Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-13 / 36. szám

80' y fj HOPP" Vidám délután a 2,'nei Általános. A FEBRUÁRI ÉG tavasszal hiteget, s nyalábszámra dobálja a langyos sugarakat a szunnya­dó fák kitárt karjába, mikor va­sárnap délután csengő gyermek­kacagás csalogat be a Zenei Ál­talános Iskola IV/a. osztályába. A szülői munkaközösség farsangi délutánt rendez a kicsinyek szá­mára. Viszonzásul derűs, mókás és művészi előadásban gyönyör­ködnek. Eleven virágoskertben érezzük magunkat a sok tánc- ruhás kislány és kisfiú között. Az énekkar hangszerrel kísért farsangi köszöntője volt az első műsorszám, majd Rajz Istvánná osztályvezető ötletes összeállí­tása nyomán a nagy tulipános­ládából elővarázsolt szellem, — miután jó mulatóst kívánt a vendégeknek, — négy színes lég­gömböt dobott a gyerekek közé. Egyszerre csak az egyik elpuk­kadt, s egy papírszeleten az el­ső iskolai év emlékei voltak megírva. No erre a többit el eldurrantották s a »Csiribi, csiri- bá, látidó — rémifá« varázsszó­ra mindegyikből egy-egy iskolai történet elevenedett meg. Az élőfal megmozdult s tréfás ver­sek, jelenetek után, Varga Ka­talin tanár »Szeremlei leány­tánc« című koreográfiája és mókás népdalcsokor követke­zett. A szülők vastapssal újráz- tatták meg a rajzokkal illuszt­rált »Faragószék« nótáját. NAGY ÉLVEZETET nyújtott volna a kicsik egyéni zongora­száma is, ha ..; nem azon a »zongorán« játsszák, amiről az iskola patrónusa, Kodály Zoltán már három évvel ezelőtt meg­állapította, hogy »jó száraz fá­ból készült, télen nyugodtan felhasználhatják gyujtósnak«, és azóta, (tanács, figyelem!) jobb híján még mindig zongorának használja ez a művészeti irányú skola, ahol a zenei hallásfejlesz- ;és egyik talpköve a tanulásnak. Elkövetkezett a legizgalma­sabb műsorszám, az uzsonna is.-I Ö ars ami í Katona József Színház idei legnagyobb produkciója ( 99 As ember tragédiája66 ) iskolában A szülők fáradhatatlan szeretet­tel gyönyörű szenvicseket, tor­ták, sütemények garmadát, na­rancsszörpöt és almát hoztak fel, az asztalokon és a tarka szalagokkal feldíszített terem­ben minden nebuló helye fölött, színes farsangi papírsapka vár­ta kis gazdáját. A felnőtteket forró teával és leveles sósrudak- kal kínálták a háziasszony­mamák és — az ügyesség neto­vábbja — »valódi« citromszele­tek úsztak az illatos teában. A HANGOSAN elfogyasztott finom uzsonna után szellemi totó tette próbára a gyerekeket. A tippeket az osztály tanulmányi anyagából állították össze. A nyerteseket a »Kodály Rádió« mikrofonon köszöntötte. Emelkedett hangulatban zaj­lottak a különböző társasjáté­kok, amit Rajz István, a »be­szervezett férj« irányított nagy lelkesedéssel. Többek között horgászás is volt, melynek során az egyik papa kihalászta .. a a saját kalapját. Eközben hang­lemezről a Kállai-kettős, és remek verbunkzene szórakoztat­ta a vendégeket. A DERŰS, gazdag, népi színe­zetű műsor kedves és felejthe­tetlen élményt nyújtott min­denkinek. Napjainkban, amikor oly sok szó esik a család és is­kola kapcsolatáról, ez is egy jó gyakorlati példa arra, hogy ho­gyan lehet közelhozni szülőket, pedagógusokat és gyermekeket. Ilyen találkozás is egyik módja annak, hogy jobban megismer­jék egymást a szülők és pedagó­gusok és közös összefogással, sikeresen nevelhessék legdrá­gább kincsünket: a jövő magyar ifjúságát. A Kecskeméti Katona József Színház ezévi programja igen változatos, gazdag és nagy erőfe­szítéseket kíván a társulattól. Molnár Ferencnek jelenleg nagy sikerrel játszott »Doktor úr« című zenés vigjátéka után a »Néma leventét« viszik színre a művészek, a város közönségének régi kívánsága szerint. A len­gyelországi turné után a »Kamé- liás hölgy«-ben gyönyörködhe­tünk majd, melynek előkészüle­tei folynak. Kitűnő produkció­nak ígérkezik »A szabin nők el­rablása« című kacagtató operett, mely előreláthatólag sok vidám órát szerez maíjd a színházláto­gatóknak. Az évad legnagyobb és leg­inkább várt produkciója »Az em­ber tragédiája« lesz. A színház ban megvannak a feltételek