövés-menésünket, és csak nagynéha csapott egyet a farkával. Kékesszürke, érdes bőre az erős napfényben közvetlenül a vízfelszín alatt, barnának látszott; együtt himbálózott fel és le a hullámokkal, csak a hátuszonya meredt ki a vízből fenyegetően. Mikor erős volt a tengerjárás, a cápa időnként a hullámmal együtt magasan a tutaj szintje fölé emelkedett; ilyenkor egyenesen oldalról láthattuk a bestiát, mintha csak üvegszekrényben lett volna. Méltóságteljesen úszott felénk, apró pilótahalak cikázták fesztelenül szörnyű szája előtt. Néha már-már úgy látszott, -hogy a cápa és apró, csíkoslestű kísérői nyomban a fedélzetre csapódnak, de a másik pillanatban a tutaj könnyed mozdulattal billent egyet és most mi kerültünk a következő hullám tetejére.

Mindenekelőtt őszintén be kell vallanom, hogy bizony féltünk a cápától, rossz híre és ijesztő külseje miatt. Van valami fékezhetetlen vadság a megjelenésében, gyors mozgásra termett, acélos izmú testében. A könyörtelen vérengzés vágya villog ki a széles, lapos homlok alatt mélyen ülő, zöld macskaszemekből, szörnyű fogazató szája és kapunyira tátott torka meg éppen irtózatos. Valahányszor az őrszem nagyot kiáltott: »Cápa a kormánynál!«, vagy »Cápa a széloldalon!«, mind a hatan nyomban szigony után kaptunk és harci állásba helyezkedtünk a tutaj megfelelő részén. A cápa ezalatt körulúszta a tutajt, olyan közel volt, hogy hát45

uszonya 6zinte súrolta farönkjeinket. Tekintélye még csak növekedett szemünkben, mikor azt tapasztaltuk, hogyha a bestia dörzspapírszerűen érdes bőrébe akarunk döfni, még az acélszigony is úgy görbül el, mintha főtt makaróni lenne, kézi szúró-vágó eszközeink pedig sorra összetörnek rajta harc közben. Heves küzdelem után is csak annyit tudtunk elérni, hogy végre átütöttük a bőrét és megsebeztük az állat valamelyik porcát vagy izmát. Ilyenkor görcsösen megrándult a teste s dühében habosra csapkodta farkával a vizet. Végül aztán megfordult és otthagyott minket, A csatára pedig csak a sebből kibuggyant, a tenger színén terjengő aprócska olajfolt emlékeztetett.

Hogy az utolsó, még ép szigonyunkat megmentsük, a legnagyobb halászhorgokból egy csomót acélsodronyra fűztünk és az egészet egy frissen fogott doródóba rejtettük. Az aeélsodreny másik végét a lehető legerősebben a gerendavázhoz erősítettük. A cápa a hal láttára lassan, kényelmesen közeledett, kitátotta éles fogakkal teli félholdalakú száját és az egész dórádét egyszerre lenyelte. A többit megtettlék a horgok. Szörnyű küzdelem vette kezdetét. A bestia kínjában porra verte maga körül a vizet, de nem tudott elszabadulni. Mi meg a jól megkötözött acélsodronyt — amelyet a vontatókötél csigáján is áthúztunk — olyan jól meg tudtuk rántani, hogy a fenevadat, minden menekülési kísérlete ellenére, egészen a tutajfar mellé vonszoltuk. Itt várta nagy tátogással végzete beteljesülését. Már alig volt benne élet, de még akkori is — mintha csak ijesztgetni akarna — mindúntalan ránk tátotta borzasztó száját, melyben többsorosan helyezkednek el a fűrészes szélű, éles és hegyes fogak. Addig hagytuk a vízben, míg olyan magas hullám ért utói bepnünket, amelynek segítségével felhúzhattuk a fan-ész moszattól síkos rönkjeire. Itt kötél hurkot vetettünk a farkára és tisztes távolban vártuk meg, míg elpusztul.

Első elejtett cápánk testében megtaláltuk egyik j szigonyunk letört fejét. Akkor azt hittük, hogy ez a sebesülés ártott mpg harckészségének és ezért ejtettük el aránylag könnyen. Később azonban még sok cápát fogtunk hasonló módon és mindig simán zajlott le a horgászat. Bár ugyan-” csak rángatták a sodronyvéget és sokszor igazán nehéz birkózásunk volt velük, mégis mintha elveszítették volna energiájukat, mondhatnám szinte megszelídültek és meg sem kísérelték hihetetlen erejüket teljesen felhasználni, ha egyszer már sikerült úgy megfeszítenünk a sodronyt, hogy a fene vad egy hüvelyknyit sem tudott visszahúzódni. A zsákmányul ejtett cápák átlag két-három méteresek voltak. Részint kékcápákat, részint úgynevezett barnacápákat fogtunk. A barnacápa bőre olyan vastag, hogy néha minden erőnket összeszedve sem tudtuk átszűrni hegyes, erős késünkkel, fgy hát ez az állat szinte csak a kopoltyúján át sebezhető meg.

Az elejtett cápák testén rendszerint találtunk néhány sötétszínű, síkosbőrű remorát. Ez a különös állat tojásdad alakú szívókorongot visel lapos fején, s olyan erősen tapad a cápa bőréhez, hogy bármilyen erősen húztuk is a farkánál fogva, mégsem voltunk képesek leválasztani. Pedig, ha akarja, egy pillanat alatt leválik, es legott lakást változtat, ha alkalmasabb utitánsra akad. Nálunk is várt egy darabig, de mikor rájött, hogy a cápa elevenen már nem tér vissza a vízbe, egyszerűen otthagyta és a gerendázat résein át eltűnt a szemünk elől, hogy másik házi gazdát keressen.

(Folytatjuk)

46