Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-26 / 71. szám
Saját traktor, új alapszabály, új belépők A T1SZAÜJFALUSI TISZA TSZ-BEN Szorgalmas munkát, • pezsgő életet hoztak az első tavaszi napok a tiezaújfulusi Tisza Tsz földjeire. Hordják a trágyát, a 21 hold gyümölcsös melle most u.iubb öt hold ulá forgatják a tőidet, a bolgárkertészet humuszos tábláján pedig már sorra alakulnak ki a veteményes parcellák. Reggelenként izgatottan lesik, hogy milyen lesz az idő és jön-e már a gépállomás traktora. Mert bizony nem egyszer előfordul, hogy csak kilenc óra felé döcög be őkelmc. Am a traktoros késését most már azért mégsem veszik olyan szigorúan. Néhány nap és akkor már a saját traktorával szánt-vet a Tisza T6Z. Az új Zetor árát, 83 000 forintot már össze is hozta a vezetőség, süldőket, meg csikókat adott el. Ügy számítják, ha most egyszerre sokat kel) is kifizetniök, mégis jobban jönnek ki, mint tavaly. Üj dolog ez a szövetkezet életeben s nem is az egyedüli. A múlt héten megtartott közgyűlésen új alapszabályzatot logadtak el. Nem estek olyan hibába, mint jónéhány más szövetkezetben, hogy minden tekintetben újat akartak alkotni. A termelőszövetkezeti mozgalom alapelveit csorbítatlanul meghagyták és belefoglalták az új alapszabályzatukba is a Tiszu Tsz-beliek. A közös vagyont, elsősorban a jószágáliományt nem csökkenteni, hanem növelni fogják, nem tértek át feles-harmados művelésre, mint egyes helyeken, hanem megmaradtak a jövedelem legigazságosabb elosztását biztosító munkaegység elszámolás mellett. Meghagyták a brigád- ős munkacsapat-szervezeti formát. Alapszabályuk hangsúlyozza, hogy a jövedelem elosztásánál elsőnek az állami tartozásokat, adókat kell kiegyenlíteni, s azután a tiszta jövedelem 40— 70 százalékát osztják szét a teljesített munkaegységek arányában. Mi az új az alapszabályban? Elsősorban a nagyobb háztáji gazdaság tűnik fel benne. A családfőknek 1800 négyszögölnyi, ezenkívül családtagonként még száz-száz négyszögöl háztáji földet ír elő. A szövetkezetben dolgozó családtagok is kaphatnak háztáji földet, mégpedig munkaegységeik számától függő nagyságút. Aki négyszáz munkaegység teljesítését vállalja, az 800 négyszögöl, 300 egység után 000, kétszáz munkaegység után peaig 400 négyszögöl háztájit adnak a családtagomnak. Emellett a háztáji gazdaságban tartható tehenek számát kettőre emelték fel. Igaz, hogy kimondták: ezután zöldségfélét, takarmány- répát nem osztanak a közös termésből, azt mindenki a háztáji földjén biztosítsa magának. Az is igaz, hogy aki a most, év elején beígért három-négyszáz munkaegységet nem teljesíti, azt megbírságolják. De vajon ennek ellenére nem túlságosan ;ok erőt köt majd le a nagyobb háztáji gazdaság? Kevés még a közös állatállomány, de vajon, fejlesztését nem fogja-e gátolni a háztájiban gyorsabban növekvő jószágtartás? A Tisza Tsz-beliek azt mondják erre, hogy nem és különben is az új alapszabály sem szentírás, lehet rajta változtatni, ha szükségesnek látszik. Érvelésüket alátámasztják az idei terv előirányzatai is: a jószágállománv fejlesztését, a takarmányterületek növelését, belterjesebb gazdálkodást akarnak. Az idei. tavaszon nemcsal; az egyéni gazdák, hanem a termelőszövetkezetek nagyrésze Is nagyobb kedvvel, bizakodással látott munkához. Ahogy az egyénileg gazdálkodóknak