ah­hoz, hogy igényes„ művészi ízlést kielégítően hozzák színre a nagy művet. A főszerepeket Fogarassy Mária és Bicskei Károly alakít­ják. A kitűnő művészházaspár már dolgozik ej nagy szerep meg­formálásán. Á bemutatót ápri­lis első napjaira tervezik. (3 csodálatos Kína Loptak, maid megszöktek a börtönből MOST ÚJRA ELÍTÉL'ÉK ŐKET A kiskőrösi járásbíróság több- rendbeli lopás, betöréses lopás, illetve szökés bűntette miatt hozott ítéletet az egyik cigány­banda bűnügyében. Botokkal felfeszítették Virág Pál keceli lakos présházát, onnan 4 zsák kukoricát elloptak, majd a sér­tett ablakát késsel kifeszítve behatoltak annak házába és onnan mintegy 10 000 forint ér­tékű ruhaneműt loptak el az ablakon keresztül. Miután a rendőri szervek elfogták őket, a kiskőrösi járási börtön vas­ajtaját felfeszítve megszöktek az előzetes letartóztatásból. A kiskőrösi járásbíróság ezért K. S. fiatalkorút, keceli szüle­tésű cigánytelepi lakost kétévi börtönbüntetésre. Kolompár Má­tyás 29 éves, büntetett előéletű keceli születésű cigánytelepi la­kost kétévi börtönbüntetésre, K. J. fiatalkorú keceli születésű ci­gánytelepi lakost hathónapi bör­tönbüntetésre és Györgye Fe­renc 25 éves keceli születésű ci­gánytelepi lakost négyhónapi börtönbüntetésre ítélte. '''VVVWWVV/WVVVVVVVVW'/VVVWWvV „nwrisztus országa” ­30 millió dollárért Az amerikai »Keresztény Örökség Védelmezésének Szövet­sége« című hitbuzgalmi szerve­zet bejelentette, hogy a három híres bibliai várost — Jeruzsá­lemet, Betlehemet és Názáretet — felépítik a Bibliában foglalt adatokra támaszkodva. Erre a célra a szövetség nagykiterje­désű területet vásárolt Dél-Kali- forniában. A területet »Krisztus országának« nevezik el. Az épít­kezési költségek előreláthatólag 30 millió dollárra rúgnak. Vizierömű épül Honan tartományban a Sárga Folyó mentén Sanhszicn megye Sannen Gorgeban. Már elvégezték az épí­téshez szükséges földtani kutatást is. A vízierőmű árvízsza­bályozó, áramszolgáltató és öntözési célt fog szolgálni. Gátja kb. 90 m magas lesz és a visszatartott vizet 350 m magasra emeli fel a tengerszint fölé. 36 milliárd ,□ víz tárolására lesz alkalmas víztartálya, mely második helyen áll a világ víz­gyűjtő medencéi között. A Sárga Folyó másodpercenként 31 000 □-röl másodpercenként 8 000 d-rc tudja csökkenteni. — 200 m-es acéldrót híd köti össze Sannen Gorge északi és déli részét. Ezen a hídon szállítják a déli partról az északira az építkezéshez szükséges anyagokat és gépeket. C$0h()eő CfceáftOH tői. A lisztek lelkünkre kötötték, hogy az első pár éjszakára húzzuk lel az árbóevégre a jelzőlámpát, mert még belénk ütközhetik egyik part­vidéki hajó. Később már egyetlen hajóval sem fogúnk találkozni, mert a Csendes-.óceán e részén nem vezetnek járatok. Udvarias búcsút vettünk a Guardian Rios személyzetétől. A hajó korlátái mellől nem egy szánakozó tekintet követett bennünket, mikor kis csónakunk visszaindult a Kon-Tikire. Leoldottuk a vontatókötelet, s tutajunk magára hagyva ringott tovább a hullámokon. * Harmincöt derék tengerész lengette felénk sapkáját a gőzös fedél­zetéről, míg csak látni lehetett őket a növekvő távolságból. Hat másik ember pedig nekik intett búcsút a Kon-Tikiről és le nem vette a sze­mét az egyre kisebbedé hajóról, míg csak foszladozó füstszalagja lát­ható volt. Akkor megráztuk a fejünket és egymásra néztünk. — Pá! Pá! — intett a hajó irányába Torsiéin még egy utolsót. — No fiúk, rajta, fűtsük mi is a kazánt! Erre persze elnevettük magunkat és először is a szél irányát kezd­tük ' figyelni. Csak könnyű szellő lengedezett dél-délkeleti irányban. Felvontuk a négyszögű vitorlánkat. Bizony eléggé petyhüdten lógott és valami ráncos, kedvetlen kifejezést adott Kon-Tiki ráfestett arcának. — Ügy látszik, hogy nincs megelégedve az öreg — vélte Erik. — Bezzeg másféle szelek fújdogáhak itt akkoriban, mikor ő még fiatal volt. — Nekem úgy tetszik, mintha ez a szél inkább visszafelé vinne minket, mint előre — mondta Herman és kísérletképpen a hajóorrnái egy balsafaforgácsot dobott a