Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-14 / 37. szám

cÁ M O Z A R T katiQMF&jemj, L fUéiji hiij zkesÁfieitik mp&niálmn VÁROSSZERTE meg szoktál jelenni a táblák, amelyek hétfői napokra a színházban különböző műsorokat, előadásokat hirdet­nek. Ezek, már csak a jegyelő­vételből ítélve, rendkívül köz­kedveltek. Pl. »Rózsalevél«, magyarnóta est Sárái János fel­léptével, Tánezene-esl Tabányi iMihály és szólistái, vagy »A bű­vös vadász« Latabár Kálmán 'vendégszerepléséve l. Mindig azt hittem, hogy a művész mindenhol, mindenki­nek tudása legjavát adja, mert valami belső, lelki parancs min­dig ezt diktálja neki. De aztán többször be kellett látnom, hogy mégsem így van. És ami a má­sik csalódást okozta, hogy min­den idők legnagyobb kritikusa, a közönség ezt helyesnek fogad­ja el. Hálás tapssal jutalmazta a Sárdi-estet is, pedig üres szív­vel tért haza. Kedves közönség, ne a névnek tapsoljunk, ame­lyet szeretünk, hanem annak, amit művészileg nyújt nekünk a viselője. A TABÁNYI-EST már egé­szen más volt. Tabányi Mihály, jóllehet a könnyűműfaj képvi­selője, tudta, hogy művészi fe­lelősséggel tartozik a közönség­nek. Egy pillanatra sem sértette meg a stílus, vagy a jóízlés ha­tárvonalát. És most hadd beszél­jek kicsit bővebben a legutóbb rendezett műsorról, a Bűvös vadászról. A Bűvös vadász — talán mondanom sem kell — Latabár Kálmán volt. Őt már év­tizedekkel ezelőtt szívébe zárta a közönség. Én is alig vártam, hogy felmenjen a függöny és szemtöi- szembe lássam Latyit. Már elő­re féltem, hogy arcizmaimban heves fájdalmat fogok érezni a sok nevetéstől. Aggodalmam saj­nos indokolatlannak bizonyult. Lalyi kijött és valami régi tánc- dal hangjainál bemutatta, húsz évvel ezelőtti filmekről oly jól ismert humoros járását és moso­lyát! Erről csak egy kérdést, méghozzá a hölgyekhez: mit szólnának, ha valahányszor na­gyon jó nagyon szép ruhát sze­relnének, hosszú éveken keresz­tül mindig ugyanazt a fazont kellene csináltatni? Ugye azt, hogy nagyon unom! HAJDÚ JULIA szereplése el­gondolkoztatott, Hajdú Júlia a modem szimfonikus könnyűzene egyik illusztris képviselője, Euró- pahírű zeneszerző. Bizonyára mindenki ismeri a Tánc-szvitet és még sok más nagyzenekarra írt művét. És ő artista műsorhoz szolgáltatta a zenei aláfestést, ahelyett, hogy saját művészi ér­tékeit nyújtotta volna a közön­ségnek. Végül pedig a »zenehumoris- iákról«. Legalábbis így konfe­rálták be őket. En azonban azt hiszem, helyesebb, ha a humo­rista címet meghagyjuk Sala­mon Bélának, Kellér Dezsőnek, Tabi Lászlónak, ők viszont hűen a hagyományokhoz megmarad­nak zenebohócnak. Ezen az előadáson a közönsé­get megismerhettük jó és rossz oldaláról. — Borzasztó, hogy egy meglett ember mennyit komé- diázik, dehát valamiből élni kell! — mondta Latabár Kálmán, amit a közönség hatalmas tapssal nyugtázott. íme újra a bizonyí­ték: bármilyen műfajban a művésznek csak akkor lehet si­kere, ha őszinte! A közönség rossz oldala: hagyja, hogy meg­tévesszék, félrevezessék. Hagy­ja és elfogadja, hogy művészet helyett »zenehumorista« címke alatt ízléstelen táncot lásson lej­teni egy bábával. A KŐVETKEZŐ hétfői előadás merőben eltér az eddigiektől. Az Állami Népi Együttes Szim­fonikus Zenekara Mozart Re- quiem-jét adja elő. Ez az est oázis lesz fülnek és a szívnek az eddigiek után. Mozart a klasz- szikusok legnagyobbjainak egyi­ke. A Requiem a nagy zene­szerző utolsó műve. Már halálos ágyán komponálta, mintha csak saját temetésére irta volna. Azon­ban nem csak utolsó, de leg­szebb műveinek egyike is. A kecskeméti közönségnek hangversenylátogatásra nincs nagy lehetősége. Ezért hát meg kell ragadni a ritka alkalmat, hogy Mozart csodálatos zenéjé­ben gyönyörködhessünk. Hajdufy Miklós Mikor lesz ismét világmárka ...a kiskunhalasi pulyka? ...és a Kifíer-körte? Megyénk, de különösen Kiskunhalas környéke __ Mindenki ismeri Kiskunhalason Szathmári nem szűkölködik kopár, szöcskékben gazdag le- Sándor nevét, aki vagyont gyűjtött az által» gelőkben. Ezek a területek művelésre alkalmat- meghonosított Kiífer-ből. E körtefajta bölcsője lanok, — annál jobban hasznosíthatók pulyka- <?s igazi hazája ma is a Halas környéki homok- val. Erre a baromfifajtára nagyobb gondot kel- vidék. Legnagyobb tömegben ma is ezt ter- lene fordítaniuk a tsz-eknek és állami gazdasá- mesztik. Hasznát hosszan lehetne sorolni. Kőin - goknak, mert ők rendelkeznek elsősorban nagy nyen termőre fordul, 3—4 éves Kiffer-ía mér területekkel, ami a pulykanevelés első feltétele, gyümölcsöt ad. Bőven és rendszeresen terem. A pulyka nagyüzemi tenyésztése fontos nép- Nem igényel különb ápolást, mint a többi gyü- gazdasági érdek, mert a belfogyasztáson kívül mölcsfajta, sőt a betegségekkel szemben ellenél- évente több tízezer mázsa exportlehetőségünk is lóbb is amazoknál. Gyümölcse jól szállítható, lenne. Elég csak arra utalni, hogy a háború előtt konzervipari célokra a legjobb körtefajta. Néhány Kiskunhalason a Schneider-cég fő jövedelmi for- évtizede minden ügyes gazda igyekezett »posza rása az angol pulykaexport volt. homokját« Kiffer-rel beültetni. Nem is számi­Mi a helyzet jelenleg? A Baromfifeldolgozó tott rosszul. Egy hold homokra 60—«5 la ültet- Vállalatnál az alábbiakat tudtuk meg: hető. Ha egy fáról csak 50 kiló átlagot veszünk, 1948-ban megszűnt a pulyka angliai exportja, az összesen 30 mázsa. Az elsőosztályú gyümöl- Az utóbbi években Olaszországba, Nyugat-Né- csőt három-négy forintért vásárolják, de kará- metországba, Ausztriába s egy-két vagonnal csony táján ötöt is adnak kilójáért. Vagyis egy Görögországba és Egyiptomba szállítottak pulykát hold kifferes 9—12 000 forintot jövedelmez olyan Halasról, — de jóval kisebb mennyiségben, mint talajon, amely rozzsal bevetve talán 1000—1200 a háború előtt. forintot ér. Mi az oka a pulykaexport hanyatlásának? Az, Néhány évvel ezelőtt azonban mostohasorsra hogy kevés a pulyka. A múltban a homokos kő- jutott a Kiffer. S ha szaporítását a jövőben is zépparaszti gazdaságok nevelték tömegesen. Az elhanyagolják, — lassan már csak a múzeumban évek során azonban az ilyen területek állami lehet mutogatni a fáját. A kertek négyszeres gazdaság, vagy termelőszövetkezet birtokába ju- szorzata a többi gyümölcsfával együtt megtize- tottak s azok elhanyagolták ezt a kicsi korában delte. Tavaly a fagy tett sok kárt a fákban, — ugyan kényes, sok vesződséget igénylő, de annál a gazdák véleménye szerint ezért még az idén is nagyobb hasznot adó baromfifajtát. A halasi jé- 50 százalékkal kevesebb termés várható, mint a rásban ma például csupán a Balotai Állami jótelű években. De a légnagyobb baj a csemete- Gazdaság s meg vagy egy-két termelőszövetkezet hiány. A magánfaiskolák kivesztek, — az al­tén, yész ti. De a jelenlegi pulykaállomány sem lami csemetekertek pedig nem nevelnek Kiffert. mennyiségben, sem minőségben nem üti meg a A Kiskunhalasi Faiskola is csak most kezdett korábbi évtizedek állományának mértékét. Pedig hozzá. — de mire a vadkörte magoncából Kiffer- tapasztalt szakértők szerint sehol az országban csemete lesz, eltelik néhány esztendő. Pedig a nincsenek olyan jó adottságok a pulykatenyész- gazdák érdeklődése soha nem látott mértékben tésre, mint nálunk, a Duna—Tisza közén. S ez megnőtt e népszerű körtefajta iránt, amely a neves baromfi, — amely jó legelő mellett egy hű is maradt hírnevéhez: őszönként bőven ontja kilogramm szemestakarmányt 80—100 forintos aranysárga, ízes termését. Megérdemelné, hogy kamattal fizet vissza, — megérdemli, hogy végre az illetékesek, akiken továbbszaporításának falkásan lássuk minden gazdaság, — de különö- üteme múlik, — »felfedezzék« a tömegesebb ter­sen nagyüzemi gazdaság— udvarán! melésében rejlő hatalmas lehetőségeket!..: A ÉP KÖZÖTT A HELYÜNK félrevezetett dolgozók előtt le­rántjuk a leplet. Nem könnyű dolog ez most. Az elmúlt évek hibái, a Rákosi- klikk bűnei megkönnyítették az ellenforradalmárok helyzetét, ugyanakkor megnehezítették a kommunistákét. De az ese­mények alatt az ellenforradalom is bemutatta igazi arcát. Gyil­kolt, rabolt, temérdek vér jelezte útját. A volt gyárosok, földbir­tokosok, a Horthy-rendszer ka­tonatisztjei, csendőrei, főjegyzői, szolgabírái már osztozkodtak a koncon, készen arra, hogy visz- szaüljenek a nép nyakára, A nép nem kívánja őket visz- sza. Ez erősítse párttagjainkban is a saját igazukba vetett hitü­ket. A kommunistáknak a nép között a helyük. Azt az időt él­jük, amikor az ellenforradalmat eszmei síkon is meg kell semmi­síteni. Mi tehát a feladat? A válaszért nem kell messzire menni. Vannak már üzemi MSZMP-szervezeteink, melyek a munkásokkal karöltve megtisztították a munkástaná­csot az oda nem való elemektől A jánoshalmi Uj Alkotmány Tsz-t külső erők szét akarták bomlasztani. A tagság egy ré­szét elvakították azzal, hogy ezután jobban gazdálkodhatnak egyénileg. Pedig azelőtt soha» sem volt annyi* jövedelmük, mint a közös gazdaságban. A szövetkezet kommunistái az ese­mények után meggyőzték a tag­ságot arról, hogy mégis csak jobb lesz, ha együtt maradnak. Most már újra együtt dolgoz­nak és / úgy tervezik, hogy virágzóbbá teszik szövetkezetü­ket, mint valaha volt. A bácsalmási járásban tartóit pártnapokon több, mint 1200 dol­gozó paraszt Vett részt. Ba­ján, Hajóson és Szakmaron pedagógus gyűléseket rendeztek, ahol ugyancsak tisztázódtak a téves nézetek. Mindez azt mu­latja, hogy ahol a párt tevékeny, ott tisztul a politikai légkör, te­ret veszít az ellenforradalom. Politizáljunk — agi­táljunk nyíltan, bátran, szen­vedélyesen. Csoportosan, vagy egyénileg felhasználva minden alkalmat. Ez most a kom­munisták legfőbb fegyvere, MIÉRT FORRADALMI forradalmi ellenerő vállalkozhat. A győzelmet ilyen helyzetben nem lehet megszerezni alkudo­zásokkal, tárgyalásokkal, a de­mokratizmusról szóló fecsegések­kel, késlekedéssel vagy követke­zetlen politikai fecsegés üres szó­lamaival. Az ellenforradalmat saját eszközeivel kell megverni. Ha fegyvert fog, fegyverrel. Ha demagógiát hint, a szavak, az igazság, a népet okosító igazság hirdetésével kell megsemmisí­teni. A forradalmi kormány, mely hazánk sok-sok évszázados törté­nelmének ritkán látott nehéz helyzetében született, az ellenfor­radalommal szembeni fegyveres és ideológiai harcában még olyan feladatra is vállalkozott, amely egyidejűleg a gazdasági építés, az élet normalizálásának céljait is szolgálja. Nagy munka ez! De érdemes ezért dolgozni. Érdemes a munkás és paraszt érdekeket ténylegesen szolgáló kormány­nak megadni azt a segítséget megyénk minden becsületes pol­gára részéröl. amelyet a nagy jigvünk érdemel. hozta a forradalmi bizottságot és kinevezte önmagát élet-halál urának. Csak napok kérdése volt, hogy az elindult terrorcselekmé­nyek országos méretűvé széle­sedjenek és kommunisták, de­mokraták, becsületes haladó szel­lemű hazafiak megszámlálhatat­lanul áldozatokká legyenek. Ilyen rémítően fájdalmas, or- szágot-hazát tépő és vesztő na­pokban, a fenyegetőzések és bél- poklos telhetetlen l'ajvadászások orgiája közepette alakult meg kormányunk azok soraiból, akik legvilágosabban látták meg az ellenforradalmi helyzetet, akik nemcsak láttak, hanem cselek­vésre is elszánták magukat. Az ellenforradalommal szembe csak forradalmi erő szegülhet. Ez az erő volt — és az ma is — a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány. Természetesen nemcsak azért forradalmi, mert mondjuk, hanem alapvetően azért, mert inár az első napon meghirdetett programja forradalmiságot hor­doz magában cs mindennek ed­dig ismeretes végrehajtása csak aláhúzza forradalmi jellegét. Az ellenforradalom fegyveres erejének és különböző »békés- akcióinak megsemmisítésére csak A régi rend leselkedő hiénái fegyvert ragadtak és fegyvert ragadtattak. Budapest és az or­szág szétlőtt romjai alá akarták temetni a nép hatalmát és erre akarták emelni ugyanazt a fa­sizmust, amit 1919 augusztusá­ban kezdtek és 1945 tavaszán olyan megsemmisültcn fejeztek be. Az októberi ellenforradalmi program, most néhány hónap távlatából még világosabban raj­zolódik ki, bár azokban a napok­ban is jól volt látható. Mind- szenty bíboros szavát és kézje­gyét adta a nem is akármilyen kapitalizmus visszaállítására. — Herceg Eszterhází már megje­lent a parlamentben többszázezer holdjának hiánytalan átvételére és még valami »tárcácskáért« a kormányban. A kisgazdák zászlót bontottak az 1930-as program alapján, a szociáldemokraták Kétliiy Annával az élen szét akarták fröccsentem a munkás- osztály egységét. Baján Horváth volt főszolgabíró már régi jogai­ba helyezte magát, mire felbuz­dulva Jánoshalmán Szobonya — ugyancsak szolgabíró — létre­a munkás-paraszt kormány, tet­ték fel a kérdést többen az el­múlt hetekben megtartott párt­napokon, de más alkalommal is. Nyilvános vitákon kérdezők meg­kapták a megfelelő választ, de mivel többeknél felelet nélküli kérdésről van szó, a következő sorokat ennek megmagyarázá­sára használjuk fel. Az októberi események jellege mindenki előtt ismeretes. A té­nyeket hamisító, gyilkosságokat »dicsőséges forradalommá« szen­tesítő nyugati lapok is őszinte pillanataikban kénytelenek vol­tak elismerni azt, hogy ellenfor­radalomról volt szó. a régi rend erőszakos visszaállításának meg­kísérléséről. A tizenkét év alatt épített új, nemzetünk történel­mében soha sem látott csak ál­modott társadalmi rend halálos veszedelembe került. Ki állítja, hogy nem voltak hibák? De ki tagadhatja, hogy az elmúlt több mint egy évtized összehasonlítat- lanul többet adott és épített, mint a kapitalizmus. Kétségte­len, hogy bajok, hibák nélkül még többet adhatott volna. Van-e most fontosabb tennivaló, mint nyílt politikai harcban szétverni az ellenfor­radalmi nézeteket? A fegyve­res ellenforradalom, amely any- nyi véráldozatot követelt, s annyi kárt okozott, meg lett semmisít­ve. De vajon a fegyverek telje­sen végeztek az ellenforradalom­mal? Nem! Az ellenforradalmá­rok igen ügyesen visszavonultak a fegyveres harcból, fedezetűi használva a félrevezetett dolgo­zók tömegeit. A harcot azonban nem adták fel. Most politi­kai sikon bomlasztanak. Poli­tikai fegyverek ellen pedig el­sősorban politikai fegyverekkel lehet harcolni. Azt is meg kei! mondani, hogy a politikai harc­ban nem kevésbé bátor maga­tartásra van szükség, mint a fegyveres harcban. , Az ellenforradalmárok most sem személyesen és nyíltan lépnek a porondra. Egyes munkásokat és dolgozó parasztokat igyekeznek felhasználni arra, hogy azok sa­ját munkás-paraszt államukat, saját hatalmukat megdöntsék. Az ellenforradalmárok természe­tesen nem mondják meg nyíl­tan a dolgozóknak, hogy »mi most meg akarjuk dönteni a ha­talmatokat és újra a tőkések és földbirtokosok kizsákmányoltjai- vá teszünk benneteket«, hanem hazafias köntösbe bujtatott jel­szavakat, demagóg követeléseket adnak a tömegek szájába s ez­zel uszítják őket népi demok­ratikus rendszerünk ellen. Megyénk MSZMP szerve­zetei számban viszonylag gyor­san erősödtek. Mintegy 6000 Kommunista tömörült eddig párt- alapszervezeteinkbe. Politikai te­vékenységük azonban elmarad i követelményektől. Márpedig Kik hivatottak a dolgozók politi­kai vezetésére? A párttagok! Kik harcolhatnak azért, hogy ■lazánk a dolgozó nép állama, , ne a tőkés kizsákmányolok »eldorádója« legyen? A kom­munisták! A kommunistáknak elhivatottságuk, szent kötelessé­gük harcbaszállni politikai sí­ron is a dolgozó nép hatalmá­nak megvédéséért. Ez pedig csak ágy érhető el, ha az ellenfor' radalom mesterkedéseiről a

Next

/
Oldalképek
Tartalom