nagy anyagi ösztönzést jelent a begyűjtés megszüntetése, ugyanúgy a szövetkezeti parasztok munkakedvét is megnövelte. Hiszen csupán a Tisza Tsz-ben több, mint félmillió forintot jelent a begyűjtés eltörlése. Ez pedig hozzávetőlegesen számítva is legalább 10 forinttal növeli majd ősszel az egy-egy munkaegységre kifizetésre kerülő osztalékot. mm k£4AJ£ k eddi m * S’ Í * fii }' * ® « i Értelmiségi óhaj Bácsalmáson A bácsalmási értelmiség szeretne Hultúrálódni, Az eltelt hónapok izgalmai után elkövetkezett a tettek ideje. Szeretnék, ha Bácsalmás vezetői támogatnák azon kérésüket, hogy klubéletet élhessenek. Ha figyelembe vesszük Bácsalmás kulturális életét, szomorúan kell megállapítanunk, Iwgy a filmszínházon és a könyvtáron kívül nincs mód és lehetőség a , művelődésre. Gyufaszál — A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak — Szerény, mint a betűk között az i. Az egész egy pálcika, rajta barna fej, Mégis, bármennyire parány, kicsi, Szempillantásra lángot ad, tüzet lövell. Lángja, amit lobbant, nemcsak rombol, De ércből kiválaszt vasat heve, S rlíics a földön egy hely sem, ahol Ne volna az élet fontos eleme. Kicsi gyufaszál, majdnem semmiség, . Mi vagy te erdők szálfái között? Kivetlek markomból, clfú‘ a szél. S homok von fedőt pálcikád fölött. Ám megmaradsz ott is tűzmagú gyújtó! Égetsz, hogyha fejed lánglelkét kiönti, Szálfa azonban korhad, ha lesújtó Ereje viharnak egyszer földre dönti. Lehetsz embertársam hőse arénáknak, Kőkeményre edzett izomóriás, Ha csak ez vagy, egyszer téged is levágnak, Elfeledik híred és semmivé válsz. Szerény hogyha vagy, mint betűk kfcsi i-jc. Vagy akár az apró. vékony gyufaszál. Te léssz a mindenség robbanó zsenije, Agyad ha az eszme tűzkövéből áll. Tanulj, csiszold magad és a haladás Gyújtója legyél, soha el ne feledd: Nem mindegy, hogy átok, enyészet, korhada Vagy tisztelet, hála övezi majd neved! Tarján István Az értelmiségi dolgozók a kultúra szükségességének hiányát felismerve, program szerint szeretnék megtölteni a klub életét. Előadások, vitaestek, irodalmi délutánok, tudományos fejtegetések, mind-mind hozzájárulnának a község szellemi életének felvirágoztatásához. Jó lenne, ha ez a biztató gondolat nemcsak álom, hanem valóság is lenne. Bieliczky JttííoéjZÁ úrÁ JCetalte.1 fitten ! Az esti órákban találkoztam Rácz Kálmán cimbalomművész barátommal. Elmerengve botorkált a tavaszi csendességben. Arca sápadt volt s tekintete messzerévedő. Egy-két nap s máris elröppen a március. A Vendéglátóipari Vállalat jóvoltából Rácz Kálmán már hónapok óta a nyomor kenyerét eszi. Elkeseredésében ezt mondja: — Egy héten háromszor-négyszer eszem, hogy beteg kislányomnak több jusson, a keserves morzsákból. Zenekarommal az utca fia vagyok! Ha Rácz Kálmán csak egyszerű polgára lenne társadalmunknak, akkor is gondoskodást és több megértést érdemelne. De Rácz Kálmán ennél több! Városunk és zenekultúránk büszkesége! Vagy talán éppen ezért hanyagolják el sorsát? — mondván: legyünk hűek »haladó hagyományainkhoz« s majd halála után az egekig magasztaljuk? — de életében mitsem törődünk vele. Cigar ettagon dók Alpáron Az utóbbi időben egyre javul a trafikok cigarettával való ellátása, panaszra már nincs olyan mértékben ok, mint volt ennek előtte, mégis szót kell emelnünk Alpár község, a dolgozó parasztok soraiból kikerülő dohányosai nevében. E faluban ugyanis megfelelő mennyiségben ellátták füstölnivalóval a két trafikot és a füszertizleteket, csak éppen a földművesszö vet kezet négy italboltja nem kapott egy darab cigarettát sem. így azután külön gond a korán mezőre igyekvőknek a trafik, mert munkába indulásukkor még nincsenek nyitva a dohányos és fűszeres boltok, amikor hazaérkeznek, akkor viszont mér zárva vannak. Ugyanakkor az italboltok általában reggel 6-tól este fél 10-ig szolgálják ki a vendégeket —■, de cigaretta nélkül. Jó lenne, ha az illetékesek intézkednének, hogy Alpáron az italboltok is kapjanak trafikot. S ha más falvakban is hasonló a probléma, hát ezeket se hagyják megoldatlanul! Enyém a vár, tied a lekvár De mi lesz a szeméttel? A Kecskemét, Rákóczi út 3. szám alatti ház udvarának »panorámájához« már úgy hozzátartozik az a szeméthegy, amely már hosszú idő óta több méteren át terpeszkedik —, hogy a lakók el sem tudják képzelni Hivatás*: MEGYEI TANÁCSTAG gatnák a tázlári embereket ar ról, hogy miképpen is óhajtanál sorsuk jobbítását, ha a közülüi való Vince László nem tarthatni fogadónapot! Erről is beszélgettek már. Arn is megkérték* a választói: adjor »tanácsot«, miért volt, s mit ii akart az ellenforradalom? Hiszen már rendes kerékvágásb: térült az ország szekere, Tózlá: és Bocsa útja. És ő így is meg telelt tisztének. És a feltett kérdésre mindjobbun megértik £ választ. Amit csinál, szívesen teszi. Hivatásszerűen. Csak egyet kér Hogy az állandó utazási bérletjegyet március 31 után is megkaphassa, mert elég gyakran más községekbe is el kell mennie egy-egy szerteágazó ügy megvizsgálása végett. S bár a költségeit megtérítik, ez időrabló irka-firka adminisztrációval jár Különben jelleme sem engedné a lófláróst, azt, hogy passzióból utazgasson. Meg az ideje sem! Hiszen dolgozó ember ő is. Munkájából, a földjéből él. De még akkor, az ekeszarv, a szölupermetezö mellett sem szűnik meg tanácstag lenni, segíti ott is tanácsaival a választóit. S mennek hozzá bátran, bizalommal ifjak és öregek, akik a hóhért már csak a régi időkből emlegetik. Tarján István nélküle életüket. Milyen egyhangú is lenne az udvar, ha nem volna ott ez a piszok. Hosszá hónapok során gyűlt össze, amióta különböző építőipari vállalatok itt dolgoznak. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy ebben a házban már évek óta tataroznak. alakítanak, mint ahogy általában az ilyesmi divat manapság. Most hasznos munkát végeznek, mert lakásokat építenek. Nein is ez a baj, hanem az, liogv az összegyűlt szemetet nem viszik el. A gyerekek persze élvezik, mert nagyszerűen alkalmas az: »enyém a vár, tied a lekvár« — nevű kiváló játékra. A felnőtt lakótársai; azonban rengeteget bosszankodnak, mert, sajnos, a szeméttel is úgy vagyunk, mintha bemegyünk u Hírősbe és szólunk a hirtelen elébünk kerülő pincérnek: — Kérek egy kis fröcesöt! Erre természetesen ,z u válasz: — Kérem, ez nem az •én asztalom. A Községgazdálkodási Vállalat pedig a szemétre mondja: — Kérem, ez nem az én szemetem, tz nemrég alakult Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat tulajdona. Sajnos, azonban ez a vállalat sem igyekszik kitakarítani az udvart, a Községgazdálkodási Vállalat sem — a szemét tehát marad. —ő—r Tarján István J GYORSAN, kényelmesen, biztosan célhoz ér „I> o ii z «>“ segédmotoros kerékpárral. Kapható szaküzletekben — 1480 forintért. 