vízbe. _ Egy, kettő, három ... harminckilenc, negyven, negyvenegy ... — számláltunk hangosan. De a forgács nyugodtan, mozdulatlanul lebegett ugyanazon a he­lyen, ahová hajítottuk, nem közeledett a far felé. — Átvisz ez a szél, meglátiátok! — biztatott az optimista Torstein. — Remélhetőleg az esti szél nem hajt majd vissza minket a partra — szólt Bengt. — Nem mondom, mulatságos volt tegnap az a zűrzava­ros búcsú Callaótól, de nem szeretném, ha időelőtti visszaérkezésünket hasonló cécóval ünnepelnék. A balsafaforgács eközben a tutaj végéhez ért. Megéljeneztük, majd nekiláttunk, hogy helyet csináljunk annak a sokféle hasznos dolognak, amit az utolsó pillanatban dobáltunk a fedélzetre. Bengt egy üres ládát 15 hengerített elő, aljában felállította a primus-főzőt. Forró kakaót ittunk, kétszersültet ropogtattunk hozzá és meglékeltünk egy [ friss kókuszdiót. A magunkkal hozott banán még éretlen volt. — Nem mondom, elég jól élünk — nevetett Erik, aki bő báránybőr- nadrágjában, hatalmas indián szalmakalapjával és a zöld papagájjal a vállán robinsonn figura volt. — Csak az aggaszt, hogy (valamilyen isme­retlen keresztáramlás esetleg eltéríthet bennünket útirányunktól és va­lami sziklazátonyra vethet, ha sokáig egyhelyben ácsoígunk. Gondolkoztunk, vajon ne vegyük-e kézbe az evezőt. De aztán úgy határoztunk, hogy várunk, hátha megjön a szél. | És a szél jött is. Délkelet felől fújt, kitartóan és nyugodtan. Csakha­mar úgy megduzzasztotta a vitorlát, hogy Kon-Tiki képe harciasán fel­fúvódott, a tutaj megmozdult és mi »Westward Ho!« (»Nyugatig meg sem állunk!«, hosszú időn át a nyugat felé induló észak-amerikai telepe­sek jelszava volt) — kiáltással szorosabbra húztuk a yitorla köteleit. A kormánylapátot vízbeengedtük, majd beosztottuk az aznapi őrséget. A sebesség ellenőrzésére papircsomócskákat és forgáesda rabokat dobtunk a tutajorról a vízbe, aztán órával a kezünkben, ismét (számlálni kezdtük a másodperceket: — Egy, kettő, három..; tizennyolc, tizenkilenc.;. Most! A papírcsomók és a forgácsok szépen elmaradtak I mögöttünk, akár­csak a sorjában elhullajtott gyöngyszemek a szőnyegen. Lassan, de biz­tosan haladtunk előre. A Kon-Tiki nem úgy szántottál a vizet, mint va­lamely vashajó éles orra. Szélesen, kényelmesen, de ijillhatatos kitartás­sal csúszott hullámhátról hullámhátra. Nem sietett, i de látszott rajta, hogy ha egyszer megindul, akkor rendületlenül folytatja is az útját. Pillanatnyilag a kormányzás okozott gondpt.. Merít bár a tutaj leg­apróbb részletéig a régi spanyol hódítóknak az inkaljori tutajokról ké­szített feljegyzései szerint készült, napjainkban senlfi sem akadt, aki meg tudta volna magyarázni, hogyan kell kormányozni ezt a szokatlan járművet. Rengeteg szakértőt kérdeztünk meg indulás előtt, de úgyszól­ván eredménytelenül. Ök is éppolyan keveset értettek hozzá, mint jó­magunk. Amikor a délkeleti szél erősödni kezdett, úiy kellett fordítani a vitorlát, hogy a szelet hátbakapja. Ha a kelleténél jobban szélnek for­dítottuk a hajó oldalát, akkor a vitorla nyomban átcsapott és lesodrással fenyegetett minden rakományt és utast — a tutaj pjedig megperdült a tengelye körül, s már nem orral, hanem farral ment előre. Nehéz munka következett. Hárman a vitorlával, hárman pedig ugyanakkor a hosszú kormányevezővel küszködtünk, hogy onal előre fordítsuk tutajunkat. És mikor végre nagynehezen siket ült, , ugyancsak résen kejllett lennünk, hogy a következő percben ne kezdődjék elölről a komédia. A 19 láb hosszú kormányevező könnyedén nyugodott az oszlopba ütött két tartócsap közt, a tutaj farán. Pontos mása volt annak, melyet a Palenque folyón, Ecuadorban használtak bennszülött evezőseink. Vas­kemény mangrovefából készült és olyan nehéz volt, hogy menten a fe­nékre süllyedt volna, ha véletlenül a vízbe csúszik. iFenyődeszkából ké­szült széles lapátrésze erős rostkötéllel volt a fádhoz erősítve. Minden erőnkre szükség volt, hogy a rudat az erős hullámzásban a villacsapok 16 (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom