Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-26 / 71. szám
„Földbirtokos családból származom” az úttörőmozgalom Baján Király L#jos, a Bajai Általános Központi Fiúiskola Vl/a osztályos tanulója, a Gyermekvilág kis munkatársa a bajai úttörőmozgalom szárnypróbálgatásairól számol be. Azt írja, hogy az egyik délelőtt jó újságot tudott meg az iskola, mégpedig azt, hogy a legkedvesebb, a mindnyájuk által szeretett tanáruk lesz az úttörőszervezet vezetője. Az egyik tízperc- oen aztán köréje gyűltek azok a fiúk, akik rajonganak az úttörő életért és sok érdekes dolog jutott a tudomásukra. Az úttörővezető tanár bácsi elmondotta nekik, hogy lent járt a tanácsnál és ott megígérték, hogy a Petőíi-szigeten kapnak egy területet, ahol futball-pályát, kosárlabdapályát és futópályát készít számukra a honvédség. — Ennek a hírnek nagyon megörültünk és sokan jelentkeztünk az úttörőszervezetbe — fejezte be végül tudósítását Király Lajos pajtás Szénbányák a — London! Itt London! Kukkantó beszél! — Halljuk, itt Kecskemét! — No, Karesz, mivel örvendezteted meg a Bács megyei gyerekeket? — Szénbányákra bukkantak a tenger alatt! — Elképesztő! Kimondta? Hol hallottad? — Nq, várjatok, sorjába elmondok mindent: most itt járok Angliában. Tegnapelőtt a North- sunderland-vidéki szénbányákat látogattam meg, mértékűit magyar bányászokat Kerestem. — Találtál-e? — Ááá! Az angol bányászok nem engedték maguk közé a magyarokat. És sok az angol munkanélküli bányász is. No, de nem is arról akarok beszélni. — Egy angol bányamérnök tudós mondott rendkívül érdekes dolgot, tenger alatti — A tengeralatti szénbányákról? t—• Ügy Dán. Elmondotta, hogy a fentemlített szénbányákkal párhuzamosan a tengerben több fúrást végeztek, hogy megállapítsák a szénmezők kiterjedését. Rájöttek, hogy a tenger feneke alatt több rétegben jó minőségű izén található, — Érdekes. S mondd, Karesz, mivel végezték a fúrásokat? — Negyvenöt méter magas acélcsövekből készített toronyból. — Miért kellett ilyen magas torony és miért kellett éppen acélból? — Azért, mert a tenger ezen részén nem ritka a 10—15 méter magas hullám és az erős szélvihar. — A parttól milyen távolságra fúrtak? — Két és fél kilométerre, de most tovább mennek, beljebb, 5 kilométerre, — Mi kényszerítette az angolokat ilyen kutatásokra? — Az, hogy a szénbányák las-d san kimerülnek. —' Hogyan akarják - a tengeri alól a szenet kitermelni? — Emiatt nekik is fő a fejük. Az angol tudós mérnök szerint a szárazföldi szénbányák felé akarnák megközelíteni. — A tenger és a föld' alatt? | — igen. f — Ez nagyon komoly előké-| születet igényelne, Karesz. j — Hát, biz' ez nem gyerek-j játék az angolok szerint, négyX évi előkészítő munkára vant szükség. | — És kik lesznek, azok a bá-? nyászolc, akik ilyen rettenetes? körülmények között dolgoznak? majd, nemcsak a löld, hanem a| tengervíz alatt is? — Tekintve, hogy ez már| szinte állati munlca lesz, itt biztos számítanak az olyan magyar bányászokra is, akik az októberi ellenforradalom következtében telepedtek le Angliában. — Köszönjük, Kukkantó Karesz a felvilágosítást, a jövő héten is keressél fel bennünket. jw>A^j-vwwvw>j^ro-u ♦ Rejtvényverseny | Kedves gyerekek, ne lepődj e-f tele meg, hogy most nem közöl-? jük a helyes megfejtők nevét.? Ez azért van, mert a vidéken; lakó gyermekek levele még nem; érkezett be 'mindenünnen. A| múlt heti kérdések' megfejtőinek? a nevét a jövő kedden közöljük.| ÚJABB KÉRDÉSEK ? 1. Ha Kukkantó Karesz ellá-j lógatna az iskolátokba, milyen' érdekes dolgot tudnál neki mon-1 dani? * 2. Kik azok a híres emberek,| akik Bács megyében születtek? ? 3. Ki a Magyar Népköztársa-« ság Minisztertanácsának az el-j nöke és melyik külföldi ország-? ban vendégeskedik, Az októberi ellenforradalom Helvécián sem múlt el nyomtalanul. Mint arról lapunkban is hírt adtunk, garázda elemek felgyújtották a községi tanácsházat, összetörték és tűzredobták annak bútorait, jóllehet Helvécián is volt nemzetőrség, melynek tagjai, ha akarták, megakadályozhatták volna a rombolást. Úgy látszik azonban, hogy ezek az egyének egészen níással voltak elfoglalva. Legalábbis a nemzetőrség parancsnokának, ifj. Weber Aladár úrnak családi adatai, mi több egyes megnyilatkozásai másra engednek következtetni. Ifj. Weber Aladár a Horthy- hadsereg repülős zászlósaként sZfcrelt le nemsokkal a felszabadulás előtt. Vagyoni helyzetéről pedig elég az, amit ő á Rendőrhatóságoknak jegyzőkönyvileg nyilatkozott: *4 >— Földbirtokos családból származom. Szüleimnek a felszabadulás előtt 35 hold szántóföldje, 2G hold szőlő- és 14 hold erdőterülete volt. — Csoda-e ezek után, ha a levitézlett zászlós úr 1956. októberében elérkezettnek látta az időt, hogy fegyvert fogjon a megdöntött kizsákmányoló rend visszaállítása érdekében. Nem sokat kérette magát, amikor Szabó József volt csendőr- tisztheiyettes a nemzetőrségbe invitálta, sőtjő lett a nemzetőrség helyi parancsnoka. A zászlós úr tevékenységét azzal kezdte,1 hogy a nemzetőrr séget a mag^ által összehordott hat darab karabéllyal, géppisztollyal és lőszerrel fegyverezte fel. Mikor pejiig november 4 véget vetett a’hiú álmokkal tűzdelt pünkösdi királyságnak, a zászlós úrnak} a kisebb gondja is nagyobb volt! annál, mintsem az említett fegyvereket a forradalmi mqnkásfparaszt kormány rendelete értjeimében beszolgáltatta volna, Ifj. Weber Aladár erről jegyzőkönyvileg Így nyilatkozik: — A fegyvereket a rendelet értelmében bem szolgáltattam be, hanem e^y zsákba csomagoltam és a saját udvarunkon levő kútba bedobtam. — Vajon mit akart a földbirtokos családból származó zászlós úr ezekkel az eldugott fegyverekkel alkalom- adtán védelnjezni? Aligha a dolgozó nép hatalmát. Közbiztonsági őrizetbe helyezését sem ezért rendelte el a megyei főkapitányság, hanem azért, mert az ellen- forradalom ideje alatt — mint e fentiekből is J kiderül — fegyveres tevékenységet végzett, ellenforradalmi Célzattal fegyveres csoportot szervezett és amikor már mást j nem csinálhatott, fegyvereket fejtegetett. Megalakult |a Magyar Kommunista Ifjúság a cirkusz po-l Szövetség megyei szervező biKecskcmét Szabadság téf 1/a. Telefon: 17— 1950 óta szerepel rondján mint artista a 18 éves | zottsága. Székhelye: John Seidel. •— A képen izgal-i más egyensúly-mutatványa köz-? ... ben látható a Münchenben ven-?10- Kérjük az alapszervezeteket, dégszereplő Knie cirkusz sorában. mu hogy a fenti címen keressék fel ♦ a megyei szervező bizottságot. IIl YI ItILVIIL s űütom fáedfum A két nagy vihar tagadhatatlanul meggyengítette a Kon-Tikit. A meredek hullámhátakra való állandó felkapaszkodás túlságosan igénybevette a gúzsokat; a rönkök szakadatlan mozgása révén a gúzsok mélyen bevágódtak a rönkökbe. Most adtunk csak igazán hálát a gondviselésnek, amiért híven követtük,az inkakori szokást és nem használtunk sodronyokat, amelyek a Viharban már régen gyuíaszalakra fűrészelték volna szét az egész tutajt. Ha pedig az alvázhoz jobban úszó, teljesen kiszáradt balsafatörzseket választottunk volna, azokat átitatta volna a tengervíz és a tutaj nyilván már régen elsüllyedt volna utasaival együtt. A friss rönkök gyantatartalma impregnáló szerként hatott s megakadályozta a víznek a likacsos balsafába való beivódasát. De most már úgy meglazultak a gúzsok is, hogy veszedelmes volt az alváz gerendáira lépnünk, mert ha véletlenül közéjük csúsztunk, lábunkat összeroncsolhatták volna a gúzsban ide-oda lötyögő törzsek. A fedélzet elülső és hátsó részén, amely nem volt bambuszlécekkel befedve, gyakran térdrebuktunk, ha terpeszállásban álltunk egyszerre két rönkre. Hátul a rönkök olyan síkosak lettek már a nedves moszatoktól, mint a banánlevél; bár szabályos ösvényt tapostunk ezen a részen, a kormány elé pedig keskeny pallót fektettünk az őr használatára, mégsem volt könnyű dolog megtartani az egyensúlyunkat, ha kissé jobban hullámzott a tenger. A kilenc farönkóriás egyike, mégpedig éppen az, amelyik felett a kunyhó bejárata volt, állandóan hozzáverődött a résébe illesztett padlóhoz és éjjel-nappal hallottuk tompa dobogását. A két árbócfát összefogó kötélgúzs is eddig nem hallott, idegtépő nyöszörgéseket és sóhajokat küldött az éjbe; nyilván amiatt kesergett, hogy két olyan póznát kellett összetartania, amelyik két különböző rönkbe volt csappal beerősilve és így különböző, egymástól független mozgásokat végzett. A Törött kormánylapátot a vasszérűen szívós mangrovafából hasított lécekkel erősítettük meg. Erik és Bengt, a Kon-Tiki vitorlamesterei addig dolgoztak az árbocokon, míg tutajunk újra kitárhatta keblét a szélnek. A kormánylapát is megint vidáman szántotta a habokat, és a mosolygó kék égbolt alatt maga után vont hosszú barázdája egyre közeledett útunk céljához: a polinéziai szigetekhez. Minden rendbejött hát, csak a rönkök közti deszkák nem tudták többé betölteni a szerepüket, Már nem tudtak teljes erejükkel ellenállni a víz nyomásának, hanem lazán lötyögtek kötelékeikben. Hiábavaló volt az alváz íúá bukva, alulról vizsgálni meg a gúzsokat, mert azokat már teljesen elborította a temérdek tengeri gizgaz. Mikor a fedélzet borítását felszedtük, megállapíthattuk, hogy a rönköket összekötő gúzsok közül csak hálom szakadt el; ezek úgy feküdtek, hogy görbületük éppen a rakományhoz szorult, amely elkoptatta a gúzsokat maga alatt. A rönkök tagadhatatlanul sok vizet szívlak magukba, mélyebbre süllyedésük mégsem jelentett komoly veszedelmet, mert időközben a tutaj tejrhe is csökkent, élelmünk és ivóvizünk, valamint a rádiósok tevékenységéhez szükséges szárazelemek nagy része már elfogyott. A két nagy vihar után mégis biztosra vettük, hogy filteresen hajózhatunk tovább azon az aránylag rövid távolságon, amety elválaszt bennünket az előttünk fekvő szigetektől. Most már azon az új kérdésen törtük Jeginkább a fejünket, hogy hol és miként érünk majd földet. A Kon-Tiki nyilván feltartóztathatatlanul nyomul előre nyugat felé, míg csak egy szírt vagy zátony meg nem akasztja. De íjazásunk mindaddig nem fog véget érni, mig épen és egészségesen partot nem érünk az előttünk fekvő' polinéziai szigetek egyikén. Az utolsó vihar azonban annyira eltérített bennünket útunk kiszámított vonalától, hogy teljesen bizonytalanná vált, hotfa érkezik meg tutajunk. Egyforma távolságban voltunk a Marquises- és a Tuamotu- szigetcsoporttól, mégpedig olyan helyzetben, hogy könnyén megtörténhetett, hogy egyenesen átvitorlázunk a két szigetcsoport közt anélkül, hogy akár csak láthatnánk őket. A Marquises-szigetek legközelebbi tagja tőlünk északnyugatra 300 tengeri mérföldnyire, a Tuamotfi-csoporté "pedig ugyancsak 30Ó tengeri mérföldre,, de délnyugat felé feküdt; a szél és az áramlás pedig nyugati irány mellett, akkor egyenesen a nyílt tenger felé tartunk és elcsúszunk a két szigetcsoport között. Az északnyugat felől legközelebb eső sziget a dzsufigelborította kis Fatuhiva. Pár éve ennek a partján éltem egy cölöpre épített kunyhóban. Ott hallgattam az öreg polinéziai elbeszélését Tikiról, a régi nagy idők hőséről. Ha a Kon-Tiki véletlenül itt érne partot, sok ismerősre találnék, de azt az öreget aligha találnám már életben. Bizonyára régen elköltözött őseihez azzal a jámbor reménnyel, hogy találkozni fbg az igazi Tiki- vei. — De ha tutajunk északabbra, a Marquises-szigetek hegy es-völgy es világában érne partot, ahol a szigetek egymástól meglehetősen távol, szétszórtan fekszenek, akkor ugyancsak nyitva kell tartani knajd a szemünket; arrafelé nagyon veszedelmes sziklás partok leselkednek tutajunkra, amelyeket csak itt-ott szakít meg a hegyek közül kivezető völgyek kikötésre alii almas kis öble. Ha viszont a véletlen épperi ellenkezőleg a Tuamotü-csoport korall- szigetei felé visz, ott sűrűn fekvő, aprószigetekre akaqunk, amelyek a tengernek nagy területét borítják. Csakhogy ezt a szigetcsoportot »Alacsony« vagy »Veszélyes-szigeteknek« is szokás nevezni, mert e szigetek mind korallépítjnények, részben tehát csalóka, víz alá merült korallszirtek, részben pedig pálmaborította atolloh, amelyek csak két-három méternyire emelkednek: a víz színe fölé. Minden egyes atollt veszedelmes zátonygyűrű veszi körül. Ezek a zátonyok az égész térségben állandó veszélyt jelentenek a líajósok számára. De bár a Tuamotu-atollokat korallpolipocskák építettéi, a Marquises- csoport pedig kialudt vulkánok maradványaiból áll, mindkét szigetcsoportot polinéziaiak lakják és az uralkodocsaládok mindkét területen egy- dránc Tikit tisztelték isténi ősük gyanánt. 88 , (Folytatjuk)