388 bölcs embert, aki havonta egy- egy napot szakít ki dolgos hétköznapjaiból Tázlár és Bocsa községek dolgozóinak a javára. Beírja »fogadóóra-könyviébe az eseteket, ügyeket továbbítja felfelé, de amit tud, elintézi maga is. Ismeri a falut, ismeri a rendeleteket. összekötő dolgozó társai és az állami szervek között. Ahogy nézem, hirtelen eszembe jut, hogy mennyire nem így történne minden, ha az októbervégi—novembereleji napok másképp folytatódnak. Valaki nemrégiben arról »okosított fel«, hogy nem kell mindennel kapcsolatba hozni az ellenforradalmat. Elismerem, hogy ok nélkül nem is. De itt megvan az ok. Ha győz a reakció, Vince László nem ülhetne itt, s a tázlári, bó- csai paraszt kutyagolhatna ügyes-bajos dolgával Ponciustól- Pilátusig, s egyszercsak azt venné észre, hogy földjének egyik darabja rávándorol az ügyvéd telekkönyvére (ismertem Tolna megyében egyet, aki a múltban 30 hold földet 120 darabból varrt össze, 120 paraszt ügyének az ^elintézéséből«). Majd meghalltovábbi teendőkhöz szükséges javaslatokat. Hányféle ügy csomóját bogozta ki már! Tavaly Bócsán egy gazdától a községi tanács el akarta venni az apaállatok részére a legelőt, — ő közbenjárt, s a jogtalan eltulajdonításból nem lett semmi. Egy özvegyasz- 6zonytól a piacon törvényszegőn kobozták el a tojást, a panasz Vince tudomására jutott, ő intézkedett, s a panaszos — legteljesebb megelégedésére — 200 forintot kapott az elkobzó hatósági szervtől. Az elmúlt évben két végrehajtó nő 3000 forint kölcsönt kért egy tázlári gazdától, aki abban a hiszemben, hogy majd később visszafizetik az adójába, adott nekik. A hivatalukkal rútul visszaélő asszonyok äoltvadkerten elmulatták a pénzt, s amikor hitelezőjük kérte tőlük, ezzel fizették ki: »Mit akar maga büdös kulák?« A negyei tanácstag csinált rendet, szolgáltatott igazságot. Szemé- yesen eljárt a megyei pártbi- '.ottságnál is, — és a két nő remit a hivatalából. Nézem ezt az ügybuzgalom, Valaki éktelenül szentsége az ajtón túl, s magas hangor nyilatkozza: »Gondoltam, ügyvéd kezére adom, de pöröeköd- jön vele a Kozarek!« Aha, neír mai gyerek az illető, ha a hóhérl a régi időkből emlegeti. Mái megnézzük, miért, ki miatt, otl benn, a tázlári tanácsház egyik szobájában, amelynek ajtaján tábla adja tudtára kinek-kinek: »A megyei tanácstag fogadónapot tart.« Odabenn hosszú, sovány bácsika perli a jelen nem levő másikat, az asztalnál zömök, javakorú férfi hallgatja. Ez az utóbbi Vince László tanácstag, Tázlár és Bocsa községek képviselője a legfelső megyei szervnél. Egyébként mintagazda, példakép a szántóföld és a szőlő megművelésében. Azért is választották meg, mert nem akárki ember. Hát nem ám. A cifra szóval előadott ügyben is úgy eltájékozódik, hogy fiskális sem jobban. Ismeri a panaszos bácsi szőlejét, amelyre egy másik gazda oda- nyílatta a pincéje ajtaját. Ez lenne ok a perre. De Vince tanácstag jegyez a noteszébe, telefonoz, békíti az öreget, s kétség nem fér hozzá, el is intézi az ügyet. Ilyesmiket végez, miközben éli választóinak az életét, magáévá teszi gondjaikat, figyeli panaszaikat, meghallgatja ötleteiket, s ezeket érdem szerint a helyi, a fúrási, vagy a megyei tanácshoz juttatja; ezekből okosodja ki a
